Iskolaszékek és helyi társadalom: Összefoglaló a konferenciáról 1994. december 9-11.
1994/6
Az Iskolafejlesztési Alakítvány projekteinek keretei között került sor – a The German Marshall Fund of the United States és a MKM támogatásával – a Superego Bt értő és figyelmes szervezői közreműködésével a Villányi úti Konferenciaszékházban a konferenciára december 9 és 10. között. 150 résztvevő figyelmét és érdeklődését jellemzi, hogy közülük 80-an kitartottak a másnapi választások előtti szombat délutáni záróeseményekig is.
A rendezvényre a szemmel láthatóan dinamikusan kibontakozó ,iskolaszék-mozgalom” aktivistái jöttek el. Érzékelhetően vannak intézmények – szeszélyes területi és strukturális elosztásban -, melyekben az iskolaszék jelentős kezdeményezések szinterévé válik. A konferencia résztvevőinek mintegy kétharmada képviselte a pedagógusoldalt, a maradék harmadon osztoztak a szülők (mintegy 40 főnyi harcos csoporttal) és az önkormányzati oldal. A meghívott vendégek közül Pokorni Zoltán parlamenti bizottsági alelnök tisztelte meg a rendezvényt.
Mihály Ottó (IFA) az ,alku iskolájáról és iskolaszékéről” tartott előadást, mérlegre tette az önkormányzati részvétel problémáit, síkraszállt a diákoldal képviselete mellett. Ezután Síklaky István radikális alternatívát terjesztett elő egy olyan, szülők és pedagógusok által ,önigazgatott” iskolát, melynek hatalomgyakorló iskolaszékében viselt szerepéről a közhatalom a két előbbi fél javára lemondana. Méltatta az iskola fontosságát, a helyi társadalom-szerveződésben. Szűcs Miklós(MKM) ismertette a minisztérium várakozásteljes álláspontját az iskolai demokrácia fiatal intézménye iránt. Nagy Péter Tibor történeti előadásában dimenziókat adott a társadalmi (laikus) kontroll megvalósulási formáinak. Pőcze Gábor és Trencsényi László ismertették az IFA fejlesztési projektjét.
A szekcióüléseken élénk vita folyt. Tapasztalatok cseréltek gazdát, megkezdődött az iskolaszékekről gyűjthető empíria felhalmozódása. Szembetűnő ,életérzés”, mely szerint az iskolán belül lévő oldalak jóformán konfrontálódnak az fenntartóval, egy ilyen oppozíció az önkormányzati oldal ellenkező álláspontja ellenére is érzékelhető volt. Az sem ritka, hogy pedagóguscsoportok olykor igazgatójukkal folytatott vitáik érdekében kívánnak támaszkodni az új szervezetre. A szülői oldal – legalábbis a jelen voltak – jól szervezett mozgalommal készül elfoglalni méltó helyét az iskola világában. A konferencián jellemző volt, hogy a magániskolák iskolaszékei nem tüntették fel magukat jellegzetesen különbözőnek (ezért is volt szerencsés Kotschy Bea korreferátuma, amely megannyi ,iskola teremtette iskolaszék” példája után az ,iskolaszék teremtette iskolák” tapasztalatait ecsetelte). Egyetértés mutatkozott abban, hogy az iskolaszék-létrehozás kötelező törvényi előírása nem használt az ügynek, vitatott az igazgató helye az iskolaszékben – többen összeférhetetlennek tartották önkormányzati oldalon való megjelenését, mások egyáltalán választott iskolaszéki tagként való jelenlétét (emlékezetes a Siklaky-terv szerint az igazgató, azaz iskolavezető az iskolaszéktől nyerné megbizatását). Egyetértés mutatkozott a ,négylábú” iskolaszék mellett, azaz a diákoldal képviseletét szinte senki nem vitatta. Többen igényeltek néhány un. ,kemény” jogot az iskolaszékek számára, mások működési költségeiknek forrásautomatizmus szerinti biztosítását. A részben tematikus, részben ,oldalanként” szerzett szekció-üléseket követően ,fogadóóra”-tipusú rendezvényen kaphattak választ konkrét kérdéseikre a résztvevők. A felajánlott tájékoztatási lehetőséggel élt az MKM Tanügyigazgatási Főosztálya, a NAT hetes bizottság, a PDSz, a Pedagógus Kamara, az ODU, a Szülői Kamara, az Iskolapolgár Alapítvány az IFA, a Kisikolák Szövetsége, az ĆMK-k Országos Egyesülete, a Falufejlesztési Társaság részben a Közösségfejlesztők Egyesülete.
Fontos kiegészítő program volt a Schüttler Tamás vezette ,pedagógiai talkshow” a pedagógiai innováció három nehéz emberével, Lőrinczi Csabával, a nemzetközi Közösségi Iskola-mozgalom aktivistájával, Porkoláb Zsuzsa, nagykovácsi Freinet-tanítóval, Wéber Péterrel, az Almássy téri ĆMK Elő-tér művészeti iskolájának alapítójával.
A konferenciáról három TV-műsor tudósított, riportot készített a Köznevelés. Itt adtuk közre az Iskolaszékek Hírlevele első és második számát (az első számot – 5000 példányban ,terítve” az országban – az Śj Pedagógiai Szemle fogadta be). A konferencia dokumentumait a Hírlevél 3. (tavaszi) száma közli majd.
Az Iskolaszékek negyedévente megjelenő Hírlevelét bárki megrendelheti, a szerkesztők térítésmentesen megküldik. Ugyancsak várják a projekt felelősei az érdeklődést a fejlesztési programhoz tartozó szolgáltatások iránt.
Jelentkezni lehet ,konfliktuskezelő tréningre”. Ez négy hétvégét igénybevevő együttlét, feltétele, hogy az iskolaszék valamennyi oldala képviseltesse magát.
A projekt felelősei szakértői segítséget ígérnek arra az esetre, ha az iskolaszék oldalai olyan konfliktusba keverednek, melyből nehezükre esik továbblépni. A helyszínre érkező szakértő ebben az esetben a pártatlan közvetítő szerepében segít. A jószolgálati munka másik formája az, ha az iskolaszék valamely oldala gyengének érzi magát. Ilyenkor a szakértők megkeresik az adott oldal ,mögött” álló országos civil (szakmai) szervezetet, s ennek képviselője segíti a ,gyengébb” oldalt a konfliktus megoldásában, biztosítva az esélyek egyenlőségét az érdekegyeztetésben. A segítséget az iskolaszék bármely oldala kérheti, tehát a fenntartó, a pedagógusok, a szülők nemkülönben a diákok képviselői is.