Felszabaduló pártházak: A közösségi házakért
1990/1
Alapvetően egyetértünk a felszabaduló ingatlanok egészségügyi, szociális, oktatási, kulturális és igazságszolgáltatási célra történő hasznosításával, hiszen .közvetlen környezetünkben magunk is tapasztaltuk, tapasztaljuk ezen ágazatok intézményi ellátottságának hiányait. Nem érthetünk azonban egyet a teljes nyilvánosságot feltételező, de valójában azt kizáró döntéshozatali mechanizmus és az ingatlanok használatbavételi lehetőségeinek tervezett módozataival.
Megyénkben és nagy valószínűséggel az ország más megyéiben a határozat pályázati felhívás formájában való közzé tétele és az igénylési határidő lejárta közöt2 csupán 6-8 nap állt rendelkezésre, hogy konkrét elképzelések szülessenek a hasznosításról. E sietség sajnálatos módon – a rövid távú tervezéseknek kedvez és a pillanatnyi politikai és gazdasági érdekeknek való megfelelés, alárendelés taktikáját erősíti. Mindezek elkerülésére és a várható döntés befolyásolására kívánjuk elképzeléseinket nyilvánosságra hozni:
A pártházak hasznosítására mi volt a jellemző a korábbi időszakban? A szóban forgó ingatlanok jelentős része kis, illetve hátrányos helyzetű településeken nagyvárosi kertségekben otthont adott a település olyan valós, többnyire alkotó közösségeinek is, akiket nem a mindennapi politikai aktivitás kötött össze. Néhány városi pártlétesítmény ilyen fórmában törté nő hasznosításáról is van tudomásunk. Ezért úgy gondoljuk, hogy a későbbiekben sem szabad lemondani ezen létesítmények többfunkciós hasznosításának tervéről.
Milyen tendenciákkal kell számolni, ha a felsorolt ágazatoknak csak egyike kapná meg kizárólagosan az adott ingatlanra a kezelői jogot? A kizárólagosság következtében az a veszély fenyegeti a meglévő és alakuló helyi közösségeket, hogy kirekesztődnek, hiszen az ágazati funkció ellátásán túl az önkormányzatoknak nem érdekük más helyi közösségek befogadása. Az érvénybe lépő gazdasági szabályzók miatt az ágazati funkció erősödik, ezért gazdaságtalan beruházást nem támogat, pedig az emberi közösségek közvetlen támogatása a mai helyzetben fontos lenne. Ismert az a tény, hogy társadalmunk az elmúlt időszakban számtalan hibás koncepció következtében atomizálódott. Úgy gondoljuk, hogy nem lehet cél e negatív folyamat további erősítése.
Ezért kérjük, hogy a helyi önkormányzatok 1990. január 31. után se mondjanak le a határozat tárgyát képező ingatlanok kezelői és fenntartói jogáról. Az önkormányzatok szélesebb társadalmi alapon tervezzék meg e létesítmények közösségi hasznosítását. Ha az adott településnek iskolára van szüksége, legyen iskola, de ne mondjanak le az iskola mellett az egyéb hasznosításról sem. Legyenek ezek az ingatlanok később is a valós szükségletek kielégítésének fontos színterei. Ma ugyanis egyre nagyobb szükség van közösségi segítőhálóra, közösségi létesítményre, hogy a civil társadalom kibontakozhasson, megerősödjön. (…)
Szükségesnek tartjuk, hogy a helyi önkormányzatnak továbbra is teremtsék meg a folyamatos működéshez szükséges fenntartási feltételeket, hiszen a közösségek jó része nem kíván a piaci kényszereknek megfelelni akkor, amikor kedvteléseinek, szabadidejének hasznos eltöltésére és művelődésére szerveződik. E közösségi létben harmóniát, megnyugvást keres mindenki.
A Hajdú-Bihar Megyei Ifjúsági Szolgálat
és az Életfa Segítő Szolgálat Egyesület