Részletek a Szerzőnek a fenntartható fejlődés magyar stratégiájához készült háttértanulmányából. 2005. július, Budapest. Szerk.: Péterfi Ferenc

A részvétel/bevonás fogalmának jelentéséről

Világszerte konszenzus uralkodik abban, hogy a fenntartható fejlődés irányába történő haladás útján elengedhetetlen az érintettek¹ bevonása. A „bevonás”, „társadalmi részvétel” kifejezések mind a fenntartható fejlődésről való közbeszédben, mind a tudományos publikációkban, mind a politikai retorikában gyakran fordulnak elő.
A részvétel általános meghatározása a következő: „A társadalmi részvétel a gyakorlatban általában programok, politikák kidolgozásában való közvetlen részvételi lehetőséget jelent a többféle társadalmi érdeket képviselő csoportok (érintettek) számára. Társadalmi részvételről akkor beszélhetünk, ha olyan korai fázisában van lehetősége bekapcsolódnia az állampolgároknak a közösségi döntési folyamatba, amikor még a szereplők között elképzelhető konszenzusos megoldás létrejötte.”² A „részvétel” kifejezést ugyanakkor mára sokan használják, időnként eltérő értelemben.

A részvétel típusai, fokozatai

Az alábbiakban összefoglalom a részvétel/bevonás különböző típusait. A típusok elhelyezhetők egy olyan skálán, amely az „álságos” bevonástól a közösségi demokráciában kívánatos részvételig terjed. Így beszélhetünk akár a részvétel fokozatairól is.

	Típus	Jellemzők
1.	Manipulatív részvétel	A részvétel csak látszólagos, nem demokratikus úton választott képviselőkön keresztül zajlik, akiknek ráadásul valódi hatalmuk sincs.
2.	Passzív részvétel	A részvétel az jelenti, hogy az érintettekkel közlik a döntést, vagy a tájékoztatják őket a megtörtént eseményről. A megosztott információ birtokosai kizárólag a külső szakértők.
3.	Részvétel konzultáción keresztül	Az érintettekkel konzultálnak, kérdésekre válaszolnak. A döntéshozatalban nincs részvétel, a szakértők nem kötelesek figyelembe venni az érintettek véleményét.
4.	Részvétel anyagi ellenszolgáltatásért3	Az érintettek valamilyen ellenszolgáltatás fejében (élelmiszer, pénz stb.) vesznek részt a folyamatban. Az érintettek érdekeltsége a projektben az ellenszolgáltatás befejeződésével megszűnik.
5.	Funkcionális részvétel	A részvétel a folyamatot felügyelő intézmények számára a projektcélok elérésének eszköze. Az érintettek esetleg csoportokat alkotnak, hogy így érjék el az előre meghatározott projektcélokat.
6.	Interaktív részvétel	Az érintettek részt vesznek az elemzésben. Az elemzések akciótervekhez vezetnek, kialakulnak vagy megerősödnek az elérhető erőforrások felhasználásáról határozó helyi csoportok és/vagy intézmények. Különböző tanulási módszereket alkalmaznak az eltérő álláspontok megismerése érdekében.
7.	Önmozgósítás	Az érintettek a szervező intézményektől függetlenül kezdeményeznek. Az intézményekkel kapcsolatokat építenek ki (pl. pénzügyi segítséget vagy technikai tanácsot kérve), de az erőforrások felhasználásáról maguk döntenek.

A részvétel típusai⁴

A Finger-Stich – Finger (2003) szerzőpáros a részvételnek olyan tipológiáját adja, amelyben a megkülönböztetés alapja a részvevők köre. A „köz” részvételéről (public participation) beszélhetünk, ha mindenki részt vehet, aki szeretne. Képviseleti részvételről (representative participation) van szó akkor, ha a döntéshozatali folyamatban néhány kiválasztott érintett-csoport képviselői vesznek részt. Végül, ha csak egy bizonyos földrajzi, érdek- vagy értékközösség tagjai közül kerülnek ki a részvevők, közösségi alapú részvételi folyamatról (community-based participation process) beszélhetünk.

A „társadalmi részvétel” fogalmának használata

Mind az angol, mind a hivatalos és jellemző magyar szóhasználatban több kifejezés is vonatkozik az érintettek döntéshozatalba való bevonására. A leggyakoribb angol kifejezések (és szó szerinti magyar fordításaik) a következők: social participation (társadalmi részvétel), public participation (a köz részvétele), stakeholder participation (az érintettek részvétele), community participation (közösségi részvétel), civil participation (civil részvétel), citizen participation (állampolgári részvétel). A nemzetközi egyezmények jellemzően a public participation változatot használják, míg a témáról szóló tudományos munkákban és a közbeszédben a fenti kifejezések mindegyike előfordul.
A magyar jogszabályok jellemzően a nyilvánosság részvétele kifejezést használják. A magyar jogrendben a nyilvánosság fogalma (a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény, valamint a környezeti hatásvizsgálatról szóló 20/2001. (II. 14.) sz. kormányrendelet alapján) tágnak mondható, valójában a „bárki” kifejezéssel azonos.⁵ „A véleménynyilvánítás és az aktív részvétel szempontjából viszont a nyilvánosságot a hatásvizsgálati és az egyes környezeti elemekre vonatkozó jogszabályaink általában az érintett nyilvánosságra korlátozzák. Az érintett fogalmát a Környezetvédelmi Kódexből olvashatjuk ki: ’az a személy, szervezet, amely a hatásterületen él vagy tevékenykedik’. A hatásterület pedig ugyanitt: ’az a terület vagy térrész, ahol a jogszabályban meghatározott mértékű környezetre gyakorolt hatás a környezethasználat során bekövetkezett vagy bekövetkezhet’.”⁶ A hazai tudományos munkákban a társadalmi részvétel, a gazdasági szférában pedig leginkább az érintettek részvétele/bevonása kifejezések honosodtak meg. A civil szervezetek egyaránt használják a közösségi részvétel, valamint az állampolgári részvétel fordulatokat. (A jelen tanulmány elkészítését megalapozó kormányhatározat egyébként társadalmi együttműködésről beszél.)
A „részvétel” és „bevonás” kifejezések szinonimájaként gyakran használják a konzultáció terminust. A részvétel e formája nem öleli fel a bevonás minden lehetséges módját. A konzultációt gyakran használják akkor, amikor információra van szükség az érintettektől, illetve amikor egy előre meghatározott cél megvalósításának érdekében kell mozgósítani az érintetteket.
A szóhasználatban megfigyelhető eltérések azonban nem hatnak a jelenség értelmezésében érezhetően alakuló konszenzusra: bármelyik fogalmat használjuk is, a kormányzat (esetleg valamely nemzetközi szervezet) és az állampolgárok (és azok szervezeteinek) döntéshozatalban való együttműködését értjük alatta.

Jegyzetek:

1 A tanulmányban a nemzetközileg elfogadott ’stakeholder’ kifejezés magyar megfelelőjeként a hazai szakirodalomban leggyakrabban használt ’érintett’ fordítást használom.
2 Bela Gy. – Pataki Gy. – Valené K. Á. (2003): Társadalmi részvétel a környezetpolitikai döntéshozatalban (döntéstámogató eszközök és értékelési eljárások alkalmazása). A Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem Környezettudományi Intézetének tanulmányai, 20. szám 9. o.
3 Ez a típus leginkább a fejlődő országok térségfejlesztési projektjeiben jellemző.
4 Forrás: Pretty, 1997, 180. o. A táblázatot Bela és szerzőtársai (2003) is közlik tanulmányukban (45. o.), de ők Pretty egy korábbi művére támaszkodnak. Ez a táblázat a Jellemzők leírásában tér el a korábbi változattól.
5 Erről bővebben lásd F. Nagy és szerzőtársai (2002) kötetének vonatkozó érvelését.
6 U.o., 13. o.