Rövid híradást közöltünk előző számunkban az Iváncsán elindult gazdaiskoláról. Ennek részleteiről kérdeztem a kezdeményezőt, Rédli Lászlót.

– Én először arra gondoltam, hogy az Aranykalászos tanfolyamok mintájára szakmai ismeretek közvetítésére szervezek egy gazdaiskolát. De amikor egy-két embernek említettem, hogy milyen jók is voltak azok a tankönyvek, és egy kis korszerűsítéssel ma is lehetne ezekből tanulni, akkor jöttek elő a következő problémák: nincsen pénzünk, nincsen földünk, nincsen gépünk stb. Tulajdonképpen a józan paraszti reagálásból következett, hogy 89 őszén – 90 elején egy gazdaiskolának a gazdálkodás-vállalkozás feltételrendszereivel, azok megteremtésének lehetőségeivel kell foglalkozni. És ha “beáll” valamilyen irányba ez az ország – tehát földtörvény, önkormányzati törvény születik, amely hosszabb távra stabil, biztonságos szabályozást jelent – akkor lehet a szakmai ismeretekkel részletesebben foglalkozni.

Most, így utólag már nem vagyok elkeseredve azon, hogy a kezdet kezdetén nem ujjongtak az ötleteimtől az emberek. Most már természetes reakciónak érzem, hogy kételkedtek, hitetlenkedtek, hogy pesszimisták voltak, kérették magukat. Sőt az első előadások alkalmával a témákat, illetve az előadókat “kijátszották” egymás ellen, mert amikor a földjoggal foglalkozó szakértő jött, akkor az emberek nem a földdel kapcsolatos jogi és egyéb kérdéseket firtatták, nem arra “használták” a földjogászt, amiért ő odajött, hanem elkezdtek panaszkodni: hiába lesz is földünk, de nincsen pénzünk, gépünk, és amikor a kisgépekkel kapcsolatos szakember jött, akkor panaszkodtak a földről és a többi problémáról. Ezért is módosítottunk a tematikán, amint szembesültem ezzel a jelenséggel, s a tervezetthez képest soron kívül a gazdák érdekképviseletével kezdtünk foglalkozni. Azonnal hívtam az Országos Gazdaszövetség vezetőjét, hogy az érdekképviseletről beszéljen. Rájöttem, hogy ez elől nem lehet kibújni, az érdekképviselet az egyik legelemibb, legalapvetőbb téma ebben a körben.
– Ez a pártok megjelenését is jelentette?

– Nem. Itt van egy, az elmúlt negyven év gyakorlatából következő természetes tiltakozás – tapasztalatom szerint – a pártokkal szemben. A másik ilyen érzékeny pont a szövetkezés, az hogy két-három ember valamire összeálljon. Emiatt úgy látom, lesz egy kis “visszamozdulás”. Bekényszerítették szövetkezetekbe az embereket – most mindenki egyedül akar indulni, és aztán majd közben rájönnek, hogy össze kell fogni, de most már saját akaratukból, ami már más minőséget jelent.
Az érdekképviseletre visszatérve Iváncsán is megalakult a Gazdaszövetség helyi szervezete. Itt először is a belépés ténye, a valakihez tartozás – ha csak szimbólikusan is – egy nagy erő, hogy mi már beléptünk valahova, együtt vagyunk. De ezzel nem azt érték el az iváncsai gazdaszövetség-beliek, hogy van egy nagyobb szervezet, aki a keblére öleli az ő problémáikat; arra kellett rájönniük, hogy a maguk dolgait maguknak kell képviselni, hogy önmaguknak kell megszervezniük magukat.
– Volt-e más feltűnő tapasztalatod?

– Igen. Amikor a házakat, családokat jártam a faluban, és az emberek bővebben beszéltek az életükről, akkor megmutatkozott, hogy az asszonyok a 8 órás munkán túl 4 órát utaznak, meglehetősen embertelen, lélekölő, leépítő betanított munkát végeznek, s igen keveset 5-6000,-Ft-ot keresnek. A beszélgetések során pénz- és időelszámolást próbáltunk közösen készíteni. A pénzelszámolásnál azt kellett végiggondolnunk, hogy abból az 5000,-Ft-ból mire költenek. Főként az élelmezésre: az egyre dráguló élelmiszerekre, tejre, kenyérre, zöldségfélékre. Akkor – számoltuk – a bér nagyrészt élelmiszerre plusz a saját menzájára megy el. Amikor így végigszámoltuk, hogy az asszony keresetéből mennyi megy el a család táplálkozására, és hogy milyen minőségű ez a táplálék, akkor kezdtük el kiszámolni, hogy ha az asszony otthon maradna, megtermelhetné az asztalra kerülő táplálék nagy részét, mindazt, amire a városban keresett kis jövedelmét fordította.
Ebben az esetben nemcsak gazdasági hozadéka lehetne a változásnak, hanem a hagyományos családösszetartó, háziasszonyi funkció is visszaállítható lenne a faluban.

– Végül is mit látsz a beszélgetésünk első felében említett gazdaiskola lezárásakor, milyen további lehetőség kínálkozik most?
– A mi sorsunkat is meghatározzák egyrészt a választások, az új földtörvény, az új kormány. Másrészt a gazdaiskolát mindenképp folytatni fogjuk ősztől – hogy milyen ismeretek tanulásával, azt az élet, a szükségletek szabják meg. A gazdaiskola folytatásának gondolata nem bennem fogalmazódott meg, azt az utolsó előadáson a hallgatók szorgalmazták.
Nagyon érdekes, hogy már az első 5-6 alkalom során rádöbbentünk arra, hogy valóban nincsen pénzünk, földünk, gépünk ahhoz, hogy hirtelen vállalkozásokba kezdjünk és mégsem esett szét az iskola ebben a fázisban a kurzus kellős közepén, mert közben kialakult a már említett érdekvédelmi szervezet, formálódni kezdett a hallgatókból egy biokultúra csoport – szemléletmódbeli, értékrendszerbeli változás is érzékelhető lett. Kezdtek olyan kérdésekről felelősen gondolkodni, amelyek már nem csak a saját ügyüket érintették: az egyik gazdálkodó fölvetette a földhasznosító bizottságok szükségességét és ez már az egész falunak a problémáját is érintette. Elkezdtek járni falusi, közéleti rendezvényekre – amelyeknek az ő életükre is kihatásuk volt, és úgy alakult a dolog, hogy az utolsó előtti foglalkozáson megalakult a Biokultúra Egyesület iváncsai csoportja. Azóta ezek közül többen biokultúra rendezvényekre járnak, 15 fő számára az Egyesület magbankjából rendeltünk nagyobb mennyiségű vetőmagot. Ebben a pillanatban megfogalmazódott a piac, hogy itt több lesz a termés, mint a saját igényünk, s annak Dunaújvárosban a reformtáplálkozás iránt érdeklődőkből konkrét felvevő piacot is találtunk.
Tehát nem olyan formában fog beindulni a helyi vállalkozás, mint ahogy azt gondotuk; hiteleket veszünk fel, nagy területeket bérelünk, aztán gépesítünk és gyorsan farmergazdaságok teremnek. A háztájiban egy kis biotermékeket termelő csoport kezd el dolgozni és ha ősztől lesz egy kis felesleg is, akkor annak a piacát is elkezdjük kutatni. Ha úgy alakulnak a feltételek a földdel kapcsolatban, idővel komoly vállalkozók lehetnek ezekből az emberekből.

A játszma semmiképp nincs befejezve, nemcsak azért, mert ősszel folytatjuk, hanem azért sem, mert itt apró lépések sorozatáról van szó. Minden ember, aki részt vett a gazdaiskolán, naponta és óránként újabb és újabb meglepetésekkel, ötletekkel és elképzelésekkel jön elő, és így több értelemben is igaz, hogy nem tudjuk, mit hoz a jövő.– Úgy gondolom, ezek az emberek a saját szerepüket is keresik majd az új települési önkormányzat kialakításánál…
– A legutolsó találkozásunk időpontja egybeesett a környéket uraló összevont Tsz elnöke vezetői uralmának bukásával. Egy Tsz-en belüli új hatalmi harc indult, új hatalom született, és ez a tanácsi vezetéssel láthatóan jobb kapcsolatot keres. Részben ebből adódótt, hogy a Tsz a tanácsi vezetésnek, a helyben formálódó kisgazdapárti csoportnak, a gazdakörnek és a biokultúra csoportnak sikerül összeülnie egy oldottabb kerekasztal-beszélgetésre a jövőről. Iváncsán a különböző érdekek kommunikációja kezdődhet meg.