Helyzet van - Interjú Varga A. Tamás egyesületi elnökkel

1999/2

Varga A. Tamást, a Közösségfejlesztők Egyesületének elnökét, a szervezet 10 éves fennállása kapcsán faggattuk:

– 10 év hosszú idő egy szervezet életében. Változott-e ezalatt a “kereslet” a közösségfejlesztés iránt?
Különös, kedvező szituációt látok ma a közösségfejlesztés hazai perspektívájaként. Beért a többéves erőfeszítés, s egyebek mellett az Európai Uniós csatlakozás kapcsán is az derül ki, hogy a különféle fejlesztési projektekben az állampolgári részvételnek mindenütt meghatározó szerepe van. Helyi fejlesztés egyre kevésbé képzelhető el az ott élő lakosok aktív közreműködése nélkül. Ez persze magától nem megy, ezt segíteni kell, még a nálunk régebben demokratikus országokban is. Ha a kereslet tömegessé válik, az magával hozza a szakma nagyarányú fejlődését is. Azt hiszem, ez a folyamat kezdődött meg napjainkban.
– Mit ért el ez a szakmai műhely a tíz év során?
– Eljutottunk addig, hogy vannak kidolgozott tananyagaink, amelyek a legkülönfélébb szintű szakmai és önkéntes képzésekben is felhasználhatóak. Megtörtént a közösségfejlesztés akkreditációja a pedagógus továbbképzésben, s most zajlik a közösségfejlesztésnek az Országos Szakképzési Jegyzékbe történő felvétele, akkreditálása is. Két évfolyam egyetemi szakirányként is választhatta ezt a területet Pécsett. A képzések rettentő fontosak, mert ha nem lennének, csak “ráolvasnánk” a helyi folyamatokra. Így viszont a terepmunkákon kimunkált, a szakirodalomban leírt, nemzetközi tapasztalatokkal megerősített alapjai vannak már ennek a szakmai munkának.
– Ezek szerint most már gyakorlati igény is megfogalmazódik?
– A gyakorlatban már eddig is sokféle igény fogalmazódott meg a helyi fejlesztő munka iránt. Most előrelépést jelent, hogy a SAPARD felkészítő programjában is fontos hangsúlya lett a közösségfejlesztésnek, s hogy ez az anyag most a felkészítő könyvbe is bekerült. Akik ezen a képzésen a kistérségek képviseletében megfordultak, azoknak módjuk volt átitatódni a közösségfejlesztéssel, s megismerni a településfejlesztés “másik oldalát”
– Mire gondolsz?
– Eddig zömmel a települések infrastruktúráját, műszaki fejlesztését értették a településfejlesztésen, míg a humán oldal, a helyi társadalom felkészítése nemigen került szóba.
– Tehát valóban szélesedik a terepe a közösségi fejlesztőmunkának?
– Az egymásrautaltság érzése sokat lendített, s lendíthet. Ha ezt az érzést a szükségletekre épülő és finanszírozott programokkal támogatják meg – s lehetőleg rendszeresen –, akkor abból valóságos összefogás is keletkezhet. Úgy tűnik, ennek jön most el az ideje – mit mondjak, már éppen ideje volt! Nem lehet az összefogást elvárni csak azért, mert az egy szép dolog… Mégpedig azért nem, mert nem könnyű az összefogás, hiszen valóságos érdekellentétek vannak és nincs még meg a gyakorlatunkban az az új kulturális elem, amely az összefogás lehetséges módjait mutatná fel.
A képzések azért is fontosak, mert a közösségfejlesztés területén hiány van az igazi szakemberekben. Az akkreditáció után, mielőtt az első szakképző tanfolyamokat beindítjuk, a leendő szakembereket képző tanárokat kell először is felkészítenünk. A gyakorlati munkák és a képzési igények miatt is fontosnak tartjuk, hogy a fiatalok mind nagyobb számban vegyenek részt a közösségfejlesztésben. Részükről soha nem is volt érdeklődésben hiány, de eddig a közösségfejlesztés nem volt olyan helyzetben, hogy reális perspektívát kínálhatott volna a számukra. Mostanában, uniós nyomásra, mintha ehhez is közelebb kerülnénk. Van ennek a munkának jövője, bár a széleskörű elfogadtatásáért valószínűleg még sokáig küzdeni kell. Dehát ebben a munkában éppen ez a küzdelem a szép.