Támogató és támogatott között nincs egyensúly; a pénz erőteljesen átrajzolja a viszonyokat. Ezzel együtt az őszinte és kölcsönös együttműködés mindkét fél érdeke és a közös ügy sikerének alapfeltétele. Az ellentmondást a Gyökerek és Szárnyak Alapítvány gyakorlatában a kísérő oldja fel. Most a kísérői szerep értelmezéséről, nehézségeiről és szépségeiről írunk.

A mentorálás keretrendszere egyértelmű, szakmailag tisztázott: a nagy tapasztalattal és szakmai elismertséggel rendelkező személy a mentorált fejlődésének elősegítését szem előtt tartva nyújt segítséget, iránymutatást, erős kötődéssel jellemezhető bizalmi kapcsolat keretében.

A folyamatban nem szerepel a pénz, a Gyökerek és Szárnyak Alapítvány támogató szervezetként viszont pénzt ad. Méghozzá jó minőségű, vagyis meglehetősen szabadon felhasználható pénzt az általa támogatott szervezeteknek, hogy azok saját céljaikat minél inkább elképzeléseik szerint és a lehetőségeikre tekintettel valóra válthassák. A pénz mellett szakmai támogatást is adunk, viszont a pénz aszimmetrikussá teszi a viszonyokat, klasszikus mentorálásról nem lehet szó.

Erre a helyzetre találtuk ki a kísérő fogalmát és feladatkörét.  Értelmezésünk szerint a kísérő a kapcsolattartónál szorosabb, a mentornál lazább kapcsolatban áll a támogatott szervezettel. Nem feltétlen avatott szakértője a csapat témájának, feladata, hogy a csoport egészére figyeljen. Folyamatosan szem előtt tartva, hogy ők a saját céljaikat valósítsák meg, ne a támogatóét, vagy bárki másét. Úgy véljük, támogatásaink kiegészítik egymást: a jó minőségű pénz nagy szabadságot biztosít a cselekvésben, a kísérői munka pedig ezt a szabadságot próbálja megőrizni.

Fontosnak tartjuk azt is, hogy a kísérő munkája komplex támogatáspolitikánk egyik eleme, amely intézmények közötti bizalmi kapcsolat kialakítását célozza, ugyanúgy, mint a már említett jó minőségű pénz, szerződéseink rugalmassága, döntéseink átláthatósága és kapcsolataink személyessége.

Torzít a pénz

Leginkább óvatossá tesz minket a pénz jelenléte kapcsolatainkban: a pénz „torzítja a teret”. Feltűnése után sokkal nehezebb – vagy lehetetlen? – egyenrangú felek kölcsönös viszonyáról beszélni. A pénz hatását a Gyökerek és Szárnyak Alapítvány a kísérőn keresztül is megpróbálja minimalizálni, és a lehető legegyenrangúbb szakmai kapcsolatra törekszik a támogatottal, amelyben az ő haladása, elképzelései megvalósulása a legfontosabb. Nyílt, kétirányú, egyenrangú viszonyt igyekszünk építeni, amelyben minden kérdést fel lehet tenni, amelyben szembe lehet menni javaslatainkkal, fel lehet vállalni tanácsaink figyelmen kívül hagyását mindenféle következmény nélkül. Ezzel is támogatjuk a közös és kölcsönös tanulás lehetőségének fenntartását, hiszen a viszonyunk kölcsönös, egymástól függő. Egyikünk se tudna eredményes lenni a másik nélkül, mindketten tanulhatunk a közös munkából, ha kellő figyelmet fordítunk annak megismerésére, a mögöttes történések, döntések megértésére.

Óvatosak vagyunk, mert a kísérőnek pontosan fel kell mérnie, hogy milyen távolságot tartson a kísért szervezettől annak érdekében, hogy a pénzt is jelentő befolyása ne térítse el a csoportot eredeti szándékaitól.

Tudjuk, hogy van számos mélyen rögződött mechanizmus, amely a pénzforrást igyekszik távol tartani a valóságtól. Alapítványunk ezzel szemben abban hisz, hogy a támogató és a támogatott szoros szövetségesek, együtt akarnak változtatni a világon, csak más eszközökkel, ezért nagyon hasznos, ha együtt gondolkodnak és dolgoznak. Támogatószervezetként ráadásul szükségünk van arra, hogy tudjuk, mi van a terepen, mit ér a pénzünk a valóságban, megfelelőek-e az általunk kínált konstrukciók. A kísérő jó esetben azt a bizalmi kapcsolatot teremti meg a két fél között, melynek eredménye a mindkét résztvevőt és a közös ügyet is szolgáló bizalmi együttműködés.

A minta építi a bizalmat

Az intézményes kapcsolatok kezdetekor elmondjuk, milyen viszonyra törekszünk – ez, önmagában, általában kevés. A felmerülő, mindennapi helyzetekben a kísérőnek példát kell adnia arról, mit jelent számára a kölcsönösség és az őszinteség. Mindenütt jelezni szoktuk: a kapcsolat minősége legalább annyira fontos, mint az, hogy a támogatott mit tesz.

A mintaadás számunkra azt is jelenti, hogy reményeink szerint a támogatott szervezet is hasonló elvek mentén dolgozik és lép kapcsolatba másokkal – saját támogatottjaival, partnereivel, önkénteseivel.

A bizalom erőpróbája a – törvényszerűen bekövetkező – kudarc. Minden szervezet élete bővelkedik sikertelen projektekben, és vészhelyzetekben, amikor másra kell költeni a pénzt. Támogatószervezetként fontos tudnunk, hogy mi történt pontosan, mert így tudunk támaszt nyújtani, és közös tanulási folyammattá alakítani a sikertelenséget. Mindezekhez pedig a kísérő által kialakított bizalom és a nyílt beszéd elengedhetetlen.

Úgy látjuk, a támogató-támogatott viszonyban mindez nem megszokott. Itt is tanulási folyamatról van szó: általában a kezdeti gyanakvást az elfogadás, majd az öröm váltja a támogatott részéről. Ha a két szervezet kapcsolata jól alakul, a támogatott rájön: valójában a kísérő a támogatott szervezet képviselője a támogatónál.

Sok a csapda

Előfordul, hogy szándékkal vagy anélkül, de a támogatott nem a saját útját járja, vagy eleve másra akarta használni a pénzt, mint amire kapta. A kísérőnek ilyenkor (is) nagyon kell figyelnie: gyanús, ha a szervezet életében minden simán megy, nincsenek feszültségek, különvélemények, kudarcok. A sima út sok mindent leplezhet. Vagy sok mindennek előtte van még.

Szintén állandó kihívást jelent, hogy a kísérő ne legyen megmondóember. Nem akarja a támogatott céljait és munkáját befolyásolni, ugyanakkor a bizalmi kapcsolat okán elvárják tőle, hogy az általa előre látott nehézségekről szóljon – erre sokszor erős kísértést is érez. Külön súllyal jelentkezik a csoportoknál annak igénye, hogy a pénzforrás képviselője hogyan látja a helyzetet, a csapatot, mit látott már másoknál, stb. Ezekben a helyzetekben nehéz a beavatkozás – be nem avatkozás helyes arányát megtalálni. Ezek megosztására nem véletlenül választjuk a csoportos konzultációs, képzési alkalmakat, amikor a kísérői szerep átkeretezhető és lehetőség van külső szakértők bevonására is.

Munkánk egyik alaptétele, hogy a támogatott szervezet sikere a mi sikerünk is – márpedig ki ne akarna sikerekben részt venni? A kísérőnek sokszor erős önmegtartóztatásra van szüksége ahhoz, hogy eredeti szerepén ne terjeszkedjen túl, és ne akarjon támogatott alkotási folyamatainak részese lenni, örömében, sikerében látványosan osztozni.

Hangsúlyos a búcsú

A kísérő hivatalos munkája általában addig tart, amíg a szervezetek pénzügyi kapcsolata. Ezzel együtt a kísérőnek vannak etikai kötelezettségei, mert emberi kapcsolatokat létesített – például nem kelt hiú ábrándokat a támogatottban, és személyes viszonyait nem szakítja meg.

A kapcsolat végét mindig valamiféle értékelés, visszacsatolás jelenti. Támogató és támogatott együtt megnézi, mit tanultak közös ügyükből, közös munkájukból, mit lehet abból továbbvinni. Mindez akkor is nagyon fontos, ha nem zárult felhőtlenül az együttműködés: a kapcsolat lezárásánál mindenről lehet őszintén beszélni, és mindkét fél számára több mint érdekes megérteni, mi is történt pontosan. Vagy, hogy ki mivel magyarázza a történteket.

A társadalmi beavatkozások hatásai nem mind bontakoznak ki a pénzügyi támogatás befejeztével, ezért a támogatónak számos okból szüksége lehet arra, hogy támogatása lezárulta után is őszinte kapcsolatot találjon korábbi támogatottjához. Minden bizonnyal ennek a sikere is nagymértékben múlik a kísérőn.

 

Bardócz Iván újságíró, a Reményhal zenekar basszusgitárosa. A gazdasági újságírás mellett számos cikket jegyez a közösségi alapítványok világából. Az elmúlt öt évben közvetlen közelről tapasztalta, illetve figyelte meg azt a folyamatot, miként tud egy szervezőcsoport helyi támogatásosztó alapítvánnyá válni és ehhez hogyan tud egy pénzügyi és szakmai támogató szervezet hozzájárulni. Kultúraformálónak tartja ezt a munkát, aminek mindenféle aspektusát igyekszik megérteni és közzétenni. Lehetőleg érthetően és röviden. E cikk szerkesztésekor is ez az elv vezette.

Benedek Gabriella és Kovács Edit társadalomfejlesztő szakemberek, a közösségi alapítványok hazai indulása óta alakítói, fejlesztői a kísérői szerepnek, melyet több csoport mellett gyakorolnak aktuálisan is. Húsz éve működnek civil szervezetekben, mint aktivista, önkéntes, munkatárs, egyesületi tag, kurátor. Gabi bő évtizede szervezeti változások végigkísérésében és értékelésében dolgozik együtt közösségekkel és civil szervezetekkel a legkülönbözőbb felállásban: mint tanácsadó, kutató, tréner, mediátor, szervezetfejlesztő szakember vagy mint kísérő.

Edit közösségfejlesztőként számos főként vidéki kisközösséggel dolgozott változással kapcsolatos terveik megvalósításán. Tanára a több civil képző intézménynek, valamint a közösségi és civil tanulmányok mesterszaknak az ELTE-n.