Francia példák 1.

1996/3

“Megvan a képzettségük, de nincsenek kapcsolataik, az önbizalmuk pedig végképp hiányzik…” Így nyilatkozott a hosszabb ideje munkanélküli francia fiatalokról Jean-Baptiste Bouyer, az “Egy fiatal, egy patrónus, egy munkahely” elnöke.

Egyesülete, amelyet 1994-ben a Nantes-i ifjúsági gazdasági kamara hozott létre, igen egyszerű rendszeren alapul: egy-egy vállalatvezető vagy főosztályvezető maximum 6 hónap időtartamig patronálni fog egy fiatal álláskeresőt. A patrónus és pártfogoltja hetente egy-egy órára találkoznak, és megbeszélik az álláskeresés különböző módjait. Előfordul, hogy a segítés pusztán szervezési jellegű: a fiatal használhatja a cég telefonvonalát, a Minitelt, a faxvonalat vagy a fénymásológépet. A legtöbbször azonban ennél többről, szakmai segítségről van szó: a patrónus segít a fiatalnak tervei megfogalmazásában és életrajza megírásában, felkészíti az álláskereső beszélgetésekre és bevezeti őt saját kapcsolati hálózatába. Nem lebecsülendő ennek a segítésnek az erkölcsi támasz mivolta sem. 1995-ben a programba bekapcsolódó 55 fiatal közül a hat hónap leforgása alatt 45-nek sikerült ilyen módon állást találnia.
(Megjelent a L’Express 1996. június 27-i számában)