Hogy vagyunk?

1991/1

A napokban rám kérdezett egy régen látott kollégám: Hogy vagytok? Siettünk, nem mondhattam el, de most megírom neki:
Gondolom, mint sokaknak, ezekben a hetekben nekem is legérdekesebb olvasmányom városom önkormányzatának költségvetési terve volt. Mikor ezt írom, jóváhagyott költségvetés még nincs, de érdekesség, figyelemre méltó tanulság akad bőviben. Nemcsak a számok és adatok beszédesek, hanem a képviselő hölgyek és urak ezekről való megnyilatkozásai is azok. Legalább annyira érdemes – sőt szükséges – ez utóbbiakra is odafigyelnünk, hiszen valamennyi településünkön most, a költségvetési tárgyalások kapcsán dől el, hogy ki és mennyiben tud gazdakánt, egyszersmind a közösség nevében és érdekében felelős gazdaként mérlegelni, majd dönteni. Hogy jól választottunk-e képviselőket, az most dől el először, ezekben a hetekben országszerte…

Nekem a mi költségvetésünkben a legérdekesebb persze az volt, ami a legjobban meglepett. Nem figyeltem föl rá, nem tudtam ugyanis, hogy Dombóváron a vállalkozók, magánkereskedők és kisiparosok száma már majdnem eléri az ezret. Ez sokkal ígéretesebb fejlemény ugyanis, mint amilyen érdekes az, hogy melyik intézmény kap most éppen fél millióval többet, vagy kevesebbet a leosztásnál. És természetesen annál is jóval ígéretesebb fejlemény a magánszféra jelentős megnövekedése, mint hogy az állami alkalmazásból sajnos mifelénk is sokan, egyre növekvő számban kihullnak. Hiszen az ő esélyeik csak azzal növekednek az újbóli munkábaállásra, ha a vállalkozói kör bővül, majd gyarapodásnak indul, s ezáltal a munkanélkülivé lettek számára ismét munkakínálat keletkezik. Mondom, nem igazán láttam rá ezekre a helyi változásokra, de most jó érzéssel vettem észre őket. Mint ahogy a számomra jobban szem előtt lévő társadalmi, politikai, polgári mozgolódásokat is, amelyeket kollégáimmal együtt segíteni, támogatni próbáljuk.

A Dombóvári Polgárkör még az önkormányzati választások előtt szerveződött, helyi polgári érdekvédelmi szervezetként. Társadalmi alternatívát igyekeztek állítani a helyi politikai pártok kínálata melletti. A Polgárkör tagjainak többsége a művelődési házzal kapcsolatban lévő polgár, akikkel közösen ezekben a hónapokban egy nyilvános szabadegyetemi sorozatba kezdtünk “Mi történik ma Magyarországon?” címmel. Schmidt Péter alkotmánybíró, Nagy Endre szociológus, Gönczöl Katalin kriminológus, Bálint Tibor BM főosztályvezető, Juhász Pál szociológus, Lengyel László politológus és Makovecz Imre építész lényegében a saját személyes és szakmai olvasatát adja elő – nem utolsósorban a helyi önkormányzat képviselőinek és bizottsági tagjainak – a honi történések különböző összefüggéseiről és jelentéseiről.

Persze az ősszel megalakult a művelődési ház “törzslátogatóit” egyetlen polgári szervezetbe tömörítő Dombóvári Szabadművelődési, Társaság néhány tagja is jelen van ezeken a szabadegyetemi programokon. A Társaság kulturális érdekvédelmi, és akár helyi kulturális önkormányzati szerepe pedig vélhetően a következő időkben fog határozottabban megnyilvánulni. Új, 1990 szeptembere óta szerveződő és mostanában határozottabb arculatúvá váló egyesületünk, az Otthonkeresők Érdekvédelmi Egyesülete. Ennek ma már több mint 150 olyan család vagy egyedül élő személy a tagja, akik a város melletti volt orosz laktanyában lévő több mint 200 lakáshoz szeretnének hozzájutni, hogy így a jelenleginél jobb lakáskörülmények közé kerüljenek. Február közepén jutottak el az önkormányzat vezetőivel folyó tárgyalásaikkal addig, hogy valószínűnek látszik: az OKÉE szervezete megkapja a lakótelepet, azzal, hogy a lakások lakhatóvá tétele érdekében szükséges javításokat, felújításokat nekik maguknak kell elvégezniük, vagy elvégeztetniük. Az ezzel a szokatlan munkával járó szerteágazó feladatok közül igyekszünk minél többnek a megoldásában segíteni az egyesület tagjait.

Az elmúlt év utolsó napjaiban Szomszéd Ház szociális segítő és fejlesztő szolgálatunk munkatársaival egy átmeneti szállást alakítottunk ki – a polgári hivatal és a kórház közreműködésével – egy “elnéptelenedett” bölcsődében. A lakóknak munkát is próbálunk szerezni, s az ügyes-bajos dolgaikkal való foglalkozás felvetette az igényt két újabb társadalmi, illetve polgári szervezet létrehozására is.

Elhatároztuk, hogy tető alá hozzuk a Munkakeresők Érdekvédelmi Szövetségét, hiszen munkanélküliek száma sajnos minálunk is folyamatosan emelkedik. S mivel az élet mindenféle bajai sokakra sokfelől zúdulnak, a jó másfél éve megkezdett szociális segítő és fejlesztő munkánkat hamarosan egy újabb csapat “hadrendbe állításával” folytatjuk: megkezdtük az Önkéntes Segítők Egyesületének toborzását is: A segítésben bennünket segítők – eddig sem szűk – köréből.
Baj, gond, tennivaló van tehát bőven mifelénk is, csakúgy mint másutt.
Ja: és hogy vagyunk? – Jól…