A helyi nyilvánosság tereit és lehetőségeit keresve érdekes civil kezdeményezésre bukkanhatunk Szentendrén. Ebben a cikkben bemutatjuk a Civil Kotta részvételiségre és átláthatóságra építő, helyi együttműködésekre, közösségi döntéshozásra buzdító tevékenységét. 2023. február 2-án Szulovszky Istvánnal, a szentendrei Civil Kotta szervezet egyik alapítójával beszélgettem a helyi nyilvánosság tereiről, lehetőségeiről.

Kérlek, röviden mutasd be a Civil Kottát! Mivel foglalkoztok Szentendrén?

Helyi átláthatósággal és helyi közösségekkel foglalkozunk. Szentendrén születtem, itt is élek, 2016-ban alapítottuk a Civil Kottát mint informális csoportot. Akkor körülbelül 6-an gondoltuk úgy, hogy a környezetünkben történő változásokról mindig csak akkor értesülünk, amikor már ott van a munkagép és folyik az építkezés. Vagyis csak a megvalósítás kezdete után volt lehetőségünk arra, hogy többet tudjunk meg a minket érintő változásokról, mert a beleszólás lehetőségét már elveszítettük.

Az első projektünkben a helyi építési szabályzattal kezdtünk foglalkozni, mivel ez a dokumentum okozta a legtöbb problémát Szentendrén. Persze akkor még nem tudtuk, hogy éppen aktuális is ez a problémafelvetés, mert a szabályzatot a törvény szerint hétévente felül kell vizsgálni a lakosság bevonásával. Ehhez a folyamathoz hozzátartozott a lakosság megszólítása és bevonása is, ekkor kezdtük megtanulni ezeket a technikákat. 2021-ben alakultunk egyesületté, de már előtte foglalkoztunk az időközi képviselőválasztással, ott is azzal a felütéssel, hogy nézze meg a kedves válaszolópolgár, hogy kire szavaz és az mivel jár – beteljesítheti-e a képviselőjelölt az elvárásokat, ismeri-e a helyi problémákat. Ne automatikusan valamilyen logóra ikszeljünk, hanem tájékozódjunk a témában.

Mi a helyi lakossággal és közügyekkel foglalkozunk, de közvetlen politikával nem, tehát például biztosan nem fogunk kampányolni jelöltek mellett, csak bizonyos – általunk fontosnak vélt – értékeket vagyunk hajlandóak a zászlónkra tűzni. Foglalkoztunk még közlekedési kérdésekkel is, például a várost kettészelő 11-es úttal. 2018-ban a közeledő (azóta pénzhiányra hivatkozva elnapolt) felújítás kapcsán elővettük a terveket, és a budapesti Önállóan lakni – közösségben élni szervezet kerekesszékes aktivistáival bejártuk a 11-es út vonalát, és terveket dolgoztunk ki az akadálymentesítésre. Ezeket az anyagokat továbbítottuk a Magyar Közút Nonprofit Zrt. felé. Mindeközben megváltozott a városvezetés politikai összetétele, a korábbi kormánypártit egy helyi civil szervezetekből álló városvezetés váltotta fel. A fordulat oka vélhetően a választásokat megelőző nagyfokú közéleti aktivitás lehetett, mely a Postás strand átalakításával kapcsolatban bontakozott ki. Egy nagy zöld közterületen irodaparkot szerettek volna építeni, azonban az önkormányzatváltás óta nem folytatódik az építkezés. Úgy tűnik, hogy a beruházó cég visszatáncol a teljes megvalósítástól anyagi- vagy egyéb presztízsveszteségtől tartva. Korábban inkább a városvezetés és a lakosság között volt feszültség, most pedig a beruházó cég és a lakosság között húzódhatnak a törésvonalak. A mi szempontunkból nézve ez eddig sikersztorinak tekinthető.

Min dolgoztok most?

A Helyi Demokrácia Műhely projekt önkormányzatok és civil szervezetek együttműködését szorgalmazza országszerte. A programban a szentendrei városvezetés és partnerei egy helyi közlekedési problémát tematizálva vesznek részt: egy lakótelep közepén található a város egyetlen bölcsődéje, így a reggeli és délutáni időszakban jelentősen megnő a forgalomterhelés a lakótelep szűk utcáiban. Ez nagyon megnehezíti a környéken élő mintegy 1500 ember mindennapjait. Az önkormányzattal közösen terveztük meg a folyamat lépéseit: hogyan szólítjuk meg a lakosságot, szervezeteket, intézményeket. A folyamatos egyeztetés eredményeképpen reméljük, hogy hamarosan elindulhat az együttműködés helyi civil szervezetekkel is. A folyamat végén egy Word-Cafe eseményen javaslatcsomaggá rendezzük össze az érintettek szempontjait, amiből a szakértők ki tudnak dolgozni egy helyi igényeknek megfelelő forgalomtechnikai tervet. Ez egyelőre egy nagyon kicsi projekt, de reményeink szerint mintaként szolgálhat későbbi nagyobb volumenű fejlesztések közösségi alapú tervezéséhez és megvalósításához.

Korábban említetted, hogy bizonyos értékek mentén tevékenykedtek. Melyek ezek?

Alapvetően a részvételiség és az átláthatóság mellett tesszük le a voksunkat. Tehát legyen a lakosság megfelelő módon tájékoztatva, meg tudja fogalmazni a véleményét, igényeit. A cél pedig, hogy az érintettek bekerülhessenek a döntési folyamatokba. Mindezt fejlett demokratikus módszerekkel, amelyek túlmutatnak azon, hogy bedobnak egy kérdést a közösségbe, az érintettek pedig szavaznak róla. Szerintem ez nem demokratikus módszer. Demokratikus akkor lesz, ha kellő információt kapnak a témáról, és egymás szempontjait meghallgatva meg tudják vitatni a kérdést, kialakítanak egy közös álláspontot. Ez csak a részvételiség gyakorlásával valósulhat meg. Ehhez azonban minden szereplőnek nagyon sokat kell tanulnia új módszerek, technikák, facilitátorok bevonásával.

Mennyire nehéz elérni az embereket?

Ez egy nagyon összetett kérdés, mert egyfelől nagyon könnyű, másfelől pedig nagyon nehéz. Óriási különbség van online és offline elérés között. Online láthatóságot elérni nem ördöngösség, nekünk is sikerült elég sokakat megszólítani az online térben, és nem azért mert annyira profik lennénk ebben, hanem azért, mert működnek helyi Facebook-csoportok, amelyek segítenek terjeszteni a hírünket. Könnyű egy olyan csoportban megszólítani embereket, amely 26 ezer főt számlál, persze ez már önmagában is nagy láthatóságot generál nekünk. Például a szentendrei mentőállomás ügyét nézve azt láthatjuk, hogy egy helyi vállalkozó felajánlása után 4-5 településről jelentkeztek önkéntesek, akik vagy munkával vagy pénzzel tudnák támogatni a mentőállomás részleges felújítását – egy helyi csoportnak ilyen ereje tud lenni. Más kérdés, hogy amikor tényleges fizikai aktivitásról van szó, akkor milyen eredménnyel járul hozzá egy ilyen online közösség a megvalósuláshoz. Nagyon nehéz megtippelni, hogy ha jelentkeznek 30-an, akkor abból hányan lesznek ott ténylegesen a felújításon. Az offline eléréseket tekintve azt láthatjuk, hogy egy zártabb közösség esetében a kopogtatás nagyon hasznos tud lenni. Viszont így nagyon lassú és nehézkes az elérés, itt a helyi kulcsemberek felkutatásán van a hangsúly. Mi kevés ilyet csináltunk, mert nagy energiabefektetéssel viszonylag kevés embert lehet megmozgatni vele, ugyanakkor ez a módszer sem megspórolható.

Az ügyek találnak meg titeket, vagy ti dobtok fel valami témát, ami érdekelheti az embereket?

Is-is, mert vannak preferenciánk, olyan ügyek, amikkel szívesebben foglalkozunk. De nagyobb részben az emberek tematizálnak egy-egy problémát vagy lehetőséget. Egy ilyen nagy Facebook-csoport, amit már az előbb említettem nagyon jó erre, mert abban azért látszik már, hogy mi foglalkoztatja az embereket. Ilyen értelemben ránk találnak az ügyek. Ugyanakkor vannak saját kezdeményezéseink is, amelyek beválnak. Mi is szeretnénk megmozgatni az embereket például közéleti klubok szervezésével, közéleti műhelyek megvalósításával egy-egy ügy mentén. Próbáljuk megtalálni azokat a témákat, amik foglalkoztatják az embereket, és elég érdekesek ahhoz, hogy el is jöjjenek az érintettek egy ilyen beszélgetésre. Szeretnénk kijutni a piacra, ott van egy lokális reggeli, ahol a helyben termelt árukat lehet megvásárolni, reggelizni és közben beszélgetni a helyi problémákról. De azt mondanám, hogy inkább minket találnak meg az ügyek. Mivel most civil városvezetés van, így mindenkivel van kapcsolatunk, el tud hozzánk jutni egy-egy információ hamarabb vagy másként mint a lakossághoz – ez egy előny lehet abban, hogy mit és hogyan tematizáljunk.

Van olyan hely, ahol találkoztok egymással?

A Szentendrei Civil Házat egy korábbi igény mentén valósította meg az önkormányzat, ezt a helyet jelképes hozzájárulás fejében bejegyzett civil szervezetek tudják használni. Jelenleg azonban egy másik intézmény, a P’art Mozi biztosít helyet a civil szervezeteknek addig, amíg az energiaválság miatt zárva tart a civil ház. Korábban ilyen hely nem volt: kocsmákban, bárokban találkoztunk. Ezen kívül egy nagy hiányosság az, hogy a fenti intézmények a belvárosban tudnak helyszínt biztosítani. Más városrészekben nem tudok ilyen helyekről.

Hogyan kezelitek a lakosság körében felmerülő nézetkülönbségeket egy-egy témában?

A rövid válasz az, hogy sehogy. Nem nagyon van meg az egyet nem értés kultúrája a társadalomban, így az a jellemző, hogy nem jönnek el egy-egy találkozásra azok, akik máshogy gondolkodnak. Például, ha meghirdetünk egy eseményt azzal kapcsolatban, hogy egyirányúsítsuk a Hamvas Béla utcát, akkor azok fognak eljönni, akik ezzel egyetértenek. Volt már arra példa, hogy egy nagyon megosztó vitában az önkormányzat rákényszerítette a lakosságot a döntésre (gyalogos-kerékpáros híd ügye). Ott próbálták összehozni a lakosságot, de én nem igazán azt láttam, hogy jól kezelték volna ezt a helyzetet. A hangoskodáson, bekiabáláson és félinformációk terjesztésén túl érdemben nem történt előrelépés. A városrészi költségvetés megítélése is konfliktushelyzeteket szül, helyben sokszor nincs egyetértés, megegyezés a döntésekről. Minket eddig elkerültek azok a szituációk, amikben ezek felerősödnének: a szimpatizánsok eljönnek, mások pedig nem. Ebben a most induló folyamatban azonban kifejezetten szeretnénk megszólítani azokat, akik nem ugyanazon a platformon vannak, mert ettől lesz valóban demokratikus a döntéshozatal. Célunk, hogy a legjobb megoldás elérése érdekében ezeket az egymásnak feszülő energiákat közös irányba tudjuk elmozdítani. Ebben a folyamatban a Civil Kollégium Alapítvány segítségével meg tudunk hívni olyan szakembereket, akik moderálják ezeket a konfliktusokat. Persze ehhez az kell, hogy elérjük a véleménykülönbségek felszínre törését a témában, vagyis azt, hogy sokan, sokféle nézőpontot képviseljenek a beszélgetéseken.

Mi várható következő lépésként a Helyi Demokrácia Műhely programban?

Most a partnerkeresés szakaszában vagyunk, civil szervezeteket igyekszünk megnyerni az ügy mellé. Három-négy olyan civil szervezetet (Társaság az Élhető Szentendréért, MKKP helyi szervezet, Kerékpárosklub) szeretnénk bevonni, akik már a megszólításban is szerepet tudnak vállalni. A következő lépés pedig a helyi lakosság bevonása lesz egy rövid kérdőív formájában, ezzel megpróbálunk valamilyen véleményfelmérést végezni és egyúttal meghívni őket egy ismerkedő beszélgetésre. A közintézmények és a helyi szülői közösségek, vállalkozások bevonása is fontos részét képezi ennek a folyamatnak. Tervezünk egy kitelepülést annak érdekében, hogy jelen legyünk az utcán, láthatóvá tegyük a problémát az elhaladók számára. Az autósokat is szeretnénk megszólítani, őket is érint mindenfajta forgalmi változás. Számukra valamilyen kreatív street-art eszközzel kívánjuk láthatóvá tenni a folyamatot. A vége pedig, hogy az önkormányzattal együttműködve a közös szempontokat összegyúrjuk, és a megfogalmazott javaslatcsomagot át tudjuk adni a megbízott forgalomtechnikával foglalkozó cégnek. És fontosnak tartjuk azt is, hogy az elkészült szakmai javaslatokat még a megvalósítás előtt a lakosság ismét véleményezhesse és szükség szerint alakíthassa.

Köszönöm szépen a beszélgetést, további sok sikert kívánok a munkátokhoz!

 

Szerző: 

Dudok Dávid 2018-ban szerzett oklevelet az ELTE Közösségi és civil tanulmányok mesterképzésén, mindig érdeklődve figyelte a helyi közösségi kezdeményezéseket. Szülővárosában, Esztergomban immár 15 éve tagja egy kis színjátszó körnek, melyet 2020-ban egyesületté alakítottak barátaival. Jelenleg az ELTE Szociológia Doktori Iskola Szociálpolitika programjának harmadéves PhD-hallgatója, kutatási területe a közösségi kulturális intézmények társadalmiasított működési módja. Azokat az érdekes pontokat keresi, ahol a helyi civil kezdeményezések kapcsolódni tudnak a társadalmi innovációkra nyitott közművelődési intézmények programjaihoz.

Az interjúalany: Szulovszky István

Szulovszky István, a szentendrei Civil Kotta Egyesület egyik alapítója. Közösségszervezőként a szomszédsági szervezés módszertana alapján dolgozik a helyi és a térségi közösségek megerősítésén, hogy érdekeiket minél hatékonyabban érvényesítve tudják sikerre vinni ügyeiket és ezáltal megoldani helyi és térségi szintű problémákat. Kiemelten fontosnak tartja a vitakultúra fejlesztését, az építő kommunikációs csatornák megteremtését a különböző véleményen lévő emberek között. Az átlátható, részvételiségen alapuló önkormányzati működést és annak állampolgári kontrollját. (forrás: https://www.cka.hu/szulovszky-istvan )