Mit üzen a rádió?

Boros Tamás politikai elemzővel, az Egyensúly Intézet igazgatójával beszélgetett a Civil Rádió 117 perc című műsorában Péterfi Ferenc.^[1]

Péterfi Ferenc (PF): Hogyan újítsuk meg a demokráciát? Ez a címe annak a javaslatcsomagnak, amit az Egyensúly Intézet készített. Ha a hallgatók közül van, aki emlékszik, azt hiszem, talán a késő tavaszi vagy középtavaszi időszakban debütált a nyilvánosság előtt az Egyensúly Intézet, akkor már volt témánk ennek az agytrösztnek a működése. Ρersze korábban kezdtek működni, de akkor léptek, ha jól emlékszem, a nyilvánosság elé. Most egy olyan témával foglalkoztak, ami nagyon közel áll a Civil Rádiónak a küldetéséhez vagy a missziójához, ezért kerestem Boros Tamást, aki az Egyensúly Intézet igazgatója. Jó napot kívánok.

Boros Tamás (BT): Köszönöm a meghívást.

PF: Tehát hogyan újítsuk meg a demokráciát? Ez a címe a javaslatcsomagnak. Hogyan?

BT: Amikor demokráciáról beszélünk, főleg az elmúlt tíz évben, akkor általában arra szoktunk itthon gondolni, hogy hogyan kellene a jogállamot javítani, hogyan kellene a magát illiberálisnak nevező demokrácia helyett vagy mellett valami másfajta demokráciát létrehozni. Az ellenzéki pártok az elmúlt években folyamatosan arról beszéltek, hogy hogyan kéne visszaállítani azt, ami korábban volt. A kormánypártok pedig elmagyarázzák azt, hogy ami korábban volt, az miért nem volt jó, és miért jobb az, ami most van.

PF: És ehhez képest az Egyensúly Intézet?

BT: Most mi ezekkel nem foglalkozunk, és elmondom, hogy miért. Azért, mert azt gondoljuk, hogy rengeteg probléma van nyilván a jogállam helyzetével. Erről a Magyarország 2030 című könyvünkben nagyon sokat írunk is. Ugyanakkor szerintünk egy nagyon fontos kérdés az, hogy mi van akkor, amikor ezeket a problémákat megoldottuk. Tehát mi van akkor, amikor úgymond túl vagyunk azokon a kérdéseken, amikről most a pártpolitikai viták folynak, akkor megoldottuk-e a demokrácia problémáit. És minekünk az a válaszunk, hogy nem, tehát nem az a kérdés, vagy nem az a jó kérdés, hogy mit kéne visszaállítani, hanem az a kérdés, hogy ha a jelen bajain túl vagyunk, akkor egyébként mire kéne odafigyelni a demokrácia problémáival kapcsolatban. És ezek olyan problémák, amelyek nemcsak Magyarországon jelentkeznek, hanem Nyugat-Európában, más fejlett demokráciákban is. Szóval az a kérdésünk, hogy mire figyeljünk oda 10 év múlva, mi az a demokráciafejlődés, ami felé 2030-ra – mondjuk 10 éven belül – el kéne jutni Magyarországnak. Erről írunk az anyagunkban.

PF: Nyilván egy változó folyamatról van szó, talán találkozott már azzal, hogy a Közélet Iskolájának van egy érdekes jelszava, hogy ’a demokrácia nem főnév, hanem ige – akkor van, ha csináljuk’. Nagyon találó és nagyon kifejező: olyan nincsen, hogy készen van, hanem az egy folyamatosan formálódó dolog. Legalábbis ezt szűrtem ki a szavaiból, amivel mélyen egyetértek. Önök különböző hangsúlyos csomóponti kérdéseket emelnek ki, hogy elsősorban mik lehetnek azok a fő problémák, amelyeken változtatni kellene. Melyek is ezek?

BT: Mi azt állítjuk, hogy három fő probléma van jelenleg a demokráciával a világban. Ezek Magyarországra is ugyanúgy igazak, mint a világ sok országára. Ebből az egyik az a legitimitáshiány, tehát hogy a választói csoportok egyre nagyobb része érzi azt, hogy nincsen valódi beleszólása abba, hogy mi is történik a döntéshozatalban. Egyre kevesebben mennek el választani, egyre inkább egy ilyen 4-5 évente történő automatizált aktus lesz a választás, és a napi részvétel, ha volt is régebben, egyre kevésbé látszik. Szóval ez a legitimitáshiány az egyik probléma. A kettes számú probléma az, hogy bizonyos autoriter rendszerek magukat hatékonyabbnak láttatják, mint a demokráciák, és ezért sokakban megkérdőjeleződik, hogy valóban a demokrácia-e a leghatékonyabb kormányzási forma. Tehát a második probléma a hatékonyság, hogyan lehet javítani a demokráciák hatékonyságát. És a harmadik probléma pedig egy szélsőséges polarizáció. Tehát nyilván egy demokráciában fontosak az értékkülönbségek, fontosak a véleménykülönbségek, fontos, hogy legyen versengés a különböző pártok között, idézőjelben harc. Ma azonban azt látjuk, hogy ez olyan szintet ért el Magyarországtól az Egyesült Államokig számos országban, hogy valóban háborúként tekintenek egymásra, vagy háborús félként tekintenek egymásra az egyes felek, és ez már kifejezetten káros a demokrácia számára, hiszen nem tudnak a politikai felek hosszú távon gondolkodni. Szóval a harmadik probléma az, hogyan lehet csökkenteni ezt a politikai polarizációt, hogyan tud a demokrácia hosszú távon tervezni, és valamifajta együttműködésre hogyan lehet kényszeríteni a különböző feleket.

PF: Önök egy testes tanulmányt jelentettek meg, ami az Egyensúly Intézet honlapjáról letölthető és elolvasható.

https://egyensulyintezet.hu/wp-content/uploads/2021/05/ei_javaslat_demokracia.pdf
Nyilván ez egy többestés anyagnak illik be, és egyúttal egy javaslatcsomagot is összeállítottak, amit az agytröszt ajánlásaként kínálnak. És itt van három vagy talán négy olyan hangsúlyos dolog, ami talán a szokásos hozzáfogáshoz képest különbözik. Tehát máshogy kezdenek hozzá. Egy kicsit ezekről beszéljünk. Van két olyan felvetés, ami látszólag egymásnak ellentmond. Az egyik azt mondja, hogy bízzunk jobban a választókban, a másik pedig azt mondja, hogy bízzunk kevésbé a választókban. Persze mindegyikhez magyarázat tartozik, ha megtenné, hogy ezeket kifejti.

BT: Igen. Az, hogy bízzunk jobban a választókban, ez nyilván egyrészt nagyon népszerű, másrészt nagyon sokat emlegetett politikai szólam is lehetne. Ezzel szemben a második mondásunk, a bízzunk kevésbé a választókban, ez az, amit egy agytröszt és azt gondolom, hogy az ország számára felelős gondolkodású ember kimond, politikusok sokszor kevésbé mernek kimondani, hiszen emiatt sokszor kaphatnak valamifajta támadást a médiából, ugyanakkor ezt is nagyon fontosnak tartjuk. Elmondom, hogy miről is van szó. A demokrácia alapvetően egy jogállami demokrácia, ami azt jelenti, hogy a néptől származik nyilván minden felhatalmazása a politikusoknak, de vannak olyan intézmények, és ezek a politikától független intézmények, amelyek ezt a felhatalmazást korlátozzák. Ezeket szoktuk független intézményeknek hívni.

PF: Amelyikre szükség van, tehát nem egy hibája ennek a rendszernek, hanem ez egy velejárója, ha jól értem.

BT: Ez így van. E nélkül igazából a demokrácia nem lenne más, mint a többségnek a diktatúrája. Ha meg nyilván csak és kizárólag intézmények lennének, amelyekbe nincs beleszólása az átlag állampolgárnak, akkor pedig ez a rendszer nem lenne legitim. Igazából a demokrácia nem más, mint ennek a két elemnek valamifajta egyensúlya. Hogyan tudunk egyszerre bizonyos helyeken több demokráciát nyújtani, tehát több beleszólási lehetőséget a választópolgároknak, és hogyan tudunk bizonyos intézményeket megerősíteni, olyan intézményeket, amelyek függetlenek a politikusoktól, függetlenek a választói felhatalmazástól, tehát magyarul hogyan hívhatjuk úgy, hogy teljesítményalapú intézmények. Hogyan tudjuk ezeket a teljesítményalapú intézményeket megerősíteni? Igazából a mi javaslatunk arról szól, hogy hol kell a demokráciát, a demokratikus lábat erősíteni, és hol kell a teljesítményalapú intézményeket erősíteni, hol kell tehát több jogot és több beleszólást adni a választóknak. És meglepő módon nagyon fontos az is, hogy egy csomó helyen pedig kevesebbet kell adnunk, erről szól a második láb. Hadd mondjak még egy gyors példát. Ilyen intézmény lehet például egy adóügyi tanács. Ma az nyilván egy értékválasztás és egy politikai döntés kérdése, hogy mit adóztatunk, hogy milyen célok érdekében adóztatunk. De hogy egyébként ennek az adónak mekkora az adókulcsa, kikre vessük ki, mik a részletszabályai – ez tipikusan egy olyan kérdés, ami már közgazdaságtani kérdés, tehát amit érdemes eltávolítani a politikusoktól és egy teljesen független intézménynek kiadni. Ugyanilyen egyébként akár a közbeszerzések kérdése, ahol a fő irányt lehet, hogy megadja a politika, hogy egy utat szeretne építeni, de ennek a lebonyolítását pedig már el kellene távolítani a politikusoktól, és független intézményeknek volna érdemes odaadni.

PF: Azt is mondják, hogy vannak olyan kérdések, amelyek a mostani kétharmados döntés helyett még ennél is nagyobb egyetértést kellene, hogy kapjanak, ha jól emlékszem, háromnegyedes többsége legyen egy-egy döntésnek. Ez ugye a mai világban, ahol a tartalom majdnem lényegtelen, bár nem akarom aktuálpolitikára terelni a szót, minden szavazót/ügyet valójában egy pártközpontból irányítanak, szóval egy kicsit nehezen elképzelhető. Mégis, ugye, ez nagyon racionálisnak is tűnik, amit Önök mondanak, hogy ezek legyenek olyan közös minimumok, nemzeti minimum vagy bármilyen jelzővel illethetjük, amelyekben az egymással vetélkedő, egymással rivalizáló felek is meg tudnak állapodni. Jól értem-e, hogy ez az, amit itt aláhúznak?

BT: Ez abszolút így van. Mi azt gondoljuk, hogy nincsen, nem volt és nem is lesz sikeres ország, ahol olyan szintű megosztottság van, ami azt indukálja, hogy négyévente mindig visszacsináljuk azt, amit az előzőek csináltak. Ha valamilyen alapkérdésekben nincsen közmegegyezés, akkor persze egy ország túl tud élni, tud középszerű lenni, el tud boldogulni, tehát nem lesz semmifajta nemzeti tragédia.

PF: Vagy kisszerűvé válik, még az is lehet.

BT: Igen, de hogy sikeres nem lesz, az biztos. Tehát kellenek ilyen pontok, értjük nyilván a politika logikáját, hogy ez miért nehéz. Tudjuk azt, hogy ez mozgósítja a választókat. Ismerjük nyilván a magyar politika történetét, de éppen emiatt gondoljuk azt, hogy kellenek olyan intézmények és alapjogok, amelyeket háromnegyedes többséghez kell kötni. Főleg azért is egyébként, mert nem tudjuk, hogy mi lesz a jelenlegi választójogi törvénnyel, hogyan lesznek a választások a későbbiekben. De jelenleg viszonylag könnyű kétharmadhoz jutni. Az elmúlt három választáson egy viszonylag egyszerű többségből lehetett kétharmad, tehát nagyon könnyen tud kétharmados többséget szerezni igazából bármelyik párt. Ami azt is jelenti, hogy nagyon könnyen változtathatnak alapjogokat, alkotmányt, alaptörvényt, alkotmányos intézményeket szabályozó kérdéseket. Mi azt gondoljuk, hogy ez nem jó, és a legfontosabb alapkérdéseket háromnegyedes többséghez kell kötni. Egy gondolat még ehhez, hogy a szakpolitikai ügyeket viszont nem szabad bebetonozni. Tehát, hogy milyen adórendszer legyen, hogy mi történjen olyan kérdésekben, amelyek a napi apró politikai munkához szükségesek.

PF: A vírusválság, hogy egy ilyen nagyon hétköznapi dolgot említsek, ebben is a politikusok foglalnak gyakran állást.

BT: Igen, ezeket nyilván nem szabad kétharmados többséghez, sőt háromnegyedes többséghez kötni.

PF: Van egy harmadik pontja, ami talán kétszer is, ha jól vettem ki az összefoglalóból, visszatér a demokráciaajánlásukban. Ez pedig egy nagyon izgalmas dolog, ezzel nem nagyon találkoztam a közelmúltban, már ilyen polisziként, hogy fiatalítsuk meg a politikát, és majd erről is kérdezem, de valójában ehhez kapcsolódik az összefoglalójuk zárótétele is, hogy az iskolákban is legyen állampolgári nevelés, demokratikus készségek nevelése. De itt mást értenek ezalatt, hogy fiatalítsuk meg a politikát.

BT: Igen, erről még csak érintőlegesen beszéltünk, de nagyon fontos problémája minden nyugati demokráciának a politika elöregedése, és ezalatt nemcsak azt értjük, hogy alapvetően változik a korfa, és nyilván idősödő társadalmakban élünk, hanem azt is, hogy a legidősebb honfitársaink azok, akik a legaktívabbak. Magyarországon a 65 év felettieknek a négyötöde elmegy szavazni, a 25 év alattiaknak pedig kevesebb, mint a fele. Ez természetesen elkerülhetetlen folyamat, mármint az elöregedés. Ugyanakkor azt gondoljuk, hogy meg kell tennünk mindent, ami tőlünk telhető, hogy a fiatalokat jobban bevonjuk a politikába, hiszen generációról generációra egyre több olyan ember lesz, aki nem vesz részt a demokratikus intézmények működtetésében, ami ahhoz vezet, hogy egyre kisebb legitimitású kormányokat, egyre inkább napi politikát kiszolgáló pártokat találunk Magyarországon. Szóval, hogy a politika megfiatalítása alapvetően arról szól, hogy hogyan vonjuk be a fiatalokat, és ebben három fő javaslatunk van. Az egyik a választói korhatárnak a lecsökkentése. Mi azt állítjuk, hogy 16 éves korban minden olyan képességgel rendelkezik egy állampolgár, amivel néhány évvel később, 18 vagy 21 éves korban, ami szükséges a választáshoz, szükséges ahhoz, hogy értékválasztás legyen egy politikai párt mellett vagy ellen.

PF: Illetve, hogyha ilyen helyzetbe kerül, akkor képessé válik. Mert lehet, hogy most mivel ez nem egy aktuális dolog, nem is figyelnek a politikára, de hogyha ez egy szükséges magatartás, vagy egy szükséges gesztushoz kapcsolódik, akkor remélhető, hogy sokkal inkább utánanéznek, felelősséget vállalnak azok is, akik eddig kicsit le lettek sajnálva vagy kirekesztve.

BT: Így van, abszolút. És ehhez is kapcsolódik a második javaslatunk, amit említett is, hogy a közoktatásban legyen önálló tárgy a demokratikus kompetenciák oktatása. Tehát nem csak azt tartjuk fontosnak, hogy lecsökkentsük a választási korhatárt 16 évre, hanem azt is, hogy ehhez adjunk, rendeljünk olyan oktatást, amiben benne vannak az állampolgári öntudatra nevelésnek a legfontosabb elemei, a demokratikus készségek, a vitakultúra, általában annak az ismerete, hogy hogyan működik egy demokrácia. És ezt nem akárhogyan, hanem azt gondoljuk, hogy heti két órában kell oktatni. Ez sokkal fontosabb, mint számos olyan tantárgy, amit ma már egy sima google keresés pótolni tud, vagy fel tud váltani. Tehát az, hogy ismerjük azt, hogy hogyan működik körülöttünk a világ, elengedhetetlen, és ezért van ez a javaslatunk, ez a második javaslatunk, ami a demokrácia fiatalításához kapcsolódik.

PF: Elkészült ez a javaslatcsomag is, ha jól tudom, nem egész egy hete hozták nyilvánosságra, vagy volt ennek egy nyilvános bemutatója. Mi következik ilyenkor, vagy mi az elvárásuk, minimum elvárásuk, vagy hát mi az, ami ebből akár kibontakozhat. Szóval kinek készült a javaslat? Persze az embernek vannak ösztönös válaszai, de mégis, amikor ezt írták, meg amikor megegyeztek ebben, tehát megfogalmazódott ez, kik voltak, akikre gondoltak, akiknek elsősorban szánják?

BT: Mi az Egyensúly Intézetben alapvetően döntéshozóknak, politikai és gazdasági döntéshozóknak írunk javaslatokat. Tehát nekünk az a fő célunk, hogy mindazok a szakpolitikai javaslatok, amiket mi megírunk, azok egy: eljussanak azokhoz, akik vagy most, vagy később döntenek. Kettő: meg tudjuk győzni őket, hogy az ország érdekében ezekből a javaslatokból minél többet megfogadjanak, és jó esetben megvalósítsanak. Maga a javaslat elérhető a honlapunkon, az egyensulyintezet.hu-n, de természetesen ezzel mi nem elégedtünk meg. Minden javaslatunk bemutatása után mi lényegében emberről emberre, házról házra járunk, és találkozunk politikusokkal, nagy cégek vezetőivel, újságírókkal, mindenkivel, akinek arra van hatása, hogy ma Magyarországon vagy öt év múlva Magyarországon vagy tíz év múlva Magyarországon mi fog történni, szóval velük találkozunk, és akár személyesen, workshopokban, előadásokon, kávézóasztal mellett beszélgetünk velük arról, hogy amiket mi javasolunk, az miért fontos.

PF: Tehát ha jól értem, akkor a politika tematizálása, a közbeszédnek a részévé tegyék ezeket. Ezek talán a fő terveik.

BT: Így van, ez a terv, hogy ezt ismerjék a politikusok és használják.

PF: Köszönöm szépen. Az elmúlt percekben az Egyensúly Intézetnek egy új anyagát, a Hogyan újítsuk meg a demokráciát, ezt a javaslatcsomagot tárgyaltuk. Boros Tamás volt a vendégünk.

 

A beszélgetés óta e tárgyban elkészült egy részletkérdésnek az új javaslata:

https://egyensulyintezet.hu/wp-content/uploads/2021/08/ei_javaslat_demokratikus_keszsegek.pdf

 

Szerző:

Péterfi Ferenc eredetileg Újpalotán népművelő, majd közösségfejlesztő. Később az NMI és jogelődjeinek a Közösségfejlesztői Osztályán dolgozott, majd az osztály vezetője lett.
Falusi és városi terepmunkákban vett részt, egyetemi, szakmai és civil képzések oktatója, konferenciák szervezője. A Parola folyóirat alapító főszerkesztője, évekig a Közösségfejlesztők Egyesületének titkára, majd elnöke volt.

 

Végjegyzet:

^[1] Az alábbi szöveg egy rádiós beszélgetés leirata, sok helyen az élő beszéd spontaneitását és áramlását követi – ezért nyelvileg esetenként kicsit pongyolább.