Felső-magyarországi Közösségszolgálat

1993/5

1945-ben születtem, 1967-ben szereztem tanítói oklevelet Sárospatakon: Ezután a pesti bölcsészkaron végeztem magyar, népművelés szakot, ugyanitt védtem meg szociológiai témában írott doktori értekezésemet. Különféle iskolatípusokban tanítottam az ország boldogtalanabbik, azaz keleti felében. Voltam népművelő (művelődési házban, olvasótáborban, népfőiskolán) és voltam közművelődési előadó. Jelenleg Sárospatakon, egykori iskolámban főiskolai oktató vagyok, hetedik éve vezetem a társadalomismereti tanszéket.


Egy esztendei latolgatás után döntöttem e – nem szakmailag, hanem egzisztenciálisan merőben új – feladat vállalásáról. Vagyis a szűkebb tájhaza – Tokaj-Hegyalja, Bodrogköz, Hegyköz – többszörösen hátrányos településeinek és elárvult közösségeinek szolgálatáról. Mivel a világról való tudomásomnak és élményeimnek meghatározó hányadát itt gyűjtöttem be, vagyis mérhetetlen adósságaim vannak szűkebb pátriámmal szemben, nem vonhatom ki magam e lehetséges, második honfoglalás gyötrelmeinek és pionír munkálatainak kötelezettsége alól. Első körben szeretnék minél több releváns információt begyűjteni a térség – egymástól is jelentősen különböző-településeinek adott állapotáról, társadalmi szerkezetéről, emberi közösségi viszonyairól, vagyis szocio-kulturális arculatáról. Majd (illetve ezzel párhuzamosan) kiválasztani néhány olyan települési és lakóközösségi típust, amelyben a siker reményében kezdeményezhetünk helyhez és alkalomhoz azaz testreszabott fejlesztési programokat. E reprezentativitásra törekvő mintában kéne legyen kisváros, életképes nagyközség, magára hagyott falu, a határok inneni és túlsó oldalán. És persze találni kéne (kell!) szövetségeseket a hivatalos és a civil szférából egyaránt. A problémafeltárás és orvoslás módozatait csak csapatban dolgozhatjuk ki. Nekünk Felföldieknek, akiket ide vetett ki a sors, elsősorban magunknak kell bebizonyítanunk. hogy méltók vagyunk szívós eleinkhez, százados tradícióinkhoz.