A jelen tanulmány célja, hogy a magyar fiatalok társadalmi szerepvállalásának motivációit, akadályait és preferenciáit vizsgálja, különös tekintettel az önkéntességre. A kutatás fókuszcsoportos interjúk keretében valósult meg, amelyek során a résztvevő fiatalok saját tapasztalataik és észrevételeik alapján reflektáltak a társadalmi szerepvállalás jelentőségére, formáira és kihívásaira.

Bevezetés

Magyarországon a társadalmi szerepvállalás sajátos kihívásokkal és lehetőségekkel egyaránt szembesül. Az önkéntesség terén a fiatalok aktivitása az elmúlt években csökkenést mutatott, míg a politikai részvétel és a közösségi aktivitás iránti érdeklődés továbbra is alacsony szinten maradt. Ugyanakkor az iskolai közösségi szolgálat bevezetése és a különböző civil kezdeményezések lehetőséget teremtenek arra, hogy a fiatalok aktívan bekapcsolódjanak a társadalmi folyamatokba, megismerjék a felelősségvállalás értékeit és megtapasztalják a közösségi munka pozitív hatásait (Markos, 2021).

Mi a társadalmi szerepvállalás?

A társadalmi szerepvállalás az egyének és csoportok aktív részvételét jelenti a közösségi, társadalmi vagy politikai tevékenységekben, amelyek célja a közösség jólétének növelése és a társadalmi változások előmozdítása. Ez a fogalom számos formában megnyilvánulhat, beleértve az önkéntességet, a közösségi szolgálatot, a politikai részvételt és a civil szervezetekben való aktív tagságot.

Levasseur és munkatársai (2010) a társadalmi szerepvállalást úgy határozzák meg, mint “egy személy részvétele olyan tevékenységekben, amelyek interakciót biztosítanak másokkal a társadalomban vagy a közösségben”. Ez a meghatározás hangsúlyozza az egyének közötti kapcsolatok fontosságát és azt, hogy az interakciók hogyan járulnak hozzá a közösségi élethez.

A társadalmi szerepvállalás különböző formái közé tartozik az önkéntesség, amely során az egyének saját idejüket és erőforrásaikat ajánlják fel mások segítésére anyagi ellenszolgáltatás nélkül. Az önkéntesség motivációi között szerepelhet az altruizmus, a közösség iránti elkötelezettség, valamint a személyes fejlődés iránti vágy (Czike & Kuti, 2006). A közösségi szolgálat hasonló módon a közösség javát szolgáló tevékenységeket foglal magában, gyakran intézményesített formában, például iskolai vagy vallási szervezetek keretében.

A politikai részvétel a társadalmi szerepvállalás egy másik aspektusa, amely magában foglalja a választásokon való részvételt, a politikai kampányokban való közreműködést, valamint a politikai döntéshozatalban való aktív szerepvállalást. Ez a fajta részvétel hozzájárul a demokratikus folyamatok erősítéséhez és a társadalmi igazságosság előmozdításához (Ekman & Amnå, 2012).

A civil szervezetekben való aktív tagság szintén a társadalmi szerepvállalás fontos formája. Ezek a szervezetek különböző társadalmi célokat szolgálnak, mint például a környezetvédelem, az emberi jogok védelme vagy a szociális szolgáltatások nyújtása. A civil szervezetekben való részvétel lehetőséget biztosít az egyének számára, hogy hozzájáruljanak a társadalmi változásokhoz és közösségi célok eléréséhez (Putnam, 2000).

A társadalmi szerepvállalás nemcsak a közösség számára előnyös, hanem az egyének számára is számos pozitív hatással jár. A kutatások szerint a társadalmi szerepvállalás növeli az egyének társadalmi tőkéjét, javítja mentális egészségüket, és elősegíti a személyes fejlődést (Wilson, 2000). Ezenkívül a társadalmi szerepvállalás hozzájárul a társadalmi kohézió erősítéséhez és a bizalom növeléséhez a közösségekben.

Fontos megjegyezni, hogy a társadalmi szerepvállalás mértéke és formája jelentősen eltérhet különböző társadalmi és kulturális kontextusokban. Például egyes kultúrákban az önkéntesség és a közösségi részvétel erősen beágyazott a társadalmi normákba, míg máshol kevésbé elterjedt. Ezen kívül a társadalmi szerepvállalás motivációi és formái is változhatnak az életkor, a nem, az iskolai végzettség és más demográfiai tényezők függvényében.

Magyar fiatalok társadalmi szerepvállalása

A magyar fiatalok társadalmi szerepvállalása az elmúlt években vegyes tendenciákat mutat. Az önkéntesség terén a 15–29 éves korosztály aktivitása csökkenő tendenciát mutatott: míg 2011-ben a fiatalok 31%-a vett részt önkéntes tevékenységekben, addig 2019-re ez az arány 21%-ra esett vissza. Ez a csökkenés aggasztó, tekintettel arra, hogy az önkéntesség hozzájárul a közösségi kohézió erősítéséhez és a demokratikus értékek ápolásához.

A politikai részvétel terén a fiatalok aktivitása szintén alacsony. A 2022-es országgyűlési választásokon a teljes népesség részvételi aránya 69,59% volt. Bár a fiatalok részvételére vonatkozó pontos adatok nem állnak rendelkezésre, a korábbi kutatások alapján feltételezhető, hogy a fiatalok részvétele alacsonyabb volt az átlagnál. Ez a tendencia összefüggésben állhat a politikai apátiával és a közéleti kérdések iránti érdektelenséggel, amely a fiatalok körében gyakran megfigyelhető.

Az iskolai közösségi szolgálat (IKSZ) 2012-es bevezetése jelentős lépés volt a fiatalok társadalmi felelősségvállalásának növelésében. Az IKSZ keretében a középiskolás diákoknak 50 órás közösségi szolgálatot kell teljesíteniük, amelynek célja a szociális érzékenység és az állampolgári tudatosság fejlesztése. Bár az IKSZ kötelező jellege miatt eltér a hagyományos önkéntességtől, hozzájárulhat a fiatalok későbbi önkéntes tevékenységeinek ösztönzéséhez és a társadalmi aktivitásuk növeléséhez (Markos, 2021).

A magyar fiatalok társadalmi szerepvállalása terén tehát kihívások és lehetőségek egyaránt jelen vannak. Az önkéntesség csökkenése és a politikai részvétel alacsony szintje aggodalomra ad okot. A Hidak Ifjúsági Alapítvány 2019-es megalapítása óta fontos céljának tekinti a társadalmi szerepvállalás növelését, ösztönzését a 16-30 éves fiatalok körében.

A Fiatalok társadalmi szerepvállalásának ösztönzése önkéntességen keresztül (angolul Civic Engagement through Volunteering for Youth, röviden CEVY) Erasmus+ együttműködési partnerségi projektet 2023 októberében kezdte meg a francia, görög, magyar és portugál ifjúsági civil szervezetekből álló konzorcium azzal a céllal, hogy hátrányos helyzetű fiatalokat is bevonva elősegítse a fiatalok aktívabb társadalmi szerepvállalását, önkéntes lehetőségek felkutatását és kiaknázását, valamint az ehhez szükséges tudás és képességek megszerzését. A projekt konzorciumának közös víziója, hogy a társadalmi szerepvállalás nemcsak a közösség jólétét segíti elő, de az egyén képességeinek és önértékelésének fejlesztéséhez is hozzájárul, ezáltal elősegítve az egyenlőbb társadalmat. A projekt keretében nemzeti szintű felmérések és ezekből egy riport készült, ezt követően műhelymunka terveket dolgoztunk ki és valósítottunk meg a fiatalok képzése, fejlesztése céljából. Ezt egy nemzetközi ifjúsági mobilitás követte Athénban, a projekt zárásaként pedig a tapasztalatokat egy kézikönyvben összegezzük.

Kutatás

A projekt keretében a résztvevő országok mindegyikében fókuszcsoportos interjúkat készítettünk fiatalokkal, hogy felmérjük a társadalmi szerepvállalás és az önkéntesség akadályait helyi szinten, majd az eredményeket egy riportban összegeztük. A magyar fiatalokkal készült fókuszcsoportos interjú képezi jelen tanulmány alapját.

A fókuszcsoportos felmérést 2024 márciusában valósítottuk meg Budapesten, személyes részvétellel. 8 fiatal vett részt az interjún, a legfiatalabb 20, a legidősebb pedig 26 éves, átlagéletkoruk 22,5 év. A 8 főből mindössze egy volt férfi, jelenleg mind a fővárosban élnek, de 4 fő vidékről származik. A mintából 6 fő egyetemista, 2 pedig felsőfokú végzettséggel rendelkezik. A fókuszcsoportos interjún való részvételi lehetőséget a Hidak Ifjúsági Alapítvány több mint 6500 főt számláló nyílt Facebook csoportjában és Instagram oldalán hirdettük meg, és a fiatalok önként jelentkeztek a kutatásban való részvételre. A személyes érdeklődésükből fakadóan így mindannyian voltak már önkéntesek, a beszélgetés inkább a téma általános vonatkozásait feszegette, mint az ő saját akadályaikat.

A magyar fiatalok kihívásaival összhangban a társadalmi szerepvállalással kapcsolatos információkhoz való hozzájutásra, a társadalmi szerepvállalást és önkéntességet támogató, illetve akadályozó tényezőkre, a részvétellel kapcsolatos motivációkra és a külső támogatásra kérdeztünk rá. A másfél órás beszélgetés során a grafikus facilitálás eszközeit is felhasználva áttekinthető jegyzeteket készítettünk a közös gondolkozás megkönnyítésére. A kutatás célja tehát minden résztvevő országban, így Magyarországon is az volt, hogy feltárjuk, milyen tényezők segítik, illetve akadályozzák a fiatalok társadalmi szerepvállalását és különösen az önkéntességét. A felmérés eredményeiből egy nemzetközi riport is készült.

Eredmények

Elsőként azt kérdeztük meg a résztvevőktől, hogy ők mit értenek társadalmi szerepvállalás alatt. Az első válaszuk az önkéntesség volt, valamint a helyi civil szervezetek munkájában való részvétel, de rövidesen felmerült az egyetemi életben való részvétel is, valamint a szakpolitikai háttér ismerete, az intézményekkel való kapcsolat is. A társadalmi szerepvállalást a résztvevők egyértelműen aktív cselekvésként azonosították, említették a közösségért, másokért való kiállást, a participatív szemléletmódot, a vélemények megosztását és a tudásátadást, tudatosítás folyamatait is. Felmerült a felelősségvállalás fogalma is, amiről a későbbiekben bővebben is esett szó.

Ezt követően arra kértük a résztvevőket, hogy hozzanak példát a társadalmi szerepvállalásra a saját életükből, illetve környezetükből. Itt elsőként az egyetemi és a munkahelyi életükre asszociáltak: többen dolgoztak korábban hallgatói mentorként, vagy vettek részt munkahelyi önkéntességben, de eszükbe jutott korábbról iskolával kapcsolatos aktivizmus is, mint gyerekek táboroztatása, papírgyűjtés, illetve a tanulmányi versenyek szervezésében, megvalósításában való segédkezés. Két résztvevő említett komolyabb, szervezett önkéntes tapasztalatot gyermekkórházban, illetve nyári táborokban. Felmerült a külföldi önkéntes szolgálat is példaként, ezt azonban az interjúalanyok egybehangzó véleménye szerint más motiválja, mint a helyi önkéntességet.

A Nemzeti Ifjúsági Tanács által támogatott “Aktív Fiatalok Magyarországon” gyorsjelentés rámutat arra, hogy a fiatalok közéleti aktivitását jelentősen befolyásolja a közösségi élmények iránti igényük (Szabó & Oross, 2024). Azok a fiatalok, akik aktív közösségek tagjai, nagyobb valószínűséggel vesznek részt társadalmi és politikai tevékenységekben, mivel a közösségi kapcsolatok erősítik elköteleződésüket és motivációjukat a társadalmi szerepvállalás iránt. Kutatásunk is megerősíti ezt a megállapítást, hiszen a társadalmi szerepvállalás, különösen az önkéntesség motivációi között résztvevőink elsőként említették a közösség, a jó társasághoz tartozás, a csapatépítés igényét a beszélgetés több pontján is. A motivációk között felmerülnek egyéb belső ösztönzők, mint például a személyes érdeklődés vagy érintettség az adott témában, a lelki „töltekezés” és az azt követő jó érzés, illetve annak az igénye, hogy valamit visszaadjanak a közösségüknek a fiatalok. A külső ösztönzők között pedig az merült fel, hogy az önkéntesek jó színben tűnnek fel mások előtt, az önéletrajzban jól mutat az önkéntes munka, illetve egy külföldi önkéntes szolgálat presztízst is jelenthet.

Az interjúalanyok egyetértettek abban, hogy a külföldi önkéntességet alapvetően más motiválja, mint a helyi szerepvállalást. A résztvevők közül többeknek van már külföldi önkéntes tapasztalata, ennek ellenére a külföldi önkéntesség részben negatív konnotációt kapott a beszélgetés során, hiszen a résztvevők többsége úgy vélte, hogy azt többnyire olyan önös érdekek motiválják, mint a nyelvtanulás, az egyéni képességek fejlesztésének igénye, az utazás vágya, illetve a fent említett presztízs. „Sokan csak azért csinálják, hogy legyen egy új, jól kinéző sor az önéletrajzukban” – vélte az egyik interjúalany. A külföldi önkéntesség kapcsán felmerült a „volonturizmus” kifejezés is, amely az angol „volunteering” (önkéntesség) és „tourism” (turizmus) összevonásából keletkezett, és egy olyan utazási formára utal, amely során az egyén önkéntes munkát végez egy adott közösségben vagy környezetben, miközben turisztikai élményekben is részesül. A volonturizmus ugyan kínál lehetőségeket mind a személyes, mind a helyi közösség fejlődésére, azonban kritikusai szerint bár jó szándékú, nem mindig éri el a kívánt pozitív hatást, és néha több kárt okozhat, mint hasznot (Guttentag, 2009). Kutatásunk résztvevői is pejoratívan nyilatkoztak a jelenségről kiemelve, hogy a hosszú távú hatásai megkérdőjelezhetőek.

A fókuszcsoportos interjú során nagyobb hangsúlyt kapott a helyi társadalmi szerepvállalás. Arról is kérdeztük a fiatalokat, hogy véleményük szerint Budapesten vagy vidéken könnyebb bekapcsolódni a közösség életébe, és erről megoszlottak a vélemények. Többen egyetértettek abban, hogy bár Budapesten több a lehetőség a részvételre, mégis nehezebb elérni az embereket, és ők sem mindig találják meg a nekik megfelelő részvételi lehetőségeket, illetve ezekről megfelelő mennyiségű és minőségű információt – „Nagy itt a zaj”, vallja egyikük. A vidéki fiatalok szerint elérni könnyebb, bevonni ellenben nehezebb a potenciális önkénteseket még úgy is, hogy a társadalmi szerepvállalás hatása nagyobb, mélyebb és tartósabb lehet egy kisközösségben.

De mi gátolja meg az embereket az aktív társadalmi szerepvállalásban, hogyan látják a fiatalok az önkéntesség akadályait? Ezen a ponton is a társaság, pontosabban annak hiánya merül fel elsőként: többen kiemelik, hogy egyedül nem vagy csak ritkán indulnak neki a fiatalok, tehát a meglévő, társadalmilag aktív kapcsolatok hiánya jelentős akadályt jelenthet. Egyetértettek abban is, hogy elkezdeni nehéz az önkéntes munkát, de ez idővel átfordul, különösen, ha a fiatalnak fejlődik az önbizalma, kompetenciaélményhez jut a tevékenység során. A támogató családi, elsődleges szocializációs háttér hiánya is visszatarthatja a fiatalokat az önkéntességtől, illetve a berögződés, hogy az önkéntesség nem több, mint ingyenmunka, és „kicsit baleknak tartják, aki erre időt szán” – mondta az egyik interjúalany. Az, hogy a fiatalok közvetlen környezete (pl. szülők, tanárok, szomszédok) időpazarlásnak tartják az önkéntességet, szintén gátló tényező lehet, miként az is, hogy a jelentőségét kisebbítik, mondván, hogy úgysem igazán számít, nem oldja meg a problémát, „csepp a tengerben”. Bár az önkéntesség az interjúalanyok szerint presztízst jelenthet, ez paradox módon a hátrányukra is válhat, hiszen a munkáltatókban, interjúztatókban kényelmetlen érzéseket kelthet a saját társadalmi szerepvállalásuk hiányossága.

Komoly külső akadályként írták le a szervezetlenséget, a struktúra hiányát. Ezen a téren a felelősség különösen nagy súllyal esik latba, hiszen a fiatalok szeretnék előre tudni, hogy pontosan mit vállalnak, illetve milyen következménye lesz annak, ha kilépnek a tevékenységből, így egyértelműen előnynek tekintik, ha egy átlátható, megbízható szervezet kötelékében, jól szervezett módon, szerződéssel végzik az önkéntes tevékenységet – így nem érheti őket csalódás a keretek, konkrét feladatok, időráfordítás tekintetében sem. A támogató elemek között kiemelték a megfelelő kommunikációt, hatékony információátadást, valamint természetesen a személyes kapcsolat meglétét a szervezővel, civil szervezettel (de ennek hiányában megfelelőnek tartották a frissített honlapot, közösségimédia-oldalakat, illetve egy elérhető, nyilvános telefonszámot is). Nem csak adni, kapni is szeretnének – a felmérésben hangsúlyozták az érzelmi támogatás, a szupervízió fontosságát, az elvárások kölcsönös teljesülését.

Végül arról kérdeztük a fiatalokat, hogy mi a megfelelő kor az aktív társadalmi szerepvállalásra, önkéntességre. A véleményük egybehangzó volt: nincs egy minimum korhatár, az önkéntesség minden korosztálynak való a maga szintjén, és a szülők, tanárok akár már egészen kicsi kortól bevonhatják a gyerekeket a társadalmi munkába.

Következtetések

A fiatalok számára a társadalmi szerepvállalás egyértelműen aktív cselekvést jelent, amelynek központjában az önkéntesség, a helyi civil szervezetek munkájában való részvétel, valamint az egyetemi és munkahelyi aktivitás áll. A résztvevők hangsúlyozták a közösségért, másokért való felelősségvállalást, a participatív szemléletet és a tudatosítás, tudásátadás szerepét. Ez alátámasztja, hogy a társadalmi szerepvállalás többdimenziós jelenség, amely a közvetlen közösségi aktivitásokon túlmutat, és magába foglalja a szakpolitikai tájékozottságot és az intézményekkel való kapcsolatot is.

A kutatás megerősíti, hogy a fiatalok társadalmi szerepvállalásának fő motivációja a közösségi élmények keresése és a jó társaság iránti igény. A résztvevők egybehangzóan kiemelték a közösséghez való tartozás fontosságát, a csapatépítés élményét, illetve a személyes érintettséget egy-egy témában. Erős ugyanakkor az egyéni fejlődésre való igény is – a fiatalok szívesebben vesznek részt olyan társadalmi tevékenységekben belföldön és külföldön egyaránt, ahol megfelelő keretek és támogatás mellett saját céljaik elérése felé is közeledhetnek.

A kutatás egyértelmű különbséget tett a helyi és külföldi önkéntesség motivációi között. A résztvevők szerint a helyi önkéntességet főként a közösségért való felelősségvállalás és az együttlét élménye motiválja, míg a külföldi önkéntességet gyakran önös érdekek hajtják, például a nyelvtanulás, az utazás lehetősége vagy a későbbi munkavállaláshoz szerzett előny. Az interjúalanyok közül többen kritizálták a külföldi önkéntességet. A kutatás tehát rávilágít arra, hogy a fiatalok számára a helyi önkéntesség jelentősége nagyobb érzelmi és közösségi értékkel bír.

Az aktív társadalmi szerepvállalás gátjainál a társas kapcsolatok hiánya került előtérbe. A résztvevők szerint a fiatalok gyakran nem mernek egyedül belevágni az önkéntes tevékenységbe, és a támogató családi háttér vagy társadalmi normák hiánya tovább növeli a passzivitást. További akadályként említették a szervezetlenséget és a struktúrák átláthatatlanságát: a fiataloknak fontos, hogy egyértelmű keretek között, megbízható szervezetekkel dolgozhassanak. Emellett a társadalmi szerepvállalás presztízse paradox módon visszatartó erő is lehet, hiszen a környezetükben élők gyakran időpazarlásnak tekintik az önkéntes munkát.

Fontosnak tartjuk kiemelni, hogy a kutatásban résztvevő fiatalok – ellentétben például a francia vagy a görög fiatalokkal – egyáltalán nem említették a politikai részvételt (például szavazás, aktivizmus, kampány), és csak nagyon kevésszer a közintézményekkel, szakpolitikákkal való kapcsolódást mint a társadalmi szerepvállalás formáját, ami az államtól a civil szféra felé való elmozdulást jelzi, és a közhatalomba vetett bizalom elvesztésének veszélyét hordozza magában.

 

Szerző:

Kolozsvári Csenge, doktorandusz, ELTE Társadalomtudományi Kar Szociológia Doktori Iskola (szociálpolitika program); a Hidak Ifjúsági Alapítvány elnöke

 

Források

Czike, K., & Kuti, É. (2006). Önkéntesség, jótékonyság és társadalmi integráció [Volunteering, Charity and Social Integration]. Budapest: Nonprofit Kutatócsoport Egyesület, Kutatócsoport és Önkéntes Központ Alapítvány.

Ekman, J., & Amnå, E. (2012). Political participation and civic engagement: Towards a new typology. Human affairs, 22, 283-300.

Guttentag, D. A. (2009). The possible negative impacts of volunteer tourism. International journal of tourism research, 11(6), 537-551.

Markos, V. (2021). Kik a nyertesei az Iskolai Közösségi Szolgálatnak? – Az Iskolai Közösségi Szolgálat iránti pozitív attitűdöket befolyásoló tényezők vizsgálata. Önkéntes Szemle, 1(1), 69-82.

Levasseur, M., Richard, L., Gauvin, L., & Raymond, É. (2010). Inventory and analysis of definitions of social participation found in the aging literature: Proposed taxonomy of social activities. Social science & medicine, 71(12), 2141-2149.

Putnam, R. D. (2000). Bowling alone: The collapse and revival of American community. Simon Schuster.

Szabó, A., & Oross, D. (2024). Aktív Fiatalok Magyarországon gyorsjelentés. Nemzeti Ifjúsági Tanács.  

Wilson, J. (2000). Volunteering. Annual review of sociology, 26(1), 215-240.