Aki jól áttekinthető válogatást keres az önkormányzatok által kezdeményezhető, illetve az önkormányzat bevonásával megvalósítható helyi közösségi megoldásokra, a „részvételi önkormányzásra”, érdemes megnyitnia a K-Monitor Közös platformon – Helyi közösségi megoldások a koronavírus-válság ellen kiadványát.

A K-Monitort a közpénzek átláthatóságáért és a korrupció ellen küzdő szervezetként ismerhettük meg. A 2019-es önkormányzati választásokra készülve figyelmük a közpolitika helyi szereplői, az önkormányzatok felé fordult, és nem csak az átlátható, hanem a részvételi működés igényét is megfogalmazták. A választások után megjelent már egy kiadványuk Helyi együttműködések rendszere – Ötletek az önkormányzatiság megújításához címmel, mely egyszerre szolgálta a demokratikusan, részvételi módon működő önkormányzat alapelveinek ismertetését és működő – leginkább külföldi – gyakorlatok rövid bemutatását, s alapvető célja a szemléletformálás volt. Jelen kiadvány hasonló szellemiségben és stílusban e kötet folytatása, a hangsúly azonban a gyakorlatok, eszközök felé tolódott.

A „kötet” szó persze nem a legmegfelelőbb kifejezés, szerzői inkább „írás”-ként hivatkoznak erre a 29 oldalas elektronikus kiadványra, mely tíz, 2-3 oldalas, illusztrációkkal és a tördeléssel is szellősebbé tett fejezetben tárgyalja az önkormányzati működésbe beemelhető közösségi megoldásokat az önkéntesek bevonásától kezdve az online konzultációs platformokon, a részvételi költségvetésen és a civil házakon át a – forráshiányos önkormányzatok által is megvalósítható – helyi gazdaságfejlesztésig.

Bár nem tudjuk pontosan megnevezni a kiadvány műfaját, mégis azt kell mondjuk, a maga műfajában példaértékű kiadvány született. (Egyetlen ajánlásunk van hasonló műfajban alkotóknak: az itt csak illusztrációs elemként szolgáló grafikák egy részét érdemes infografikákkal helyettesíteni.)

Nem könnyű megtalálni a szöveg hosszában és stílusában azt az arányt, ami „pont eléggé” informatív, valamint egyszerre szakszerű és közérthető – a szerzőknek (akik egyébként nincsenek nevesítve) ez sikerült. Akit pedig egy-egy téma mélyebben érdekel, bőven talál a szövegben a további tájékozódást lehetővé tevő hivatkozásokat (szolgálati közlemény: ha vissza szeretnénk találni az olvasott szövegrészhez, a linkeket érdemes önálló lapon megnyitni).

A könyv felépítése is olvasóbarát: egy oldalnyi bevezető, mely kontextusba helyez, majd a tartalomjegyzék, mely a fejezet „lead”-jét is tartalmazza és belső linkként is működik, így ha valamelyik téma felkeltette az érdeklődésünket, rögtön odaugorhatunk. Ennek már csak azért sincs semmi akadálya, mert a fejezetek önmagukban is értelmezhetők. A fejezetek mindig az adott téma alapvetéseivel kezdődnek, ez után jönnek a részletek és a példák. Ebben a kötetben is szerepelnek külföldi példák, de alapvetően a magyar gyakorlatokat ismerhetjük meg.

A kiadvány minden valószínűség szerint akkor is megszületik és talált volna hazai példákat, ha nincs koronavírus-járvány, ez a körülmény azonban több szempontból is érdekesebbé teszi a témát. Egyrészt a korlátozások miatt azok is megtapasztalták lakóhelyük szűkebb és tágabb szomszédságának jelentőségét, akiknek eddig ez életüknek csak egy mellékes része volt – másrészről az önkormányzatoknak is nőtt a felelőssége és feladata polgáraik ellátásában és tájékoztatásában. Ezek a feladatok és felelősségek ugyanakkor egyre szűkebb anyagi keretek közé szorulnak, s ez is motivációt jelentett az önkormányzatoknak a civil szervezetek és a lakosság bevonására. (Miközben az a veszély is fennáll, hogy pénzszűke miatt megszűnnek korábban indított részvételi kezdeményezések.) A találkozások korlátozása miatt az online térbe költözés pedig egyrészt kényszer, másrészt a bevonás új lehetősége az önkormányzatok számára. A kötet mindhárom itt felsorolt esetet tárgyalja (többek között a közösségi finanszírozásról vagy az online térbe helyezett lakossági fórumokról szóló fejezetben).

Így a K-Monitor kiadványa egyszerre lett „korlenyomat” és az önkormányzás részvételi módjai iránt érdeklődőknek alapirodalomként ajánlható mű.