Harminc év

1989-ben, a rendszerváltás eufóriája közepette született meg formálisan is a Közösségfejlesztők Egyesülete. Az a szakmai közösség, mely 1989-ben egy dombóvári találkozón megalapította az Egyesületet, akkor már viszonylag hosszú, egy-másfél évtizedes múltra tekinthetett vissza. Vagyis: volt egy erős szakmai (és emberi) tartalom, mely a történelmi változásoknak megfelelő formát talált magának.

Hogy ez a tartalom és a köré épített forma mennyire volt „releváns”, milyen valós igényekre, szükségletekre és kihívásokra reagált, azt Vercseg Ilona írásából tudhatjuk meg. Ilika a kezdet kezdetétől kísérte tettleg a közösségfejlesztés hazai fejlődésének történetét, egészen a mai napig, mind az elmélet, mind a gyakorlat területén. A múltat és a jelent számba vevő cikkéből az Olvasó azt is megtudhatja, hogy vajon ma, 30 év után van –e relevanciája a közösségfejlesztő szakmának, a közösségi szemléletmódnak és az ehhez kapcsolódó tudásoknak.

A KÖFE három évtizedes története egyben egy szakma hazai intézményrendszere fejlődésének is története – ezt az ívet tekinti át összefoglalóan Péterfi Ferenc. Ha felgombolyítjuk a szálakat, és kicsit betekintünk a közösségi témákban ma működő különféle civil és más szakmai intézmények történetébe, egészen döbbenetes felfedezéseket tehetünk azzal kapcsolatban, hogy fejlődése során a Közösségfejlesztők Egyesülete hány szervezet és szerveződés életére (sok esetben létrejöttére) és szakmai tevékenységére volt alapvető hatással. Mint ahogy ezek a szerveződések, kezdeményezések is visszahatottak az „anya (vagy szárazdajka)” szervezetre. Ennek egyik prominens példája a Parola, melynek létrehozását a KÖFE saját megalakulását követően néhány hónappal kezdeményezte, így közös a szülinapi torta.

A Parola, a KÖFE köré szerveződő szakmai közösség folyóirata a szakmai kapcsolódások és szakmai eredmények bemutatásának egyik alapvető fóruma. Az évfordulóhoz kapcsolódó egyik születésnapi ajándék egy új honlap és egy Facebook oldal, melyek nagyon megkönnyítik a Parola technikai előállítását és terjesztését. A kezdet kezdetén azonban más volt a helyzet: se internet, se Facebook, se weboldal. Hogy mindezek helyett milyen eszközök álltak rendelkezésre, és azok milyen kihívások elé állították a Parola nyomdászait, erről Huszerl József írásából tudhat meg műhelytitkokat az Olvasó.

Minden közösségi fókuszú munka és fejlesztés kapcsán első rendű kérdés a HELY. Egy épület, egy szoba, egy kuckó, ahol lehet találkozni, beszélgetni, tervezni, programot lebonyolítani. A „hely”, a közösség tere azonban soha nem pusztán egy építmény – ha csak az, nem lesz közösségteremtő ereje. Arról, hogy, milyen (és hányféle lehet) egy igazán jó, funkcionális, fenntartható és valóban közösségi HELY, Monostori Éva írásából tudhatunk meg sok mindent. Éva cikkéből az Olvasó egy modell értékű közösségi tér történetét és működését is megismerheti, sőt, adott esetben inspirálódhat is belőle.

A „hely” fogalmának azonban lehetséges más értelmezése is, ez pedig a lokalitás. A klasszikus közösségfejlesztői munka alapvetően az egy lokalitásban élő emberekre irányul. Warren óta (úgy) tudjuk, hogy a közösség egyik alapvető funkciója a gazdasági boldogulás, vagyis az, hogy megélhetést biztosít tagjai számára. Ez a kitétel ma már számos kérdést felvet, azonban az kétségtelen tény, hogy egy adott közösség tagjai anyagi hogyléte, illetve a helyi/közösségi gazdaság témája, ügye nem megkerülhető téma egy helyi fejlesztési folyamatban. Mészáros Zsuzsa több, mint másfél évtizede dolgozik a közösségfejlesztés e területén, írásában rövid áttekintést ad arról, hogy milyen folyamatok zajlottak le a KÖFE munkája nyomán. Zsuzsa írásából arról is részletes képet kapunk, hogy mi minden történt az elmúlt évtizedekben az ország egyik gazdaságilag nem túlzottan erős területén, a Felső-Kiskunságban. Impozáns, követésre méltó példákról olvashatunk.

A Közösségfejlesztők Egyesülete természetesen nem „csak” mint szakmai entitás, hanem mint szervezet is figyelmet érdemel. A KÖFE 30 éve egy folytonosan változó, alkalmazkodó, ugyanakkor a hagyományokra építkező szervezet. Alapértékei változatlanok, működésének körülményei, így munkamódjai, prioritási szempontjai azonban változnak. Arról, hogy mindez milyen kérdéseket, dilemmákat vet fel, Kovács Edit írásában olvashatunk. Edit gondolatai és szempontjai azért is érdekesek a szervezet iránt érdeklődők számára, mert második generációs szakemberként és a KÖFE jelenlegi elnökeként hidat képez a múlt és a jövő, a tradíciókra való építkezés és a megújulás szükségessége között.

A hazai szakmában az elmúlt években lépett színre a harmadik generáció – ez tükröződik a KÖFE tagságának és vezetésének összetételében is. A KÖFE által közösségfejlesztésként értelmezett szakma számára létfontosságú, hogy a fiatal szakamberek minél nagyobb számban köteleződjenek el a KÖFE által képviselt értékek és alapelvek mellett, és saját szakterületükön vigyék és fejlesszék tovább a már meglévő eredményeket, módszertanokat, kapcsolati hálókat. Az ünnepi szám utolsó írásában három sikeres fiatal szakember – Csabai Lucia, Tóth Vivien és Boda Kitti – meséli el nekünk, hogy miért és hogyan vezetett az útjuk a közösségfejlesztéshez és a KÖFE-hez, mi az, ami ide vonzotta és itt tartja őket, illetve hogy milyen lehetőségeket látnak saját szakmai fejlődésükkel kapcsolatban.

Kedves Olvasó! 30 éves születésnapját a Parola önmaga megújításával ünnepli. Megújul és kibővül a Parolát készítő csapat, megújult a weboldalunk és megszületett a Facebook oldalunk. Szeretettel várunk minden felületünkön, melyeken a lap további megjelenését lehetővé tevő támogatásodat és a szakmai párbeszédet építő visszajelzéseidet is szívesen fogadjuk.