Alapvető célunk volt egy olyan kurzust létrehozni a MOMÉ-n, ahol egyetemi hallgatók (alkotók) egy belvárosi mikroközösséggel együtt gondolkozva, tervezve, majd közösen építve alakítják saját lakóhelyüket, jobbá, boldogabbá téve azt – ezért a név. Nem véletlen, hogy egy elhanyagolt helyet választottunk; a helyszín megújulásával a helyi közösség megújulását is szerettük volna előmozdítani. Kísérletünk egyik része tehát a helyszín eszközként való használata volt a közösségfejlesztésben.

A másik fontos motivációnk az építészet és a közösségfejlesztés területeinek összekapcsolása, közelítése, a lehetséges találkozási pontok feltárása volt. Feltevésünk szerint a közösség, a közösségfejlesztés megjelenése megtermékenyítőleg hat a tervező szakmák, jelen esetben az építészet számára. Úgy gondoltuk, fontos, hogy a közösség ereje, hatása megjelenjen az építészetben, kíváncsiak voltunk, hogy a részvételiség, a párbeszéd hogyan tudja mozgósítani, inspirálni az építészetet.

A tervezés során ritkán van lehetőség az általunk kínált kis léptékben bíbelődni terekkel, tárgyakkal, téri elemekkel – a félév egyik pozitívuma volt, hogy a résztvevők bele tudtak „zoomolni” nagyon kis problémákba, melyeket a helyet használó közösség és maga a tér vetett fel.

A szakmaköziség, az együttműködés szintén fontos összetevője a kurzustervnek, ezért minden szakon meghirdettük a kurzust. Az építészek mellett érkeztek design- és művészetmenedzser, grafika-, fotó szakos hallgatók is. Az együttműködést kiterjesztettük Józsefváros Önkormányzatára – hiszen a telek, a minipark az önkormányzat tulajdona, valamint a Rév8-ra (a kerület Rehabilitációs és Városfejlesztési Zrt-je). A szakmaköziséget és az együttműködést az oktatók is biztosították, hiszen Péterfi Ferenc az ELTE TÁTK oktatója (Közösségi és civil tanulmányok MA) és a Közösségfejlesztők Egyesületének egyik alapító vezetője, Madácsi Flóra a Rév8 közösségfejlesztésért felelős projektmenedzsere, Guba Sándor és Szakál Andrea pedig építészek és a MOME doktoranduszai.

Fontosnak tartottuk, hogy a kurzus során létrejött tervanyagok, elképzelések az önkormányzat, illetve a városfejlesztési intézményük számára is hasznosak legyenek a kerület város- és közösségfejlesztési stratégiájában. Alapvető célunk volt egyrészt megmutatni a helyi közösségnek, a lakóknak, akik érdeklődtek a közös alkotófolyamat iránt, hogy hogyan lehetséges saját erőből változást elérni a lakóhelyükön, illetve, hogy az Önkormányzat ebben partner, támogató közeg is tud lenni. Erős, érdekérvényesítő közösség létrejöttét szerettük volna előmozdítani a kurzusunkkal.

A kurzussal olyan emberek képzéséhez szerettünk volna hozzájárulni, akik nemcsak meglátják, de – a fejlesztés szereplőivel összefogva – képesek aktívan cselekedni saját élőhelyük, városuk, közösségük, életük jobbá tételének érdekében. Ezekből az aktív „városhasználókból” lesznek később a városrészek véleményvezérei; esetleg vezetői, tervezői, különböző kezdeményezések életre hívói!
A kurzus gyakorlati alkalmazással kombinált tanulási lehetőséget kínált azoknak a hallgatóknak, akik érdeklődnek a participatív tervezés, a megosztáson alapuló működési struktúrák, az aktív tér- és közösségfejlesztés iránt, illetve társadalmilag, kulturálisan, ökológiailag érzékenyek, tudatosak és felelősek. A résztvevők betekintést nyerhettek különböző kerületi (civil) szervezetek és az önkormányzat városfejlesztési egységeinek működésébe. Az együttgondolkodást, a participatív alkotást az is segítette, hogy a résztvevők 4 fős csoportokban dolgoztak együtt, ahol minden csoportban keverten voltak jelen a különböző szakokról érkező hallgatók. Meghívott előadók is segítették a munkát, különböző gyakorlati tapasztalattal fűszerezve előadásaikat: Udvarhelyi Tessza, a helyi Részvételi Iroda vezetője, Sárkány Csilla, a RÉV vezérigazgatója, Tihanyi Dominika – aki pl. a korábban lezajlott Teleki téri közösségi tervezés vezetője is volt.

Sajnos a Covid harmadik hulláma „közbeszólt”, változtatnunk kellett a stratégiánkon, a kurzus menetén.

A kurzus eredeti témája

Elképzeléseink szerint a kurzus során Józsefváros egy rejtett, miniparkká lett foghíjtelkére (Tolnai utca 23.) terveztünk, majd építettünk volna egy funkcionális téri elemet (+kiegészítőit), majd ehhez kapcsolódóan a helyi használókkal közösen kisebb rendezvény(eke)t akartunk szervezni. A munkafolyamat a helyi közösségek igényeire alapozva, velük és a kapcsolódó kerületi szervezetekkel együttműködésben zajlott.

A Tolnai pihenőkert 2020 szeptemberében nyitotta meg kapuit. A parkot a környék lakói, kutyások és pihenni vágyók egyaránt elkezdték birtokba venni, de a lényegi átalakulás, a közösségi élet kialakulása váratott magára. Ezért gondoltunk arra, hogy újabb kertelemek létrehozásával elősegítjük a különböző közösségi programok létrejöttét (pl. főzés, evés, beszélgetés, előadások, vetítés, játékok stb.). A kurzus témája volt a helyszínben rejlő lehetőségek és a helyiek igényeinek feltárása, majd ezek alapján a szükséges új elemek megtervezése, megépítése, valamint ezekhez kapcsolódó rendezvények szervezése – a helyi szervezetekkel, aktivistákkal együttműködve.

A kurzus célja

Célunk volt, hogy a létrejövő térstruktúra a helyi közösségeket megújító eszközzé váljon azáltal, hogy a helyiek igényeire reflektálva, az érintettekkel együttműködésben zajlik az alkotófolyamat. Eredeti elképzeléseink szerint a hallgatók a műhelyfoglalkozásokon, előadásokon keresztül, majd egyéni kutatás keretein belül megvizsgálják a környéken működő szervezetek és a környéken élők szokásait, igényeit, szükségleteit (adatgyűjtés, elemzés, értékelés). Az így létrejött adatbázis alapján a kurzus második felében csoportokban dolgoznak együtt. A terv végig egy párbeszédfolyamat keretében volt elképzelve. A kurzusban résztvevők a következő képességekkel, tudással, tapasztalattal gazdagodnak:

• a részvételi / közösségi (participatív) tervezés és kivitelezés, a placemaking fogalmának elméleti és gyakorlati megismerése a tervezés és a megvalósítás során,
• új közösségi tervezési eszközök, kutatási módszerek megismerése, kipróbálása,
• interdiszciplináris alkotófolyamatok, kutatási és fejlesztési módszerek elsajátítása, ahol együttműködve, közösen történik a tervezői folyamat a megrendelői oldallal és a többi megjelenő szakterülettel (önkormányzat, társszervezetek, helyi lakosok, közösségek, valamint a kurzusban résztvevő egyéb szakokról érkező hallgatók).

A kurzus keretében feldolgozott témakörök, témák

• Mit jelent a participatív tervezés? Hogyan szólíthatók meg a helyben érintettek, s milyen módon építhetőek be hatékonyan a felhasználók szempontjai a tervezési folyamatba? Hogyan valósulhatnak meg az elképzelések az olyan hátráltató körülmények hatására, mint alacsony költségvetés, sok szereplő stb.?
• Milyen lehetőségek rejlenek egy foghíjtelekben? Milyen közösségek számára lehet érdekes egy ilyen helyen történő aktivitás? Milyen funkciók kialakítása lehetséges? A különböző felhasználók igényeit hogyan lehet jól kombinálni egy helyen?
• Milyen szociális, társadalmi és közösségi hatása van a tervezett beavatkozásnak? Hogyan erősíti ez a közösséget (alkotókét és felhasználókét)?
• Hogyan lehet jó, hatékony kommunikációs stratégiát kialakítani a fejlesztés egyes szereplőivel?
• Hogyan lehet jól felépíteni a fejlesztésről szóló javaslatcsomagot?

A kurzus menete, az egyes foglalkozások jellege és ütemezésük

A kurzus első szakaszában a hallgatók megismerkedtek a helyszínnel, annak tágabb fizikai és szervezeti környezetével. Megismerkedtek azokkal a szervezetekkel, melyek partnerként vettek részt a projektben. Ezután előadások keretében megismerkedtek különböző példaértékű projektekkel, a hazai/helyi lehetőségekkel, adottságokkal, valamint a kurzus gerincét adó fogalmakkal, módszerekkel (pl. közösségi tervezés) is.

Részei voltak a képzési folyamatnak Péterfi Ferenc előadásai a részvételiségről, bevonásról, annak szerepéről, jelentőségéről, a helyi közösségek feltérképezéséről, interjúzási technikákról; módszerek és technikák bemutatása a közösségi-részvételi tervezésben, meghívott előadók: Udvarhelyi Tessza (Részvételi Iroda), Tihanyi Dominika. Ekkorra már csak online keretben tudtuk az órákat megtartani, ami nagyon sok izgalmas tapasztalatot és ráismerést adott a hallgatóknak és nekünk oktatóknak is, de egyre jobban hiányoztak a személyes találkozások.

Úgy terveztük, hogy a kurzus második felében a hallgatók 4 csoportban a felhalmozott ismeretanyag alapján dolgozzák ki tervcsomagjukat a helyszín fejlesztésére. A tervcsomagok része egy egyszerű installáció (valamilyen egyszerűen megépíthető téri elem, illetve eszköz – pl. pavilon, asztalok, padok, grillezőhely stb.), néhány, ehhez szervesen kötődő program terve, valamint a folyamat dokumentálása lett volna. A tervezési folyamatot helyszíni prezentációval terveztük zárni, ahol a leendő felhasználók egy párbeszédet követő szavazással döntik el, melyik tervcsomag valósuljon meg. A kurzus harmadik szakaszában zajlott volna a megvalósítás, végül az utolsó alkalommal egy kisebb helyszíni – a kurzus során szervezett – ünnep keretében szerettük volna zárni a kurzust.

A félév elején még bíztunk az élőben történő, valóban közösségi alkotófolyamat létrejöttében. El is indult egy, a Rév8 segítségével megvalósult „kopogtatás”, amikor a szomszédos lakók egy részét személyesen kezdték a hallgatók megkeresni kérdéseikkel. Szerették volna megtudni, milyen kötődésük, emlékeik, viszonyuk van a kerthez. Többen a kertben is eltöltöttek néhány órát, amikor szóba is keveredtek a betérőkkel. Bár egyre szorosabbá vált a bezáródás, mégis, sikerült értékes információkhoz jutniuk, mert később már egyáltalán nem volt lehetőség a találkozásokra. A pandémia miatt a MOME és a RÉV8 is megtiltotta ezeken a területeken és ezekben a terekben a találkozásokat, így a lakók személyes megkeresését is.

Így sajnos egy ponton be kellett látnunk, hogy nem fogunk tudni élőben dolgozni, sőt a helyszínen sem fogunk tudni találkozni sem egymással, sem a környékbeli lakókkal. Fordítanunk kellett a megkezdett irányon, fel kellett tennünk a kérdést: hogyan tudunk közösségben együtt alkotni anélkül, hogy találkoznánk, tehát a találkozásmentes megoldások keresése lett a maradék esélyünk. Azon az elképzelésünkön is módosítanunk kellett, hogy az elindulás első időszakában ne tervezzünk, hanem figyeljünk a helyszínen kibomló kérésekre, elképzelésekre, lehetőségekre. Mégiscsak kénytelenek voltunk valamilyen szinten tervezéssel segíteni a helyszín későbbi átalakulását.

Megkértük a résztvevőket, hogy próbáljanak meg kitalálni olyan kommunikációs formákat, melyek covid-kompatibilisek. Hiszen a félév témája mégiscsak a helyiek igényeire alapozott fejlesztési megoldások keresése és felmutatása volt. A legkézenfekvőbbek természetesen a közösségi média adta lehetőségek voltak, de volt olyan csoport, amelyik ennél tovább ment: a résztvevők az ágyásokba szúrt zászlócskákon keresztül, írásban üzentek, kérdeztek az arra járóktól, ezeknek a válaszoknak az alapján fejlesztették tovább elképzeléseiket. A résztvevők 5 csoportban dolgoztak, ezek tematikája a félév során organikusan alakult, a csoportnevek a végső „identitást” mutatják.

Kerítés csoport

A helyben hiányzó infrastruktúra feltérképezésével kezdték a munkafolyamatot (WC, áram, wifi, biciklitároló, ivókút, kuka, üzenőfal, padok, asztalok). Vizsgálták azt is, hogy ezek az elemek miben lennének előnyösek és miben nehezítenék a fejlesztést? A lehetőségek szűkülésével a kerítésre, kapura és annak közvetlen környezetére szorítkoztak.

Felvetették annak lehetőségét, hogy népszerűbb, vonzóbb lenne a hely, ha a kaput 180 fokban ki lehetne nyitni, tehát ha a bejárat valóban teljesen nyitott lenne mindenki előtt. A kapu színezésével is foglalkoztak.

Kertészet + kutyák csoport

A kert használóinak csoportjait próbálták kutatni. Központi témájuk volt a „Kutyák kérdése a kertben – kutyás vagy kutyátlan legyen a kert?” Ez nagy téma volt, megszólították a környéken élőket ezzel kapcsolatban, és az interjúk alapján próbáltak mindenki számára elfogadható megoldásokat bemutatni. Vizsgálták a kert jelenlegi állapotát (magaságyások, kutyafuttató, padok állapota és helye, növényültetés, csap, kukák, sütögetőhely kialakítása), majd a kert reális és tágabb keretek között történő átalakításának lehetőségeit. Kidolgoztak két eseményt is, a Kertészkedő és az Örökbefogadó napot, ezekhez plakátot és hívószöveget is terveztek. Választottak fogyasztásra is alkalmas, árnyéktűrő cserjéket, valamint javasolt fafajtákat a kivágandó fák helyére, majd bemutatták, hogyan képzelik el a kertet.

 

Pad és kuka csoport

Kérdéseikre érkezett visszajelzések alapján úgy gondolták, a kertet jó volna meghagyni „organikusnak, kicsit zegzugosnak”. Összegyűjtötték a válaszokat, és egy ajánlatcsomagot dolgoztak, ki, amivel hozzájárulnak a hely feljavításához. Ebben a következők szerepeltek:

• tereprendezés – magaságyások szétszedése, komposztálók építése, új padok építése a raktárban lévő anyagokból,
• „padösszerakós” és padfestéses esemény szervezése,
• fények – raktárban lévő kukából – workshop keretein belül valósulnának meg.

A régi magaságyásokat szétszedve, azokat újragondolva, izgalmas „tereptárgyat”, egy hol ágyás, hol pad elemet találtak ki. Gondoltak a komposztálásra is, valamint asztalokat is szerettek volna az ágyásokból képződő anyagokból építeni. A kerület raktárában található acél padvégeket is felhasználták a terveikben, ezekből szintén újraértelmezett padokat szerettek volna építeni egy „padépítő és -festő” eseményen. Általában ők és a többi csoport is az anyagok, tárgyak újrafelhasználható megoldásait keresték. A másik téma a kert fényei volt, ami jelenleg tejesen hiányzik. A lámpatestek megépítését is egy workshop keretein belül tervezték, szintén a kerületi raktárban felhalmozódott, feleslegessé vált kukákból. Mivel áramforrás sincs jelenleg a kertben, tölthető LED fényforrásokra gondoltak világítás gyanánt.

Legenda csoport

Ez a csoport közelítette meg talán legelvontabban a témát. Az utca történetéből és Tolnai Lajos személyéből indultak ki.

„A környéket és a szűkebb értelemben vett tervezési területet megismerve mínusz egyedi problémaként detektáltuk a kert eldugottságát és kietlenségét. Utóbbi részben az előbbiből következik, ezért az első célunk az volt, hogy a kert tágabb környezetében hívjuk fel játékosan az emberek figyelmét erre a helyre. Javaslatainkkal szeretnénk a környék járókelőit indirekt módon kizökkenteni és kíváncsiságot ébreszteni bennük, amit a bevonódás egyik első lépcsőfokának tekintünk. A tervekben szerettük volna köz- és szóbeszéd generálással, vizuális hatásokkal és aktivitást igénylő elemekkel megcélozni és bevonni az embereket.” – így a csoport program-meghatározása.

Mítoszteremtéssel („A mítoszok, hiedelmek, babonák legendák még mindig az életünk részét képezik: hoax, urban legends, konspirációk, városi sámánok…”), egyszerű népi bölcsességek újrafelhasználásával, a szomszédos ház falán található színezett téglákból kiindulva egy helyi legendát, mesterséges mítoszt találtak ki, melyet felhasználva szerették volna népszerűsíteni a kertet.

„A térképen bejelöltük azokat az intézményeket, melyeket a jelrendszer bekapcsolhat a kert életébe. Az aszfalton, illetve utcai tereptárgyakon megjelenő, dekódolni való, illetve Nazca-vonalszerű jelzések a kert legendás eleme (a színezett téglák raszterei) köré épülnének, ezzel is többletértéket adva a mágikus falnak. A mágikus téglafal színharmóniáját és arányrendszerét felhasználva képeznénk egy olyan nagyléptékű grafikát, ami az aszfalton megjelenve újdonságával és látszólagos összefüggéstelenségével tudná felkelteni a járókelők érdeklődését, ám a titok nyitjára csak a kertben derülne fény. Ahogy a mágikus fal színes téglái egy kis beavatkozással adnak sokat a kert hangulatához és varázsához, ezt az analógiát követve színes apró hozzászólásokkal is ki lehetne jelölni az utat a kerthez. Erre jó lehetőséget adnak olyan utcai tereptárgyak, mint az egyebként ritkán kedvelt utcai kapcsoló- és villanydobozok.” A színes téglákat színkódként is értelmezték, megkeresték a színek RAL kódját, ezzel megadták a jövendőbeli arculat és a kertben megjelenő elemek alapszíneit.

Kiegészítő projektjük egy nagy rajztábla volt, amit a színes téglák közelébe, a ház falára helyeztek volna el, létrehozva ezzel egy üzenő – rajz – felületet.

Hang csoport

A vizsgálódás és megfigyelés szakasza után „a helyszínnel elsősorban a kertbe betévedő emberek és a környező hangok útján ismerkedtünk meg. Ez a fajta érzékeken alapuló felmérés lehetővé tette, hogy hasonlóan tudjuk befogadni a környezetet, mint az ott lakók/kerthasználók. A hanghatásokat figyelve érdekes kontrasztokat találni pl. a zajos, forgalmas Népszínház utca és az ebbe belefutó csendes, nyugodt Tolnai utca között. Ilyen éles váltások a kert tágabb környezetére is nagyon jellemzőek.” Erre voltak kíváncsiak: a lakók milyen hangokat szeretnek, illetve milyenekre vágynak? A kezdeti élőben történő információgyűjtést kis papírzászlókon keresztül folytatták, melyeket az ágyásokba szúrtak. Ezen keresztül is érkeztek válaszok, ezek alapján haladtak tovább. „… kiderült, ki milyen hangokat szeret, melyekre figyelt fel a környéken, milyen zenét szeret stb.” „Ezen a vonalon haladva kezdtük vizsgálni a hangperifériákat (pl. építkezés, játszótér, forgalom, madarak, fák suhogása) és azok lehetséges hatásait: nyugtató, feszültséget keltő, vonzó stb. hangok. Ha kellemes hangokat viszünk a kertbe, a közérzetre hallás által gyakorolt hatás talán ösztönözheti is az embereket, hogy többet és szívesebben használják ezt a helyet.”

Elképzelésükkel megkeresték Hajnóczy Csabát (DLA, a MOME Média Intézetének egyetemi adjunktusa), akivel kidolgozták a Hangkert nevű eseményt. Ez a program bekerült a Placcc fesztivál eseményei közé is, valamint a MOME közreműködésével is megvalósul egy egész napos hangprogram a helyszínen, a Tolnai hangkert. Itt egy napon keresztül különböző hangok hallhatóak a kertben, interaktív eszközökön keresztül a résztvevők lejátszhatják saját hanganyagaikat, vagy kipróbálhatnak hangokat keltő eszközöket, illetve a hely hangjait ismerhetik meg felerősítve, torzítva. Hangsétán is részt vehetnek, ahol megismerkedhetnek vezetett módon a kerttel és környezetével hallás útján. A program bárki számára nyitott, további célja, hogy az emberek részt vegyenek a kert formálásában és használják azt.

Folytatás

A Hang csoport tervét szeptember 25-én valósítottuk meg a helyszínen, egy egésznapos, a MOME és a Józsefvárosi Önkormányzat közreműködésével megvalósuló esemény keretében, Tolnai hangkert címmel. Az esemény további pályázatok alapját képezi; szeretnénk a Hangzó várost, a Hangkert koncepcióját további városi helyszíneken is megvalósítani.

Az idei őszi félévben újabb Boldogabb város akció kurzus indul, ahol az előző félév tapasztalataira építve nagyobb léptékben gondolkozunk – végre élőben! Az új helyszín egy szintén józsefvárosi telek, de ezúttal jóval nagyobb (7700m²), és magántulajdonban áll. A tulajdonos ideiglenesen rendelkezésünkre bocsátotta, így ennek a félévnek az átmeneti térhasználat lehetőségeinek feltárása is témája. Azt szeretnénk elősegíteni, hogy a környékbeliek felfedezhessék a közösségben rejlő erőt, valamint megismerhessék a saját erőből megvalósítható változások elérésének módjait. Ez részét képezi annak a közösségi telekhasznosítás-módszernek, melyet a tapasztalatok alapján dolgozunk ki és máshol is alkalmazhatóvá tesszük.

 

A szerző

A szerző építész, doktoranda a MOMÉ-n, kutatási témája a használaton kívül esett ingatlanok újraértelmezése – akár közösségi alapon. A Blokk építész műhelyben dolgozik építész, belsőépítészként.