„Comprendre pour agir” - „Értsük meg, hogy cselekedni tudjunk”
2022/4
Ezzel a jelszóval működik Franciaországban a Savoie-Mont-Blanc régió népfőiskoláinak szövetsége, az a szervezet, amelynek vezetőségében máig aktív szerepet vállalt a Magyarországon is sokak által ismert és nagyra becsült közösségfejlesztő, Louis Caul-Futy. „Máig” – mondom, de sajnos mégsem tehetem, mert Louis november 7-én, életének 93. évében nagy bánatunkra eltávozott közülünk.
Louis-t 1990 szeptemberében egy balatonszéplaki közösségfejlesztői konferencián ismertük meg. A néhány nap tökéletesen elegendő volt arra, hogy a rendszerváltás napjait élő ország, benne az új módszerekre és főleg új látásmódra éhes kollégákkal, olyannyira felkeltse érdeklődését és vonzódását, hogy áldásos segítségét, okos tanácsait, kitartó barátságát 32 további éven át élvezhessük.
Úgy múltak felette az évek, hogy aktivitása, érdeklődése, látóköre egy fikarcnyit sem csökkent. Sokunkkal állt állandó levelezésben, fogadta tapasztalatszerzésre vágyó kollégáinkat Franciaországban, hozta a francia népfőiskolai érdeklődőket Magyarországra – nem ám turistaként, hanem olyan nyitott aggyal, akik mindent meg akartak érteni országunk történelméből és jelenéből, abból a bonyolult magyar valóságból, aminek megértése néha nekünk magunknak sem sikerül. Minden hangzatos szólam és erőltetés nélkül teremtett tartós barátságokat a két ország között a legkülönfélébb formákban: egyesületek, önkormányzatok, vállalkozók, baráti csoportok, családok, gazdakörök, iskolák között épültek kapcsolatok mindkét irányban történő, gyakori látogatásokkal.
Louis átadta nekünk több évtizedes munkájának tapasztalatait arról, hogy hogyan működik helyben a demokrácia, hogyan lehet a helyi erőforrásokra támaszkodni a fejlesztéseknél, mit jelent a gazdasági globalizáció, miként építhetők cselekvőkész, gondolkodni, kérdezni és dönteni tudó helyi közösségek, milyen módon építkeznek és szerveződnek társadalmaink, hogyan lehet egy cél felé összpontosítani a helyi szereplők törekvéseit és erőfeszítéseit. Tette mindezt úgy, hogy nem kívülállóként tartott nekünk száraz előadásokat, hanem egész lényével magukat a képességeket igyekezett átadni nekünk.
A Pro Cultura Hungarica emlékplakett átvételekor így fogalmazott:
„Számomra meglepetés ez a díj, hiszen nem számítottam rá, teljesen váratlanul ért. Ugyanakkor nem is vagyok annyira meglepve, hiszen az elmúlt évek során hozzászoktam már, hogy minden alkalommal, amikor Magyarországra jövök, annyi kedvességgel, szeretettel találkozom, annyi mindent kapok, hogy szinte már kezdem megszokni…”
Nyugodj békében, Louis. Nagyon hiányzol és hiányozni is fogsz, de mindennapjainkban itt munkálkodsz bennünk tovább.
A Parolában megjelent három korábbi írása Louis Caul-Futynak:
https://kofe.hu/parola/parola-folyoirat/fejlesztes-es-konfliktus/
https://kofe.hu/parola/parola-folyoirat/a-kozossegfejlesztok-kepzese/ https://kofe.hu/parola/parola-folyoirat/hogyan-fakasszunk-forrasokat-2/
Szerző:
A szerző Solymosi Judit így ír magáról: Egész életemben a nemzetközi kapcsolatok területén tevékenykedtem. Éveken át dolgoztam a Magyar Művelődési Intézet közösségfejlesztői csapatában, majd a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal nemzetközi főosztályvezetőjeként mentem nyugdíjba. De ma is aktív vagyok, sokat fordítok és a külföldi hírekért felelős vezető szerkesztő vagyok egy portálon.