Talán az első vidéki közösségi alapítvány idehaza a Pécsi volt. Ennek az alapítója és egyik kurátora Tistyán László. Vele most egy általuk szervezett kutatásról, a Pécsi Civil Szelfiről beszélgetünk.

– A Pécsi Civil Szelfi egy kommunikálható elnevezése egy viszonylag komplex programnak. Ezt az európai uniós közvetlen forrásokra irányuló támogatás megszerzése szolgálta a program címe: Városmonitoring.
– A 2010-es években szakértőként részt vettem a pécsi városfejlesztési stratégia elkészítésében is. Szociológusként gyorsan nyilvánvalóvá vált, hogy egyszerűen nincsenek adataink a helyi társadalomról. Merthogy a KSH tízévente csinál népszámlálást, hébe-hóba közzétesznek különböző hatóságok adatokat, de ezek mennyiségi információk, semmit nem tudunk arról, hogy egy városban a városi létet meghatározó különböző problémákat az emberek hogyan élik meg. Tehát mi van a fejükben szubjektumként? Akkor javasoltuk, hogy csinálni kellene egy ilyen városmonitoring rendszert. Föl kéne építeni az önkormányzattal, hisz neki is jó lenne, ha tudná mindezeket.
– Nyilván a saját munkájához, döntéseihez.
– Így van, milyen a szubjektív közérzete a városban élő embereknek? Nem volt valami nagy sikere a javaslatunkban, ezért hosszabb ideje fontolgattuk 2-3 éve a Pécsi Közösségi Alapítványnál, hogy akkor csináljuk meg mi ezt a városmonitoring tevékenységet.
Voltaképpen a város olyan szubjektív lenyomata, önarcképe, ahol a képet alkotó mozaikokat a különböző civil szervezeteken keresztül elérhető aktivisták, a közélet iránt érdeklődő pécsi emberek rakják össze. Ez egy online kutatás Civil Szelfi a neve, a pécsi civil szervezetek önarcképe abban az értelemben, hogy a civil szervezetekről semmit nem tudunk, hogy ezek potenciával, milyen aspirációkkal, milyen erőforrásokkal rendelkeznek, milyen a jövőképük, mit várnak a saját tevékenységüktől.
Voltaképpen arról nem tudunk semmit, ami ezeknek a szervezeteknek a civilségét motiválja. Azt gondoltuk, hogy ezt a civil szelfit megcsináljuk. Általában ilyen közigazgatási szervezetek a KSH-tól szoktak adatot kérni, de hát ezeknek az adatoknak, hogy hány civil szervezet működik az adott területen, jó esetben az egynegyede aktív, a többi az csak oda van éppen bejelentve.
– Azt vártátok, hogy mindenki beküldi majd az adatait, illetve ezeket a látleleteket?
– Nem, nem vagyunk ennyire naívak. Most tartunk körülbelül 11-12 százalékos válasz visszaérkezési aránynál, de ez óriási háttérmunkát igényel. Ez egy nagyon jó szám. Szociológusként az elmúlt 30 évben nagyon sok online kutatást is végeztem, és tudom, hogy ennél lényegesen magasabbat nem igazán lehet elérni. De azok a kutatások nem is fordítanak annyi energiát a válaszadási hajlam fenntartására, mint amennyit mi. Mi rendszeresen telefonálunk, hogy ugye nem felejtetted el. Pont ez a kihívás az, ami szintén érdekessé teszi ezt a dolgot, és ha sikerült jól megcsinálni, óriási potenciált tudunk generálni a kicsi civil szervezetekben ahhoz, hogy reálisabb lesz a saját képük, jobban fogják ismerni a lehetőségeiket, a környezetet, a civil környezetet, amiben dolgoznak. A Civil Szelfi, az nem egy önálló program, hanem egy négy programelemből álló programcsomagnak a bázis része.
– Tehát ha meglesznek ezek az adatok, akkor valószínű ezen elindulhat egy párbeszéd, ami tematizálhatja az egymással való kapcsolatát a szervezeteknek, szóval igazából ezután jön a nagy párbeszéd?
– Egy kicsit több ez a program, mint párbeszéd, mert ugye most megcsináltuk ezt a vizsgálatot, valamilyen fajta megállapításokat meg tudtunk fogalmazni. Aztán második programelemként meghirdettük azt a fotópályázatot, aminek az a szlogenje, hogy „ne csak mondd, mutasd is!” Ez a fotó-voice módon ismert módszer.
– Igen, ez a hang és kép együtt.
– A harmadik programelem neve Szelfi Szemeszter, ahol csoportosan, tematikusan megtervezett szakértői háttérrel támogatottan feldolgozzuk azokat a megállapításokat, amiket a szelfikre támaszkodva megfogalmazhatunk. És a vége az lesz, hogy a közösen problémaként definiált szituációk megoldására egy reálisan megvalósítható forgatókönyvet próbálunk kidolgozni.
Civil szervezetekre irányul a fotópályázat és az utolsó programeleme ennek a dolognak, ahol ilyen vitakörökben megbeszéljük a megállapításokat és a Szemeszter tapasztalatait, azokhoz viszont kilépünk a civil körből és megpróbáljuk a lakosság lehető legtöbb érdeklődő elemét bevonni ezekbe a programokba. Tehát így négy programelem lesz az alapja.
– Körülbelül mikorra tervezitek, hogy ez a végső esszencia összegyűlhet, tehát, meddig kellene a programmal elkészülni, mi a ti projektetek?
– Kétéves futamidőn ezt a blokkot, amit most elmondtam, négyszer fogjuk megvalósítani – félévenként. Erre nyertünk támogatást, viszont így van értelme. Azt szeretnénk, hogyha a városmonitoringnak ez a fajta módszere, legalább az online adatfelvétel ilyen módon gyakorlattá váljon, hisz egy online adatfelvétel elkészítéséhez gyakorlatilag nem kell pénz.
– Ilyen az, amikor egy civil összefogásnak egy vérbeli szociológus lesz az egyik kulcsembere. Akkor itt egy nagyon komoly mélyfúrás és aztán annak a feldolgozása következik. Ez nagyon izgalmas, mert ez újabb óriási potenciált és újabb erőforrást jelenthet. Nem feltétlenül csak pénzügyi erőforrást, hiszen eddig sokszor úgy beszélünk, hogy az erőforrás, az a pénz, a támogatás, de itt egészen más erőforrásoknak a körvonalai rajzolódnak majd meg, ha jól sejtem abból, amit elmondtál.
– Abszolút jól. Kétfajta erőforrásunk van, egymástól elég távol, az egyik a fejben, a másik a zsebünkben. Na most, ami a fejünkben van, az sokkal fontosabb, mint ami a zsebükben van. Hiába van pénz, hogyha a fejünkben nincs készség a tudásnak a hatékony felhasználására, míg fordítva a fejünkben rendelkezésre állnak a szükséges erőforrások, akkor könnyebb a zsebünket is egy kicsikét istápolni, föltölteni.
– Hát ez nagyon izgatottá, érdeklődővé tett. Nézzük meg az első beszámoló – műfajánál fogva kicsit szárazabb – írásbeli összesítését.   (Az interjút Péterfi Ferenc készítette)

„Civil Szelfi”
A pécsi civil szervezetek „önarcképe”

A Pécsi Közösségi Alapítvány „Civil pulzus a városmonitoring eszközével” című programja az Európai Unió „Polgárok, esélyegyenlőség, jogok és értékek” (CERV) projektjének támogatásával valósul meg Pécsett.

A 2023 – 2025 közötti két évben zajló program négy, félévente ismétlődő programblokkból áll. A programblokkok szerkezete minden félévben azonos. Egy-egy programblokk elemei röviden összefoglalva a következők:

• Online felmérés, azaz „Pécsi Civil Szelfi” készítése, amely a pécsi civil szervezeteken keresztül elérhető pécsiek válaszaira támaszkodik. A négy online felmérés minden félévben más, a pécsi civilek, a pécsiek érdeklődésére számot tartó témakört dolgoz fel. A nyert adatok elemzésére támaszkodva fogalmazzuk meg az adott témakörre vonatkozó „diagnózisainkat[1]”.
• Az online felmérés témaköreihez kapcsolódó fotópályázat, amely a civil szférában is ismert „photo voice” módszerét adaptálja. A fotópályázat célja az online kutatás nyomán megfogalmazódó „diagnózisok” vizuális megjelenítése volt.
• A „Szelfi Szemeszter” alapjául az online kutatás megállapításai, „diagnózisai” szolgálnak. E szemeszteren a „diagnózisok” csoportos értelmezése mellett, sor kerül a „terápiás” lehetőségek közös feltárására, illetve egy-egy kiválasztott „tünet” esetében már a konkrét „terápiás beavatkozás” alapjául szolgáló, reálisan megvalósítható forgatókönyv közös kidolgozására is.
• Az online kutatás, a Szelfi Szemeszter anyagainak személyes jelenléten alapuló megismertetése, megvitatása fórumokon, vitákon – mindenhol, ahol erre lehetőséget kapunk. Ezeknek az eseményeknek a vizuális hátterét az online kutatás témájához kapcsolódó fotópályázatra készített képanyag adja.

Jelen beszámoló hangsúlya a pécsi civil szervezetek állapotának, problémáinak a bemutatása lesz (tehát a fenti 4 program 1. lépése. a szerk.) – azaz erről a területről alkotunk „diagnózist”. Ez a „diagnózis” már magában hordozza a lehetséges „terápiák” megalapozásául szolgáló lehetőségeink felismerését is.

A „Civil Szelfi” megvalósításának körülményeiről

A „Civil Szelfi” az adatkezelési szabályok betartása mellett megvalósított online kérdőíves adatfelvétel. A kérdőív a Google Forms ingyen használható kérdőívszerkesztő programjával készült, a kitöltés is ezen a felületen történt.

A „Civil Szelfi” kérdőíve 52 kérdésből állt. A kérdések nagyobb része zárt, kisebb része nyitott kérdés volt. A válaszadók jelzései alapján a kérdőív kitöltése átlagosan kb. 20 percet vett igénybe. A kérdőív kitöltésére 2023.08.21. és 2023.09.11. között 21 nap állt rendelkezésre.

A „Civil Szelfi” online kérdőívének kérdései a következő területeket érintették:

• a válaszadók civil szervezeteit jellemzőt leíró adatok,
• a tárgyi infrastruktúra értékelése,
• a működés pénzügyi feltételeinek értékelése,
• a humán erőforrások értékelése,
• ismertség, kapcsolatok, kommunikáció értékelése,
• társadalmi beágyazottság, elfogadottság értékelése,
• a működés szubjektív megítélése,
• a perspektívák megítélése,
• a civilség szubjektív megélése, motivációk,
• van-e értelme szelfiket készíteni?

Az adatfelvételt megelőzően összesen 394 pécsi civil szervezetet (vagy a civilnek tekinthető területeken is tevékenykedő NGO-t) tudtunk azonosítani, és az elérhetőségükhöz szükséges információk birtokában megkeresni… Annak érdekében, hogy az online kérdőíves adatfelvétel esetében nehezen elérhető, fenntartható „közreműködői hajlandóságot” biztosítani tudjuk, ezeket a szervezeteket négy alkalommal kértük az együttműködésre:

• a PKA által személyre (szervezet neve) szóló címzéssel elküldött, közreműködésre kérő elektronikus levél,
• az első levél küldését követő egy hét múlva a „Civil Pulzus” program támogatása érdekében létrehozott Patrónus Csoport tagjai által megvalósított, nem teljes körű megkeresés,
• az első levél küldését követő 14. napon a PKA által elküldött emlékeztető e-mail,
• a PKA kurátorainak, illetve a Patrónus kör tagjaink kapcsolati hálóját alkotó szervezetek emlékeztető célú telefonos megkeresése.

---

A kérdőívre összesen 76 szervezetben/szerveződésben tevékenykedő 111 személy válaszolt. A „Civil Szelfi” nem a kutatásban közreműködő civil szervezetek „hivatalos álláspontját”, hanem e szervezetek tagjainak, önkénteseinek személyes véleményét jeleníti meg.

A „Civil Szelfi” statisztikai értelemben nem tekinthető a pécsi civil szervezetek összességének véleményét reprezentáló vizsgálatnak.

E megszorítások ellenére úgy véljük, hogy a csak erre a 111 válaszadó által megjelenített 76 szervezetre megfogalmazható megállapításaink olyan tendenciákat jeleznek, amelyek kisebb-nagyobb mértékben valamennyi pécsi civil szervezetre igazak.

---

Összegzés

A pécsi “Civil Szelfi” eredményeinek rövid összefoglalása

Minden kutatás elemzése olyan, mint egy erdei séta. Belépve az erdőbe alaposan megvizsgálhatjuk, jellemezhetjük az egyes fákat – ezek a kutatás kérdőívének egyes kérdéseire adott konkrét válaszok adatai. Azonban ahhoz, hogy egész erdőt egyben is lássuk, „hátra kell lépnünk”, ki az erdőből.

A most olvasható „Összegzés” a hasonlatbeli erdőről szól, az összegzést követő leíró elemzés pedig a fáról-fára haladva írja le az erdőt.

A következőkben tehát röviden összefoglaljuk a pécsi „Civil Szelfi” legfontosabb megállapításait. Nem állunk azonban itt meg.

„Gondoljuk tovább…” cím alatt megfogalmazzuk azokat az összefüggéseket, és következtetéseket, amelyek ezeknek az adatoknak a továbbgondolásából következhetnek. E továbbgondolásban azonban túlterjeszkedünk a „Civil Szelfi” adatain, azokat kiegészítjük korábban megszerzett saját tudásunkkal, szakmai és civil szervezetekben szerzett tapasztalatainkkal.

Ha az összegzésben, illetve e dokumentum leíró elemzésében foglaltakat „diagnózisnak” tekintjük, a továbbgondolás már a lehetséges terápiák irányaira, tartalmára vonatkozó ötleteket is felvet. Ebben az anyagban a teljesség igénye nélkül példaként magunk is felvetünk néhány gondolatébresztőnek szánt, esetenként provokatív ötletet, amelyek a leíró elemzés megállapításaira támaszkodnak, illetve azok továbbgondolásából következhetnek.

A „Gondoljuk tovább…” ötletelésben nem csupán olyan terápiás lehetőségeket fogalmazunk meg, melyeket egy-egy civil szervezet saját erőből, akár azonnal is elkezdhet alkalmazni, de olyanokat is, amelyek megvalósításához a pécsi civil szervezetek kisebb-nagyobb csoportjainak összefogására, adott esetben a város lakosságának, a helyi gazdasági szervezeteknek, az önkormányzatnak a támogatására is szükség van.

A „Civil Szelfi” megállapításai számos, a civil szervezetekben dolgozók személyes tapasztalataival egybeeső tendenciát igazolhatnak. A dokumentum olvasói közül sokan gondolhatják, hogy az elemzés számukra kevés újdonságot tartalmaz. Olyan jelenségekről írunk, amit „már eddig is tudtunk”. Úgy véljük, hogy e „jó ismert problémák” rendszerezése, az összefüggések hátterének, és a nem azonnali következményeknek a bemutatása elősegítheti e problémák megoldását szolgáló erőfeszítéseink újragondolását, eddig nem használt eszközök alkalmazását is magába foglaló innovatív megközelítésű újratervezését.

A dokumentum elősegítheti a problémák megoldását szolgáló erőfeszítéseink, érdekérvényesítési törekvéseink legitimálását is. (Ha „néhány ember bajainak” orvoslására irányuló kérések megítéléséről van szó, az egy dolog. Teljesen másik helyzet az, amikor e „bajok” orvoslására irányuló kérés mögött jelentős számú ember, szervezet véleményét összegző dokumentum áll.)

Kiemelt megállapításainkat, amelyek elsősorban a változtatást igénylő területekre, a megoldani szükséges problémákra fókuszálnak, a következő, fontossági sorrendbe nem állítható csoportokba rendeztük.

A. Az erőforrások hiánya, és „önként megvalósított önkizsákmányolás”

A civil szervezetek működéséhez szükséges infrastrukturális és pénzbeli erőforrások esetenként jellemző hiánya a szervezetek egy része esetében kikényszeríti az alkalmazottak, szervezeti tagok és önkéntesek – esetenként már jelentősebb mértékű – önkizsákmányolását.

A civil szervezetek működéséhez szükséges feltételek hiányosságai, azok kompenzálásának kényszere felemésztheti a közreműködők, önkéntesek számára legértékesebb „dolgot”: az én-időt, ami kedvezőtlenül befolyásolhatja e szervezetekben való tevékenységüket eredményező motivációkat is.

A civil szervezetek működéséhez szükséges fizikai tér és az eszközök (mobiltelefon, számítógép, irodatechnika, gépjármű stb.) hiánya számos szervezet esetében a személyes tulajdon „átmeneti kollektivizálását”, vagyis a szervezet érdekében történő használatát eredményezi. A személyes tulajdon e „kényszerű kollektivizálása” minden esetben a civil szervezetek személyes forrásokra támaszkodó, közvetett anyagi jellegű finanszírozásával jár. (A magántelefon, a saját számítástechnikai eszközök, a saját gépkocsihasználat, a saját lakás rendelkezésre bocsátása stb. költségeinek finanszírozásáról van szó. Különösen problémás azoknak az eszközöknek a hiánya, amit a személyes tulajdon ideiglenes haszálatra való átengedésével nem lehet orvosolni.)

Az erőforrások hiánya a szervezetek egy része – adataink szerint minimum egyharmada – számára olyan csapda lehet, ami eleve elzárja előlük a kitörés lehetőségét.

A közvetett finanszírozáson túl – elérhető más támogatás hiányában – a civil szervezetek esetében megfigyelhető, hogy a tagok, önkéntesek közvetlenül anyagilag is finanszírozni kényszerülnek szervezetük működését.

Az anyagi/materiális erőforrások hiánya ellenére a pécsi civil szervezetet több mint fele nem készített tervet e hiányok mérséklésére (pl. adományozási terv), ilyen tevékenységük, ha van, leggyakrabban esetleges.

Sajnálatos jelenség a “beletörődés által elkövetett jogfeladás[2]”, és az ehhez társuló tanult tehetetlenség.

A materiális és a humán erőforrások hiánya között szoros kapcsolat mutatkozik.

Az erőforrások hiányának megélése a válaszadók egy része esetében összekapcsolódik szervezetük működését jellemző menedzselés minőségének kevéssé pozitív megítélésével, de szervezeteik ismertségének, elimertségének, valamint szervezetük jövőjének alakulását illető, nem túl optimista értékelésével is.

Mindezek következményei a szervezetek egy része esetében már a „Civil Szelfi” kérdőíve által is mérhető kifáradás, a perspektívátlanság érzése. A most vázolt tendenciák kedvezőtlenül befolyásolhatják a civil szervezetek „megtartóképességét”, munkájukba való bekapcsolódás motivációit. Ennek következményei jól megragadhatóak a szervezetek egy része esetében a tagok, önkéntesek elöregedésében, az utánpótlás nehézségeiben, az erőforráshiányos helyzetbe történő „beragadásban” is.

Gondoljuk tovább…

Aki elolvassa az „Összegzést”, látni fogja, hogy a „Civil Szelfi” válaszadói által képviselt szervezetek több mint negyede semmiféle materiális infrastruktúrával nem rendelkezik, nincs számítógépe 40%-uknak, telefonja kétharmaduknak stb. E helyzet következményeit már érintettük.

A.1. A sajtóban rendszeresen olvashatóak olyan hírek, hogy az állatkertek állatok jelképes örökbefogadását propagálják. E sorok írásakor például az „Alapítvány a Budapesti Állatkertért” honlapján 399 állat – három elefánt, két krokodil, vagy például a Sir DEKOpír Lancelot nevű óriás fűrészes sügér stb. – örökbefogadására van lehetőség[3].

Miért ne lehetne…? Felvetődik a „terápiára” vonatkozó kérdés: van-e bármilyen akadálya annak, hogy helyi civil kezdeményezés nyomán a pécsi gazdasági szervezetek a város önkormányzata, a helyi Gazdasági Kamara aktív, támogató közreműködésével pécsi civil szervezeteket (ilyen szervezetek csoportjait, a Civil Közösségek Házát stb.) fogadjanak örökbe, és működésüket ezen örökbefogadás keretében eszközök rendelkezésre bocsátásával, vagy más módon támogassák? A „Fogadj örökbe egy pécsi civil szervezetet” civil kezdeményezésre[4] elindított mozgalma számottevő segítséget jelentene a városi civil szervezetek számára.

A.2. A „Civil Szelfibe” bekapcsolódó válaszadók szervezeteinek közel kétharmada nem rendelkezik tevékenységéhez szükséges, kizárólagosan használt irodával, illetve a működéshez szükséges felszerelések, eszközök tárolására alkalmas fizikai térrel. Az iroda/fizikai tér hiánya jelentős akadálya a szükséges irodatechnikai eszközök (pl. fénymásoló) beszerzésének, elhelyezésének is. Az iroda hiánya az a tényező, ami a működéshez szükséges materiális feltételek szubjektív megítélését a leginkább rontja.

Pécs esetében a civil szervezetek működését támogató infrastruktúra hiányát, ill. hiányosságait a Civil Közösségek Háza jelenleg korlátozott mértékben, illetve eseti jelleggel képes kompenzálni. A CKH e képességét adottságai, erőforrásai is feltehetően jelentősen korlátozzák.

A „Civil Szelfi” eredményei nyomán célszerűnek látszik a CKH (vagy más, erre alkalmas szervezet) jelentősebb mértékű fejlesztése, például különösen a következő területeken[5]:

• a „központi telephely” fejlesztése mellett, azzal párhuzamosan megfelelő színvonalú, felszereltségű, decentralizált fizikai terek (irodahelyiségek, tárolóhelyiségek) fejlesztése, újabbak kialakítása, fenntartása a város különböző részeiben,
• önköltségi áron (vagy barterben, egyéb módon kompenzált) eset jelleggel igénybe vehető irodatechnikai eszközök beszerzése, működtetése (fénymásoló, szkenner, kitelepüléshez szükséges eszközök stb.),
• co-working munkaterek létrehozása, működtetése,
• stb.

A CKH ilyen jellegű fejlesztését szolgálhatják pl. az ún. ESZA-források esetleg még elérhető része, Európai Uniós vagy magyar pályázati lehetőségek, de történhetne más módokon is (pl. az előző pontban említett örökbefogadás útján nyújtott támogatás) stb.

A működés materiális feltételeinek javítása a pécs civil szervezetek jelentős hányada számára valódi és szükséges segítséget jelenthetne.

A.3. A „Civil Szelfi” adatai szerint a vizsgálatban képviselt civil szervezetek közel fele állandó munkatárs nélkül, fele legfeljebb öt fő önkéntessel végzi tevékenységét. A humán erőforrások hiányával küzdő szervezetek közel felének nincs adománygűjtési stratégiája, harmadának nincs kommunikációs terve.

E szervezetek számára – amennyiben igénylik – segítséget jelentene olyan gyakorlatias mentorálási mechanizmusok kialakítása, amely támogatja őket szervezeteik tevékenységének tervszerűvé tételében e két fontos területen. A mentorálást a tervezés ezen területein tapasztalatokkal rendelkező, hálózatba szerveződött[6] (vagy hálózaton kívüli) civil szervezetek, esetleg más bevonható „mentorok” önként, vagy költségeik térítése ellenében vállalják.

B. A civil szervezetek tevékenységének menedzselése, a szervezeti wellbeing[7]

A civil szervezetekben tevékenykedő emberek – és ez nagyon gyakran akkor is így van, ha munkájukért a szervezettől esetleg még fizetést is kapnak – motivációi mögött álló pszichológiai szükségleteik kielégülését a szervezet működését megfelelő színvonalon, tudatosan tervezett, következetesen végzett belső menedzsment-tevékenység biztosíthatja. Ez a szervezetek túlélésének talán legfontosabb feltétele.

A pécsi „Civil Szelfi” eredményei arra utalnak, hogy a szervezetek jelentős részében ez a belső menedzsment tevékenység vagy kifejezetten negatív megítélésű, vagy jelentős mértékben fejlesztendő.

A civil szervezetek belső menedzsmentjének fejlesztése nem igényli a „spanyolviasz” újra-feltalálását. Profitorientált szervezetek esetében ez a tevékenység hosszú ideje fókuszban áll. (Magát a „szervezeti wellbeing” kifejezést is az erre a területre vonatkozó szakirodalomból kölcsönöztük.) A technológiák tehát ismertek, azok egy része a civil szervezetek számára a jelenleg rendelkezésre álló erőforrások mellett is jól adaptálhatóak.

A civil szervezetekben végzett munka motivációs bázisaként értelmezhető, az alapvető pszichológiai szükségletek kielégítését szolgáló késztetések fenntartása nem csak a szervezeten belüli menedzsment-tevékenység minőségének javításával, hatékonyságának növelésével érhető el. Számos lehetőséget rejt magában például a civil szervezetek hálózatainak építése, erősítése, a közösen szervezett programok.

Gondoljuk tovább… szervezeti „wellbeing” a motivációk fenntatása érdekében

Ritkán gondolunk bele, pedig szükséges volna: minden szervezetnek, így a civil szervezeteknek is minden esetben legalább két küldetése van. Az egyik, amit a szervezet „hivatalos dokumentumaiban” meg is fogalmaznak. A másik, amit csak ritkán, vagy soha nem fogalmaznak meg: a civil szervezetekben dolgozó, és ezért jelentős áldozatokat is vállaló embereket erre az áldozatvállalásra késztető/motiváló pszichés szükségletek lehető legteljesebb kielégítése.

A civil szervezetek működésének „motorja” a szervezetben tevékenykedő emberek személyes motivációja, amelynek forrása a minden embert jellemző „alapvető pszichológiai szükségletek” (basic psychological needs) kielégítése iránti késztetés.

A vizsgálatban érintett civil szervezetben dolgozó tagok csak kisebb hányada végzi a munkáját anyagi ellenszolgáltatás (pl. fizetés) fejében, nagyobb részük az említett pszichés késztetés, belső motiváció miatt vállalja e munkával járó terheket.

A civil szervezetekben tevékenykedők tagok, önkéntesek támogatása során kulcskérdés annak megértése, hogy milyen motívációk eredményezik az önkéntes munkavégzés vállalását. Hasonlóképpen fontos annak felismerése is, hogy milyen szervezeten belüli folyamatok segítik, vagy gátolják annak fennmaradását. Fontos megérteni, melyek azok a tényezők, amelyek fenntartják a személyek elkötelezettségét önkéntes tevékenységük, illetve szervezetük iránt, mit kapnak „viszonzásképpen” pszichológiai értelemben e munkájuk során.

A civil szervezetekben tevékenykedők pszichológiai értelemben vett jutalmazására számos lehetőség kínálkozik. A teljesség igénye nélkül néhány ilyen jutalmazási lehetőség:

• • az információk megosztása, visszacsatolások,
  • a szervezeten belüli kommunikáció stílusa, tartalmának köre,
  • „csapatépítés” rendezvények, események szervezésével,
  • „aktív hallás” – a valódi figyelem a szervezeten belül,
  • bevonás a döntésekbe,
  • a feladatok és a kapcsolódó döntési jogok delegálása,
  • személyre szabott figyelmesség kifejezése (születésnap, névnap stb.) – a példák sora még hosszan folytatható.

Szinte soha nem gondolunk bele, de a civil szervezetekben tevékenykedő tagok, önkéntesek a szervezet donorai is. Saját szervezete érdekében az értékes énidejét[8] „áldozó”, saját tulajdonában álló eszközeit használó, esetleg saját pénzéből is juttató önkéntes, ugyanúgy, mint a szervezeten kívül tevékenykedő donorok – adományozók. Kezeljük őket úgy, mint a szervezeten kívüli donorokat. „Az adakozás és az azért kapott hála amellett, hogy erősíti az identitásunkat, összetartja, összehozza a közösségeket, erősíti a rendezett világba vetett hitünket is. [9]” Ez a „hála óriási értékkel bír számunkra, a pozitív visszajelzésekre ugyanis mindannyiunknak szüksége van. Ezeknek fontos szerepe van a lelki jóllétünkben és a pozitív énképünk ápolásában.[10]”

A civil szervezeten belüli „wellbeing” tehát a szervezet belső viszonyainak menedzselését érintő kérdés. A civil szervezetek belső viszonyainak menedzselése során számos „apró feladat” megvalósítása szükséges, ami a szervezeten belül tevékenykedők motivációit életben tartja, erősítheti.

C. A civil szervezetek kommunikációs tevékenységének hatékonysága

A kommunikációs térben nagyon nagy a verseny, és számos szereplő verseng az általa fontosnak ítélt célcsoportok figyelemért. Ebben a „zajos kommunikációs környezetben” mind tartalmi, mind technikai értelemben folyamatosan kreativitásra, innovációra van szükség, hogy a szervezet kiemelkedjen a vele versengők közül. A kommunikációs tér, amelyben a figyelemért folyó verseny zajlik – osztatlan: a civil szervezetek mellett jelen vannak a gazdasági és politikai szervezetek is.

Nincs olyan külön kommunikációs tér, ahol, mert a versenyzők civilek, alacsonyabban volna a léc.

A civil szervezeteknek nincs választási lehetősége: vagy teljes erőbedobással részt veszünk ebben a versenyben, vagy… a következtetéseket vonja le a Kedves Olvasó!

A szervezetek kommunikációs tevékenységének minőségét, hatékonyságát e tevékenységek eredményessége, annak elimertsége minősítheti – és ez a közvetett minősítés nem túl kedvező. (A közvetlen minősítést illetően a válaszadók egy része saját szervezete kommunikációs tevékenységét pozitívan értékeli.)

A civil szervezetek is kommunikációs buborékokban léteznek. Talán az erőforrások hiánya miatt kényszerűen, talán megszokásból rutinszerűen használt kommunikációs mix[11], az azon belül használt módszerek jelenlegi arányai (különösen a facebook túlsúlya), vagy az épített kapcsolati hálók csak ritkán, vagy egyáltalán nem tudják áttörni e buborék falát.

A „Civil Szelfi” során feltárt kommunikációs buborék határai a szervezetek saját célcsoportjai, tevékenységük közvetlen partnerei és a befoglaló társadalmi környezet, a potenciális támogatók körei között húzódnak. (Lásd a leíró elemzés „A civil szervezetek kommunikációjáról” című fejezetét.)

Az erőforrások, a nyitottság, az innovációra irányuló késztetések hiánya, vagy más, a „Civil Szelfi” keretei között nem vizsgált okok miatt a civil szervezetek jelentős részének kommunikációs tevékenysége nélkülözi a tudatos tervezést. Általánosan elterjedtnek tűnik a rutin eredményekre kevéssé figyelő ismétlése, ami inkább a kommunikációs buborék falainak erősítését, mint áttörését eredményezi.

A szervezetek kommunikációs tevékenységének van egy másik aspektusa is – ami az eredményesség, illetve annak elismerése oldaláról közelíti ezt a kérdést. Évekkel ezelőtt fogalmazta meg valaki a következő mondat mintáját, amit a civil szervezeteknek nagyon meg kell szívlelnie: „Nem elég eredményesnek lenni, annak is kell látszani!” A pécsi civil szervezetek nagy hányada úgy értékeli, hogy végzett munkáját, annak eredményeit a környezet nem értékeli. A szervezetek tevékenységének értékelését illetően ugyanazok a problémák, ugyanaz a buborék rajzolódik ki, mint amit a korábbi bekezdésben az ismertséggel kapcsolatban említettünk.

Gondoljuk tovább…

A civil szervezetek kommunikációjával kapcsolatos adatok továbbgondolására támaszkodó ötletek felvetésére kicsit több időt áldozunk. Úgy véljük, ezen a területen viszonylag nagy a civil szervezetek mozgástere. A kommunikációs tevékenységek javítása az erőforrások hiánya ellenére is megoldható, ehhez elsősorban tervezésre, fegyelmezettségre, és újszerű ötletekre van szükség – de a „spanyolviaszt” itt sem szükséges újra felfedezni.

C.1. Mi lehet az oka annak, hogy egy civil szervezet elérése, e-mail-ben, vagy más módon történő megkeresése csak jelentős erőfeszítések árán lehetséges?

A leíró elemzés „A civil szervezetek kommunikációjáról” című fejezet bevezetőjében írtunk arról a tapasztalatunkról, hogy a városban tevékenykedő civil szervezetek jelentős része elérhetetlen. Vagy azért, mert semmiféle, az elérhetőségüket segítő információt nem tesznek közzé magukról, vagy a közzétett információk elavultak (az e-mail cím nem működik), használatuk bonyolult, vagy csak egyszerűen nem kísérik figyelemmel a beérkező levelezésüket stb.

Ezek a problémák egy, a szervezetek menedzselése körébe tartozó kommunikációs protokoll elkészítésével, alkalmazásával egyszerűen kezelhető volna.

A minden tag, önkéntes által ismert és követett kommunikációs protokoll elemei például a következők lehetnek:

• • rendszeres gyakorisággal megnézzük a levelezésünket (minden címünket) – működik-e egyáltalán, kerestek-e bennünket stb.,
  • az érdemi megkeresésekre válaszolunk (jó, ha vannak szövegsablonjaink),
  • ha nincs kapacitásunk a facebook-jelenlétünk, honlapunk frissítésére, inkább ne használjuk azokat stb.

C.2. Innováció a kommunikációban – a civil influenszerek kérdése

Az összefoglalóban is kiemeltük, a leíró elemzésben részleteiben is áttekintettük a civil szervezetek által alkalmazott kommunikációs mix hatékonyságát, eredményességét. Nyilvánvaló, hogy a jelenleg alkalmazott kommunikációs eszközök nem elég hatékonyak a civil szervezetek céljainak eléréséhez. Újítani szükséges.

A civil szervezetek – akár felismerik ezt, akár nem – maguk is influenszerek, egy „kontraszt-társadalom” normáinak közvetítői. Az influenszer több mint véleményvezér, a vélemények alakításán túl viselkedési mintákat is közvetít – azaz: „nem csak mondja, de mutatja is”.

A civil szervezetek céljait szolgáló influenszerek jól illeszthetőek a különféle célcsoportok sajátosságaihoz is.

A civil szervezetek a világ számos részén élnek ezzel a vélemény- és viselkedés/magatartásalakító eszközzel. A módszer annyira elterjedt, hogy különböző kormányok, szervezetek módszertani útmutatókkal is támogatják e kommunikációs technika alkalmazását.

C.3. Kommunikációs mix eleme a „mém”?

Az interneten olvasható a következő cikk: „A méltatlanul mellőzött marketing eszköz, avagy mire jó a mém?” Idézünk az írásból, mert jobban mi sem tudnánk megfogalmazni az ott leírtakat.

A közösségi médiában mindenkinek, aki azt marketing-célokra akarja használni, csak annyi ideje van, amíg “átgörgetünk” rajta. A tekintet odavonzása, és ott tartása soha nem volt még ilyen fontos, mint napjainkban. Egyetlen korban sem versengtek ennyien ekkora tömeg figyelméért. És soha korábban nem jutott erre ilyen kevés idő, mint most. Önmagában a szöveges tartalom nem biztosít elég ingert, hogy megfogjuk az embereket. (…) A mémekre gyakran tekintünk ostoba, felszínes vicceskedésként, pedig, ha marketingkommunikációról van szó, akkor fegyvertárunk fontos részét képezhetik. Vegyük egy percre komolyabban őket, mint ahogy sokszor ők önmagukat, és próbáljuk meg megérteni ezt a médiumot.

C.4. A kommunikációs mix eszköztárának bővítése – a „szimbolikus jelentőségű akciók”.

A kommunikációs mix civil szervezetek által használt elemeinek elsődleges célja egy adottnak tekintett kommunikációs téren belül a célcsoportok tagjainak elérése. (Ez az adottnak tekinthető kommunikációs tér inkább kommunikációs buborék.) A jobb ötlet hiányában „szimbolikus jelentőségű akcióknak” a célja a kommunikációs tér határainak tágítása, újrakeretezése. (Ilyen szimbolikus jelentőségű kommunikációs akció a korábban ötletként felvetett „Fogadj örökbe egy pécsi civil szervezetet” civil kezdeményezés” is.)

A „szimbolikus jelentőségű akciók” a civil szervezetek által használt kommunikációs tér határainak tágításán túl alkalmas lehet a már meglévő, vagy újonnan bevont célcsoportok érzékenyítésére is. E „szimbolikus jelentőségű akciók” további hozadéka lehet, hogy nem csupán egy-egy szervezet, de a pécsi civil szervezetek nagyobb halmazai számára hasznos eredményekkel jár.

A „szimbolikus jelentőségű akciók” a pécsi civil szervezetek kisebb-nagyobb körének összefogását igénylik. Két ilyen lehetséges akcióra (az említett „örökbefogadáson” túl) már most adódhat az alkalom.

A város önkormányzatánál tevékenykedik civil tanácsnok, aki az önkormányzat képviselője. Tevékenységének kommunikációs hozadékai is az önkormányzat oldalán jelentkeznek.

A civil tanácsnoknak a civil szervezetek oldaláról nincs partnere. Jelentős kommunikációs hatású szimbolikus akció lehetne a „civil oldal” részéről a civil szószóló intézményének a felépítése, illetve a kommunikációs térben való rendszeres szerepeltetése[12]. A civil szószóló a mögötte álló civil szervezetek által legitimált kommunikációs tevékenységével alkalmas volna a korábban említett kommunikációs tér tágítására, újabb célcsoportok érzékenyítésére stb. – ezzel együtt a civil szervezetek egyedi kommunikációs tevékenységei hatékonyságának javítására is.

A pécsi civil szervezeteknek nincs közös kommunikációs platformja (és nincs közös kommunikációs célja, érdekérvényesítésre irányuló koncepciója, tevékenysége sem).

A civil szervezetek számára elérhető kommunikációs tér tágítására, újrakeretezésére alkalmas intézmény lehet egy civil kezdeményezésre megalakított „Pécsi Civil Konvent” (vagy ennél jobb névvel rendelkező intézmény) létrehozása[13].

A „szimbolikus jelentőségű akciók” köre fentieken túl bővíthető, ennek a bővítésnek csak innovativitásunk szab határt.

 

Végjegyzetek:

[1] A „Civil Szelfi” elemzése során több alkalommal is használjuk a „diagnózis” és „terápia” kifejezéseket. Ezekkel, az orvoslás szókészletéből vett kifejezésekkel nem azt akarjuk sugallni, hogy a pécsi civil társadalom beteg volna. Azért használjuk ezeket, mert általánosan ismert kifejezésekről van szó, melyeknek tartalmáról is nagyjából hasonló képzeteink vannak.

[2] A válaszadók egy része kifejezetten meg is fogalmazta, hogy beletörődtek, tudomásul vették ezt a helyzetet. (Az idézeteket lásd a leíró elemzésben.)
Ha nem volna idegen egy elemzéstől elvárt stílustól, akkor az írnánk: a civil szervezetek nagyobb részének helyzete emlékeztet a lassan melegített kondérban úszkáló béka helyzetéhez. De ilyet nem írunk.

[3] Forrás: http://www.allatkertialapitvany.hu/orokbefogadhato-allatok/

[4] Fontosnak tartjuk, hogy e kezdeményezést a civil szervezetek fogalmazzák meg, illetve menedzseljék. Erre vonatkozó idokainkat lásd az összefoglaló szervezeti kommunikációjával foglalkozó részben.

[5] A „terápiás ötletet” nem egyeztettük a CKH-val. A fenti javaslatokat célszerű igényfelmérés támaszkodó részletes tervekben kidolgozni.

[6] A „hálózatról” lásd részletesebben a kommunikációs mixhez fűzött javaslatainkban.

[7] A wellbweing kifejezést szokták well-being módon is írni. Magyarul gyakran a jól-lét kifejezést használják. Mi ebben az összefoglalóban az idézett cikk írásmódját alkalmazzuk.

[8] „Az énidő egy relatív új fogalom, bár a jelentéstartalma nem jelent újdonságot. Mindenkinek szüksége van arra, hogy néha felszabaduljon a rá váró kötelezettségek terhe alól és azzal töltse az idejét, amivel igazán szeretné. (…) Az énidő azonban nem pusztán a szabadidőt jelenti. Ez egy olyan privát idő, melynek eltöltését nem osztjuk meg másokkal. Ilyenkor nem kell alkalmazkodnunk senkihez. Igazán értékessé akkor válik számunkra a privát idő, ha sikerül tartalmasan töltenünk. Az énidő különös értékét az adja, ha általa boldogabbnak és kiegyensúlyozottabbnak érezhetjük magunkat.” Forrás: Az énidő jelentése https://homepszichologus.hu/2022/04/21/enido/

[9] A teljes idézet így szól:
„Az adományozás stresszoldó és örökölhető. Oldja a stresszt, erősíti az önbecsülést és még az immunrendszerünknek is segít: mindezek az adományozás szervezetünkre gyakorolt pozitív hatásai. A másokkal való kapcsolat, mások támogatása ugyanis oxytocint, azaz boldogsághormont szabadít fel, ami a többi között segít a stressz fizikai reakcióinak csökkentésében (…). „Az adakozás és az azért kapott hála amellett, hogy erősíti az identitásunkat, összetartja, összehozza a közösségeket, erősíti a rendezett világba vetett hitünket is.”
Az adományozás stresszoldó és örökölhető.
Forrás: https://semmelweis.hu/mediasarok/2015/12/10/az-adomanyozas-stresszoldo-es-orokolheto/

[10] Az adományozás pszichológiája Forrás: https://orokbefogadokegyovit.hu/az-adomanyozas-pszichologiaja/

[11] A kommunikációs mix azoknak a kommunikációs eszközöknek az összessége, amelyet a szervezet a kommunikációs céljai elérése érdekében használ.

[12] A civil szószóló intézményének működése messze túlmutat a kommunikációs hatásokon. A civil szószóló, háta mögött a pécsi civil szervezetek (vagy azok egy része) támogatásával, a támogató szervezeteken keresztül elérhető szellemi kapacitásokkal stb. érdemben javítaná a helyi civil társadalom érdekeinek képviseletét stb.

[13] Az ötletként felvetett „Pécsi Civil Konvent” hatásai messze túlmutatnak a kommunikációs tér kereteinek tágításán, most azonban csupán ebből az aspektusból foglalkozunk az ötlettel.