Göcsej, “a szegek” vidéke

Göcsejnek, a néprajzi tájegységnek a földrajzi tájrendszerben Közép-zalai dombság a neve.  Gönczi Ferenc a táj első feltérképezője a századforduló éveiben, 89 községet és 117 pusztát számlált össze a Göcsejben. Napjainkra 70 települést említünk, 648 négyzetkilométeren.  Zala megye nyugati felén a Zala, a Válicka, a Cserta és a Kerka folyók illetve patakok által határolt terület. A települések, mint ékszerek a csillogó ékszerdobozban, úgy bújnak meg a völgyekben, vagy tündökölnek a dombhátakon. Göcsej felszíne dombosvölgyes jellegű, hazánk egyik legtagoltabb felszínű térsége. Maga az elnevezés -Göcsej– a vízjáratok által felszabdalt dombvidéket jelenti: gacsos, göbörcsös, göcsörtös, göcsejes. Csupa zug és szeg itt – írja Kosztolányi.

Ismereteink szerint Göcsejt első ízben 1689-ben említik „Göböse” néven. Egyike azoknak a magyarországi tájaknak, amelyeknek lakói a honfoglalás óta folyamatosan itt laknak. A gyenge minőségű, főként agyagos talaj mindig nehéz kenyeret adott az itt élőknek. A göcseji nép életét, sorsát, életformájának alakulását meghatározta a „mindent átfogó erdő”.  A nyugati határszél sávjában Göcsej régies paraszti világa maradt fenn legtovább, ami a tájegység sajátos történelmi múltjában keresendő. Az önellátó gazdálkodási életforma egészen a 19. század végéig tartotta magát.

A több mint ezer éve itt élő göcseji nép hagyományos paraszti kultúráját a mai kor embere már csak a múzeumokban ismerheti meg, illetve a családokban, közösségekben megőrzött szokásokból, elmondásokból, fotókból, leírásokból. Az idegenforgalmi felfedezése a harmincas években kezdődött. A fő turisztikai vonzereje a természet gazdagságában, erőteljes környezeti értékekben, az értékes hagyományaiban, múltjában, történelmében és a kultúrájában található. A Göcsej része a nemzeti kultúrának, s egyben otthona az itt élő embereknek. A térség infrastrukturális ellátottsága és a lakosság életszínvonala jó, amely feltételez bizonyos kulturáltsági szintet is, mondván „a fejlettségek húzzák egymást”. (Tóth József geológus)

A Göcseji Dombérozó történeti előzményei

A felkészüléshez az 1935-ben megrendezett „Göcseji Hetet” vettük alapul. Tanulmányoztuk az akkori rendezvény mozgatórugóit, valamint áttekintettük a göcseji települések mai állapotát. Az akkori és a mai helyzet között, nagyon sok a hasonlatosság.
A Zalaegerszegre megálmodott rendezvénysorozat a város és a különleges, felfedezésre váró vidékként bemutatni kívánt Göcsej megismertetését tűzte ki célul.
Göcsej és Zalaegerszeg teljes kulturális vértezetben jelent meg az ország előtt – hangzott a tudósítás. Az ígéretes kezdeményezésnek nem lett folytatása.  Ugyanakkor – mindezek hatására – az 1990-es években, szakemberek bevonásával elkészítettünk a tervet, egy a hagyományokon nyugvó új rendezvény megvalósítására. Ennek mentén építjük ma is a Göcseji Dombérozó néven elindított programunkat.  A Városi Művelődési Központ Zalaegerszegen, a 90-es évek végén kísérletet tett a programsorozat feltámasztására, Göcseji Heteknek nevezték el és egyetlen évben valósították meg. A szervezők nem igényelték a göcseji térség falvainak összefogását, az ott fellelhető tudásokat, értékeket.

A 1997-től a Göcsej térség fejlesztését szolgáló komplex fejlesztési programokban tanultuk az együttműködés módját, a gyors és innovatív módon való alkalmazkodást a vidéket ért kihívásokra. A kihívások pedig szüntelenül a sarkunkban voltak, ezért folyton úgy éreztük, hogy nem vagyunk felkészülve. Védjük, ami már megvan és keressük az előbbre lépés lehetőségeit a falvaknak. A programozás folyamata egyre jobban erősítette a felelősségérzetet, hogy kell tenni Göcsejért, ez nekünk, az itt élőknek a feladata.

Így kezdődött…

A Göcseji Dombérozót immár évente szervezzük ennek ötletgazdája és főszervezője vagyok. A belső Göcsejben, Becsvölgyén élek a szegek vidékének egyikén, itt van tehát a Dombérozó gyújtópontja.

2015 nyarán nagy erővel talált rám a gondolat, hogy most van itt az ideje belevágni egy régóta dédelgetett gondolat megvalósításába. Húsz évig voltam a település polgármestere, akkor hiába volt minden erőfeszítés az összefogásra – úgy látszik, hogy funkció nélkül megszólítani a környezetemet vonzóbb volt és immár eredményesebb is.

A szervezéshez, azonban kell egy csapat. Megosztottam a férjemmel a tervemet, aki támogatott, így már ketten voltunk. Egy baráti párral bővítettük a kört, ők Börcsök Enikő színművész és Tóth József festőművész voltak. Nagyon jól fogadták. Abban maradtunk, hogy ők is, és mi is további lelkes és tenni akaró embereket szólítunk. Így került a körbe Kiss Molnár István táncpedagógus, Kardos T. Ádám szociális szakember és Nagy András, aki Solymáron élt ugyan, de Milejszegben működtette a Zsuppán kertet, a pajta színházat és galériát. Így heten kimondtuk, hogy mi vagyunk a Göcsej Civil Társaság, az adott szavunk és a közös célunk tart össze minket. Nagy András – aki nem idevalósi ember – hozta az ötletet a rendezvény megnevezésére. Szakál István: Göcseji tájszavak című könyvében talált rá a dombérozás kifejezésre. Kezdetben csak barátkoztunk az elnevezéssel, de azóta, hogy éljük és csináljuk is, a lehető legjobb választásnak tartjuk. Ez a szó cselekvést fejez ki, mi vagyunk a dombérozók, akik dombérozni hívják az embereket. A programnyitás előtt jó egy hónappal palánkszerű táblák jelzik, hogy itt nemsokára dombéroznak.

A szó a legjobb értelemben vett mulatást jelent, jó hangulatú, közösségben eltöltött időt. Volt, aki úgy értelmezte, hogy a szőlőhegyről hallatszó énekszó, ezért úgy beszéltek róla, hogy a szőlőhegyen dombéroztak. Talán nem véletlen, hogy Göcsejben a szó előtagja a „domb” szó maga.

A Göcsej Civil Társaság tagjaival úgy terveztük, 2016-ban két településen kezdjük el bevezetni ezt az újszerű formát, Akkor egy hétvégére gondoltunk, majd évről-évre két új településsel bővüljön a kör, így lépésről lépésre erősödjön a Göcsejért szemlélet és szándék. Ehhez képest a második évben 11 településsel rendeztük meg a programunkat. Azóta is önkéntesen szerveződik az összefogás, a Dombérozó szépen terebélyesedik, már kikacsint a Belső Göcsejből. A harmadik, negyedik évben 24 település, most 32 település összefogásáról beszélhetünk. Az egy hétvégével indult kínálat később 9, majd 10 napra bővül, 2020-tól őszi programokkal is készülünk, ez az Aranyló Göcsej.

Mi az, ami ennyi embert megmozdít és mozgásban tart?

Elsősorban az ügy, amely bármennyire fontos külön-külön nem képviselhető más formában. Egy-egy település lehet egy pont az egészben, azonban nem idéz elő változást, nem fejt ki Göcsejre nézve túl nagy hatást. Bármely meglepő, önkéntesen csatlakoztak a települések, látva vagy sejtve, hogy jó célról van szó és úgy érezték nem szeretnének kimaradni. Alig vártuk, hogy részesei lehessünk ennek az összefogásnak – mondták a szilvágyiak a program előkészítő megbeszélésen.  A tartós együttműködés záloga az lehet, hogy a résztvevő partnerek a saját elhivatottságukat is beteljesítik. Egyedinek mondható, hogy nem egy intézmény a kezdeményező, hanem egy valós alulról jövő kezdeményezésről van szó. Nem valakinek a munkaköri feladata, nem megvalósítandó pályázati projekt. Hét ember ötlete ritkán jut el addig, hogy száz program, 50 helyszínen tízezernél is több látogatót fogadjon.  A Göcsej Civil Társaság feladata a programot az elvárt minőségnek megfelelően összeállítani, a rendezvényt erősíteni, népszerűsíteni, új partnereket megnyerni Göcsejért. A megvalósítás támogatói, a védnökök, a helyi társadalom különböző területeiről érkeznek. 2019 óta a Göcseji Dombérozó Egyesület létrejötte is lényeges is változás.

Mi a Göcseji Dombérozó célja?

Szeretnénk, ha az év egy adott időszakában, minél többen látogassanak el Göcsejbe. Szeretnénk megmutatni magunkat, felhívni arra a figyelmet, amiért érdemes idejönni. Célunk a Göcsej turisztikai termékké fejlesztése, térség image kialakítása, utazási célponttá tétele, gazdasági fejlődés elősegítése: egyrészt a tényleges értékek összegyűjtése, annak megmutatása, hogy mitől is egyedi ez a tájegység, másrészt annak a megfogalmazása, hogyan lehet ezekből a meglévő értékekből terméket, termékcsoportokat fejleszteni. A Göcseji Dombérozó – kirakat, ahol az értékeket és a hozzájuk kapcsolódó vágyakat, terveket összekapcsoljuk, megmutatjuk, tanulunk és fejlődünk, keressük hozzá a partnereket.  Maga a rendezvény abban az értelemben is kirakat, hogy a tíz napban megtekinthető, látható mindaz a hangulat, íz, kép, mindaz az érték, amelyért az év többi napján is jó ide visszajönni.

1935-ben, Göcsej és Zalaegerszeg teljes kulturális vértezetben jelent meg az ország előtt. Ma is így kívánunk megjelenni. Amikor ezt meg tudjuk tenni – ez azt is jelenti, hogy az örökölt, megszerzett, megtapasztalt göcseji tudásunk olyan erős, stabil, hogy biztonságot ad, felvértez a bennünket körülvevő világban.  Számtalan kulturális, turisztikai, gasztronómiai programmal, a helyi értékek, termékek bemutatásával várjuk az itt élőket és a távolból érkezőket. A helyben születő termékek ráirányítják a figyelmet a térség néprajzi, gasztronómiai egyediségére. Göcsej emberléptékű szeglete az országnak, mely erdeivel, gyümölcseivel, állataival, templomaival, az emberek vendégszeretetével századok óta épít közösséget, hagyományt.

A Dombérozó jellemző programjai a novai aratónap, a hívogató nyitott hegyi porták, kertek sora, a göcseji kirándulások és élménypontok, a helyi termékek bemutatója, népzenei és néptánc programok, templomi koncertek, tájház látogatás, kézműves termékek kínálata, színjátszás, göcseji társasjátékok, beszélgetős, éneklős estek, kortárs művészeti kiállítások, túraprogramok, gazdag gasztronómiai kínálat. Szeretnénk, hogy kik-ki megtalálja a maga számára izgalmas programot, szabadidős elfoglaltságot, úgy hogy közben mindez növeli a tájegység ázsióját.

Évről éve új, friss elemekkel bővül a kínálat, hiszen új partnerek csatlakoznak, és a ki-ki hozzáad a tudásából, idejéből, saját erejéből. Egyik évben meghirdettük és nagyon népszerű lett a Göcsej TOTÓ. Ebben a formában is gyarapítjuk az érdeklődők körét. Harmadik éve teszünk közzé szépirodalmi és fotópályázatot. Végtelenül értékes alkotásokkal találkozunk. Egyre több embert érintenek meg a göcseji gondolatok – legendák, hangulatok. Második éve részei a programunknak a kincskereső túrák. Geoládákat helyezünk ki a Göcsej térség különböző pontjain, a rejtekhelyeken a túrázók minden információt megtalálnak az adott helyszínről. A vidékünk egyik legjobb megismerésére ad lehetőséget ez a nagyon kedvelt sport és széles körű tanulás is egyben.

A Göcseji Dombérozó fenntarthatóságáról

Megélem, hogy az együtt megtervezett és közösségben végzett munka a közösségfejlesztés leghatékonyabb létező módja, a térségnek a saját lehetőségeiből kell kiindulnia. Meg nem spórolható feltétel a pénzügyi biztonság, a rendezvény léptékének növekedésével több forrás bevonására van szükség. A programok finanszírozását mindenki maga vállalja, a közös költségeket a közös pénzügyi alap, az egyesület pályázatai és a szponzori támogatás biztosítja. A humán kapacitásokat az un. Göcsej Műhely létrehozásával szervezzük. Egy minimum 3 fős helyi szakember gárda tervez, szervez, irányít, lebonyolít, végzi a marketing munkát, a program koordinációt kézben tartja.

Minden évben, a tervezés indításakor újra és újra központi téma, hogy a tárgyi- és szellemi kapacitások nélkül veszélyben van a fenntarthatóság. Erősítenünk kell külső kapcsolatainkat a kormányzat és a gazdaság szereplőivel. Különböző helyzetű települések fognak össze, a terveik gyakran csak a saját falujuk határáig terjednek, de ha részei a programnak már térségben kell gondolkodniuk – ezt minden évben újra tanuljuk. Hosszabb és nehezebb utat járunk be a közös cél érdekében. Sokat teszünk a Göcsejt kifelé megmutató pozitív képért, azonban a befelé való fejlődésünkért legalább annyit kell tennünk.

Az elmúlt évek munkája azt a tapasztalást hozta, hogy az itt élők pozitívan gondolkodnak a Göcsejről. Ez az a lehetőség, amit megragadva építjük fel újra, tesszük karakteressé a térség jól kitalált szerepkörét és adjuk meg az arculatát. Legyen vonzó ez a hely a vidéki turizmust kedvelőknek, a térségben élőknek. Hisszük, hogy van a fejlődési lehetőség a szolgáltatásokban, lesz fizetőképes kereslet, hiszen vonzóbb egy vidéki, prosperáló környezetben lenni, élni, lakni. Az itt elköltött pénz jövedelmet termel, amiből újabb fejlesztések valósulnak meg. Mindez eredményezheti a helyi gazdaság erősödését, a turizmus fellendülését, a minőségi kulturális életet.            A Göcseji Dombérozóra és magára Göcsejre sem gondolhatunk a falvak ismerete nélkül – ez összességében nem mutat rossz képet. Vannak kistelepülések, ahová kezet kell nyújtani, de nincsenek életképtelen települések, csak magukra hagyottak. Ha a falvak fejlettségét nem a gazdasági és infrastrukturális mutatókkal mérjük, hanem a lakosai közötti kapcsolatrendszerrel, akkor új utakat nyithatunk az ott élők számára. Lehet, hogy felfedeztem egy kulcsot a falvak nyitásához?

Azt gondolom, hogy a Göcseji Dombérozó a lehető legjobb eszköz és egyben módszer a táj, a Göcsej megismeréséhez, bemutatásához és a fejlődés útjainak megtalálásához.
Azonosulok Szentgyörgyi Albert gondolataival: A felfedezés lényege: látni azt, amit mindenki látott, de olyat gondolni, amit senki más nem gondolt róla.

 

A szerző Magai Ágota így ír magáról: Zala megyében a Göcsejben élek, Becsvölgye településen, Zalaegerszeg vonzáskörzetében. Pedagógus vagyok és vidék- és térségfejlesztő szakember. Húsz évig – 2017-ig –  voltam szülőfalum polgármestere. A feladatomat soha nem egy településben gondolkodva határoztam meg, hanem a térségével együtt. A polgármesterségem alatt a Göcsej fejlesztési irányaival folyamatosan foglalkoztam. Megfogalmaztam több ízben, hogy én nem szólótáncos vagyok, hanem kartáncos. Folyton ehhez kerestem partnereket. A Göcseji Dombérozó gondolata egy évvel az önkormányzati választások után,  2015-ben fogalmazódott meg bennem. A falvak elfogadták a hívásomat, mint rang nélküli vezetőét, polgármesterként ez nem tudott létrejönni. Mottóm: A barátaimat ismerem, szeretem. De azokban az emberekben gondolkodom, akik adják magukat a holnaphoz.