10 évvel ezelőtt, 2014 szeptemberében szállta meg a rendőrség az Ökotárs, majd később az Autonómia Alapítvány irodáját, hogy ott házkutatást tartson és adathordozókat foglaljon le annak érdekében, hogy kiderüljön: a civileknek juttatott, kormánytól független pénzügyi alapok elosztásával foglalkozó szintén civil konzorcium szabálytalanul működik.  Nem derült ki. De vajon a megalázó és egyértelműen eltúlzott eljárás valóban nem érte el igazi célját? A vizsgálat alá vont szervezetek a mai napig működnek, és továbbra is érkeznek az országba az azóta is regnáló magyar kormányt megkerülő, közvetlen támogatások.  Abban viszont, hogy a szektor ma milyen kondícióban van, működése mennyire stabil, mennyire hatékony, mennyire jelent vonzó perspektívát a fiatalok számára, bizonyosan tetten érhető a hatása.

“Történt egyszer az ókori Kínában, hogy két földműves találkozott a falu határában, az egyikük éppen szántott. A másik odalépett hozzá, és megszólította.

• Képzeld! Tegnap kitaláltam egy olyan szerkezetet, amellyel kétszer annyi vizet tudok felhúzni a kútból, mint korábban!

A másikuk meghallgatta, majd szó nélkül elfordult, és folytatta a szántást.”

A fent idézett kóan vezette fel az idei KÖFE Nyári Egyetem egyik esti programját, melyben hazai támogatásosztó, fejlesztő szervezetek képviselőivel beszélgettünk arról, hogy milyen tapasztalatokat szereztek az elmúlt évek során. A beszélgetés résztvevői Molnár Ágnes (Alternatív Közösségek Egyesülete) Tétényi Éva (Női Együttható Program) Peták Péter (Emberség Erejével Alapítvány) Csere Áron (Dialóg Egyesület), valamint Oláh Roland (Közös Értékeink Program) voltak.

“Kellett az az öt év, hogy belerázódjunk, és most már azt mondom, hogy még egyszer ilyet nem csinálnék”

Az Alternatív Közösségek Egyesülete (AKE) 2017-ben az OSF (Open Society Foundations) által támogatva kezdett el kapacitásfejlesztéssel foglalkozni az Észak-Alföldi régióban. Nagyságrendileg 50-60 szervezet kapott rajtuk keresztül támogatást. Saját bevallásuk szerint tapasztalatlanul kezdtek hozzá a munkához, több év kellett ahhoz, hogy igazán jól tudják végezni ezt a munkát. A pénzügyi támogatás mellett szakmai kísérést, mentorálást is biztosítottak. Egy-egy mentor átlagosan 20 szervezettel foglalkozott, ezt ma már biztosan nem vállalnák. 

Később, 2021 óta, például a Civic Europe programban már más keretek között, partnerszervezetekkel kiegészülve, átgondoltabb, intenzív képzési portfolióval együtt végeztek fejlesztő munkát.

“A döntéshozói székekből nézve a civil addig fontos, amíg a kellő számú szavazat megszerzését támogatja jelenlétével”

A Női Együttható program az US Embassy, Alumni Engagement Innovation Fund pályázatán elnyert támogatásból elindított, vidéken élő és ott aktív közösségi munkát végző nők vezetőképzését tűzte ki céljául. A résztvevők anyagi támogatást nem kapnak, ellenben intenzív tréningek segítségével fejlődhetnek. Eddig 30 településről 30-an vettek részt a programban. A tudásátadáson kívül nagyban építenek az egymástól tanulásra, és szeretnék, ha a résztvevők a tréninget követően is támogató közösséget alkotnának.
Éva a legkülönbözőbb szakmai szerepeiből adódóan nagyon sok civil szervezetet lát, ismer. Számára az a kép rajzolódik ki, hogy a legtöbb civil bármilyen kiváló munkát is végez, nem tudja becsatornázni véleményét a döntéshozók felé, illetve utóbbiak nem veszik azt számításba, és az onnan érkező állásfoglalások, tapasztalatok rendre kimaradnak a különböző politikai vagy szakpolitikai beavatkozásokból. Ez a vásár szerinte is kettőn múlik, de pillanatnyilag a nem kormányzati szereplők számára a nyomásgyakorlás maradt az egyetlen út a befolyásszerzésre.

A kapacitásfejlesztés elsősorban szervezeti/működésbeli kapacitásnövekedést jelent, állítja Peták Péter. Régebben túlkínálat volt ilyen típusú támogató képzésekből, ma már szinte nincs ilyen. Szerinte a jól működő civil szervezetek ismérve a jól működő, számon kérhető, átlátható, mérhető testületi munka. Mindennek tágabb kontextusa a vidéki demokrácia állapota. Vagyis különböző  vélemények ütköztetése, majd közös, konszenzusos döntések meghozatala.
Az Emberség Erejével Alapítvány 2017 óta – sok minden más mellett – az Erősödő Civil Közösségek nevű támogató programot bonyolítja. Ennek jellemzője, hogy regionális szinten kis összegű támogatást és képzéseket biztosít évi körülbelül 50 szervezet számára. Elsődleges céljuk, hogy a támogatott civilek körében attitűdváltozást hozzanak létre. Ennek érdekében hatékony kommunikációt, támogató bázis létrehozását valamint adományszerzést tanítanak. A képzési portfólióban szervezeti menedzsment és érdekérvényesítés kap helyet. Saját munkájuk eredményességét a támogatottaknak küldött változásokat monitorozó kérdőívekkel mérik. A kemény, számszerűsíthető adatok, eredmények mellett a szervezet (azok tagjai)  gondolkodásában bekövetkező változásokat, a szemléletükben történő elmozdulásokat is nyomon követik. A szintén vidéken, regionális szinten hasonló tevékenységet folytató szervezetekkel közösen létrehozott Aspektus csoporttal országos hálózatot hoztak létre (melynek tagja a jelenlévő Dialóg Egyesület és az AKE is, valamint a szegedi Motiváció Műhely). A jövőben a kisösszegű pénzbeli, képzéssel kiegészített támogatások mellett nagyobb szervezeteket is szeretnének bevonni, amelyeknek személyesebb, intenzívebb szakmai fejlesztést, kísérést szánnak. 

“A partnerség a potens szervezetek privilégiuma. A többieknek marad a nyomásgyakorlás”

A Dialóg Egyesület részéről Csere Áron a donori elvárások – gyakran a hazai szükségletektől némileg elrugaszkodott – jellemzőiről beszélt. A támogatásosztó/fejlesztő szervezetektől nagyszámú kedvezményezett elérését várják annak ellenére, hogy az így létrejövő kapcsolatok – számosságuk miatt – ritkán tudnak igazán hatékony és fenntartható változásokat eredményezni. Véleménye szerint a kapacitásfejlesztő támogatások legfontosabb része a képzés, melyből szintén három elem különösen hangsúlyos: az érdekérvényesítésben megtanulni konfrontálódni és partnerséget kialakítani a hatalommal, illelte ezeket jókor és jól használni, valamint az ún. általános működéshez kapcsolódó tudások átadása. Ez utóbbi modul olyan alapvető ismereteket hivatott átadni, melyek a civil szervezetek működését szabályozó törvényi keretek, valamint a menedzsment. A harmadik népszerű elem a kommunikáció. Ezzel kapcsolatban fontosnak tartja, hogy jó fejlesztést csak a szervezet egyéni, speciális helyzetét figyelembe vevő megközelítéssel lehet elérni.

Ez utóbbi megjegyzésre jól rímel a Közös Értékeink Programban (KÉP) nyújtott kapacitásfejlesztő megközelítés. A négytagú konzorciumon belül a KÖFE vállalása a támogatott szervezetek fejlesztése, erősítése. A meglehetősen szűkre szabott keretek között abban a szemléletben dolgozik, amelyben feltárja a szervezet meglévő erőforrásait egy ún. szervezeti tükör elkészítésével. Ebből kiderül, hogy mi jellemzi az adott szervezet belső és külső kapcsolatait, viszonyait, miként áll a folyamatos tanulással, mennyire tartja fontosnak a pénzügyi diverzitás és önállóság elérését, mekkora és milyen befolyással bír környezetére, illetve mennyire tervezettek a fejlesztési megoldásai. Ennél fogva ha például megjelenik egy új, hatékonyabb kommunikációs eszközre, módszerre való igény, akkor rákérdez, hogy mennyire kiforrott a tevékenységeket, projekteket megalapozó küldetés, és az milyen mértékben önazonos a szervezettel. Ennek hiányában a kommunikáció felszínes, sablonszerű tud csak lenni. A KÉP alapvetően két területet jelölt meg a kiírásában, amelynek érdekében pályázatokat várt, az egyik a EU-ban érvényes értékek és a hozzájuk tartozó jogok érvényesülésének erősítése, népszerűsítése, valamint a pályázó szervezetek szervezeti szintű működésének támogatása. Ez utóbbira fejlesztette a KÖFE a közösségi kapacitásfejlesztési koncepcióját. Ennek része a fent említett szervezeti tükör kérdőív, illetve az ebből következő diagnózis, majd a fejlesztési vagy cselekvési terv elkészítése. Mellette rendszeresen találkoznak az arra nyitott szervezetekkel az általuk szervezett tematikus műhelyek során, melyek a legmeghatározóbb szükségleteik szerint formálódnak. A közös műhelymunka célja, hogy a résztvevők megtapasztalják az egymástól származó tudások, tapasztalatok átadásának jelentőségét és azok közös feldolgozását. Elérendő hatásként az egyének, tagok által megszerzett ismeretek szervezetbe való becsatornázását és hasznosulását várják. Itt is fontos fejlesztési szempont az attitűdváltozás elérése: a szervezet ismerje és érje el a saját közösségét, amely állhat a rendszeres vagy alkalmi  támogatóiból, a célcsoportjának, klienseinek köréből, és legyen természetes, hogy mindennapi feladataihoz tartozik azok tevékenységeibe való bevonása. 

“Nagyon könnyen túlterheljük azokat, akik megnyerik ezeket a pályázatokat”

A kezdőkör után felmerült a kérdés, hogyan lehet etikusan befolyásolni a támogatott szervezeteket arra, hogy szívesen vegyenek részt a sok esetben kötelezően választható szakmai képzéseken:

• meghatározó a fejlesztő szervezetek helyi reputációja, fontos, hogy ismerjék, bízzanak benne;
• tervezhetőek és számukra is átláthatóak, egyértelműek legyenek a keretek, a tréningek, képzések tartalma, célja;
• jól súlyozni az intenzív és a könnyebb képzési modulokat;
• előzetesen felkutatni és megismerni a szervezeteket, különösen azok vezetőit;
• fontos a vezetőkkel külön is dolgozni, elkerülendő azok túlterhelését.

Az etikus de hatékony fejlesztésről Molnár Ágnes azt vallja, hogy nagyon nehéz ma igazán jól motiválni arra bárkit, hogy önként vegyen részt egy-egy képzésben. Ennek elsősorban a már sokat emlegetett kapacitáshiány az oka, de az elmúlt évek képzésdömpingjét is ide sorolja. Ugyanakkor nem látja megkerülhetőnek azt sem, hogy személyes módon “lökdössenek” vezetőket annak érdekében, hogy a remélt fejlődés és változás megtörténjen. Az Aspektus csoportban való munkában az az egyik legmeghatározóbb élményük, hogy megjelent az egymástól tanulás, és látják azt is, hogy ez mennyire előremutató. Ez is arra bátorítja a résztvevőket, hogy beépítsék ezeket az elemeket a támogatott szervezetekkel való munkájukba. 

Szó esett még a donorok részéről érkező, sokszor fals elvárásokról. Mennyi mozgásterük van a fejlesztő szervezeteknek, hogy befolyásolni tudják a pénzosztó mechanizmusok koncepcióját?

Peták Péter szerint nehéz, de lehet nemet mondani egy-egy ajánlatra, amennyiben az nem találkozik a hazai szervezet értékeivel, elképzeléseivel. De ők maguk aktívan is szerveznek nemzetközi résztvevők meghívásával erről szóló találkozókat.  Molnár Ágnes a hozzájuk a pályázóktól érkező visszajelzéseket érzi fontosnak tolmácsolni a donorok és nem különben az EU-ban tevékenykedő magyar kijárók felé. Legyen őszinte és világos képe minél több döntéshozónak arról a  magyar valóságról, amit nem lehet látni abból a perspektívából. 

Végül, a beszélgetést egyfajta keretes szerkezetbe téve, felmerült a kérdés, hogy mit kellett volna mondania a kóanban szereplő “innovátornak” annak érdekében, hogy társa felfigyeljen rá és a találmányára. 

• nem mindenki alkalmas arra, hogy civil szervezetben tevékenykedjen, mert ez nem csupán egy munka, hanem (élet, társadalom)szemlélet is;
• meg kell mutatnunk működés közben az új, hatékonyabb eszközöket, hogy a saját szemével lássa mindenki;
• a számok és a  mutatók alapján az  látszik, hogy kellenek azok, akik elfordulnak a változás elől ahhoz, hogy legyenek a sokaságban arra nyitottak is;
• optimalizálni szükséges a kiírások céljait és feltételeit;
• nem önmagában a források kapacitása és azok rendelkezésre állása befolyásolja azt, hogy a különböző nemzetállamokban milyen hatékonysággal, milyen kapacitásokkal működik a civil szektor, ugyanolyan fontos a megváltozott viszonyokhoz, körülményekhez való alkalmazkodás is. Aszályos időkben szárazságtűrő növényeket szükséges  nevelni! Nagyon sok kiapadt kutat láttunk már életünk során…

 

Szerző:

Oláh Roland – Eredetileg szociális munkás, sokat foglalkozik a mélyszegénységben élőkkel, az ifjúsággal, néhány éve erőteljesebben a közösségfejlesztés felé fordult. Korábban tagja volt a KÖFE választmányának, egyébként a Ferencvárosi Közösségi Alapítvány támogatásosztási felelőse.