A Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara Szabolcs-vármegyei kirendeltsége hivatalának ötven évvel ezelőtti kiadványában jelent meg Kiss Ignác díszoklevéllel és ezüstéremmel kitüntetett – nábrádi gazda írása. A szerző azt fejtegeti, hogy milyen nagy jelentőségű volt, hogy az érdekképviseleti törvény lehetőséget adott arra, hogy az egész gazdatársadalom össze fogjon, és erejét a nemzeti célok érdekében is kifejthesse. Az igy megalakult községi mezőgazdasági bizottságok, mint a mezőgazdasági érdekképviselet alsó tagozatainak működése azonban még eredményesebb lenne, ha együttműködnének a gazdakörökkel. Ebből idézzük a ma is megfontolandó gondolatokat, az átalakuló agráriában:

“A gazdakörökben a gazdák szabadidejükben összejönnek, megbeszélik dolgaikat, az odajáró szaklapokból magukat képezhetik, s ezáltal lehetőség nyílik arra, hogy a mezőgazdasági bizottságok gyakorlati kezdeményezéseiket a gazdakörökben tömörült széles falusi gazdarétegekkel megismertessék és valóra is válthassák… Ha így működnének a mezőgazdasági bizottságok és gazdakörök, akkor ezeknek vezetőit bizonyos időközönként a kamarák megbeszélésére hívhatnák össze; és ezeken megtárgyalhatnák mindazt, amit a mezőgazdaság fejlesztése érdekében helyesnek és jónak találnak.”

Aktuális a cikk második része is, amelyben az elöljáróságokkal való kapcsolatot fejtegeti: “De a mezőgazdasági bizottságok működését a községi vezetőknek is igénybe kellene venni. Minden fontos mezőgazdasági kérdésben meg kellene hallgatni a bizottságok véleményét, mert csakis az érdekképviseletekkel való együttmunkálkodás útján tudja a községi elöljáróság is a község gazdasági ügyeit megfelelően intézni.”

A magángazdák érdekeiket megismerni és segíteni, a tervek végrehajtását szervezni sokkal eredményesebb lehet, ha településenként szakmai képviseletekbe tömörülnek. Egyes helyi, alulról jövő kezdeményezésekre támaszkodva segíti az Agrárkamara ezen kis közösségek létrejöttét, megszervezését.

Építve a tekintélyes gazdákra, felkértük a települések polgármestereit, hogy az alakuló szervezeteket és azok vezetőit segítsék, de a település érdekében is számítsanak rájuk. Az együttmunkálkodás eredménye, hogy ma már a dohánytermesztőknek 92, a tejtermelőknek 138 településen van képviselője, s e két szervezethez közel három és félezren(!) csatlakoztak. Tapasztalataink nagyon kedvezőek. Úgy érezzük, hogy a minden külső nyomás és kényszer nélkül létrejövő egységének (nevezzük akár gazdakörnek vagy agrárfórumnak) létjogosultsága van falvainkban. Számtalan olyan dolog van, melynek működéséhez a kollektív bölcsesség illetve a kölcsönös érdekek egyeztetése szükséges. Ezek a szervezeti egységek csírái lehetnek egy-egy gazdasági célból létrejövő szervezetnek. Egy példa erre: a tejiparnak jogos igénye, hogy jó minőségű tejet tudjon felvásárolni. Ugyanakkor ezt a 20-30 l/napi tejet előállítókkal nem könnyű megvalósítani, hiszen mindig lehet valaki, aki a többiek által a tejcsarnokba beszállított jó tejet “leminősíti”. Ezért döntött úgy a tejipar, hogy a 3001/napi homogén tejmennyiség feletti szállítóinál a minőségi tejre vonatkozó átvételt – mely magasabb árban jelenik meg – ajánlja. Ilyen volument előállító gazda ritkán fordul e1ő az országban. Ám, ha az egymást jól ismerő gazdák összefognak, vállalva az ezzel járó feltételeket, jó partnerei lehetnek a tejiparnak. Ezt az összefogást már csak nevesíteni kell, s lehet, hogy ez lesz a tejtermelők szövetkezete. De ha csak annyit érnek el, hogy időnként koordinálják munkájukat és egyeztetnek, már akkor is eredményes lehet az együttműködésük.
A közelmúltban megalakult a megyei Tejtanács, amely a termelés-fe1dolgozás-értékesítés összhangjának megteremtése, az ellentétek feloldása érdekében jött létre. A magántermelők, a fentebb említett szerveződéssel létrehozott agrárkamarai tejtermelő tagozaton keresztül hathatósabb beleszólást, eredményt érhetnek el.

Az önkormányzatnak a közeljövőben legeltetési bizottságokat alakítanak (segítségükre dolgoztuk ki a legeltetési bizottságok működési rendjét), akik ismét találkoznak a tejtermelőkkel. Sokkal könnyebb lesz annak a polgármesteri hivatalnak a dolga, ahol már megalakult a tejtermelők tagozatának csoportja, hiszen ők valamennyien érdekeltek a legeltetésben.

Persze a gondolat fonala tovább folytatható. A két háború közötti közigazgatás módszereiben sok a kivetnivaló, ám a jót nem árt felkarolni, továbbfejleszteni. Ilyen meggondolásból adtunk hangot Kiss Ignác nábrádi gazda javaslatainak.