Az írás szerzői: Hernádi Anna Borbála – Kovács Edit – Kustár Blanka – Monostori Éva – Sélley Andrea – Vercseg Ilona

Paul Henderson és David Thomas Jártasságok a szomszédsági munka területén című könyve a leginkább használt és kedvelt tankönyve az Egyesült Királyság, s több nyugat-európai ország közösségi munkás-közösségfejlesztő képzéseinek.

Paul Henderson az angliai közösségfejlesztés meghatározó alakja, napjainkban közösségfejlesztési szaktanácsadó. Kezdetben sokáig gyakorló közösségfejlesztőként dolgozott, önkéntesként vett részt nemzetközi szervezetek munkájában, majd a Szociális Munka Nemzeti Intézetében (National Institute for Social Work) és Londonban tanított közösségi munkát. Később, 15 éven át, a Közösségfejlesztési Alapítvány (Community Development Foundation) munkatársa volt a gyakorlat fejlesztésének igazgatójaként. Tanári és szaktanácsadói tevékenységet is végzett, rendszeresen tartott előadásokat hazai és nemzetközi konferenciákon, az európai közösségfejlesztői munkában (CEBSD: Combined European Bureau for Social Development) pedig mintegy 25 évig volt  a nemzetközi csapat meghatározó tagja.[1] 2010-ben közös könyvet jelentetett meg Vercseg Ilonával: Community Development and Civil Society. Making connections in the European context, a Policy Press kiadónál, Bristolban.

Bizonyára többen is ismeritek őt, hiszen a ’90-es évek elején tanulmányutakat szervezett magyar közösségfejlesztők számára Angliában, s számos hazai szakmai eseményen, konferencián és műhelymunkán, tereplátogatáson vett részt, tartott előadásokat (melyeket a Parola rendre közölt). Munkakapcsolatunk e 25 év során barátsággá is fejlődött.

A könyv társszerzője David N. Thomas, aki évtizedes gyakorló évei után, nyugdíjazása előtt pár évig a londoni Közösségfejlesztési Alapítvány (Community Development Foundation igazgatója volt.

Előzmények

2021. október 18-án az egykori Egyesített Európai Társadalomfejlesztési Iroda (lásd előbb is: CEBSD), ma Európai Közösségfejlesztési Hálózat (EuCDN European Community Development Network, http://eucdn.net/) barátai körébe tartozók, köztük én is), a következő felkérő levelet kaptuk Paul Henderson barátunktól:

„Hello,
említettem már, hogy a Skills in Neighbourhood Work könyvünket a kiadó (Routledge) ismét meg akarja jelentetni, s ez lesz az 5. kiadás.
Annak érdekében, hogy a naprakész európai anyagok legyenek benne, nagyon hálás lennék, ha képet adnátok az országotokban folyó, legújabb állapotokat tükröző szomszédsági munkáról, a következő kérdések alapján:

1. A szomszédsági munkában alkalmaznak-e nálatok továbbra is közösségi munkásokat?
2. Tudnátok-e a szomszédsági munkafolyamat egy-egy szakaszát szemléltető gyakorlati példákat küldeni?

A szomszédsági munkafolyamat szakaszai:

• • • Belépés a szomszédságba
    • A célok és szerepek tisztázásnak elősegítése
    • Kapcsolatteremtés és az emberek összehozása
    • Szervezetek létrehozása és építése
    • A célok és prioritások tisztázásának elősegítése
    • A szervezet működésben tartása
    • Barátokkal és ellenségekkel való kapcsolattartás
    • Visszavonulás, befejezés

3. Van-e még nálatok nemzeti (országos) közösségfejlesztő szervezet?

Nagyon köszönöm.
Minden jót kíván
Paul”

Paul fenti levelét 2021. október 20-án küldtem ki a Közösségfejlesztők Egyesülete tagságának, kérve azokat, akiknek ehhez a munkához kedve, ereje és ideje van, válaszoljanak néhány vagy valamennyi kérdésre. Öten jelentkeztek, ők a szerzőink.

Néhány konzultáció és írásváltozat után elkészült a munka, s már a próbálkozás szakaszaiban is egyre inkább látszott, hogy itt a magyar példák bemutatásánál most többről is szó van. S éppen ezért ennek a munkának a hazai szakmai haszna, ha követőkre talál, óriási lehet.

A munkafolyamat végére ugyanis három dolog vált számomra nyilvánvalóvá.

1. Az egyre nehezebben készülő és ritkábban megjelentetett esettanulmányok egy részét kiválthatják az ilyen és hasonló kérdésekre adható rövid szakmai válaszok, melyek csakis a szakmai lényeget ragadják meg, ám a kontextust részletesen nem mutatják be.
2. Eszembe jutott persze a gyakorlati elmélet, és erről a Közösség és részvétel című, papíralapon 2011-ben megjelent könyvem, melynek második, jelentősen átdolgozott kiadása e-változatban jelent meg 2020-ban.[2] Tudomásom szerint a közösségi beavatkozó szakmák esetében itthon ez az első gyakorlati elméleti munka. A Bevezetőben ez olvasható: „A „gyakorlat elmélete” (une théorie de la pratique, vagy theory of practice) kifejezéssel arra utalunk, hogy az itt bemutatandó elméletek fő forrásául közösségfejlesztők-szervezők, közösségi munkások gyakorlati tapasztalatai szolgálnak. A közösségi beavatkozás hatásainak megfigyelése és elemzése révén e tapasztalatokból vontunk ki lényegi, s ekként több helyzetre érvényes magyarázatokat és alkalmazható eljárásokat, annak érdekében, hogy megragadhassuk a közösségi szakmai beavatkozás természetét, jellegét, meghatározottságát és működési módját hétköznapi mozgásában, igazolva létjogosultságát és immár történelmi jelenvalóságát is.”[3]
   A könyv 3. fejezetében, többek között, ezek a témák kerültek kifejtésre: (…) Fejlesztő és szervező szerepkörök. A fejlesztő szakmai feladatai: kapcsolatokat szervez; bizalmat épít személye és szándékai iránt; lehetővé teszi a közösség és tagjai önbemutatását; rendszeressé teszi a közügyekről szóló helyi kommunikációt; katalizálja a közösség önmaga általi megismerésének folyamatát; önbizalmat épít a helyi szereplőkben; ösztönözi a részvételt; részt vesz a közös tevékenység meghatározásában; s szerepet vállal az együttműködés keretrendszerének kialakításában; ösztönözi a helyi nyilvánosság szerveződését; hozzájárul az emberi erőforrás fejlesztéséhez; közösségi munkamódban dolgozik; visszavonul, kiszáll. Ugyanitt a szervező szakmai feladatai is kifejtésre kerülnek.[4]
   Rájöttem, Paul kérdései gyakorlati elméleti kérdésekként is felfoghatók, s ha ez így van, akkor ez további, nagyon izgalmas szakmafejlesztő munkára ad lehetőséget. Ha többen is kedvet kapnak rá, és a gyakorlati elmélet továbbfejlesztéséhez összegyűlik egy számottevő nagyságrendű, új szakirodalmi gyűjtemény, akkor már “csak” elemezni kell a munkákat, levonni a legtöbb folyamatban egyaránt érvényes tanulságokat, s együvé szerkeszteni, gyakorlati elméletté. Így fog megszületni a 2011-ben és 2020-ben  megfogalmazott  gyakorlati elmélet folytatása, s rendre kiegészülni az éppen időszerű  példákkal.

3. Igaz, hogy a nemzetközi munka a nyelvi nehézségek és a kulturális eltérések miatt olykor gyötrelmes, de egyben inspiráló is.

Nyilvánvaló, hogy Paulék nem fogják a teljes magyar anyagot könyvükbe foglalni, ám csakis ők dönthetik el, hogy mely részek segítik mondanivalójuk érvényesülését, ezért felkértük Polyacskó Orsolya fordítót a magyar anyag teljes fordítására. A fordítást 2021. november 30-án küldtük ki Paulnak (aki skóciai és belgiumi flamand anyagokat is kapott), s válasza szinte azonnal megérkezett:

“Kedves Ilona,
Nagyon köszönöm, hogy olyan hatékonyan szervezted meg munkatársaid körében ezt a munkát, az elküldött anyag rendkívül hasznos lesz. Értesíteni foglak, hogy hogyan tervezzük használni. Teljes mértékben egyetértek azzal, hogy az egész történetet közöljétek le a Parolában.
Minden jót kívánok
Paul”

Most nincs más hátra, mint a hazai közzététel. Mielőtt átadom a szót az “úttörőknek”,  egy ideillő irodalmi üzenettel zárom mondanivalómat:

„Néző[5], kérünk, hibákra most ne nézz!
Így lesz az is, mi csonka még: egész.[6]

Legyen a szó tehát a kérdező Paulé és a válaszoló közösségfejlesztőké!

 

(1) A szomszédsági munkában alkalmaznak-e nálatok közösségi munkásokat továbbra is?

Az utóbbi 3-5 évben komolyan átalakult a közösségfejlesztés (community development) mozgástere Magyarországon. Ennek egyik jól azonosítható oka, hogy mint több más területen, itt is megjelent a kormányzati centralizáció a forrásokhoz való hozzáférésben, amely magával hozta a célok uniformalizálása mellett a közösségfejlesztés szó általános elterjedését a település- és közösségfejlesztés mellett a művelődési és muzeális területen.

Aki az elmúlt időben zömmel a magyar tagállam által tervezett és felterjesztett, s az Európai Bizottság által jóváhagyott és finanszírozott központi forrásból valósított meg projektet, nagyon szoros metodológiai és szóhasználati útmutató mentén tehette ezt. Több operatív programon keresztül több száz projekt valósult meg ennek szellemiségében, ami azt hozta, hogy a közösségfejlesztő szóhasználat ismertté vált széles szakmai körökben, civil és állami intézményi környezetben, ugyanakkor használatos lett minden olyan tevékenységre, amely nemcsak közösségek megszólítására, aktivizálására, bevonására, a velük való közvetlen, a közjó fejlesztésére irányuló munkára vonatkozott, hanem szinte valamennyi közösségi tevékenységre – például falunapok, néhány napos fesztiválok szervezésére. Miután ezekben a terminológiákban nem szerepelt a közösségi munkás (community worker) kifejezés, így ez az önmeghatározás vagy szakmai elkülönítés nem kapott hangsúlyt sem a gyakorlati munka, sem a szakmai retorika szintjén.

Ezzel együtt sok közösségfejlesztő dolgozik klasszikusan közösségi munkás szerepkörben, de nem ilyen szakmai identitással. Ezt a jelenséget erősítette, hogy a település és/vagy közösség identitásának erősítésére irányuló programok közreműködőinek kötelezővé tették a 120 órás “közösségfejlesztő” szakmai képzés megszerzését a projektek keretein belül. Ezek nem feltétlenül közösségfejlesztő szakértők által oktatott képzések voltak. Ennek hatására az elmúlt években száznál is több helyi – lényegében közösségi munkás szerepben dolgozó –, más szakmával rendelkező projektmunkás szerzett alapfokú közösségfejlesztő szakmai végzettséget.

Másik említést érdemlő jelenség e témában a közösségszervezés (community organizing) mozgásterének növekedése. Ezt a szakmai identitást erősíti napjainkban is egyre aktívabban a civil kiállás, az állampolgári-közösségi érdekérvényesítés és érdekvédelem területén végzett aktív és elismert munka. Közülük többen – szerepüknél és szakmai módszereiknél fogva – tekinthetők lennének közösségi munkásoknak, akik az érdekvédelem és érdekérvényesítés területén szervezik szomszédságukat, de identitásuk ebben a körben jól azonosítható: mindannyian közösségszervezőnek tartják magukat, s a különbséget köztük csak a hatókör adja: helyi vagy országos ügyön dolgozó közösségszervező. Az országos és helyi szervezetek nemzetközi magánalapítványok támogatása mellett kül- és belföldi adományokból alkalmazzák általuk kiképzett dolgozóikat.

A civil területen megjelenő közösségfejlesztő programok az utóbbi időben nagyon kicsi mozgástéren dolgoztak Magyarországon. A hazai – és az EU-ból érkező, hazai elosztású – források csak a központi programokban jelentek meg. A helyi önkormányzatok, amelyek a közösségfejlesztő munkát 2010-ig általában támogatták településeiken (pl. a közösségfejlesztő(k) költségtérítését és a helyi közösségfejlesztői folyamat költségigényét (nyomtatás, szállítás, s néha a helyi közösségi munkások képzését is), az utóbbi években jellemzően forráshiányosak, így rendkívül korlátozottan rendelkeznek szabadon felhasználható forrásokkal. Ha pedig központilag jóváhagyott projekteket valósítanak meg az adott pályázati kiírás elvei szerint, akkor a valós változásokat ígérő, a lakosság egészét nyitott kérdésekkel megszólító, helyi igényekre reagáló és erőforrásokkal gazdálkodó közösségfejlesztői megközelítés nem tud érvényesülni. Ahol mégis van változásra lehetőség, azok a nem-kormányzati vezetésű települések lettek a 2019-es helyhatósági választások eredményeként, főként városokban. Ezeken a településeken megkezdődött a “részvétel alapú demokratikus módszerek” alkalmazása. Állampolgári, s nem közösségi vagy civil alapon szólítják meg a lakosságot. Ezekben a folyamatokban deliberatív technikákkal, facilitátorokkal, folyamatsegítőkkel dolgoznak, amelyben szintén kevéssé jelennek meg közösségfejlesztői vagy helyi közösségi munkás szerepek.

Még egy adalék a szakmai munka megnevezéséhez. 2020-ra a felsőoktatásban megjelent a “közösségszervezés” alapszak, amely új elnevezést adott a közösségfejlesztés területén is tevékenykedő, diplomával rendelkező közművelődési, művelődésszervező szakembereknek.  A képzés három szakmai kimenete: kulturális közösségszervező, ifjúsági közösségszervező és humánfejlesztő. Ez egy újabb szakmai generációban távolítja a közösségfejlesztő megnevezést a szaktevékenységtől, közelítve a módszertani megközelítés felé (értsd: a közösségfejlesztés módszer, a közösségszervező szakma).

Kovács Edit, a Közösségfejlesztők Egyesülete elnöke

 

(2) Tudnátok-e a szomszédsági munkafolyamat egy-egy szakaszát szemléltető gyakorlati példákat küldeni?

 

KÓSPALLAGI (ÖKO)TÁJHÁZ PROJEKT, KÓSPALLAG (800 FŐS TELEPÜLÉS PEST ÉS NÓGRÁD MEGYE HATÁRÁN), 2017 ÓTA NÉPRAJZI KUTATÁS ÉS KÖZÖSSÉGI RÉSZVÉTELI FOLYAMAT

Belépés a szomszédságba

A Kóspallagon folyó közösségi munka egy leendő tájház épületének kiválasztásával kezdődött, melyre egy néprajzos csoportot kért fel a helyiek egy csoportja, az együttműködés azonban gyorsan barátsággá és hosszú távú együttműködéssé alakult át. A munka célja a tősgyökeres helyiek és a beköltözők („gyüttmentek”) közötti párbeszéd, mondhatni „híd” megteremtése. A kóspallagi Szent István út 35. szám alatt található közel 180 éves gazdaház felújítását már a helyiekből és a különféle diszciplínák képviselőiből verbuválódott önkéntes csapat közösen kezdte meg.

 A projekt pedig hamar kinőtte magát, és a ház hagyományos technikákkal való felújítása mellett a település múltja, valamint a helyi tudás feltárása is a fókuszába került, és a múlt és a jelen kapcsolatának megismerése elvezette a főleg budapesti, külső szereplőkből, szakértőkből álló csapatot a települési közösségi munkáig, az erőforrások feltárásán át a hiányokra való reagálásig.

A célok és prioritások tisztázásának elősegítése

A Tájház projekt fontos és meghatározó kérdése, hogy mindig tisztában legyen a belső és a tágabban értelmezett csapat is a projekt céljaival, és minden részfolyamat ezeknek a céloknak megfelelően kerüljön meghatározásra és végrehajtásra. Ennek a területnek a nehézségét adja, hogy a csapat magában foglal helyben élőket, illetve Budapestről lejáró egyetemistákat, alkalmi önkénteseket, akik más és más célokat határoznának meg, ha személyenként kérdeznénk őket. A közösségi tervezéseknek azonban az a tanulsága, hogy vannak olyan funkciók és alapvető irányvonalak, melyekben minden projektben érintett egyetért. A közös célok konkretizálása és szem előtt tartása végett közösségi beszélgetéseket, közösségi tervezési alkalmakat szervezünk és facilitálunk a településen, melyek során egyeztettük a különféle célcsoportok igényeit és elképzeléseit – a fontosabb kérdések eldöntéséhez facilitátor segítségét is igénybe vettük –, az ilyen alkalmak további hozadéka volt, hogy erősödtek a szomszédsági kapcsolatok, a lakóhelyhez és a helyi tájházi programokhoz való kötődés.

A szervezet működésben tartása

A Tájház projekt működtetésében kihívást jelent, hogy mindenki önkéntesen lát el benne feladatokat, így azokat a hétköznapi feladatai mellett, szabadidejében végzi el, melynek mértéke folyamatosan változik, így fontos a rugalmasság és a belső kommunikáció, hogy az egyes kieső, egy időre visszavonuló csapattagokat lehessen pótolni, feladataikat átvenni és tovább görgetni. Alapelvünk még a nyitottság, melynek révén gyakran érkeznek új csapattagok mind a faluból, mind olyanok, akik céljaikban és értékrendjükben közel állnak a Tájházban megjelenített értékekhez. A munkaszervezés és a kommunikáció gördülékennyé tételének elengedhetetlen eszköze a Facebook, a Messenger,  a Google levelezőlista és a baráti kapcsolódások a csapaton belül, melynek köszönhetően mindannyian szorosabb vagy lazább kapcsolatot is ápolunk egymással, tudjuk, mikor van szükségük magánéleti segítségre – és ezt igyekszünk is egymásnak megadni, amennyire tőlünk telik –, máskor pedig látjuk, ha valakinek vannak szabad kapacitásai, és így tud további feladatokat és felelősségi köröket vállalni, ezzel gördülékenyebbé téve a közös munkát.

 Barátokkal és ellenségekkel való kapcsolattartás

Eleinte az őszinteség pártján voltunk, és sokszor bonyolódtunk szükségtelen és elkerülhető konfliktusokba. Miután már több mint 4 éve jelen vagyunk a településen, mondhatjuk, hogy nagyrészt megismertük a helyben élőket, az ő szokásaikat és preferenciáikat, és mára már törekszünk rá, hogy figyeljünk arra, hogy senkit ne bántsunk meg feleslegesen, és ne adjunk lehetőséget alaptalan pletykák terjedésének. További fontos célunk és talán erősségünk is, hogy igyekszünk azoknak a kritikáit is megszívlelni, akikkel a mindennapokban nem jó a viszonyunk, hiszen több szem többet lát, és ha egy kritika éles vagy bántó is néha, nem biztos, hogy minden alapot nélkülöz. Nekünk pedig célunk mind csapatként, mind a projekt szintjén egyre jobbá válni. Ennek a “jóságnak” a mértékét pedig úgy véljük, csakis a befogadó közeg, esetünkben Kóspallag lakói ítélhetik meg. Ez volna az ellenlábasainkkal való kapcsolattartásunk. Barátainkkal, pártolóinkkal való kapcsolattartásunk sokkal magától értetődőbb és feszültségektől mentes. Gyakran kapunk pozitív visszajelzéseket, és mi magunk is törekszünk rá, hogy azoknak, akik szóval, tettel vagy akár anyagokkal, eszközökkel támogatnak minket, kifejezzük hálánkat, és rendszeres kapcsolatban maradjunk velük. Ezt szolgálja a Facebook oldalunk, a Kóspallagi (öko)Tájház Barátai csoport, a levelezőlista és a nonformális baráti beszélgetések is.

Hernádi Anna Borbála

 

BUDAPEST, IX. KERÜLET: ANYAHAJÓ ANYAKÖZPONT A JÓZSEF ATTILA LAKÓTELEPEN

Visszavonulás és befejezés

Az Anyahajó Anyaközpontot a helyi anyákkal 2014-ben kezdtük megszervezni Budapesten, a József Attila lakótelepen. Arra a szükségletünkre kerestünk megoldást, hogy a kisbabákkal otthon töltött időszakot szeparáció helyett közösségben és társadalmilag aktívan élhessük meg.

Közösségünk sajátossága, hogy az azt működtető önkéntes bázis nagy része 2-3 évente cserélődik. Kihívást jelent, hogy folyamatosan nagy erőket kell az új tagok bevonására mozgósítanunk. Fontos számunkra, hogy azok szervezzék az anyaközpont életét, akik annak tereit, programjait és közösségi szolgáltatásait a mindennapokban igénybe veszik.

A kezdetektől kezdeményezője és motorja voltam a folyamatoknak, majd a 2015-ben megalakuló egyesület elnöke lettem. Évek alatt éreztem rá a vezető szerepre, menet közben (2018-ban) képzett közösségfejlesztő lettem. Már az első pár évben (amikor még a legtöbb szál a kezemben futott össze) tudtuk, hogy nekem is át kell adnom idővel a feladataimat – ez a közösség hosszú távú fennmaradásának záloga.

Ennek érdekében igyekeztünk évről évre egyre jobban elosztani a tennivalókat, átadhatóvá és átláthatóvá tenni a folyamatokat.

A vezetői és közösségfejlesztői szerep átadásáról folyamatosan kommunikáltam, de nehéz volt ezt elfogadtatni a közösséggel. (Nem hitték el.) Nagyon fontos volt számomra, hogy egy erős és stabil helyzetben lévő szervezetet adjak át, és mivel ebben az időszakban belső konfliktusokkal és erőforráshiánnyal küzdöttünk, a folyamat tovább tartott, mint eredetileg terveztem.

Összességében 2 év kellett ahhoz, hogy fokozatosan ki tudjak vonulni a szerepből. (Ez 2019-20-ban zajlott.) Ehhez az átmenethez külső szervezetfejlesztő segítségét is igénybe vettük, aki egy ideig személyesen velem, majd az elnökséggel és végül az egész közösséggel dolgozott.

A folyamat lépései:

• elhatározás és tudatosítás
• az átadásra váró feladatok azonosítása
• az átadási stratégia kialakítása: folyamatok egyszerűsítése, határidők kijelölése
• feladat-újraelosztás az elnökségen belül
• a váltás szükségességének tudatosítása a közösséggel
• fokozatos feladatátadás: 1. elnökségi szerep (tisztújítás), 2. menedzsment- és koordinációs funkciók, 3. közösségfejlesztői szerep

A teljes elválás nem volt tervben és nem is következett be.

Továbbra is vállalok hozzám közel álló részfeladatokat (kommunikáció, programvezetés, csapatépítő események szervezése), de az anyaközpont vezetését, koordinációját és a közösségi folyamatok gondozását 2020 őszén teljes egészében átvette egy fiatal, új csapat. Ők nem csak a mindennapokban állnak helyt nagyszerűen, de képesek a jelenlegi tagok igényeire szabni és megújítani a szervezetet, ami nagy büszkeséggel és örömmel tölt el.

Kustár Blanka, (már „csak”) önkéntes

 

A MAG-HÁZ KOMÁROMBAN

Belépés a szomszédságba

Komárom Magyarország gazdaságilag fejlett régiójának egy kisvárosa, viszonylag gazdag és sokszínű civil szervezeti élettel, ám jelentős részben függőségben a helyi önkormányzattól, az aktuális kormányzati politikától. A most bemutatandó Mag-Ház és a vele együttműködő civil szervezetek nem az éppen fennálló politikához igazodnak, hanem a társadalmi hiányok enyhítésén dolgoznak, a szervezetek céljait szem előtt tartva. Megalakulásakor az első és egyben a legnagyobb kihívás a közösségi hely megtalálása volt. Önkormányzati ingatlanban nem kaptunk lehetőséget, a vállalkozói szféra feltételeit viszont mi nem tudtuk teljesíteni, így elhatároztuk, hogy saját ‘otthont’ teremtünk magunknak.

Kapcsolatteremtés és az emberek összehozása

Komárom városa kistérségi központ 6 középiskolával, s a környező települések közül a miénk az egyetlen ifjúsági hely. Az állam által fenntartott közösségi helyek nem fiatalbarátok. Ez a gyermekeinket is érintő probléma elegendő ok volt a szülőkkel való  kapcsolatteremtésre, a megoldás keresésére pedig az összefogás kínálkozott. Ennek eredményeként született meg az elhatározás: saját közösségi teret kell kialakítani. Vásároltunk egy pici épületet nagy telekkel, a házat gyakorlatilag teljesen át kellett alakítani, szinte újat kellett építeni. Egy év alatt, több mint száz önkéntessel mindezt végig is csináltuk.

Szervezetek létrehozása és építése

Közösségi munkát lehet civil szerveződésben is végezni, azonban ahhoz, hogy forrásokat vonhassunk be az elérendő cél megvalósítására, szükséges szervezet létrehozása. A szervezetté válásnál már megjelennek az egyéni felelősségvállalások is. Fontos volt meghatározni, hogy egy fiatalokat tömörítő szervezet jöjjön létre, de mellette jelenjen meg egy olyan szervezet is, amely segíteni tudja a fiatalok tevékenységét. A probléma, amire a megoldást keressük, közös ugyan, ám a szereplők nagyon különbözőek, feladat- és szerepvállalásuk szerteágazó. Természetesen vannak szerepek, amelyekre nincsenek jelentkezők az adott közösségen belül, így őket a körön kívül találjuk meg, majd támogatjuk befogadásukat, és segítjük, támogatjuk elköteleződésüket ügyünk mellett.

A célok és prioritások tisztázásának elősegítése

Célunk tehát felépíteni a közösségi teret, s ehhez forrást és önkénteseket biztosítani. A felépített ingatlant működtetjük-üzemeltetjük, tehát szükségessé válik egy civil összefogás: több civil szervezet megszólítása és bevonása a működtetésbe. Előtérbe kerül a szervezeti kapcsolatépítés, a partnerség, a külső és belső kommunikáció és a fenntarthatóság. Mindehhez szükséges a megfelelő szereplők megtalálása és bevonása. Az épület tulajdonos-szervezete, a MAG-Ház, és a két megalakult civil szervezet mellé további szereplőket is bevontunk, és az ingatlant egy 10 szervezetből létrehozott konzorciummal működtetjük,  melynek munkáját egy közösségfejlesztő koordinátor fogja össze. Fontos közös cél a közösségi tér üzemeltetése és működtetése, ugyanakkor nem szabad elfeledkezni a konzorciumi szervezetek autonómiájáról sem, tehát a szervezeti küldetésekről.

 A szervezet működésben tartása

A szervezetté váláskor a korábban meghatározott célok átalakulnak, a hangsúlyok áthelyeződnek, a szereplők és a szerepek változnak. Meg kell találni az egyensúlyt, ami megtartja a gyengébb szállal kötődőket (önkéntesek, aktivisták, szimpatizánsok), ugyanakkor megerősíti azokat a szereplőket, akik mozgatórugói és szakemberei a folyamatoknak. Mindez folyamatos kommunikációt és konfliktuskezelést igényel, mert a szervezet tagjai meghatározóan önkéntesek, aktivisták, míg a szervezet működtetését már külső körből ’hozott’ szakemberek végzik. A szakmai koordinátor mindenki iránt elkötelezett és lojális, ismeri a szereplőket, s a szereplők közötti egyensúly létrejöttét és fenntartását segíti elő. Az aktivisták a fizikai tevékenységgel (építés, átalakítás) és saját klubéletük tervezésével és szervezésével, míg a szakemberek a kezdeményezéssel, az innovatív lépések bevezetésével járulnak hozzá a munkához.

Tíz év működés után már tapasztalható volt, hogy nagyságrendi változást is létre kell hoznunk. A megújulást egy új ingatlan vásárlásától, s az ott folytatható tevékenységek kidolgozásától reméljük. Ebben az „ugrásban” benne van az innováció, a megújulás és a szerepek újbóli felértékelődésének lehetősége is.

 Barátokkal és ellenségekkel való foglalkozás 

A kezdeti közös ügy mentén alakuló közösségek meghatározóan baráti közösségekből alakulnak. A baráti szálak jobb esetben maradandók, az ügy viszont folyamatosan módosul, változik, s ezáltal a szereplők, s így a kapcsolatok is. A szervezet az évek során megerősödik, tényezővé válik, s a már tag szakemberek folyamatos konfliktushelyzetekbe kerülnek a helyi és országos politikai színtéren, s ezzel együtt a rivális vagy csupán irigykedő szervezetek, szakemberek, politikusok ellenszenvét is kiváltják, ami befolyásoló tényező a közbeszédben, a helyi közösségben, s ami a szervezeten belül is érezteti a hatását.

Barátok megtartása a szervezeten belül komoly erőfeszítést igényel, főként akkor, ha már nem is érzik magukat érintettnek. Felnő a fiatal, kiröpül, családot alapít. A barátok megtartását a közös tevékenységek, a múltbeli emlékek segíthetik, de számolnunk kell az elvesztésükkel is. Az ellenlábasokkal való teendő két irányba mutat. Egyrészt a kapcsolatok és a párbeszéd elősegítése, még akkor is, ha ez nehéz és nem szívesen vállalt tevékenység. Másrészt pedig a szervezeti szakmai hitelesség és következetesség egymás megértése felé mozdíthat. Ezek a tevékenységben és a kommunikációban jelennek meg. Legyen a szervezet transzparens, átlátható. Ennek felismeréséhez egy kétéves kommunikációs- és szervezeti képzésben való részvétel vezetett, amelynek révén külső és belső kommunikációs kultúránk megújult.

 Visszavonulás, befejezés

Nem feledkezhetünk meg az elfáradásról és az elmúlásról sem. A szervezet életben tartásához elengedhetetlen az utánpótlás nevelése. Amelyik szervezet erre nem készül fel, annak számolnia kell a megszűnéssel. Mi komoly közösségi alapokat fektettünk le, közösségi tereket működtetünk, foglalkoztatókká váltunk, tehát komolyan kell tennünk az utánpótlásért is. A megalakulásunktól kezdve folyamatosan teret és lehetőséget biztosítunk fiataljainknak a tanuláshoz, a tapasztaláshoz és a gyakorlati megvalósításhoz. Nálunk lehet tévedni is, de a tévedésekért felelősséget kell vállalni. Most azt látjuk, hogy a fiatalok egy része a nálunk szerzett tapasztalatokat más irányban is kipróbálja, működteti. Ők a szakmai innovációra, vezetésre hivatottak. Mellettük vannak a gyökeret eresztettek, akik a napi tevékenységet viszik, ők adják a biztos alapot. Ahhoz azonban, hogy folyamataink fenntarthatók maradjanak, mindig szükségünk van a megújulásra, amit a világlátott és tapasztalt fiataljaink visszatérésétől is remélhetünk.

Monostori Éva közösségfejlesztő

  

A MISKOLCI DIALÓG EGYESÜLET KÖZÖSSÉGFEJLESZTŐ MUNKÁIBÓL

 Kapcsolatteremtés és az ember összehozása

Az egykori nehézipari, átalakuló nagyvárosunkban, Miskolcon, s annak is a legnagyobb, harmincezres lakótelepén, az Avas városrészben gettósodási folyamat indult meg. A roma és nem roma közösségek együttélési problémáira reagálva és a civil társadalom erősítése érdekében ebben a szomszédságban egyesületünk évek óta végez közösségi munkát. Ennek részeként egy izgalmas módszerrel vettük fel a kapcsolatot a helyi kulcsemberekkel. Gyakornoki programot hirdettünk, aminek keretében 10 gyakornok (helyi érdeklődő lakos s néhány egyetemista) kezdte el az aktivizálást egy-egy lépcsőház vagy lakótömb szomszédságában. A módszernek köszönhetően 500 kérdőív kitöltésével alapoztuk meg 12-14 közösségi klub létrejöttét a helyi tudásokra, képességekre, és érdeklődésre építve, s ezzel párhuzamosan, kedvet csinálandó a közösségi munkához, támogattuk egy-egy közösségi akció szervezését is. Mindez lobbi alapját is képezte, mert egy önkormányzati program indításához vezetett, aminek keretében létrejött egy közösségi kávézó, s ez teret nyit a további fejlesztő munkánknak, s az egyre inkább beszűkülő civil képzéseknek, aktivitásnak.

A tíz éves munka eredményeivel az egyesület törekszik arra, hogy városrészi munkáját lehetőségként és modellként tekintsék, s városi szinten több helyen is elinduljon hasonló folyamat. Jelenleg, együttműködésben az önkormányzattal, további 5 városrészben kezdődik részvétel erősítését támogató programunk.

Ennek egyik legaktívabb közösségében, az Észak-Kilián városrészben egy éve kezdtünk kapcsolatokat teremteni, merőben más módszerrel. A pandémiás időszakban a munka itt kifejezetten online módon történik. Az 5 fős közösségi mag hetente találkozik az online térben, s munkájukat egyesületünk mentorálja.  Egy fokozatosan növekvő tagságot bevonó online közösségi platformot működtetnek a helyi ügyeknek, híreknek és a 2-3 havonta szervezett közösségi cselekvéseknek, kezdeményezéseknek a fórumaként. A közösségi mag a helyi képviselőkkel folytatott párbeszédben rendkívül aktív, s ennek eredményeként már a városrészi fejlesztésekbe is beleszólást nyertek, s elkezdődött egy lobbitevékenység is egy közösségi alkotótér létrehozásának érdekében.

 Szervezetek létrehozása és építése

Északkeleti és keleti régiónkban, a „civil sivatag” elleni küzdelemben (értsd: polarizáció, mély politikai megosztottság és a demokráciába vetett bizalom hanyatlása) gyakran előfordul, hogy az egy-egy ügyért összefogó aktivisták nem is akarnak civil szervezetté válni, inkább informális csoportként működnek sokáig. „Keleti szél” partnerségben működtetett projektünkben, melyet a Civic Europe Capacity Building program támogat, a közösségi munkát végző csoportokat nemcsak egy komolyabb támogatási összeggel, hanem kapacitásfejlesztéssel, leginkább képzésekkel, mentorálással, szervezetté válást támogató teamcoachinggal és a nehézségek megdolgozását célzó playback színházi módszerrel támogatjuk.

A célok és szerepek tisztázásnak elősegítése

Felismertük, hogy nem csak az alakulás éveiben érdemes a teamcoaching módszerével a célokat pontosítani, hanem időről időre, a közösségek tagjainak személyiségváltozása, a közöttük alakuló kapcsolatok alakulása és a csoportok tagi mozgásából adódó változások, organikus mozgások, illetve a folyamatosan és gyorsan változó külső tényezők miatt is. Akár évente is hasznos lehet elindítani a célok újra gondolását, különös tekintettel a csoporttagok motivációjának tisztázására, a csoportdinamika erősítésére. Az épp aktuális ügyek mellett az új szervezeti kihívásokra, szervezeti változásokra is lehet így megoldásokat találni. Az is elmondható, hogy a több éve működő szervezetek esetében a berögzült mechanizmusok megváltoztatásának igényéhez a coaching módszere előtt/közben érdemes az elakadásokból szupervíziós módszertannal, reflektált módon tanulságokat levonni, s utána új irányokat meghatározni.

Sélley Andrea, a Dialóg Egyesület közösségfejlesztő tagja

 

3. Van-e még nálatok nemzeti (országos) közösségfejlesztő szervezet?

A közösségfejlesztés nemzeti szinten a Nemzeti Művelődési Intézet szintjén volt jelen a rendszerváltás óta. Az intézményben „Közösségfejlesztés” néven osztály működött, amely szorosan együttműködött a közművelődési szakmák intézményi és civil partnereivel. Az osztály 2013-ban átalakult, és a közösségi művelődés irányába fordult (a közösségi művelődés a helyi társadalomban zajló közművelődési folyamatok összessége, amely magában foglalja az állampolgárok öntevékenységén alapuló képzési, alkotó művészeti, ismeretszerző tevékenységét), 2015-re pedig megszűnt addigi jellege. 2016 tavaszán a korábban minisztériumi háttérintézményként működő Nemzeti Művelődési Intézet átalakult nonprofit korlátolt felelősségű társasággá, melyet a Népfőiskola Alapítvány és Lezsák Sándor, az Országgyűlés egyik alelnöke jegyez tulajdonosként. Ma Magyarországon a közösségfejlesztésnek vagy bármely más nevű, de tartalmában azonosítható szakterületnek nincs állami szerve.

1989 óta működik a közösségfejlesztő szakma országos szervezete, a Közösségfejlesztők Egyesülete (Hungarian Association for Community Development), amely létezik, aktív tagsággal rendelkezik, évi 30-40 millió forint pályázati és szaktevékenységéből származó bevétellel gazdálkodó, önálló identitású, autonóm szervezet. Hatóköre komolyan átalakult az elmúlt 10 évben. Míg korábban szoros és stratégiai partnerségben működött együtt a Nemzeti Művelődési Intézettel és az Emberi Erőforrások Minisztérium Közösségi művelődés Főosztályával, mára ezek az intézmények ebben a formájukban és küldetéssel megszűntek. Új kapcsolata az egyesületnek állami intézménnyel nem alakult ki.

Ma a Közösségfejlesztők Egyesülete független szakmai civil szervezetként működik. Tagsága 70 szakembert és 10 szakmai szervezetet tömörít, és igyekszik magát ebben a független, szakmai, nyitott és módszertani fejlesztő szerepben megerősíteni. Szakmai kérdések, amelyekkel mostanában foglalkozik: hiányokra reagáló közösségi programok fejlesztése kistelepüléseken, közösségi ötletelési és tervezési módszeradaptációk, közösségi energiaprogramok, közösségi alapítványok mint helyi erőforrás-allokáló modellek, közösségi befogadás elősegítése a közösségfejlesztés eszközeivel (peremhelyzetben lévő csoportok), közösségi kezdeményezések előmozdítása kisadományokkal.

Kovács Edit, a Közösségfejlesztők Egyesülete elnöke

 

A munkát szervezte, a Paullal történő kommunikációt fordította, az írásra vállalkozó közösségfejlesztőkkel a kapcsolatot tartotta és a cikket szerkesztette, a Bevezetőt és az Előzményeket írta: Vercseg Ilona

A fentiek szakmai részét magyarról angolra Polyacskó Orsolya fordította. Az angol változatot kérésre szívesen megküldjük az érdeklődőknek, kérje a vercseg@kkapcsolat.hu e-mail címen!

2022 januárja

 

Szerzők:

Hernádi Anna Borbála andragógus, leendő humánökológus, 2018 óta a Kóspallagi (öko)Tájház Projekt önkéntese, 2020 óta a KÖFE tagja. Célja minél jobban ismerni és érteni a magyarországi kistelepülések világát, egy nap pedig ebben a környezetben tevékenykedni. Az ELTE Humánökológia mesterszakos hallgatójaként ÚNKP ösztöndíjban részesült, és a Kistelepülési közművelődési intézmények és az öko-lokalizmus kapcsolatát kutatta. Ennek a kutatásnak a tanulságairól számol be jelen írásában.

 

Kovács Edit társadalomfejlesztő szakember. Húsz éve aktív civil szervezetekben mint önkéntes, munkatárs, egyesületi tag, kurátor. Tanára több civil képző intézménynek, valamint a közösségi és civil tanulmányok mesterszaknak az ELTÉ-n. Közösségfejlesztőként számos – főként vidéki – kisközösséggel dolgozott változással kapcsolatos terveik megvalósításán. Korábban is foglalkoztatta a közösségek szerepe különböző válságokban – és a válságok közösségekre gyakorolt hatása. Erről lapunkban is jelentek meg írásai.

 

Kustár Blanka tanárból lett közösségfejlesztő, civil közösség vezetőjéből lett szervezeti kommunikátor.
Az Anyahajó Egyesület létrehozása, szervezése és vezetése során tanult bele a közösségi működésmódokba. “Fő műve”, hogy az anyaközpont, amit egy maroknyi kisgyerekes anya álma hívott életre, mára egy saját használatú helyen, közösségi szolgáltatások és megújulni képes önkéntes bázis segítségével fenntarthatóan működik.
Amióta átadta a kapitányi szerepet, KontentKonyha nevű vállalkozásában a jobb civil szervezeti kommunikációért is dolgozik a történetmondás módszertanát használva és népszerűsítve.

 

Monostori Éva közösség- és településfejlesztő, művelődési menedzser, kutató, tréner, egyetemi óraadó, a komáromi Mag-ház alapítója, szakmai vezetője. Jelenleg az ART-Tér Művészeti Szabadiskola és közösségi tér közösségi vállalkozás kialakításában tevékenykedik. 1992-ben ismerkedett meg a közösségfejlesztéssel, aminek azóta is elhivatott képviselője. Mindig érdekelték az új irányok, a módszertani kísérletezések, így az ifjúsági mint korosztályi közösségfejlesztéssel, valamint a civil együttműködésben működtetett közösségi terekkel közel 20 éve kezdett foglalkozni. Az általa indított folyamatoknál nagy hangsúlyt kaptak az együttműködések, valamint a demokratikus értékrend és működés. Komáromban a Mag-házban – megelőzve a helyi civil és/vagy önkormányzati lépéseket – több egyedi kezdeményezés fűződik a nevéhez. Jelenleg a Közösségfejlesztők Egyesületének választmányi tagja.

 

Sélley Andrea közgazdász, közösségfejlesztő, kezdő szupervizor.
„Mindhárom szférában dolgozva ismertem meg szervezeti és csoportműködéseket. Közösségfejlesztőként 15 éve dolgozom közösségekkel, ennek érdekében közgazdászként projekteket, teameket koordinálok, 5 éve pedig vezetőtámogatással kísérem azon vezetőtársaimat, akik hisznek a teammunkában. A reflektív tanulás műfajával a szakmai kompetenciafejlesztés híve vagyok, s mostanában kezdő szupervizorként a perifériákon dolgozó humánszakemberek támogatásán dolgozom. Szívesen gondolkodom és kísérletezem a pozitív társadalmi változások érdekében, például playback társulati tagként, különböző tanulási alkalmakon.”

 

Vercseg Ilona a Közösségfejlesztők Egyesülete tiszteletbeli elnöke és az ELTE Társadalomtudományi Kara Közösségi és Civil Tanulmányok MA szakának egyik alapítója és oktatója. Pályafutását a közösségfejlesztés elméleti és gyakorlati elméleti vonatkozásai határozzák meg, ezek az iránytűi helyi fejlesztésekben, elemzésekben és publikációkban, a felnőttképzésben és a felsőoktatási képzésben, s az európai nemzetközi munkában.

 

Végjegyzetek:

[1] Számos publikációjából két, magyarul is megjelent tanulmányát emeljük ki: 1. A kirekesztettek bevonása. A gyakorlattól a szakpolitikáig az európai közösségfejlesztésben (2007), fordította Varga Tamás. Közösségfejlesztők Egyesülete, Budapest. Parola füzetek; 2. Társadalomhoz tartozás és állampolgáriság Európában. Mit tehet mindezért a közösségfejlesztés? (1997), fordította Varga Tamás. Közösségfejlesztők Egyesülete, Parola füzetek, 1997.

[2] Vercseg Ilona (2011): Közösség és részvétel. A közösségfejlesztés és a közösségi munka gyakorlatának elmélete. Felsőoktatási tankönyv. Hilscher Rezső Szociálpolitikai
Egyesület és az ELTE Szociális Munka és Szociálpolitikai Tanszéke. Budapest

Vercseg Ilona (2020): Közösség és részvétel. A közösségfejlesztés és a közösségi munka gyakorlatának elmélete. Második kiadás, e-változat. Közösségfejlesztők Egyesülete, Budapest, Parola füzetek. https://kofe.hu/parola/wp-content/uploads/Parola_Fuzetek/2020%20-%20K%C3%B6z%C3%B6ss%C3%A9g%20%C3%A9s%20r%C3%A9szv%C3%A9tel_m%C3%A1sodik_kiad%C3%A1s_2020_PAROLA.pdf

[3] Vercseg, 2020: 8

[4] Vercseg, 2020: 114-115

[5] Itt: Olvasó

[6] Shakespeare: Rómeó és Júlia, részlet a Prológusból. Mészöly Dezső fordítása