Kistelepüléseken végzett feltáró munka során gyakran merül fel az együttműködés szándéka olyan problémák megoldásának keresésekor, melyek azonosak, vagy hasonlóképp jelentkeznek egymáshoz közeli településeken. A tényleges együttműködésig azonban többnyire hosszú az út.

Erősen élnek még a korábban egymáshoz kényszerített körzetekben azok a viták, amikre a közös tanács munkájában jelentkeztek, később az önkormányzatok felállásakor pedig a vagyonelosztás harcában felerősödtek. Ezek kölcsönös sérelmekhez, egyes esetekben feloldhatatlannak látszó ellentétekhez vezettek. Ilyen környezetben valóban nehéz – még az együttműködés szükségességének felismerése után is – közösen keresni, s megtalálni a bajok orvoslását. Szükség van arra, hogy – kezdetben külső segítséggel – az érintettek rávezessék önmagukat az együttműködés útjára, hogy később már a sérelmek félretételével valóban együtt legyenek képesek a megoldások megtalálására.
Most, amikor az új területfejlesztési és rendezési törvény előkészítésének szakaszában vagyunk, fontos lenne megtalálni azokat a térségi kapcsolatokat, melyek természetszerűen vezethetnek kistérségi, regionális, majdan esetleg megyei fejlesztési programok kidolgozásához. Jó lenne elérni, hogy a majd középszinten elkészülő koncepciók természetes körzetek kistérségi koncepcióiból építkezzenek, s ne mesterséges határvonalak mentén “kényszerüljenek” a települések valamiféle fejlesztési együttműködésre. Ellenkező esetben megint csak a nagyobb, erősebb, jobb feltételekkel rendelkező települések akarata (érdeke) érvényesül ezekben a térségekben, s elsikkadhatnak azok az értékek, erőforrások, kitörési pontok, melyek a kisebb, vagy hátrányos helyzetű településeken megtalálhatók. Ezzel együtt elveszhet az itt élők akarata, hozzájárulása a közös program megvalósításában, s így mindenképp felemás, a lehetségesnél erőtlenebb lesz maga a fejlesztési program is – a benne részt vevő települések egy része megint úgy érezheti, hogy rajta kívül, esetleg akaratával ellentétben történnek meg a dolgok…
Mindezek érdekében kidolgoztunk, elemeiben kipróbáltunk egy cselekvési sort, mely irányvonalat adhat egy térség számára az együttműködés megvalósításában.
Ezt a folyamatvázlatot ismertetjük, megjegyezve, hogy természetesen az adott térség (a benne részt vevő települések, a helybéli adottságok) sajátosságai a részleteket sokban befolyásolhatják, sőt egyes elemek nagyobb jelentőséget, mások kisebb hangsúlyt kaphatnak a folyamatban.

Célkitűzések:
– A helybeli polgárok bevonásával térségi kapcsolatok lehetséges formáinak feltárása
– A hagyományos közösségi kapcsolatok (egyesületek, baráti körök, szakmai közösségek, önkormányzati testületek) együttműködési tapasztalatainak integrálása a település-közi együttműködések gyakorlatába
Egy adott fejlesztői folyamaton belül kitűzhető célok továbbá:
– A helyi (kistérségi) erőforrások feltárása
– Az igények, szükségletek feltárása – értelmezése
– A fejlesztés irányának meghatározása
– Fejlesztési stratégia kidolgozása
– Feladatorientált munkacsoportok felállítása, működésük segítése.

A megvalósítás folyamata
A felsorolásban külön pontban szedett gondolatok egyúttal egy-egy találkozás, közös együttlét alkalmait is jelentik. Esetenként – a téma feldolgozásának igénye szerint – egy-egy gondolatkör feldolgozása több találkozási alkalmat is jelenthet, de a résztvevők és a körülmények adta lehetőségek között természetesen több szakasz időben össze is vonható.

I. A folyamatban részt vevők, az érdekeltek megszólítása (humán erőforrások)
Mindenekelőtt azokat az embereket kell megtalálnunk, akik részben hagyományos módon kötődnek településükhöz (ill. a térséghez), részben előmozdítói lehetnek társadalmi mozgásoknak, folyamatoknak. Számításba vehetők: a jelenleg funkcióban lévő képviselők, tisztségviselők, a település által számon tartott “hiteles” emberek, véleményformáló, normateremtő személyek (akár foglalkozásuk, akár helybéli tradíciók alapján örvendenek tekintélynek).
Kezdetben csupán a mindenki által ismert (elismert) személyek megszólítása indokolt, településenként 3-6 fő (célravezető, ha az első találkozás alkalmával nem haladja meg a létszám a 20-25 főt).

II. Bevezetés, ráhangolás, célmeghatározás
A vélhetően közös cél(ok) elérése érdekében az együttműködés fontosságának felismertetése, az erre való ösztönzés alkalma ez. Itt derülhet ki, melyek azok a célkitűzések, melyek azok az érdekek, melyek valóságos együttműködést inspirálnak az adott körben – illetve, hogy a meghívottak teljes köre hajlik-e a felvetett célkitűzés mentén való együttműködésre.
Meghatározó eleme a találkozásnak, hogy a jelenlévők szabadon választhassák, alakíthassák ki azokat a célkitűzéseket, melyeket fontosnak tartanak.

III. Problémameghatározás – csoportosítás – rangsorolás
A folyamatnak ebben a szakaszában (akár több alkalom igénybevételével is) mindazoknak a problémáknak a meghatározása, összegyűjtése történik, melyek kellemetlenséget jelentenek a településen élőknek. Az egyéni gyűjtőmunkát, közös csoportosítási fázis követi, majd nominális csoportmódszerrel ezeknek a problémacsoportoknak további elemzése, pontosítása történik. Ezután súlyozással fontossági sorrend felállítását végzik el.
A gyűjtőmunka településenként kezdődik, majd a csoportosítás során térségi összegzést nyer – különválasztva a speciálisan egy-egy települést érintő gondokat.
Fontos, hogy valamennyi nevesített probléma (és problémacsokor) minden résztvevő számára azonos gondolati tartalmú legyen – a későbbiek során ne kelljen magyarázatokba bonyolódni, a “ki mit ért rajta?…” kérdés kapcsán.

IV. Jövőkép felállítása
Az előző találkozón részt vevők körét bővíthetjük azokkal, akiknek bevonását a kezdettől együtt dolgozók javasolják.
A találkozón azt a jövőképet álmodják meg a résztvevők, melyet a települések akkor érhetnének el, ha a jelenlegi gondok megszűnnének. Ebben a fázisban már megjelennek a reális alappal rendelkező gondolatok is, valamint azok az álmok, melyeknek realitását még mindenki megkérdőjelezi.
Fontos szempont, hogy ne zárjuk ki egyetlen gondolat megvalósíthatóságának lehetőségét sem, mert ezzel a későbbi tervezésnek merevítjük meg a korlátait.
Egyéni gyűjtőmunka, kiscsoportos összegzéssel, nagycsoportban elvégzett kiegészítésekkel mind az egyes településekre, mind a térségre ad jövőképet.

V. A realitások számbavétele
Az előző alkalommal együtt dolgozók részvétele ajánlatos ezen a találkozáson is.
Ez az alkalom megfelelő időhatár(ok) felállításával a korábban kialakított jövőképből valóban megvalósítható dolgok számbavétele kiscsoportos feladatmegoldással. Az összegzést nagycsoportban végzik el a résztvevők – a megfelelő kiegészítéseknek teret adva.
Az együttgondolkodásnak ebben a szakaszában még mindig az ideális feltételekkel számolunk.

VI. A realitások elemzése, csoportosítása (tárgyi, gazdasági erőforrások)
A II. szakaszban kitűzött célokat és a jövőképből visszabontott realitásokat vetjük egybe – szükség szerint kiegészítjük (konszenzus esetén) a korábbi célkitűzéseket.
Nagycsoportban elvégezzük a realitások csoportosítását, rangsorolását (ennek szempontja a fontosság, ill. az időbeni megvalósítás üteme). Kiválasztjuk a térség számára fontos feladatcsoportokat – ezekre munkacsoportokat szervezünk, a további munka már ezekben folyik. Teendő: a reálisan megvalósítható feladatok pontosítása, ütemezése, a szükséges feltételek számbavétele, ezek közül a már meglévő feltételrendszer meghatározása, ill. a még hiányzók forrásainak megjelölése.
Az együttgondolkodásnak ebben a szakaszában nincs még külső szakértő, a jelenlévők végzik el a problémamegoldás teendőit. Ez a szakasz egyúttal a fejlesztés fő irányának “visszaigazolása”, a stratégiai terv vázának elkészítése is.

VII. Felelősségvállalás, a gyakorlati munkát végző csoportok létrehozása
Ebben a fázisban hozzuk létre azokat a munkacsoportokat, melyek a továbbiakban együtt fognak dolgozni, illetve amelyek külső szakértők bevonásával dolgoznak majd a stratégiai célkitűzések érdekében.

VIII. Komplex térségi fejlesztési terv kidolgozása
A munkacsoportok vezetőinek, valamint az időközben igényelt külső szakértőknek a bevonásával és az eddigi közös munka során felvetődött gondolatok, eredmények felhasználásával folyik a munka ebben a szakaszban.
Ennek részeként a helyben szükséges képzések, valamint a kiválasztott vezető(k), képviselő(k) beiskolázásának iránya és ütemezése is megvalósulhat.

IX. Folyamatkísérés
Nem hagyhatjuk magukra a munkacsoportokat, de meg kell hagynunk önállóságukat. Feladatunk a munkacsoportok működésének segítése, kommunikációjának megszervezése, a helyben kiképzett vezetők begyakoroltatásának segítése.
A vázolt folyamat a benne részt vevők aktivitásától, a helyi körülményektől függően két-három hónaptól egy-másfél évig tarthat. Minden elemében a helyi forrásokra, a térségben fellelhető “értelmesség”-re, az ott élők számdékaira támaszkodik. Az egyes szakaszokban néhány feladat-megvalósítás önálló folyamatként elválhat a főiránytól – ha ezt a körülmények és a részt vevők akarata lehetővé teszi. A külső források felkutatása már a kezdeti szakaszokban megkezdődik, s eredményes pályázat esetén a folyamat meggyorsítható.
A program rugalmassága lehetőséget biztosít bármilyen térségben való alkalmazásra – függetlenül a tájegységtől, gazdasági szerkezettől, benne részt vevő települések számától.