Az Emberség Erejével Alapítvány a Nyílt Társadalom Alapítványok támogatásával, a Regionális Közösségi Központok program keretében 2017 őszén indította el az Erősödő Civil Közösségek (ECK) programját a dél-dunántúli régióban. A program keretében három éven keresztül évente 100 millió forintos nagyságrendű összegre pályázhattak civil és informális szervezetek Baranya, Somogy és Tolna megyében megvalósuló projektekkel. A program legfőbb célja az volt, hogy a régió civil szervezetei autonómabban, tervezhetőbben és láthatóbban működjenek. A kiindulási közeg egy olyan széttöredezett társadalom, amelyben sokan érezhetik, hogy nem tudnak hatással lenni a kialakult helyzetre, és így inkább nem is próbálkoznak. A megoldást a civil közösségek erősítésében látták, ezért az ECK pályázói a helyi közösségek által azonosított problémák közösségi megoldására igényelhettek támogatást. A támogatási program 2021 februárjában három – tanulságokban és sikerekben gazdag – ciklus után ért véget.

2023 tavaszán két új alprogram indult az Emberség Erejével Alapítvány felhívására, ezúttal országos körben (Inkubátor és Katalizátor pályázat), érdemes tehát összefoglalni az első időszak tapasztalatait is.

 

Peták Péter közösségfejlesztővel, az Alapítvány projektkoordinátorával a civil szféra helyzetéről, a projektben szerzett tapasztalatokról beszélgettem.

Először az általános tapasztalatokról, a szubjektív és objektív civil helyzetről váltottunk szót.

Saját érzékelése szerint 2010 óta a civil szektor aktivitása csökken, forráshiány van, a szervezetek kivéreztek, a szektortudat alacsony, hiányzik az alap civil tudás, itt is jellemző a „szakemberhiány”.

Ahhoz, hogy valaki cselekvőképes közösségi emberré váljon, kell egy alaptapasztalat, hogy érzékelni tudja a helyét, reflektív tudjon lenni, tanulásra képesnek lenni és maradni. Kell személyes megélés, hogy létrejöjjön egy magabiztosság, kell közösségi támogatás és minták, melyek a saját magatartásmintákat is segítenek kialakítani – mondja.

Fontos, hogy az egyén el tudja hinni magáról, hogy képes megoldani a problémáját, javítani a helyzetén. Ez most nagyon nehéz.

Utalva a Civil Szemle összefoglaló körképére: 2022-ből adatszerű, hogy 2010 után szűkült a civil tér.

(Civil szemle 2022/3: Havasi Virág: Hatalomnélküliek-e a civilek a magyar illiberális demokráciában? 2010-2022 főbb történéseinek elemzése)

A cikkben megjelent körképről csak két részt citálunk:

„Rendelkezésünkre áll viszont 2015-ös adat az állampolgári aktivitás szintjéről, mely részben a politikai/ mozgalmi aktivitást érintő kérdés. Az EU-ban 2015-ben a felnőtt népesség 12 százaléka volt aktív állampolgár ebben az értelemben (azaz írt alá petíciót, vett részt gyűlésen vagy egyéb módon a csoportokban, pártokban, szakszervezetekben). A francia és svéd társadalom állt az élen (24,6–22,1%), Ciprus, Szlovákia és Románia polgárai voltak a legpasszívabbak (2,1–3,6%), de Magyarországon is hasonlóan alacsony volt az aktivitás szintje (4,7%).”

„A civil szektor életképessége Magyarországon
A Civil Társadalom Szervezeteinek Fenntarthatósági Indexét az USAID-ICNL minden évben elkészíti Kelet-Közép-Európában és a volt szovjet tagállamokban. Hét területen mérik a szektor fenntarthatóságát, és ezekből egy összevont mutatót is képeznek. Az index értékei 1 és 7 között változnak, ahol a legjobb (legfenntarthatóbb) az 1-es érték (USAID 2018a; 2018b). 2000-ben az érdekérvényesítést leszámítva valamennyi területen előrehaladott (enhanced) kategóriába tartozott a magyar civil társadalom, azaz az index értékei 3 alatt voltak (az érdekérvényesítés is alig haladta meg ezt az értéket). Azóta folyamatosan romlanak az eredmények, 2010-et követően erőteljesen. A kelet-közép-európai régiót tekintve 2020-ra már csak Szerbiában és Montenegróban volt rosszabb a szektor helyzete, mint Magyarországon (USAID-ICNL 2020).”

 

Persze vannak kivételek, gyakran szóba kerülnek a vidékre költözők, akik aktivitást visznek magukkal. Erről Péter is említést tett: a vidékre költözők visznek be kezdeményezéseket, új szokásokat, vesznek fel új közösségi szerepeket, teremtenek hagyományt, mert egyébként nincs már  ott a középosztály. Magukkal hoznak tudásokat, kitekintést, hálózati kapcsolatokat, újra felfedeznek értékeket, akár kézenfekvő dolgokat (főzés, közös tető az együttlét felett, rendezvények).

Általában azonban nem ez a jellemző, hiszen a települések nagy részén nem a beköltözés, hanem az elvándorlás a jellemző, és nagyon fontos lenne, hogy helyben is megteremtődjenek a hosszú távú autonómia zálogai, melyek szerinte: a civil ethosz, a civil tudás, az ehhez kapcsolódó általában hiányzó magatartásminták, a nyilvánosság gyakorlatai, az együttműködések, a sajátforrás-keresés képessége.

Ezek erősítésében volt és lehet jelentős szerepe azoknak a kutatásoknak és pályázati programoknak, melyek komplex támogatást nyújtanak, és nemcsak forrást biztosítanak egyes projektekhez.  Beszélgetőpartnerem egyik szerzője a Dél-Dunántúlt elemző írásnak: Szűkülő terek a Dél-dunántúli Régióban – Általános és tevékenységfókuszú pillanatkép Baranya, Somogy és Tolna megye civil szervezeteiről (Dézma Lilla – Peták Péter – Nyirati András).  A cikk a Civil Szemlében van publikálás alatt.

Az Erősödő Civil Közösségek projekt koordinátoraként pedig azt a tapasztalatot emeli ki, ami megjelent a korábbi (és az idei) pályázatokban: a cél, hogy a régió civil szervezetei autonómabban, tervezhetőbben és láthatóbban működjenek, három fontos terület fejlesztését igényli: kommunikáció, bázisépítés, valamint adománygyűjtés.

Ehhez pedig nemcsak a pályázati források járultak hozzá, hanem szakmai képzések lebonyolítására is sor került, amelyek a már fentebb is említett fő fejlesztési területek témáit járták körbe. Hét témakörben (például tudatos közösségimédia-használat) voltak tréningek, amelyeken a három év alatt nagyjából kétszáz fő vett részt. Összesen 26 képzési alkalomra került sor, amelyekről minden esetben részletes visszajelzéseket kértek a következő alkalmak megtervezése előtt, hogy tovább tudják fejleszteni és az igényekhez igazítani képzéseiket.

Fontos volt megismerni a szervezetek „énképét”, mert ez nagymértékben befolyásolhatja, milyen eredményességgel vagy motiváltsággal végzik tevékenységeiket. Ez a fajta önértékelés vagy önbizalom azért is fontos, mert közvetetten, de hatása van arra, hogy mennyire tud a szervezet támogató erőket mozgósítani küldetésére a saját közegében.

Arra is kíváncsiak voltak, hogy a pályázók a program hatásaként észlelnek-e fejlődést a csoportjukon vagy szervezetükön belül. Mindegyik ciklusban jelentős többségben voltak azok, akik úgy érezték, hogy a projektidőszak fejlesztő hatással volt rájuk.

A már lezajlott három támogatási ciklusban több, mint száznyolcvan cikket publikáltak az ECK projektekről, kiegészítve ezeket fotóriportokkal és kisfilmekkel, amelyek jelentős számú érdeklődőhöz jutottak el, így a civil aktivitás láthatósága részben az Erősödő Civil Közösségek program hatásának köszönhetően jobban előtérbe került, mint azelőtt.

Egyaránt fontos, hogy a szervezetek aktivizálják tagjaikat, hogy új tagokat vonzzanak és vonjanak be, valamint az is, hogy kapcsolatot építsenek más szervezetekkel.

Az anyagi és így az általános függetlenség elérésének egyik fontos lépése a nem pályázatokból származó bevételek növelése: szolgáltatások, pénzadományok, felajánlások pénzben és természetben, belépők, SZJA felajánlások, idő- és energiabefektetés.

Fontos a tudatosság, a munkamegosztás:

Peták Péter, a közösségfejlesztő, a civil szakember tehát olyan programokon dolgozott és dolgozik, amelyek meggyőződése szerint segítik az elért szervezeteket a közösségeken keresztül a cselekvő emberré váláshoz.