A Közösségfejlesztők Egyesületének és a Nyitott Képzések Egyesületének közös vendége volt a közelmúltban egy holland kommunikációs szakember, Henri Braakenburg.
A közösségi rádiózással foglalkozó kollegánk egy kilenc fős csoportot hívott meg, akik a holland gyakorlatot tanul- mányozva élesztői lehetnek majd a hazai közösségi rádiózás remélhetőleg közeli beindulásának. Az alábbiakban vendégünk előadásából közlünk részleteket.

A rádiózás és televíziózás rendszere Hollandiában három szinten épül fel: országos, regionális és helyi állomásokból áll.
Országos szinten három televízió- és öt rádióállomás működik. Ezen állomások mindegyikét az állomásokon és a berendezéseken osztozó, magánkézben levő televízió- illetve rádiótársaságok használják. A koordinációval foglalkozó együttműködési testület, a NOS (Holland Rádió- és Televíziótársaság) munkájában valamennyi televízió/rádiótársaság, valamint a kormány képviselője is részt vesz. Műsorszórási engedélyt a Népjóléti és Kulturális Minisztérium adhat ki. Elméletben mindazon csoportok jogosultak műsorszórási engedélyre, akik önmagukat autonóm kulturális vagy ideológiai azonosságúnak tekintik, és tagjaik száma egy meghatározott szintet elér. A gyakorlatban azonban bizonyos korlátokat kellett felállítani, mivel a műsorkészítő szervezetek számának növekedésével az állomások száma és a sugárzási idő nem volt párhuzamosan növelhető.
A második szintet 13 regionális rádióállomás alkotja. Annak biztosítására, hogy a médium a nyilvánosság számára általában, és speciálisan egyes csoportok számára is hozzáférhető legyen, minden állomáson Felügyelő Bizottság tevékenykedik, melyben a régió fő érdekképviseleti csoportjai képviseltetik magukat. A Bizottság jóváhagyja az állomás műsorpolitikáját, különös tekintettel a régió különböző felekezeteinek érdekeire. A Minisztérium régiónként csak egyetlen műsorszórási engedélyt ad ki; minden esetben rendelkezni kell a helyi hatóságok jóváhagyásával is.

Egy új jelenség

A helyi műsorsugárzás újkeletű jelenség Hollandiában: csak az 1970-es évek eleje óta létezik. Az illegalitás, majd a hivatalosan lefolytatott kísérletek után 1987-ben végül megszületett a Médiatörvény, mely az országos és regionális adásokon kívül a helyieket is szabályozza.
Jelenleg több mint 350 helyi műsorsugárzó állomás létezik, melyek közül körülbelül 50 rádió- és televízióállomás is egyben. A helyi műsorsugárzás rendkívül gyors és nagyfokú elterjedése a helyi közösségek többségében meglevő kábelhálózattal magyarázható. A reklámok sugárzása a helyi rádió- és televízióállomásokon nemrégiben vált legálissá, és várhatóan a helyi állomások számának további növekedését fogja előidézni – a kereskedelmi műsorok mennyiségének növekedésével együtt.

Két fő befolyás

A kezdeti időkben a helyi rádiózást és televíziózást jelentősen befolyásolták a helyi média mindenki számára való hozzáférhetőségéről (“általános hozzáférhetőség”) vallott amerikai és brit nézetek. Az ú.n. ,lakossági médiá”-val az 1970-es években lefolytatott első kísérletek (melyekre Amsterdam új, kertvárosi részében és az ország keleti felében fekvő Deventerben került sor) erre az alapelvre épültek.
A második befolyásoló tényező a holland rádiózásra és televíziózásra jellemző pluralizmus. A holland rádiózás és televíziózás kialakulásától kezdve mindig nyitott volt minden olyan csoport számára, mely a meghatározott feltételeknek megfelelt. Ezzel magyarázható az állomások nagy száma, és az is, hogy miért nem lehet kielégíteni minden sugárzási idő iránti kérelmet. Hollandiában az államilag ellenőrzött médium ismeretlen fogalom. Ez az alapelv a regionális állomásokhoz hasonlóan helyi szinten is a Felügyelő Bizottságban tükröződik, melyben a közösség fő kulturális, politikai és vallási csoportjai kell hogy helyet kapjanak. Ennek teljesülését a helyi hatóságok hivatottak elbírálni.
Az országos és regionális, illetve a helyi állomások közötti leglényegesebb különbség finanszírozásukban van. Az országos és regionális állomások pénzforrásaikat a központi és a regionális kormányzattól kapják, törvény által előírt módon, az adóbevételekből. A helyi állomásoknak nincsen ehhez hasonló, garantált jövedelme, és emiatt sokuk pénzügyi helyzete bizonytalan: a lét és a nemlét határán állnak.

Néhány jellegzetesség

A hollandiai helyi rádiók főbb jellegzetességei a következők:
– A munka legjavát önkéntesek végzik; költségeiket bizonyos esetekben megtérítik, azonban fizetést általában nem kapnak. Számos esetben az állomás igazgatója az egyetlen, aki elfogadható fizetést kap.
– Szervezete nyitott, hozzáférhető; elvben minden érdeklődő szabadon csatlakozhat az önkéntesekhez, és előterjesztheti saját programjavaslatait.
– Élénk kommunikációt folytat a helyi közösséggel; az állomáson dolgozó önkéntesek közül sokan egyéb közösségi tevékenységekben, oktatásban és magánszervezetek széles skálájának munkájában is részt vesznek.
– A programok olyan témakörökkel foglalkoznak, melyeket mindenki (fel)ismer: a sarki pékkel, az utcákon levő szeméttel, a helyi önkormányzat adópolitikájával. A témák az otthonhoz közeliek, olyan eseményeket és személyeket mutatnak be, melyek mindenki számára ismerősek.
– Szervezete rugalmas, kis létszámú; alkalmas arra, hogy kövesse a viszonyok változását és az aktuális helyi fejleményeket.
– Olcsó; az országos és regionális állomásokhoz képest a kommunikáció viszonylag olcsó módját biztosítja.
– Szűkös pénzügyi helyzet: gyakorlatilag mindegyik helyi állomás krónikus pénzhiánytól szenved, melyet részben a finanszírozás már említett strukturális hiányosságai, másrészről a technikai személyzet egyre növekvő igényei okoznak.

A közösségi munka
Hollandiában

A közösségi munka intézményrendszere Hollandiában döntően magánlétesítményekből áll (közösségi házak, egészségügyi központok, idősek létesítményei, ifjúsági központok, szabadegyetemek, felnőttoktatási létesítmények). Az általuk ajánlott szolgáltatások a szabadidő eltöltését célzó tevékenységektől a helyi nyelvtanfolyamokig, az egészségügyi megelőzéstől a környezetvédelmi nevelésig, a helyi bizottságok támogatásától a lakókörnyezet felújításáig, az idősek tornaóráitól az ebéd házhoz szállításáig terjednek. Hollandiában kb. 800 helyi önkormányzat és 10.000 közösségi munkával foglalkozó társaság működik. Az ezen az igen átfogó területen dolgozó hivatásos közösségi munkások száma a fentinek sokszorosa. Ezen kívül Hollandiában nagyszámú önkéntes szervezet is tevékenykedik, melyek nagyrészt vagy egészben hivatásos segítség nélkül működnek. Több önkéntes vagy egyéb magánszervzet a helyi, a regionális vagy a központi hatóságok anyagi támogatását élvezi. Az elmúlt tíz év során eltolódás volt megfigyelhető a központilag folyósított támogatásoktól a regionálisan illetve helyileg biztosított támogatások felé. A fenti folyamat az ú.n. ,adminisztratív decentralizáció”.

Miért működtessünk helyi
rádiót és televíziót?

Általában véve a helyi műsorkészítés és -közvetítés igen alkalmas az információk terjesztésére és íly módon a helyi rádió vagy televízió olyan csoportokat is elér, melyek a kommunikáció egyéb formái (pl. helyi újságok, szórólapok) számára hozzáférhetetlenek. Példaként lehet felhozni a bevándorlók egyes csoportjainak, vagy a holland anyanyelvű írástudatlanoknak rádión át történő elérését. A fentieken kívül minden helyi csoport vagy testület saját specifikus érveivel indokolhatja a helyi rádió és televízió oktatásban és szociális jóléti programokban betöltött fontosságát. Az önkormányzatok pl. azzal érvelhetnek, hogy számukra létfontosságú az, hogy a közösséget a helyi politikáról informálja; a magánszervezetek érdeke a helyi közösség és a speciális célcsoportok informálása saját céljaikról, szolgáltatásaikról és létesítményeikről; a helyi rádió vagy televízió pedig természetszerűleg érdekelt olyan programok készítésében, melyek kielégítik a helyi közösség igényeit, hiszen létük a közösségtől függ.

Műsortípusok
– Információs és felvilágosító műsorok: témák széles körében nyújtanak információt, a városháza félfogadási idejétől kezdve egészen a háztartási balesetek megelőzésének leghatékonyabb módjáig.

– Toborzó műsorok: bizonyos tevékenységekben, tanfolyamokon való résztvételt, egyes létesítmények látogatását kívánják elérni. Pl. Olyan program, mely bemutatja a felnőttoktatási csoportban résztvevők tevékenységét, összekötve egy új tanfolyam kezdési idejének kihirdetésével.
– Véleményformáló műsorok: a helyi ügyek nyilvános megvitatását segítik elő. Ilyen típusú műsorok pl.: ,Hogyan akadályozható meg a bűnözés”, ,A lakáshiány megoldásának legjobb módja” vagy ,Hogyan javítható a tömegközlekedés”.
– Oktató műsorok: pl. matematika-tanulás rádió segítségével. Sajátságos esetben egy adott csoport számára sugárzott nyelvtanfolyam hatékonynak bizonyulhat, azonban helyi használatra az ilyen műsorok általában túlságosan komplexek, összeállításukhoz valamelyik országos állomás megfelelőbb partner lehet. Ezen túlmenően sokak szerint a csoportos foglalkozások nélkül, pusztán a rádió segítségével történő nyelvtanulás a legtöbb tanuló (és különösen a hollandot tanuló, kevés előképzettséggel rendelkező bevándorlók) számára nem megfelelő.

A megítélés változása

A helyi rádió- és televízióállomások megítélése a közelmúltban bizonyos változáson ment át. Ennek számos oka van:
– A központi kormányzat decentralizációs törekvései a helyi önkormányzatokat arra késztetik, hogy javítsák az állampolgárokkal való viszonyukat, és így szerezzenek támogatást a helyi ügyekben.
– Az egyes kisebbségi csoportok felismerték a helyi műsorközlés jelentőségét, és megpróbálják minél jobban kihasználni specifikus kulturális érdekeik érvényesítésére. A kisebbségi csoportok helyi rádióállomásai már országos szervezetet (az STOA-t) is létrehoztak.
– Az elmúlt év vége óta a központi kormányzat támogatja a helyi rádió és televízió oktatási célú felhasználását, és fontos eszköznek tekinti a hagyományos felnőttoktatás kapacitásgondjainak megoldására. Bár az oktatási szakemberek kétségeiket fejezték ki az elgondolással kapcsolatban, azonban a kérdés ennek ellenére napirenden maradt.
– Egyre több országos szervezet (mint pl. az adóhatóság, az Országos Családképzési Szervezet, a Fogyasztóvédelmi Társaság vagy az Országos Munkaügyi Központ) használja a helyi rádió- és televízióállomásokat egész országot felölelő kampányokban. A kampányokat sok esetben a helyi rádió vagy más helyi szervezet segítségével az adott közösséghez adaptálják.