JÖVŐT FORMÁLÓ FIATALOK – közösségi művészetek és közösségszervezés összekapcsolása baranyai ifjúsági közösségekben

2022/2

A festés alatt még egy 97 éves néni is kijött az utcára, aki évek óta nem lépte át a háza kapuját, s megnézte, mit festenek a fiatalok. A szokatlan, életteli történés még őt is kicsalogatta. Olyan gyerekek között születtek barátságok, akik közt a társadalmi különbségek okozta távolság miatt azelőtt elképzelhetetlen volt, hogy akárcsak beszélgessenek egymással.

2007 óta, amikor Nicaraguában megismertem a közösségi falfestést, és elkezdtem hátrányos helyzetű csoportokkal foglalkozni, a legfőbb motivációm az volt, hogy olyan mélyreható élményhez juttassam a gyerekeket – s később minden korosztályt –, ami kiindulópontja lehet a megerősödésüknek, magukra ébredésüknek, a kibontakozásuknak. Amihez vissza lehet nyúlni erőt és ihletet meríteni, aminek a közösségi ereje s a közösen feltárt személyes erőforrások az élet más közegeibe is továbbvihetők. A Murál Morál Egyesülettel az elmúlt 15 évben közel 100 közösségben apránként épült-szépült a „Módszer” – ami mára a Murál Morál Módszer nevet viseli (komplex személyiség-és közösségfejlesztő módszer) –, amely az említett célokat szolgálja. Mindig is meghatározó vezérelv volt a csoportmunkáinkban, hogy mindenkinek lehetőséget adjunk, hogy a részvétel korlátoktól mentes, szabad legyen. Az is fontos alapértékünk, hogy a résztvevők a folyamat minden lépésében részt vegyenek, ami azt jelenti, hogy képessé válnak a belőlük fakadó, csoportdöntéseken alapuló, önálló alkotásra, a teljes felelősségvállalásra (és még sok minden másra is). Ezek az alkotások (akár közösségi festésről, akár részvételi színházról vagy fotóról, filmről van szó) legtöbbször a közösségről és elsősorban a helyi közösségnek szólnak. Többen kérdezték már tőlünk, hogy szerepel-e a céljaink közt, illetve, hogy miért nem akarjuk használni a művészeti eszközöket aktuális társadalmi problémákra, helyzetekre való reflektálásra, társadalomkritikára – hisz a művészetnek akkora ereje van. A válaszom mindig az volt, hogy fontosabb számunkra az a befelé (saját maguk és a csoporttársak felé) és a helyi közösség felé ható intimitás, amit azáltal tudunk megteremteni, hogy az egyének és a közösség értékeit, kapcsolódásaikat, vízióikat tárjuk fel, s ezáltal az identitásukat erősítjük. Ha ezt nem tennénk és kifelé tekintenénk, nem tudna megszületni az a mélység, ami a magukra tekintésből adódik, és pl. a falfestményeken vagy a színházi munkákban is érezhető.

2016-ban lehetőségem nyílt részt venni a Civil Kollégium Alapítványon keresztül elérhető, amerikai GLC Professional (Legislative) Fellows elnevezésű 6 hetes ösztöndíjprogramon, amelynek célja az volt, hogy rövid idő alatt nagyon intenzív elméleti és gyakorlati tapasztalatot szerezzünk a közösségszervezésről (community organizing), vagyis a közösségekkel végzett érdekvédelmi munkáról. Az ösztöndíjról hazatérve pécsbányai nőkkel létrehoztuk a Nők Összefogása Pécsbányáért Csoportot, és az Ökotárs Alapítvány KÖZ-SZER-VEZ programjának részeként a következő két évben számos sikert értünk el közterek és közintézmények fejlesztése terén az amerikai módszertan alkalmazásával, nyomásgyakorlással. Ezek a tapasztalatok és az új tudás alapvetően tágította ki a látásmódomat, és jelentett beavatást a közügyekbe – amihez nem nagyon volt korábban kapcsolódásom.

És ez hozta a fordulatot a közösségi művészeti munkánkban is.

Az Ökotárs Alapítvány programja

2020-ban indult az Ökotárs Alapítvány Reclaim our Civic Spaces (ROCS) c. nemzetközi projektje (2020-2023), amibe meghívtak térségi koordinátornak. Az akkor féléves gyermekem mellett nem igazán tudtam elképzelni, hogy érdemlegesen be tudnék kapcsolódni a projektbe. Aztán kiderült, hogy egy egészen rugalmas, sok kreativitást és szabadságot megengedő programról van szó, és az Ökotárs Alapítványnak is az a legfőbb célja, hogy sokféle eszközzel formálódjanak és erősödjenek a közösségek, és a közösségépítés és fejlesztés mellett jelenjen meg a közösségszervezés is a velük való munkában. Ennek a szabadságnak és az Alapítvány nyitottságának köszönhetően készítettem el saját 3 éves tervemet, ami most már látom, hogy nagyon fontos mérföldkő a Murál Morál Egyesület történetében is: természetesen belefoglaltam a tervbe közösségi művészeti módszerek alkalmazását is. Ebben a projektben megvalósul a befelé és a kifelé irányulás is, és egyszerre válik a helyi közösség identitásának formálójává és a társadalmi problémákhoz való kapcsolódás eszközévé.

Egyesületünk a kezdetek óta főleg gyerekekkel és fiatalokkal foglalkozik, az elmúlt három évben viszont a felnőttképzés került előtérbe módszertani tapasztalataink átadásával. A térségi projekt tervezésekor erős vágyat éreztem arra, hogy visszatérjek a gyerekekhez és fiatalokhoz, így olyan szervezetekben, ismerős szakemberekben kezdtem el gondolkodni partnerként, akik régóta foglalkoznak fiatalokkal, és Baranyában tevékenykednek (az Ökotárs Alapítvánnyal a megyében állapodtunk meg földrajzi határként). Így lett a projekt egyik tagja a Control Stúdió Filmegyesület által működtetett Dunaszekcsői Webtévé csapata, a másik a kölkedi 14-15 éves fiatalok csoportja (akikkel 2019-ben egy nagy közösségi hatású falfestő tábort valósítottunk meg), a harmadik pedig a pécsi Bártfa Utcai Általános Iskola, ahol Rumann Anita – korábbi képzéseink egyik legmotiváltabb résztvevője – iskolai szociális munkásként dolgozik, és már több családsegítős napközis táborban is alkalmazta a módszereinket.

A projekt név nélkül indult el, a keresztelőt a csoportvezetőkkel együtt tartottuk az első képzésükön. Mivel a csoportmunka egyik vezérfonala mindhárom helyen a gyerekek álmainak, vágyainak kibontása s az általuk jobbá álmodott dolgok megvalósítása, így a projekt a „Baranyai jövőképek” nevet kapta.

A Baranyai jövőképek projekt céljai

Projektünk célja pedig – hasonlóan a Murál Morál Módszer céljaihoz – olyan élmények nyújtása, melyek során a gyerekek megtapasztalhatják saját erejüket, a bennük rejlő értékeket, csiszolgathatják meglévő készségeiket és képességeiket, és újakat is szerezhetnek, s nem utolsósorban lényeges tudásuk lesz arról, hogy mit jelent valamit összefogással elérni. Tehát címszavakban: képességfejlesztés, közösségfejlesztés, hálózatépítés, vagyis a csoportok közti kapcsolatépítés.

És amivel ez a projekt több mint egy „sima” közösségi művészeti folyamat, azt éppen a közösségszervezés által hozzáadott színek adják. Magyarországon még nincs arra gyakorlat, hogy az az amerikai módszertan, amit a Civil Kollégium Alapítvány által képzett közösségszervezők 18 éven felüli fiatal felnőttek, illetve felnőttek közösségeiben alkalmaznak, hogyan működtethető a 11-16 éves korosztállyal. Ebben a projektben kipróbáljuk, hogyan lehetséges. A Magyarországon még amúgy is szokatlan, partneri kapcsolatokon, párbeszéden, átláthatóságon, jogérvényesítésen alapuló kultúra kereteit szeretnénk kitágítani és a gyerekeket is bevonni ebbe a körbe.

Szeretnénk, hogy a projekt végére az általuk megfogalmazott vágyakat projektekké tudják formálni, és meg is tudják valósítani őket. Művészeti és egyéb akciók során ki tudják fejezni érzéseiket, gondolataikat, melyek számukra fontos témákhoz kapcsolódnak, akár a személyes életükben, akár a helyi közösségben vagy a szélesebb társadalmi térben.

Célunk továbbá, hogy meg tudjanak fogalmazni változásra érett közösségi problémákat, amiknek a megoldásához különböző megoldási utakat ismernek meg és eszközöket sajátítanak el a gyakorlatban. Mindeközben megtanulnak együttműködni a helyi önkormányzatok vezetőivel, az iskolavezetőséggel, megtanulnak az ügyüknek támogatókat is megnyerni.

Ez a projekt egy módszertani kísérlet is: közösségi művészetek és közösségszervezés összekapcsolása, a közösségszervezés amerikai módszertanának 11-16 éves korosztályra való adaptálása. Tervezzük, hogy módszertani tapasztalatainkat egy kis módszertani füzetben foglaljuk majd össze a projekt végén.

A projekttevékenységek

A fiatalokkal való munkát intenzív közösségi művészeti alkalmakkal kezdtük: Pécsen és Dunaszekcsőn közösségi festéssel, Kölkeden pedig közös filmkészítéssel, ami rövid idő alatt összekovácsolta a csoportokat, lehetőséget adott az értékek, az egyéni és települési jövőkép témájának feldolgozására, a kreativitásuk kibontakoztatására, véleményformálásra, közös alkotások létrehozására. A csoportvezetők már ezekbe a foglalkozásokba is igyekeztek becsempészni olyan gyakorlatokat, amelyek a közösségszervezés, érdekvédelem témáját készítik elő. Összeállítottam egy módszertani segédletet, melyben az 1. emberi jogok, 2. hatalom, elnyomás, 3. részvétel, 4. közösségszervezés témákat bevezető gyakorlatokat, kisfilmeket szedtem össze részben a Kompasz, a Kiskompasz, a T-Kit füzetek anyagaiból, a FOTEL nevű fórum színházas kézikönyvből és a saját módszereinkből (Murál Morál Módszer és egyéb közösségi művészeti módszerek), melyeket már többször sikerrel használtunk csoportmunkában.

A közösségi művészeti előhangolás, a jövőképek alkotásokban való „megfogalmazása” után nagyjából egyszerre érkeztek a csoportok ahhoz a ponthoz, amikor listázzák azokat a dolgokat, amiken változtatnának a közösség életében (közösségi problémákat), és ezekből szavazással kiválasztanak néhányat, amivel a legszívesebben kezdenek el foglalkozni, amiért a leginkább tennének is. Most itt tartunk a csoportokkal: mindenhol kiválasztották ezeket az ügyeket, és van, ahol már a stratégiaalkotás is elkezdődött. (A csoportok sajátosságait a későbbiekben még részletezem.)

A fiatalok közösségszervezésbe való bevezetésében fontos szerepet játszanak a csoportvezetők, akik számára a legnagyobb kihívás az lesz, hogy a háttérben tudjanak maradni, és valóban a fiatalok tudják megtenni azokat a fontos lépéseket, amikről lehet, hogy most még nem tudjuk, hogyan fog működni, vagy hogy szabad-e ilyen mély vízbe dobni ilyen korú gyerekeket.

Az én vízióm az, hogy sikerülni fog, és jól fog működni.

A gyerekek gyerekségükből adódóan nagyon megnyerőek tudnak lenni, egész máshogy hangzik egy kérés, egy fontos gondolat egy gyerek szájából. Szóval, ha sikerül néhány alapvető ismeretet elsajátítaniuk – kommunikációról, üzenetalkotásról, projekttervezésről, a sajtóval, döntéshozókkal és támogatókkal való együttműködésről –, és persze közben sikerül megerősítenünk őket a képességeikben, s bátorságot és magabiztosságot nyernek, akkor képesek lesznek a párbeszédre, céljaik elérésére bárkivel.

A másik nagy kihívás, hogy a közösségszervezés a csoportvezetőknek is új terület, és az ő fejlesztésük és fejlődésük is a gyerekekkel való munkával nagyjából párhuzamosan zajlik, vagy csak néhány lépéssel előzzük meg azt. Először még abban gondolkodtunk az Ökotárs Alapítvánnyal, hogy az országos képzésekre delegáljuk őket Kunbábonyba, aztán amikor ez több tényező miatt nem volt lehetséges, új utat kerestünk. Mivel a célcsoport és a módszertan szempontjából is járatlan utakon járunk, ezért úgy láttuk legjobbnak, ha kimondottan ezekre a csoportokra és a projekttervhez illeszkedő képzéssorozatot kínálunk nekik.

A csoportvezetők képzése

2021 szeptemberében, a csoportmunka megkezdése előtt tartottuk Peták Péterrel az első képzést, ahol a közösségszervezéssel kapcsolatos alapismereteket igyekeztünk átadni nekik sok személyes tapasztalaton keresztül, és közösen gondolkodni a módszertan gyerekekkel és fiatalokkal való alkalmazásának specifikumairól.

2022. május 20-22-én került sor a következő képzésre, ahol a kommunikáció és a támogatásszerzés volt a fókuszban olyan gyakorlatokkal, melyek segítették átgondolni az üzenetet stratégiai szempontból, felépíteni a kommunikációs vagy támogatásszerzős stratégiánkat egy-egy ügy kapcsán, megtervezni, modellezni a döntéshozóval/támogatóval való tárgyalást és persze mindezekről a gyerekekre való adaptálás szempontjából beszélgetni. Emellett olyan egyszerűen használható digitális médiaeszközöket és vizuális művészeti eszközöket (pl. plakátalkotás, üzenetformálás) ismerhettek meg a csoportvezetők, melyek jó eszközei lehetnek a bázisépítésnek, egy-egy akciónak, vagy épp a döntéshozókkal való sikeres tárgyalásban játszhatnak szerepet.

A csoportvezetőket folyamatos mentorálással is segítem, és a folyamat mérföldkő alkalmain (pl. az első ilyen a közösségszervezés bevezetése és az ügyválasztás volt) csoportvezetőként is jelen lenni. Szerencsére nekem is van egy mentorom, aki kísér ebben a kísérleti folyamatban, így igazán összetett, többszintű szakmai támogatással működhet a projekt.

A csoportok közti kapcsolat épülését több programmal is segítjük, melyek még egyelőre előttünk állnak. 2022 nyarára Dunaszekcsőn az iskolaudvarban és Pécsen a Bártfa Utcai Általános Iskola udvarán készülünk közösségi falfestésre, melyeken a hazai csapat minden tagja és néhány (csoportonként 4-5 fő) „vendégalkotó” is részt venne a másik két csoportból. A kölkedi filmes műhelyben már nagyon jól működött a dunaszekcsői webtévés gyerekek kortárs segítőként való közreműködése, rengeteget tanulhattak tőlük a kölkedi fiatalok. A falfestések esetében pedig éppen a kölkediek kerülhetnek segítő szerepbe, hiszen ők már tapasztalt falfestők, ismerik az egész folyamatot. Ezek a falfestmények a gyerekek által a jövőbe átmentendő értékekről, az iskolájukhoz, a településükhöz kapcsolódó vízióikról szólnak majd.

2022 szeptemberére tervezzük azt a 3 napos találkozót, ahol végre a három csoport teljes létszámban találkozhat össze. A filmes műhely megmutatta, hogy Kölked több szempontból is nagyon jó helyszíne lehet akár nagyobb létszámú találkozóknak, táboroknak is. Tavaly szeptemberben a szekcsői résztvevők és csoportvezetők a Református Egyház közösségi házában (régen paplak) tudtak megszállni teljesen térítésmentesen, amit nagyvonalú gesztusnak éreztünk a református egyháztól. A programokat pedig a helyi önkormányzat által üzemeltetett Kultúrházban és a helyi civil csoportoknak helyet adó Közösségek Házában valósíthattuk meg.

Ez a találkozó több okból is fontos állomása a projektnek: 1. a személyes találkozás reményeink szerint elindítja a csoportok közti kommunikációt, ami a hálózatépítés alapja is lesz. A gyerekekkel közösen szeretnénk megtalálni azt a csatornát, amin keresztül hírt tudnak adni egymásnak a csoportmunka aktualitásairól, ahol a találkozások közti időben is ötletekkel, információkkal, építő véleményekkel segíthetik egymást a három csoport tagjai és csoportvezetői. (2021 szeptemberében a kölkedi filmes műhely után létrehoztunk ugyan egy zárt Facebook-csoportot a csoporttagoknak és a csoportvezetőknek, de ez eddig több okból nem tudott élővé válni. Az egyik ok az, hogy a 11-12 éves gyerekeknek az iskola és a szülők közti közös megegyezés alapján nem lehet Facebook-profiljuk, így számukra a Facebook mint kommunikációs felület nem jöhet szóba. (A szociális segítő az internet veszélyeiről több alkalommal tartott prevenciós foglalkozásokat, melynek fontos eleme volt, hogy milyen életkorokhoz kötött egy-egy alkalmazás használata: a Facebook esetében ez a 13. életév). Gondoltuk, hogy az aktivitásuk a csoportvezető által tudna mégis megvalósulni ebben a csoportban úgy, hogy a gyerekek által készített fotókat és rövid leírásokat a foglalkozásokról ő posztolja a Facebook-csoportba a szerző gyerek nevében. A többi csoport beszámolóit pedig a csoportvezető számítógépén tudnák a foglalkozások elején vagy végén közösen megnézni. (A csoportvezetőn keresztüli kommunikáció elsősorban azért nem tudott eddig megvalósulni, mert a tematika bevezetése, az azzal való aktív-élményalapú foglalkozások megvalósítása élvezett prioritást.)

A találkozó többi fontos célja: 2. a három csoport CSAPATérzésének megteremtése olyan személyes, érzelmeken és együttműködésen alapuló élmények által, melyek képesek rövid idő alatt mélyen összekapcsolni a résztvevőket, 3. egy olyan társadalmi probléma választása és közösségi művészeti eszközökkel való feldolgozása, aminek a megoldását mindhárom csoport fontosnak tartja. A hétvégi műhely során a digitális média, a fórumszínház és a közösségi festés módszereivel alkotnak majd ugyanarról a témáról, ami a találkozó után az a közös ügyük lesz, amiért közösen kampányolnak majd, 4. a műhely másik fontos céljaként megtanulnak projektet tervezni, ötleteiket projektformába önteni, és 5. minden csoport választ egyet a csoporttagok projektötletei közül, amit a találkozó utáni félévben megvalósítanak. Ezek a projektek lehetnek akár a tágabban értelmezett közösségi munkával megvalósuló projektek is, melyeknek egy részében jelenik meg közvetlenül a közösségszervezés.   A lényeg, hogy legyen arról tapasztalatuk, hogy milyen tényezőket kell átgondolni, mire van szükség egy ötlet valóra váltásához. Fontos része lesz ennek a folyamatnak a forrásteremtés is, mert ugyan a csoportok kapnak majd némi indulótőkét, de azt úgy fogjuk megállapítani, hogy maximum a kis projektek költségeinek a felét fedezzék, és nekik is kelljen azon dolgozni, hogy más forrásokból, más úton-módon szerezzenek még támogatást.

Azok a kisprojekt-ötletek pedig, amik nem kerülnek a találkozón kiválasztásra, sem „vesznek kárba”, ugyanis 2023 márciusától kezdve a projekt egy igen izgalmas állomásához érkezünk, amikor kipróbáljuk a csoportokkal és a helyi közösségek bevonásával a közösségi (részvételi) költségtervezés folyamatát.

A találkozóval kapcsolatban már most kihívásként jelentkezik néhány szülő gyermekét féltő hozzáállása, amivel sokszor találkoztunk már bentlakásos táboraink esetében. Csak remélni tudjuk, hogy addig sikerül megteremtenünk azokat a támogató tényezőket és olyan bizalmat építeni a szülőkkel, hogy bátran elengedjék velünk a gyermekeiket három napra. És két éjszakára! Mert ez szokott lenni a szűk keresztmetszet (elcsámborognak-e a táborból, eleget alszanak-e, kapnak-e megfelelő ételt, nehogy igyanak alkoholt s drogozzanak, nehogy valaki bántsa őket, a nyiladozó szexuális érdeklődésről nem is beszélve…).

A közösségi költségtervezés mint újdonság (gyakran közösségi- vagy részvételi költségvetés néven is írunk ugyanerről a módszerről. a szerk.)

Az írásom elején említett amerikai ösztöndíj alatt a 4 hetes gyakorlati időmet a New York-i Community Voices Heard nevű szervezetnél töltöttem, ahol az egyik legfontosabb s engem leginkább felvillanyozó módszertani tapasztalat a közösségi költségtervezés (participatory budgeting) gyakorlata volt, ami a szervezet egyik jól működő specialitása. Ők el tudták érni egyes városrészekben, hogy a kerületi képviselők a saját rendelkezésű pénzalapjukat teljességében vagy részben közösségi tervezésen és döntésen alapuló, a közösséget szolgáló projektekre fordítsák. Már akkor nagyon szimpatikus volt számomra ez az elgondolás, és hirtelen érthetetlennek tűnt, hogy miért nem magától értetődő az, hogy a közösségekre szánt pénzt az érintett közösségek tagjaival közösen, a szükségleteiknek megfelelően használják fel. Persze nyilvánvaló, hogy ez egy macerásabb, kényelmetlenebb út a politikusoknak – legalábbis elsőre úgy tűnik. A CVH annyira jól csinálta a politikusokkal való együttműködést, hogy ezek a képviselők dicsőségnek érezhették a közösségekkel való együttműködést, és biztos vagyok benne, hogy rengeteg szavazatot is jelentett nekik a következő adandó választáson.

Szóval, amikor ezt az ifjúsági projektet terveztem, hirtelen eszembe jutott, hogy milyen jó lenne Magyarországon is elindulni ebbe az irányba – szerencsére ebben nem vagyunk teljesen úttörők: számunkra is hasznos budapesti[1] és debreceni[2] tapasztalatokra már támaszkodhatunk majd. Viszont a korosztályt tekintve járatlan utakra lépünk.

2022 őszén egy másfél napos képzés keretében szeretném bevezetni a csoportvezetőket a közösségi költségtervezés módszerébe részben az amerikai minta ismertetésével, másrészt pedig a magyarországi tapasztalatok megismerésével – lehetőség szerint Sain Mátyás és/vagy Molnár Ágnes meghívásával. Fontos lesz a pénzalap megteremtésének átgondolása is, amit a településen/iskolában a gyerekek projektjeinek megvalósítására lehet fordítani. Terveink szerint még ebben az évben elkezdjük az önkormányzatokkal (Kölked, Dunaszekcső) és a tankerülettel (Pécs) az erről való egyeztetést – lehetőség szerint a gyerekeket is bevonva a tárgyalás egyes pontjaiba. Célunk, hogy elérjük, hogy az önkormányzatok és a tankerület vagy az iskolai alapítvány különítsen el egy alapot – már az is nagy szó lenne, ha először csak a 2023- as folyamatra –, idővel hosszabb távra, amiről minden évben a gyerekek közössége szavazhat, hogy mire szeretné költeni. Az még kérdés számunkra is, hogy a tanárokat is belevonjuk-e a szavazásba. Mivel ők is az iskolai közösség fontos tagjai, a részvételükkel erősödhetne a közösség iránti elköteleződésük, ami mindenképp a bevonásuk mellett szól. Ugyanez a kérdés a két kistelepülés esetében is, hogy a felnőtt lakosság is részt vehessen-e vagy a fiatalokra korlátozódjon a szavazók köre.

Szóval, ha minden jól megy, akkor 2022 őszén a csoportvezetők, a fiatalok és a döntéshozók is megismerik a módszert és a céljainkat ezzel kapcsolatban, és elindul a pénzalap megteremtésének folyamata. A fiatalok a kisprojektjeiket 2023. március-áprilisában dolgozzák majd ki, és hozzák olyan formába, hogy a leendő szavazóknak is könnyen érthető és átlátható legyen az ötlet. Alapvetően plakátszerű alkotásokban gondolkodunk, amik akár vizuális művészeti (fotó, videó, festés, rajz stb.) elemekkel kiegészítve a projekt legfontosabb információit tartalmazzák. Köztük a költségeket is, ami lényeges elem lesz a szavazás szempontjából, ugyanis a szavazók is tudni fogják, hogy mekkora az a pénzalap, ami a projektekre költhető, és aszerint kell projekte(ke)t választaniuk, hogy összességében ne lépjék túl a rendelkezésre álló keretet. A kiállítást, vagyis a kidolgozott projektötletekről szóló plakátokat legalább egyhetes időtartamban tekinthetik majd meg a helyi közösség tagjai 2023 májusában, és adhatják le a szavazataikat az általuk preferált ötletekre.

A közösség által megszavazott projektek megvalósítása 2023 júniusától kezdve folyamatosan zajlik majd az év során. 2023 őszére a projekt utolsó programelemeként a tapasztalatátadást, jó gyakorlataink terjesztését tervezzük oly módon, hogy minden csoport legalább 2-3 másik közösséggel felveszi majd a kapcsolatot, és előadás, szakmai műhely keretében megosztja a tapasztalatainkat. Ezeket az alkalmakat a néhány résztvevő gyerek és a csoportvezető közösen tartják.

Az eddigi csoportmunka sajátosságai, tapasztalatai, tanulságai

Kölked

Kölked egy Mohácstól 5 km-re fekvő dunamenti kis falu 971 lakossal. Nemzetiségileg is igen sokszínű: magyar, cigány, horvát és német gyökerű lakosok lakják. A településen működik óvoda és általános iskola is, valamint két kisebbségi önkormányzat és civil szervezetek is.

A 2019-es falfestő tábor nemcsak a résztvevő gyerekekre és a helyi közösségre volt nagy hatással, hanem ránk, csoportvezetőkre is. Addig még nem tapasztalt összefogást láthattunk a faluban a tábor előtt és alatt. A tábor teljes költségét a helyi önkormányzatok és civil szervezetek adták össze, nem állt a hátterében pályázati támogatás. Ez már önmagában példaértékű együttműködés volt a helyi szervezetek részéről. Minden nap más vállalta a táborozókra való főzést – még a polgármester is készített egy finom babgulyást nekünk. S délutánra az idősebb asszonyok hozták a maguk sütötte kalácsokat, finomságokat. Mindenki kapcsolódni akart, része akart lenni ennek a nem mindennapi egy hétnek. Ők tették különlegessé. A festés alatt még egy 97 éves néni is kijött az utcára, aki évek óta nem lépte át a háza kapuját, s megnézte, mit festenek a fiatalok. A szokatlan, életteli történés még őt is kicsalogatta. Olyan gyerekek között születtek barátságok, akik közt a társadalmi különbségek okozta távolság miatt azelőtt elképzelhetetlen volt, hogy akárcsak beszélgessenek egymással. Az avatón a polgármester szavaiból is érződött a meghatottság és a meglepetés, hisz’ ő sem gondolta, hogy ilyen nagy hatása lesz ennek a tábornak, hogy a falfestményre is büszke tud majd lenni.

Igaz, már két év is eltelt a falfestő tábor óta, amikor 2021 nyarán újra megkerestük a kölkedi fiatalokat, de a természetes nyitottságuknak és az előzetes közös élménynek köszönhetően lelkesen fogadták az újabb lehetőséget. Az első találkozásunkat a 2021. szeptemberi közösségi filmes hétvége jelentette, ahol a dunaszekcsői csoportvezetők is ámulva tapasztalták, hogy olyan csapatba csöppentek, ahol érezhető a két évvel ezelőtti tábor közösségépítő hatása: a fiatalok az első perctől kezdve egységet alkotva voltak jelen, és nyitottan, aktívan vettek részt a webtévések teremtette nemformális tanulási környezetben.

Munkában a kölkedi filmes műhely

A két és fél nap folyamán alapvető filmes ismereteket szerezhettek, kipróbálhatták magukat különböző „filmes” szerepekben: lehettek operatőrök, hangmérnökök, rendezők, riporterek, interjúalanyok és a csapó kezelői. A két és fél nap alatt készült egy egysnittes videoklip, amihez ők választottak zenét, és ahhoz ők építettek fel egy jelenetet, amiben mindenki szerepelt.

Díszletépítők munkában
Immár avatott kezekben a kamera

Ennél összetettebb, több munkát igénylő alkotások lettek azok a kisfilmek, melyekben kiscsoportokban kiválasztottak egy olyan helyet, ami kedves számukra a faluban, és ott vettek fel interjúbeszélgetéseket arról, hogy ők min változtatnának a falu életében. A következő dolgokat említették a három kisfilmben: romos a buszváróterem, ki van törve a rács, jó lenne felújítani, hogy váróteremként lehessen használni; minden padot fel kellene újítani, a kukák többségét gyakrabban kellene üríteni, kicserélni, ami lyukas; több szelektív gyűjtőedény kellene; lehetnének jobb utak is; a romos házakat fel lehetne újítani; a fiataloknak jó lenne egy saját hely, ahol zenét hallgathatnak, beszélgethetnek, csocsózhatnak, biliárdozhatnak; piacot; emlékművet készíteni, ami több turistát vonzana a faluba; gördeszka- és görkoripályát; a csatornarendszert felújítani; a focipályára állandó hálót; több boltot, ami hosszabban van nyitva. A hétvége zárásaként egy helyiek számára nyilvános filmbemutatót szerveztünk, ahova leginkább a gyerekek hozzátartozói jöttek el. A fiatalok beszéltek a filmekről, és egy fórumbeszélgetés keretében lehetett tőlük kérdezni az élményeikről. A szülők aktívan kérdeztek, a gyerekek pedig bátran válaszoltak. Jó volt érezni a szülők büszkeségét, amit néhányan szavakba is öntöttek – Máté anyukája fogalmazta meg, hogy a vele szemben ülő csillogó szempárok mindennél többet mondanak. Lotti apukája pedig arról beszélt, hogy nem ilyennek ismerte eddig a lányát – most egy nyitott, bátor, értékes gondolatokat megosztó nagylányt látott itt.

A csoportfoglalkozásokat az ősszel terveztük beindítani, de a lendületünket megtörte a vírushelyzet: annak ellenére, hogy központi rendelkezés nem született arról, hogy a közösségi tereket be kell zárni, a falu vezetői úgy döntöttek, nem kockáztatnak, és egy darabig nem használhatják az emberek a falu közösségi tereit. Ez számunkra is nehézséget okozott, ugyanis a Kultúrház kistermét szemeltük ki a foglalkozásaink megtartására. Az első nagy kihívás tehát az volt, hogy egyáltalán legyen helyünk, ahol összejöhetünk a fiatalokkal. Gacza Gábor, a kölkedi csoport közösségszervezője kezdett tárgyalásba a helyi önkormányzattal, és a polgármesterrel való telefonos és e-mailes egyeztetések után 2021 decemberében részt vett a képviselő-testület ülésén, ahol bemutathatta a projektünket, és kifejezhette a helyiség iránti igényünket. A képviselők többsége megszavazta, hogy használhassuk a kistermet, és az egész lakosságnak újra elérhetővé tették a közösségi tereket, hogy ne kivételezzenek velünk. Nagy sikernek éreztük, hogy Gábornak sikerült elérnie ezt a döntést, és jó volt tapasztalni, hogy a képviselő-testület értékeli a munkánkat: amit korábban csináltunk. és amit most készülünk megvalósítani a gyerekekkel.

Egy hosszabb egyeztetési folyamat eredményeként végül, a helyi civil csoportoknak is helyet adó Közösségek Házban ajánlottak teret. Végül elfogadtuk ezt a lehetőséget, és február közepe óta ez a terem lett a programhoz átmenetileg az otthonunk.

Úgy éreztük, hogy a gyerekek és a döntéshozók későbbi együttműködése szempontjából fontos, hogy ebben a helyzetben kompromisszumkészek legyünk, hogy az önkormányzat egyre inkább partnernek tudjon minket tekinteni.  (Lehet, hogy a helykérdés nehézkessége, annak megélése, hogy a fiatalok közösségének nincs a faluban egy olyan helye, ahol rendszeresen találkozhatnak, hozta azt, hogy az ügyválasztáskor hangsúlyosan került elő ez a probléma, és végül ennek a megoldása kapta a legtöbb szavazatot.)

2022. január végétől Gacza Gáborral közösen eddig 15 foglalkozást tartottunk a gyerekeknek (hetente, 2-2,5 órás időtartamban), melyet a korábban is említett témákra fűztünk fel: emberi jogok – gyermekjogok, hatalom, elnyomás, részvétel, közösségszervezés.

Közösségszervezés tanulása Kölkeden

Ezek a témák szolgáltak a közösségszervező folyamat megalapozására, az érdekvédelembe való bevezetésükre. Célunk az volt, hogy ezeket az elsőre távolinak, megfoghatatlannak tűnő témákat interaktív feladatokon keresztül, kapcsolódó személyes tapasztalataikat, élményeiket előhívva, játékosan dolgozzuk fel. Igyekeztünk nekik először teret adni saját gondolataik kifejezésére ötletroham formájában, és olyan gyakorlatokon keresztül, melyekben aktívan véleményt formálhattak. Két kisfilmet is levetítettünk nekik a hatalom és a közösségszervezés témájához kapcsolódóan: a Mindenki című, Oscar-díjas magyar rövidfilmet és az Ökotárs Alapítvány KÖZ-SZER-VEZ programjának 2016/2017-es közösségi sikereit összefoglaló kisfilmjét. A foglalkozásoknak fontos részévé vált a kezdőkör, amikor megoszthatják, milyen számukra fontos dolgok történtek velük az előző találkozásunk óta, valamint olyan csapatépítő játékok, melyek segítik az egymáshoz való kapcsolódást, együttműködést, illetve önismereti játékok, melyekben saját magukról gondolkodhatnak és oszthatnak meg egyre mélyebb és mélyebb dolgokat, és fogalmazhatják meg társaikról is pozitív visszajelzések formájában, hogy milyennek látják őket. E bevezető rész után tértünk rá minden esetben az aktuális témánkra, vagy az utóbbi alkalmakkor az „ügyezésre”.

A kölkedi fiatalok a három csoport közül a legidősebbek (14-15 évesek), ami a feldolgozás és együttműködés érettebb szintjét teszi lehetővé, mint ahogyan a 11-12 éves gyerekekkel tudunk ezekkel a témákkal foglalkozni.

Összességében azt látjuk, hogy a kölkedi fiatalok nagyon lelkesek, fűti őket a tettvágy, tele vannak jobbnál jobb ötletekkel a falu életének újraálmodását illetően. Rendkívül nyitottak és bátran mennek bele az akár lelki szempontból is nehezebb, felkavaró témák feldolgozásába is. A fórumszínházas gyakorlatok alkalmazása jóformán terápiásan működött: volt, aki az elnyomással kapcsolatos saját élményre kisiskoláskori emlékét hozta, amit azóta is cipelt, és hála a gyakorlatnak és a körülötte lévő szülői és csoportvezetői támogatásnak újra tudta értelmezni ezt a nehéz élményt. Egy másik lány a szülei válási időszakából őrzött nehéz pillanatokat, ami ugyancsak tudott benne oldódni a gyakorlatok és az azt követő támogatás által.

Emlékezetes maradt számunkra az a fórumszínházas gyakorlat is, amikor három széket kellett elhelyezniük úgy, hogy egyértelműen látsszon, melyiknél van a hatalom. Kimeríthetetlennek tűnt az ötleteik tára, és egy idő után már egymás szavához kapcsolódva, kérdezésünk nélkül kezdtek el példákat mondani a saját életükből a vázolt elnyomás-helyzetekre. Amikor megkérdeztem tőlük, hogy szerintük hogy nézne ki az az eset, amikor valakinél hatalom van, de a másik kettőt nem nyomja el, akkor Kinga megcsinálta azt a beállítást, ami a vezetés magas szintű megvalósulása: amikor a vezető az erejével, tudásával szolgálja, megtartja a hozzá kapcsolódókat (a hatalmi pozícióban lévő ’szék’ alul volt és rajta a másik kettő).

Kinga a vezetésről

Jó volt látni azt is, ahogy a Mindenki c. film megérintette őket (és minket csoportvezetőket is), és tapasztalni, hogy az ökotársas kisfilm mennyire elindította a fantáziájukat a közösségszervezéssel kapcsolatban: megértették a folyamat célját, és csak sorolták azokat az eszközöket, amivel sikerre vihető egy ügy.

Ezután következett a probléma megragadása, vagyis azoknak a dolgoknak az összegyűjtése, amin szeretnének változtatni.

Amin a kölkedi fiatalok változtatnának

Figyelemre méltó az a lista, amit összeállítottak. (Ennek a java részét már az őszi filmes hétvégén a kisfilmekben is megfogalmazták.) A következők szerepelnek rajta: a járdákat megjavítani; legyen egy szabadtéri találkozóhely a fiataloknak; kávézót, cukrászdát (ne csak a fagyis kocsi járjon); gördeszkaparkot; jó lenne egy másik bolt, ahol nemcsak élelmiszert lehet kapni; a buszmegálló lepukkant épületét megcsinálni váróteremnek (ennek a külső falaira festették a falfestményt); Ifiklubot; sportköröket, amiket ők tartanak az érdeklődőknek (zumba, röplabda, sakk); sakkot tanítani a Nyugdíjasklub tagjainak; lehetne egy szabadtéri színpad; mobil büfét (hot dog, hamburger, lángos); a focipályán hálót rakni a kapukra és több fedett részt a nézőtérre; a padokat megjavítani a „Jurassic-parkban” (a mára kiszáradt tó körüli zöld terület – ami vályoghányó volt, régen innen termelték ki az agyagot a vályogvetéshez, amit aztán feltöltöttek); a tavat feltölteni vízzel, hidat építeni rá, több fát ültetni köré. Ebből a listából átgondoltuk, hogy mi az, ami mindenkit (a fiatalokon kívül a felnőtt lakosságot is) érint, és mi az, ami elsősorban a fiatalokat. A két csoportra külön-külön szavaztak, így nem versenyeztettük a fiataloknak szóló dolgokat a többivel. A „mindenkinek” listából a sportkörök indítása kapta a legtöbb szavazatot, a fiataloknak szólóból pedig az Ifiklub létrehozása. Ami még kapott szavazatot: a kávézó, cukrászda, a másik bolt és a buszmegálló rendbehozása. Még ezt a szavazást megelőzően felmerült bennünk, hogy abban a bizonyos buszmegálló épületben is kialakíthatnánk az Ifiklubot – hiszen oda már a falfestés által van kötődésük a fiataloknak. Amikor erről beszéltünk, képzeletben már az épülettel szemben egy pergolás szabadtéri találkozóhelyet alakítottak ki, a tavat feltöltötték, s szabadtéri színpadot terveztek köré. Vagyis egy új ifjúsági és kulturális teret álmodtak a falunak ebbe a központtá is fejleszthető részébe. Egy következő alkalmon a közösségszervezés folyamatának lépéseit kellett sorba rakniuk. Jól esett a sok tisztázó kérdésük: meg akarták érteni, hogy mit takarnak az olyan kifejezések, mint az ’interjúmaraton’, a ’kutatás és stratégiaalkotás’ vagy az ’akciók’. Már az interjúról való beszélgetésnél felmerült bennük, hogy milyen jó lenne, ha tudnának névjegykártyát adni az interjúalanyoknak és szórólapot is a csoportról, aminek akkor jó lenne mihamarabb nevet is adni. Rögtön indultak volna interjúzni, toborozni, támogatást szerezni. Bámulatos volt, hogy milyen rövid idő alatt megértették a lépések lényegét, és milyen éles logikával tették aztán sorba őket. Megnéztük velük, hogy mi hol tartunk ebben a folyamatban, melyik lépés következik, és az Ifiklub létrehozásával kapcsolatban megfogalmaztuk az első teendőket. A kutatás fázisába léptünk, s most az a feladata a csoporttagoknak, hogy utánajárjanak, hogy milyen lehetséges ingatlanok vannak a településen, amelyek alkalmasak lennének az Ifiklub kialakítására, tartós, felügyelettel való használatra. Készülünk a kapcsolatépítő beszélgetések elkezdésére is: a gyerekek névlistát készítenek azokról a 11- 16 éves falubeli fiatalokról, akiket be lehetne vonni a csoportba vagy az Ifiklub létrehozásába és használatába.

A következő hónapokban, amikor már összegyűjtöttük a szükséges információkat, és a fiatalokat felkészítettük a falu vezetőségével való tárgyalásra, meghívjuk az egyik csoportfoglalkozásunkra a polgármestert és a képviselőket.

Eddigi foglalkozásaink egyetlen fájó pontja számunkra, hogy a kezdetben velünk tartó cigány srácok néhány alkalom után elszállingóztak, és mostanra kikoptak a csoportból, Azért szomorú ez, mert amikor részt vettek a foglalkozásokon, a közös ügyet aktívan, értékes jelenlétükkel tudták szolgálni. Kreatívan működtek a közösségi művészeti alkotófolyamatokban is, tehát az alkotásalapú tevékenységek mindenképp jó eszközök lennének a visszacsalogatásukra. Az a tervünk, hogy a nyári falfestős és egyéb közösségi programokba meghívjuk őket, és ezeken a közös élményeken keresztül próbáljuk újraépíteni velük a kapcsolatot.

Dunaszekcső

 A dunaszekcsői webtévés csapat bevonásával régi álmunk vált valóra, ugyanis közösségi művészeti munkánk annyira hasonló alapokon nyugszik, hogy azt éreztük, gyümölcsöző lenne ezekre a közös alapokra valamit együtt építeni. Már néhány éve kerestük az együttműködési lehetőséget, és ezt a projektet ideálisnak éreztük a közös munkára.

Dunaszekcső egy Duna-menti, közel 2000 lélekszámú falu, több helyben működő civil szervezettel, színes kulturális élettel, általános iskolával és óvodával, 3 ciklusban újraválasztott polgármesterrel.

A Control Stúdió Egyesület 6 éve működteti a Dunaszekcsői Webtévét, melynek célja, hogy helyi gyerekekkel készítsenek kisfilmeket, tudósításokat helyi vonatkozású témákról, amit elsősorban a dunaszekcsői lakosokhoz juttatnak el helyi híradásként – róluk és nekik szól a gyerekek szemszögéből. Ehhez hoztak létre egy webes felületet, ahol az anyagaik a szélesebb közönség számára is elérhetőek. A gyerekek azon kívül, hogy megtanulják a filmkészítés technikai fogásait, az interjúkészítést is gyakorolhatják, ami a generációk közti kapcsolatépítés egyik fontos eszköze is.

Az kezdettől fogva világos volt, hogy a projektünkbe a Webtévé fiataljait fogjuk bevonni, és a projekt foglalkozásait a webtévés foglalkozásokba építjük majd be. A 2021/2022-es tanév elején a webtévés csapat megújulás előtt állt: mivel néhány korábbi oszlopos tag más városba ment tanulni, vagy más okból lazult a kapcsolata a Webtévével, ezért a tanév elején új tagokat toboroztak a helyi suliból. Ennek a frissítésnek köszönhetően a korosztály a 11-12 évesek felé tolódott, és kiegészült a néhány megmaradt 14-16 éves fiatallal. A csoport most 9 főből áll.

A csoportfoglalkozásokat Gubik Viktória közösségfejlesztő és Csatich Renátó filmes szakember vezetik, és a webtévés foglalkozásokba oly módon építik be, hogy két egymást követő alkalmon a filmezésen-fotózáson van a hangsúly, és minden harmadik alkalommal foglalkoznak a projektünkhöz kapcsolódó témákkal. Az eddigi tapasztalatok alapján az látszik, hogy a fotó és a filmezés a közösségszervezésnek nagyon jól szolgálatába állítható, így már idáig is előfordultak olyan alkalmak, amikor pl. a választott ügyekhez kapcsolódóan tettek falubejáró sétát, és a választott ügyekhez készítettek fotókat.

Mindhárom helyen az volt a cél, hogy intenzív közösségi művészeti munkával segítsük a csapatépítést és a jövőképek előhívását. A szekcsőiek első bevetése a kölkedi filmes műhelyen történt 2021 szeptemberében, de ott csak hárman vettek részt kortárs segítőként a kölkediek alkotófolyamatában. Mivel a szekcsőieknek még nem volt előzetes élményük a közösségi festés terén, ezért számukra ezt választottuk csapatépítő módszernek, és 2021 novemberében egy 2,5 napos közösségi festőműhelyt tartottunk nekik Rumann Anitával (a pécsi csoportvezetővel) és Gacza Gáborral, akik már járatosak a Murál Morál Módszer alkalmazásában. A települési jövőképről szóló foglalkozásrészt 2022 januárjában valósítottuk meg, így még egy fél napot élvezhették a közös festést és az együtt alkotást a szekcsői fiatalok.

A közösségi festés eredménye

A novemberi alkalmon két értéklistát is készítettünk: az egyik a saját személyes életükben számukra legfontosabb/legértékesebb dolgokat foglalta össze, a másik pedig azokat a dolgokat, amit a településükkel kapcsolatban gondolnak értéknek. Az előbbire a következőket mondták: barátok, család, Balaton, türelem, fotózás-filmezés (webtévé), lovak-kutyusok, Duna, sátrazás, szerelem, játék, telefon, iskola-tanulás – az eddigiek kaptak szavazatot is, és ezeken kívül még a következők álltak a listán: kisállatok, jó jegyek, izgalom, természetvédelem, szórakozás, számítógép. A szavazatot kapott dolgok közül a számukra legfontosabbat foglalták bele egy szalagképbe, amit az összes csoporttag közösen alkotott meg. Az egyéni jövőképen tovább gondolkodhattak egy olyan gyakorlat során, melyben megalkothatták képzeletbeli álomkarakterüket. Egy A/3-as papírra rajzolt embersziluettbe írták bele, hogy hol élnének, mit csinálnának, hogy néznének ki, milyen fontos tulajdonságaik lennének. Az álomkaraktert embernagyságban festhették meg egy nagy csomagolópapírra. Először festettek egyedül egy ilyen nagy felületre, ami nagy feladatnak bizonyult. Mivel azt láttuk, hogy bennük van az igény arra, hogy teljesen kitöltsék a papírt, és megfessék mindazt, amit terveztek, a következő nap elején még rászántunk néhány órát a részletes kidolgozásra. Mindennek eredményeként mindenki elégedett volt a művével, és az elképzelt figurák lélegzetelállítóak lettek.

Ezután Dunaszekcső erősségeiről gondolkodhattak (Miért ajánlanák másoknak a falut? Mi ért lehet vonzó másoknak? Mi az, amit ők értéknek látnak a faluban, amit jó lenne megőrizni?). A következőket gyűjtötték össze: Tamagocsi-temető, nagy a határ – jókat lehet biciklizni, sok bolt van, és közel vannak egymáshoz, itt a Duna – át lehet menni Dunafalvára, ahol homokos a part, a faluban jó helyek vannak biciklizésre (szépek, jó lejtők), kacsató, szekcsői visszhang, benzinkút és Timcsi – presszós hot-dog és hamburger, történelem: római kori neve Lugio, Marcus Aurelius fejszobra innen való, Dunafalván római kori várrom van, Lugio-tábor, lovarda – fogathajtás-oktatás és verseny, a nagyobbaknak van Ifiklub – csocsó, bulik, biliárd, néptánccsoportok – magyar és német, az iskola kastély volt – szép az épület, és gyönyörű parkja is van, újrahasznosított anyagokból készült játékok az iskola udvarán, vályogkunyhó, Örökségház (Magtár, Fegyvertár régen), szálláshelyek is vannak, nyaralóházak – lehet itt nyaralni, médiatábor – webtévé, Telelő. A szavazás után a következő témák maradtak versenyben, melyek közül kiscsoportonként kettőt választottak, és hárman készítettek a választott erősségről, attrakcióról egy figyelemfelkeltő plakátot. Így plakát készült a Médiatábor-Telelő párosról és az Ifiklub-nagy a határ, jókat lehet biciklizni párosról. A gyerekek kreatívan, összeszedetten, jó csapatmunkában alkották meg a képeket, és jól elfáradtak a végére. Mint mindig, itt volt dolgunk a gátlások oldásával: akadt olyan kislány, aki sokáig csak nézte a csapattársait, és inkább rájuk bízta a festést, nem mert hozzátenni egy ecsetvonást sem, nehogy elrontsa. Aztán megtaláltuk neki azt a legkisebb feladatot, amibe bele mert vágni, és utána még feliratot is készített.

A januári folytatás alkalmával az álomlakóhelyet képzelhették el, írhatták körül és alkothatták meg egy szalagképben a fiatalok. Az alkotás előtt azt a kérdést tettem fel nekik, hogy ’Min változtatnánk a lakóhelyükön? Milyennek képzelik el az álomlakóhelyüket?’.

Amin a szekcsői fiatalok változtatnának

A lista figyelemreméltó, tele megvalósítható, akár a falu vezetőségének is megfontolandó válaszokkal: szép fákat ültetni; legyen állatkert; nagyobb bolt (ne kelljen Mohácsra menni); görkoris park, ahol lehet deszkázni, görkorizni és köré futópálya és felnőtt játszótér; a romos, régi házak legyenek felújítva; legyen étterem, presszó, cukrászda, halászcsárda; nagyobb, fedett buszmegálló; a játszótér ne homokos, hanem gumis legyen; egyértelmű turistajelölések; az utak és járdák legyenek megjavítva; legyen bicikliút, legyen filmklub; legyen jégkoripálya; az Ifiklubban legyenek programok a kisebbeknek is; ne legyenek kóbor kutyák; több helyen legyen kuka (nagyobbak) – kevesebb szemét; a Cementipari helyén lehetne szabadidőközpont; olyan lovarda, ahol lovagolni is lehet; legyen helyi idősotthon az ebédló épületében. Ezekből az ötletekből is megjelölhették a számukra legfontosabbakat, és páronként azokból választottak kettőt, amit összefűztek egy tervben. Így készült egy kis terv az idősotthon-szép fák párosról, a görkoriparkról és a bicikliútról, valamint a lovarda-utak, járdák legyenek javítva párosról. A kis páros terveket aztán egy szalagképben összefűzték. Nagy kitartást igénylő, igénybe vevő feladat volt ez számukra – hiszen egy 6 méter hosszú, 1,2 méter széles közös festményt kellett megalkotniuk úgy, hogy tartják magukat a közös tervhez. Nehéz volt végigcsinálniuk, de kitartottak, és gyönyörű, sokat mondó festmény lett belőle. Gubik Viki a műhely után az álomlakóhely-listát és a szalagképfestésről készült fotókat is posztolta a facebook-on, amire a felnőtt lakosságtól érkeztek olyan pozitív kommentek, melyekben kifejezték, hogy ezek szerintük is nagyon fontos dolgok, támogatják a megvalósításukat, illetve csupa biztató szó: ’Csak így tovább! Hajrá!’. (Érkezett néhány olyan megjegyzés is, hogy ezek nem lehettek a gyerekek gondolatai. Egyesek szerint mi adjuk a gyerekek szájába a listán szerepló dolgokat.) A kommentelők aktivitásán felbuzdulva találtuk ki, hogy a festmények 2022 márciusára tervezett kiállításába belefoglalhatnánk egy olyan felületet, ahol a helyi lakosság is szavazhat a fiatalok listáján szereplő dolgokra ugyanolyan szabályok szerint, ahogyan a gyerekekkel csináltuk (mindenkinek 3 szavazata van, amit bárhogy felhasználhat). A szóban forgó kiállítást a helyi Művelődési Ház nagytermében és egy hozzá kapcsolódó kisteremben rendeztük be, és a helyi Szülők-nevelők Bálja keretében nyitottuk meg. A festmények monumentalitásukkal szépen felöltöztették a termeket, és ámulatba ejtették a közönséget. A listán pedig egy hét múlva rengeteg szavazatot láthattunk, összesen 79-et, ami azt jelenti, hogy kb.26 fő vett részt a kiállításon a szavazásban.

A szekcsői gyerekekkel is megnéztük az ökotársas kisfilmet, és a hozzá kapcsolódó feladatok és beszélgetés által vezettük be a közösségszervezés témáját a csoportba. A kisfilm után a helyi lakók szavazatát is tartalmazó listával dolgoztunk tovább, és ezek közül jelölhettek újra legfontosabbakat a gyerekek, de most már kiegészítve azzal a szemponttal, hogy „melyek azok a témák, melyekért kész vagy tenni is”. Egyértelműen kirajzolódott, hogy a fiataloknak szóló dolgok közül a görkoripark lett az abszolút nyertes, a mindenkit érintő ügyek közül pedig a kóbor kutyák és a presszó-kávézó-cukrászda-halászcsárda. Végül kiválasztottuk a kóbor kutyák ügyét, mint viszonylag könnyen megoldható ügyet, és elkezdtünk stratégiát is alkotni rá. Vagyis felírtuk, hogy mi lehet az első pár lépés, ami ezután következik. A 16 éves Flóra gondolkodás nélkül vázolta nekünk, hogy mit kellene tennünk, és ahogy mondta, úgy felírtuk, és elfogadta a csoport. Úgyhogy ők most elindulnak majd fotókat készíteni a kóbor kutyákról, és interjúkat olyan helyiekkel, akiket ért már támadás, majd aláírást gyűjtenek, és ha összegyűjtötték a kellő információkat, tárgyalnak a polgármesterrel és a képviselőkkel. Ezen a foglalkozáson a kisfilmnézés alatt a gyerekek igencsak kornyadoztak, és látszott, hogy reménytelen további gondolkodást várni tőlük az egész iskolai nap után. Ám amikor a szavazáshoz érkeztünk, mintha új erőre kaptak volna, és hihetetlen hévvel tették ide-oda a jelöléseiket, s volt, aki közben tovább mérlegelt, és változtatott a jelölésén. Nagyon akarták, hogy a presszó-kávézó-cukrászda-halászcsárda legyen a befutó, így volt, aki minden szavazatát feltette arra. Kívülről nagyon érdekes volt látni, hogy mennyire lelkesíti őket ez a téma (valójában azóta, amióta látták, hogy a felnőttek mennyien szavaztak rá). Az egyik kislány még azt is mondta ebben a lendületben, hogy ő már holnap elkezdi az aláírásgyűjtést, ő ezt nagyon szívesen csinálná. Aztán Vikivel úgy éreztük, hogy jó, ha beszélünk nekik az ilyesfajta vendéglőegységek bezárásának okairól, illetve kinyitásuk feltételeiről. Abban maradtunk, hogy valamilyen módon bevezetjük majd ezt az igényt a köztudatba, és meglátjuk, hogy tudunk-e találni olyan kicsi szeletét, ami a gyerekekkel sikerre vihető. Egyébként a sok erre érkezett szavazat (gyerekektől és felnőttektől összesen 18) mögött leginkább a nyilvános találkozóhelyek, beszélgetős közösségi terek iránti vágyat érezzük. Még az is lehet, hogy ez más formában is kielégíthető.

A tanév zárása előtt a csoport tervezi, hogy az iskolában a Családi Nap keretében bemutatkozik a többi diáknak, és lehetővé teszik nekik is a szavazást.

Pécs

A csoportok kiválasztásánál fontos volt számomra, ha Baranya-megyében gondolkodunk, akkor ne csak falvakban, hanem városban is működjön csoport, hogy láthassuk a településformából adódó esetleges különbségeket. (Kezdetben egy szigetvári csoport bekapcsolásáról is szó volt, ahol egy falfestő tábor keretében 2021 nyarán végigcsináltuk ugyanazt a témafeldolgozó-alkotófolyamatot az ottani 11-15 éves lányokkal, amit aztán Dunaszekcsőn és Pécsen.) Szóval megvolt a szándék egy pécsi csoport indítására, már csak a csoportvezetőt/szervezetet és a helyszínt/csoportot kellett megtalálni. Akkor eszembe jutott, hogy Rumann Anita a közösségi művészeti képzéseink után rögtön elkezdte alkalmazni a módszereinket, és már több nyári napközis alkotótábort is megvalósított azok alkalmazásával. Azt is tudtam, hogy szeretné kipróbálni ezeket a művészeti eszközöket az iskolai szociális munkájában is. Már csak az volt a kérdés, hogy nyitott-e a közösségszervezés részre, tudja-e vállalni, hogy az iskolán belül a gyerekeket arra tegye képessé, hogy a vezetőkkel párbeszédet folytassanak. Mivel az iskola jobbá-szebbé tételéről, a gyerekek cselekvőképességének fejlesztéséről szól ez a projekt, ami neki is szívügye, vállalta a partnerséget. Már csak az volt a kérdés, hogy az igazgató úr beengedi-e a projektet az iskolába. Első személyes találkozásunk alkalmával a közösségi művészetekre helyeztük a hangsúlyt, és egy lehetséges falfestésről beszélgettünk. Kiderült, hogy egy korábbi murálos tagunk által megvalósított falfestésen ő is megtapasztalhatta személyesen ennek a módszernek a varázsát, úgyhogy jelezte, hogy szükségtelen bemutatnom a módszert, hiszen ő már festett falat :). (Nagyon jó érzés volt, hogy a módszerünkről szerzett saját élménye ilyen pozitívan meghatározó élmény volt számára, és abban a helyzetben, amikor a civilek iskolai jelenlétét inkább fokozottan ellenőrizni akarják, akkor szabad utat kaptunk, és a foglalkozások megvalósításával kapcsolatban is teljes szabadságunk van.)

Anita az ötödik és hatodik osztályokból toborozta a gyerekeket többnyire úgy, hogy osztályfőnöki órákra ment be mesélni a projektről.

16 gyerekkel (14 lány és két fiú) indította a foglalkozásokat 2021 októberében. Mivel ez a csoport akkor alakult, különösen fontos volt a csapatépítésre szánt idő.

Csapatépítés a pécsi Bártfa Utcai Általános Iskolában

Projekt eleji közösségfejlesztő eszközként itt is a közösségi festést választottuk, a feldolgozandó téma pedig a másik két csoporthoz hasonlóan a jövőképek volt.

Közösségi falfestés

Az iskolai keretek a gyerekekkel való találkozás időtartamát is szűkre szabták: kéthetente mindössze másfél órára tud összejönni a csoport, ami a közösségifestős gyakorlatok szempontjából nagyon rövid idő. (Egy szalagkép vagy kiscsoportos plakát megtervezéséhez és megfestéséhez legalább három óra szükséges.) A közösségi festés csoportvezetés szempontjából sem egyszemélyes műfaj. A gátak akkor tudnak oldódni, a kreativitásuk akkor tud szárnyalni, ha a megfelelő pillanatban személyes figyelmet kapnak, amit 16 fő esetén egyedül nehéz mindenkinek megadni. Anita mellé szegődött egy szociális munkás kolléganő, aki inkább a technikai feladatokban tud segítséget nyújtani. Az eddigi foglalkozások azonban az említett kihívások ellenére nagyon eredményesre sikerültek, és a nehézségek megoldása nagyon fontos módszertani tapasztalatokat jelentenek. A jövőképek téma feldolgozását ők is a személyes értékek összegyűjtésével kezdték, s a következő dolgok kerültek a listára: barkácsolás, rajzolni, festeni, kreatív tevékenységek; állatok, cica, kutyám; sportolás: úszás, tájfutás, bicikli, tollas, kosárlabda, görkorcsolya; vidámság/életkedv; barátok – közös játék; környezet, természet, erdő, virágok, madarak; tengerpart, utazás; tanulás, jó jegyek, tanárok, töri; család, rokonok, testvérek; olvasás; tévézés közösen/Netflix; zene: gitár, ukulele, zongora; osztályközösség; hétvége; béke; boldogság; nyugodtság; szeretet; főzés-sütés, pizza; kikapcsolódás, kirándulás; informatika: számítógépes játékok, E-sport; telefon; levegő/eső; karácsony; jó egyedül lenni; lenyűgöző dolgok nézése. A következők kaptak szavazatot: család (7), állatok (6), sport (4), kreatív tevékenységek (3), természet (3), főzés-sütés, pizza (3), informatika (3), telefon (2), béke (2), tévézés közösen (2), zene (2), jó egyedül lenni, karácsony, levegő/eső, barátok, utazás, vidámság (1). Ezek közül választottak egyet-egyet, és festették meg a közös szalagképben. Ezután az egyéni jövőkép megragadása következett egy álomkarakter megfogalmazásával. Ennek előkészítéseként egy levelet írtak a jövőből (30 év múlva) egy általuk választott személynek, akit gyerekkorukból ismernek, és elmesélik neki, hogy mi történt velük, amióta nem találkoztak. A jövőből való visszatekintés, vagyis a fordított gondolkodás nehézséget okozott nekik, s időnként a szomszédjuktól remélve támogatást, születtek nagyon hasonló levélrészletek s elképzelt karakterek. Volt, aki balett-táncosnak, autószerelőnek képzelte magát, mások állatorvosnak, műkörmösnek, zenésznek vagy sportolónak (olimpiai bajnoknak). Többen külföldön éltek a jövőben: Párizsban, olyan vidéken, ahol hegyek vagy tengerpart van. Volt, akinek fontos volt, hogy márkás autója, luxusautója legyen, másnak saját állatkertje volt. Olyan is akadt, akinek a természetvédelem volt a szívügye, és saját kertészetet vezetett. A legtöbben családot is képzeltek maguknak. Szüleiknek, rokonnak vagy egymásnak címezték a leveleket, de volt olyan, aki egy ismeretlennek. Mivel Anita látta, hogy többeknek nehézséget okoz az írás, javasolta nekik, hogy rajzzal is kiegészíthetik a levelet. Szinte mindenki élt ezzel a lehetőséggel. A következő fontos állomás volt az iskola erősségeinek összegyűjtése, ami miatt szeretnek odajárni. Mivel sokan még csak most kerültek a felső tagozatra, néhány fontos értéket az alsóban megélt élményeikből merítettek: például az osztályplüsst, amit mindig hazavihetett valaki az osztályból, aztán visszahozta. És olyan dolgokat soroltak még mint: tengo-foci (3); osztályközösség (3); jófej tanárok (6); barátok (6); emlékek (4); otthonos osztályterem (1); tanórán kívüli szabadidő (2); alkotófoglalkozások; megbeszélés-megbocsátás (3); beszélgetős órák; osztályplüss (1); hasznos szabadidő: zongora, atlétika, tenisz, dzsúdó, kosárlabda (3); családias, összetartó közösség; kirándulások; szép lányok (jó csajok) (1); elviselhető mennyiségű tananyag (otthon keveset kell pluszban tanulniuk); Vali néni (az igazgatónő, aki tavaly súlyos betegségben elhunyt). Kiscsoportban készítettek aztán a suli számukra legfontosabb értékeiről egy plakátot. Tanulságos gyakorlat volt ez több szempontból is: rengeteg gátlás volt bennük a festéssel kapcsolatban, féltek, hogy elrontják, ami sok megerősítéssel aztán oldódott. Kiderült, hogy a rajzórákon egyáltalán nem festenek, így nem nagyon találkoznak ecsettel, festékkel, hacsak valakinek nem ez a hobbija. Ha pedig felbátorodtak az alkotásra, akkor nagyon precízen csinálták, volt, hogy egy órán keresztül is egy figura kidolgozásával foglalkoztak. Ilyenkor igazán bele tudtak feledkezni az alkotásba.

Plakát az iskola legfontosabb értékeiről

A kiscsoportos munka során már adódtak konfliktushelyzetek is, amikor nem értettek egyet a közös tervben. Ezek a helyzetek különféle módon alakultak: volt olyan csoport, ahol az egyikük más háttérszínt akart, mint a többiek, és egy darabig kétféle színnel festették a hátteret, aztán az egy elfogadta a többség akaratát. A többiek viszont több ötletet is belefoglaltak az ő tervéből a közösbe. Egy másik csoportban volt egy kis „művésznő”, és nagyjából ő dominált minden fontos lépésnél. A harmadik kiscsoportban a téma eldöntésén és a mondanivaló megfogalmazásán kívül nem született köztük igazi együttműködés, és ez a festményen is látszott: éles határvonalakat festettek a saját részük köré. Többször össze is szólalkoztak, és végül nem sikerült azt kifejezniük, amit az elején akartak. Ha van arra lehetőségünk, hogy egy ilyen kiscsoportot végigkísérjünk a közös tervező- és alkotófolyamatban, akkor nagyon szépen ki tudnak oldódni az ellenerők, és a közös cél irányába tudnak hatni.

A 15. foglalkozás a közösségszervezés témájának a bevezetése volt, amikor én is velük tartottam. A pécsi gyerekek is megnézték az ökotársas kisfilmet, és számukra is nehéz volt különbséget tenni a közösségek által elért eredmények és a sikerhez vezető eszközök között. Ezt a foglalkozást megelőzően Anita úgy járta be velük az iskola egész területét, hogy mindenki fotót készíthetett azokról a dolgokról, amin változtatna. Sok omladozó falrészt, elhanyagolt területet találtak az iskolaudvaron: javarészt fizikálisan látható, javításra váró dolgokról tudtak fotót készíteni. A ’Min változtatnál az iskolában/az iskolai életben?’ kérdéssel azonban a bejárást megelőzően is foglalkoztak már, és akkor olyan dolgok is felkerülhettek a listára, melyek egyelőre a képzeletükben léteznek csak. Nagyon gazdag és sokszínű lista született a következő dolgokkal: simább betonos pálya az udvaron, teniszpálya felújítása, nagyobb tesiterem, felújítás – omló vakolatok, kinti padok festése, kinti aszfaltjátékok a kisebbeknek, hinta (fészekhinta), táskatárolók az udvaron (fogasok), zárható szekrények a suli épületében, sulibüfé-mozgóárus-automata, beszélgetősarok új bútorokkal, medence, új sportágak tesin (pl. röpi), táncoktatás és táncbemutatók, erősebb számítógépek, több mosdó, növények ültetése, lépcsőfeliratok, cukor vagy csoki az ebédhez (plusz só és bors), több mentor és pedagógusasszisztens (segítők), sulirongálások, firkák „betiltása”, a szemetelés megszüntetése (tisztább udvar). A nagyobb költségigényű ötletek közül a következők kaptak szavazatot: 17 szavazattal kimagaslóan a zárható szekrények lett az első, 9 szavazattal a büfé, mozgóárus, automata követi, aztán a nagyobb tesiterem 4, a hinta 3, a növények ültetése 2, a padok festése és a táncoktatás 1-1 szavazattal. Az idő rövidsége miatt ezen a foglalkozáson már nem tudtunk arról dönteni, hogy melyik üggyel kezdenek majd el foglalkozni. Az mindenképp fontos szempont lesz a választáskor, hogy könnyen sikerre vihető ügy legyen az első, és mellette esetleg elindulunk apró lépésekkel a zárható szekrények témájának bevezetésével is.

A tanévzárás előtt már csak egy fontos megmozdulása lesz a csoportnak: szeretnének ők is bemutatkozni az iskolában, és az ügyválasztásba bevonni a többi diákot is. Ehhez terveznek és alkotnak majd plakátokat, fotós tablót, a tevékenységeiket bemutató fotófüzért, és egy szavazófelületet, ahol az osztályok az osztályfőnökük koordinálásával szavazhatnak. A tanárokkal való egyeztetést már a csoport egy kis küldöttsége fogja végezni. Nyáron szünetelnek a foglalkozások, viszont két falfestő tábor is vár a gyerekekre, ahol találkozhatnak a másik két csoport fiataljaival.

Őszre szeretnénk Anita mellé olyan önkéntes segítőt találni, aki a csoportvezetésben is társa lehet. Szívesen bevonnánk akár egyetemi hallgatókat vagy szociális munkás kollégákat, akiknek a bekapcsolódás gyakorlati tanulási lehetőséget is jelentene.

Záró gondolatok

 A művészeti alkotásokon keresztül nagyszerűen ki tudták fejezni, hogy min változtatnának, mit találnak értéknek, és ezek az alkotások gondolataik szélesebb körben való megismertetését, a helyi közösség elérését szolgálták mind a szekcsői kiállítás, mind a kölkedi kisfilmek esetében. Fontos volt a szavazási lehetőség megnyitása is, ami a többi gyereknek és a felnőtt lakosságnak kapcsolódási lehetőséget kínált. Így talán jobban magukénak érzik majd a választott ügyeket, és szívesebben kapcsolódnak majd a kampányunkban az egyes akciókhoz ők is.

A projekt vége felé tervezzük egy olyan kiállítás megszervezését, ahol a pécsi és szekcsői csoport festményeit együtt állítjuk ki, még gazdagabb képet kapva a fiatalok személyes és települési jövőképéről.

A három csoporttal végzett eddigi munkánk rendkívül lelkesítő számunkra, erősíti bennünk a hitet abban, hogy fontos (akár életre szóló) változások történhetnek a projekt hatására a részvevő fiatalokban s remélhetőleg a közösségekben is.

 

A kölkedi filmes hétvégén készült kisfilmek a Dunaszekcsői Webtévé honlapján: www.dwebteve.hu megtalálhatóak.

A projektet koordináló Murál Morál Egyesületről a www.muralmoral.hu honlapon vagy a Murál Morál facebook oldalán található több információ.

 

Szerző:

Katona Krisztina művelődési- és felnőttképzési menedzser, főbb területei a közösségfejlesztés, a közösségi művészetekkel való fejlesztés, közösségszervezés (érdekvédelem) és a környezeti nevelés. Működési helyei börtönök, gyermekotthonok, hátrányos helyzetű térségek, városrészek helyi közösségei, iskolák. 2007-2014 között dolgozott a pécsi és a kecskeméti fiatalkorúak börtönében önkéntes fejlesztőként, 2010-2018 között a pécsbányai ifjúsági közösség fejlesztésével foglalkozott, valamint 2016-2018 között életre hívta a Nők Összefogása Pécsbányáért Csoportot, valamint a Karolina Tájsebész Érdekvédelmi Csoportot, melyek munkájában közösségszervezőként tevékenykedett. Nevéhez fűződik a közösségi falfestés Nicaraguában alkalmazott módszertanának Magyarországra adaptálása,a Murál Morál® Módszer (komplex személyiség-és közösségfejlesztő módszer) kidolgozása, melyet hazai és nemzetközi szinten is tanít.

 

Végjegyzetek:

[1]Sain Mátyás vezetésével a fővárosban megvalósult közösségi tervezés projektek

[2]Az Alternatív Közösségek Egyesülete, együttműködésben a K-monitorral és a People Powered nevű szervezettel valósított meg részvételi költségvetési projektet Debrecenben a Medgyessy Ferenc Gimnáziumban 2021/2022-ben.  A folyamat eredményeként az iskola diákjai 300 000 Ft elköltéséről dönthettek, amiből három olyan projektötletet valósíthattak meg, amelyet teljes mértékben ők találtak ki, az ő általuk megszabott kereteknek megfelelően, a diákok felhatalmazásával. A projektet az USA Nagykövetsége támogatta.