Interjú egy falusi vállalkozóval

1991/1

Hideg József Röjtökmuzsajon, egy Sopron melletti faluban egy KFT ügyvezető igazgatója.

– Hogyan került ebbe a “rangos beosztásba”?
– Van egy unokatestvérem Németországban, aki feltalált egy-két új orvosi műszert. Ezek gyártásához kellett neki hely. Én vállaltam, hogy a faluban létrehozunk egy vállalkozást erre. Egy alkalommal leültünk: egy jogász, egy gazdasági szakértő, egy adószakértő és a két nyugati alapító tag és megfogalmaztuk az alapító okiratot. Aláírása után megkezdtük a telephely kialakítását. A feltaláló alapító tag állta a tárgyi apportot: a gépeket, az alapanyagot, a nyersanyagot. A másik alapító pedig a pénzügyi apportot.
– Ön mivel lépett be?
– Úgy volt, hogy 2%-kal én is belépek, de a sok adó miatt mégsem tettem. Most alkalmazott vagyok ügyvezető igazgatóként. A telephelyet – egy családi házat a nagy telekkel – én vettem meg magánemberként és eladtam a Kft-nek. Nemrégen a mellettünk lévő telket is megvásároltam, mert bővíteni kívánjuk a vállalkozást. A németek szeretnek a saját tulajdonukba befektetni.
– Mennyi idő kellett a beinduláshoz?
– Csaknem fél év. A magyar hivatalok ügyintézése akadályozza a tőke befektetőit. A pénzügyminisztériumi engedély 3 hónap után érkezett meg. Sokat szaladgáltam utána és ez a hosszas huza-vona nem használ senkinek. Aki befektet, szeretne minél előbb pénzt visszakapni.
– Hányan dolgoznak jelenleg a falusi telephelyen? Most még csak hárman vagyunk főállásban és több bedolgozó: helybéli nyugdíjasok, gyesen lévő kismamák. A fizetés nyugati színvonalú, 13 hónapra jár. A szabadság 24 nap, egységesen mindenkinek. Ebből 15 napot együtt kell kivenni. Természetesen a szabadság idejére 50a/a plusz bér jár, hadd pihenjen nyugodtan a munkás. A munkaidő rugalmas. Akkor jön, amikor akar és addig marad, ameddig akar. Persze a kötelező órákat le kell dolgozni, de a saját kulcsával akkor megy be, amikor jó neki. Úgyis tudjuk, ki, mennyit dolgozott. Ez bizalom kérdése. Vagy együtt bukik a banda vagy együtt élvezi az előnyt. Túlóra nincs, csak csúsztatás.
-A műszereket teljes egészétben Önök készítik?
– Nem. Bérmunkában dolgozunk. A nyersanyag kintről jön. Megdolgozzuk, nikkeleztetjük, összeszereljük és küldjük vissza.
– Hol forgalmazzák a termékeket?
– Eddig csak Németországban, már küldtünk egy szállítmányt Franciaországnak és az Egyesült Államoknak is. A nyugati ügyintéző az egyik alapító, az itthoni én vagyok.
– Magyarországon nem is akarnak eladni?
– De. Már jelentkezett egy cég piackutatásra. Tárgyalásban vagyok velük.
– Volt-e már reklamáció a beindulás óta?
– Nem.
– A faluban mit szóltak az emberek a Kft-hez?
– Nagyon új ez még itt. Sokan irigykednek, sokan drukkolnak. De ami a fő: mindenki nálunk szeretne dolgozni. Most egy bővítéssel 10-15 új főállásunk lesz.
– Hallottam egy másik Kft-ről is!
– Igen. Mivel csinálunk vendégházat is, ezért ugyanazokkal a tagokkal erre a tevékenységre is létrehoztunk egy Kft-t.

Ennek a profilja: Cirkusz-varieté és sport szolgáltatás. Elképzelhető lesz a keretein belül a biciklis-turizmus.
– Fantasztikus a lelkesedése! Tudna valami tanácsot adni a más faluban élőknek is? Hogyan vállalkozzanak?
– Kérem! Csinálják azt, ami már nyugaton szokás! Tegyenek közzé egy nyugati lapban hirdetést: ilyen és ilyen falu nyugati vállalkozót keres, aki a falu közművesített területén vállalkuzást indítana be. Próbálják meg, majd meglátják. A mi vállalkozásunknak is az a lényege, hogy jól dolgozzunk és jól érezzük magunkat. Nem kell a munkában megszakadni, mert a német sem szakad meg ott kint! Csak precízen, okosan, jól dolgozik, mert tudja, ha kidobják, nincs hova menjen. Nem igaz? A falvaknak most nincs más lehetőségük, csak a vállalkozás. A polgármesternek is ilyen szelleműnek kell lennie. Ha több embernek helyben adnak munkát és még az adójuk is ott marad, az már nyert ügy.
– Köszönöm a beszélgetést, jó munkát kívánok!