Az európai civil társadalom fejlesztése a közösségfejlesztés eszközeivel

2004/2

„Budapesti Nyilatkozat” – ez volt a főcíme előző számunknak, amelyben részletesen közöltük a 2004 márciusában szervezett nemzetközi közösségfejlesztői konferencia záródokumentumát. Az ottani közös elhatározás nyomán, a szervezők az EU különféle kormányzati hivatalaiban, míg az egyes országok résztvevői a saját kormányaiknál igyekeznek ezekben a hónapokban megismertetni, elfogadtatni és a kormányzati működés, a döntések részeivé tenni ennek a jelentős dokumentumnak a részleteit.


Így van ez Magyarországon is: a Közösségfejlesztők Egyesülete és a Magyar Művelődési Intézet kezdeményezésére egy nyilvános kávéházi beszélgetésre invitáltuk – többnyire sikerrel – a hazai tárcák vezetőit és a sajtó munkatársait. Októbertől már országos program alakult a „közösségi kezdeményezések segítőinek hálózata” a közösségi fejlesztőmunka és a társadalmi részvétel kiszélesítésére – alapvetően az Esélyegyenlőségi Kormányhivatal, s Göncz Kinga miniszterasszony támogatásával. (E hálózatról a következő számunkban részletesen is beszámolunk majd.)
Az alábbiakban a márciusi konferencia két indító megszólalását: Mádl Ferenc Köztársasági Elnök Úr köszöntőjét és Göncz Kinga megnyitó előadását olvashatják, majd egy a Budapesti Nyilatkozat hazai bemutatásáról szóló rádióbeszélgetéssel zárjuk a konferencia anyagainak ismertetését.

Tisztelt Konferencia! Kedves Barátaim!

Szeretettel és barátsággal köszöntöm a közösségfejlesztésnek és a civil szféra építkezésének kérdéseivel foglalkozó tanácskozás külföldi és hazai résztvevőit. Önök olyan jelentős problémakör megvitatására gyűltek össze, amely hozzájárulhat a társadalom tagjainak különféle szinteken megvalósuló, tehát egészségesebb és eredményesebb együttműködéséhez, s így a valós közérdek és közjó érvényesítéséhez.
Tisztelt Tanácskozók!
Az ember a földi lét legtökéletesebb teremtménye, aki puszta önmagában is csodákra képes. Létének alapformája mégis a közösség, szükségképpen tartozunk valakikhez. A másokkal összekötő múlt, másokéval azonos hitek, álmok, érdekek, célok kötnek egymáshoz, köteleznek, buzdítanak és irányítanak; és közben megosztjuk magunkat az emberiség, a nemzet, az otthont adó táj és település, a család, a közös munkára vagy éppen kedvtelésre, egyházba, mozgalomba, szövetségbe szerveződöttek különféle közösségeivel.
Ma természetesnek tekintjük, hogy léteznek a fejlődést szervezőerőként vezérlő globális elvek. De egyben aggódunk is, amikor a globalizációnak nevezett folyamat mindennapjainkat meghatározó következményeit közelebbről vizsgáljuk meg. Kétségtelen ugyanis, hogy a globalizáció rendkívül hatékonyan segítette elő a technika, a gazdaság, a pénzügy és kereskedelem nemzetközi kapcsolatrendszerének és globális működési feltételeinek kibontakozását. De ebben az összefüggésben kevésbé fontos a kultúra, az erkölcs, a szociális érzékenység és szolidaritás alapelveinek érvényesülése, a nemzeti, regionális, helyi kisközösségi érdekek, jogok, kötelességek, felelősségek rendszerének kidolgozása.
Nem jut elég figyelem az egyes emberre sem, annak egyedi és közösségi életfeltételeire, életmódjára, a közös hagyományokra és értékekre. Kultúráját, szokásait, autonómiáját, önszerveződésre épülő törekvéseit könnyen elnyomhatja ez a máskülönben oly kívánatos fejlődés.
Modern korunkban egyre kiszolgáltatottabbak vagyunk a magunk fölé emelt hatalmaknak. A „valósítsd meg önmagadat!” másoktól elválasztó, az olykor kíméletlen versenyeztetésben másokkal szembeállító jelszava gyakran mintha maga alá gyűrné a „szeresd felebarátodat, mint önmagadat!” eszméjét hirdető és szolidaritásra buzdító keresztény erkölcs és az abból táplálkozó jog európai történelmünk során hagyományosan alapvető elveit. Holott az élet minden területén nélkülözhetetlen az egyesek céltudatos összeszerveződése és felelős együttműködése. Milyen érzékletesen fogalmaz Arisztotelész, amikor azt mondja az európai típusú kultúrában példának tekintett görög poliszról, hogy az nem csupán maga az intézményesült hatalom, de „az a közösség, amely magában foglalja az összes többit is”.
Igen, egy társadalom minőségét jól mérhetjük le azon, hogy életképes feltételek között, egészséges önbizalommal, hatékonyan képes-e működni „az összes többi”: a civil szféra. Az olyan közösségek hálózata, amelyek önkéntes társuláson alapulnak, másoktól függetlenek, demokratikusan szerveződnek, tagjai felkészültek és tettre készek, vezetői a résztvevők felelős ellenőrzése alatt állnak. E kötelékek híján az egymástól elszakadt lények kiszolgáltatottabbá válnak, érvényben maradnak az alá-fölérendeltségi viszonyok, s csak beteljesületlen álom a kívánatos kölcsönös függőség, az egybetartozó érdekek szabad kibontakoztatása.
Tisztelt Konferencia! Kedves Barátaim!
Mi azzal a bizalommal tekintünk az újjászerveződő Európa holnapjai elé is, hogy az Európai Unió megálmodói a kontinensünkön korábban is honos erkölcsi, kulturális, jogi együttműködés útját vázolták fel. Ez teret nyit a személyiség és közösségek szabadsága, a józan érdek és a megértő szolidaritás teljesebb érvényesülése számára. Az ennek megvalósítására irányuló szándék önmagában kevés, a deklarációkon túl a közösség kiépülő intézményi és jogrendszerében azokat megvalósító tetteket is követel. Az uniós Alkotmány alappillére, hogy a formálódó elképzelések a lehető legnagyobb mértékben épüljenek az európai polgárok véleményére, igényeire, elvárásaira, s a megszülető döntések kialakításának fórumai is kerüljenek minél közelebb a polgárokhoz.
Önök, kedves Barátaim, munkájukkal jelentős mértékben járulnak hozzá ahhoz, hogy a kelet-európai térségben hosszú időn át uralkodó despotizmus által „alattvalói tudatra” szoktatott-kényszerített személyiséget a szabad polgárhoz méltó felelősségtudattal, kötelességeinek és jogainak ismeretével, közösségekbe szerveződésének belső késztetésével, s ezáltal lokális érdekei érvényesítésének nagyobb esélyével ruházzák fel.
A diktatúra közösségnek a hatalom szolgálatára mozgósítható, személyiségüktől megfosztott alattvalók tömegét tekintette. A demokrácia közössége nem ilyen: teljes emberek, igazi egyéniségek, valódi értékeket képviselő, határozott individuumok szövetsége. Bízom abban, hogy tanácskozásuk az ilyen közösségek megerősödését, az erre szövetkező egyéniségek jobb együttműködését fogja szolgálni.
Nagyra becsülöm és köszönöm eddigi eredményes fáradozásaikat, s kívánom, hogy konferenciájuk további sikerekkel záruljon!

Budapest, 2004. március 24.

Mádl Ferenc
a Magyar Köztársaság Elnöke

Göncz Kinga bevezető előadása

Tisztelt Vendégek, kedves Kollégák!

Nagy megtiszteltetés számomra, hogy engem kértek fel a Közösségfejlesztők Nemzetközi Konferenciájának megnyitására.
A rendezvénynek – azt gondolom – különös jelentőséget ad az európai uniós csatlakozás közeli időpontja, ezért e találkozás megfelelő alkalom arra is, hogy a közeljövőben és a későbbiekben csatlakozó országok szakemberei együtt gondolkozhassanak:
· egyrészt a közösségfejlesztés civil társadalom építésében betöltött szerepéről,
· másrészt a közösségfejlesztés közép- és kelet-európai helyzetéről, lehetőségei feltárásáról,
· és nem utolsó sorban egy közös európai közösségfejlesztési nyilatkozat elfogadásáról.

Magyarországon a közösségfejlesztés és a közösségi munka kialakulását csaknem három évtizednyi közös gondolkodás, tanulás, hazai és nemzetközi tapasztalatcsere előzte meg.
· A 70-es években elindult közösségi kezdeményezések legitimitása eleinte folyamatosan megkérdőjeleződött. Hosszú út vezetett ahhoz, hogy a hatalom felismerje a közösségi kezdeményezések és a civil társadalom szerepvállalásának valódi jelentőségét.
· A rendszerváltás óta nemcsak a politikai, gazdasági élet különböző színterein, hanem a társadalmi berendezkedésben is alapvető változások történtek: kiépült a demokratikus intézményrendszer, számában és társadalmi szerepvállalásban is megerősödött a civil társadalom.
· Ma viszont még bonyolultabb viszonyok között kell új szerepeket keresnünk, új kihívásoknak, elvárásoknak megfelelnünk, partnerséget fejleszteni és hálózatokat építeni országon belül és kívül, a határok nélküli Európában, együttműködve a később társuló keleti szomszédainkkal is.
A közösségfejlesztés lehetőségeit mindig meghatározza az adott ország, közösség kulturális, politikai, társadalmi és gazdasági helyzete. A prioritások országonként, régiónként is eltérőek lehetnek, tehát mindez hatással van a közösségfejlesztés gyakorlatára és elméletére az adott területen.
Hazánkban ma az egyik legnagyobb kihívás az Európai Unióhoz történő csatlakozás, mely a döntéshozatali mechanizmusban és a demokratikus kultúrában egyaránt változásokat jelent.
Az Európai Unió szociális dimenziója, a védelmi rendszerek fejlesztése, a foglalkoztatás bővítése és a társadalmi befogadás előtérbe kerülése felgyorsítja azokat a folyamatokat, amelyek hosszabb távon elősegíthetik integrálódásunkat egy szociális és szolidáris Európába.

A demokratikus viszonyok,
a demokratikus kultúra fejlesztése
Ebben a társadalmi kontextusban igen fontos szerepet töltenek be a közösségfejlesztők: tevékenységük nemcsak a demokrácia gyakorlásához szükséges készségfejlesztésében jelentős, hanem a helyi közéletben történő részvétel erősítésében, illetve a civil társadalom fejlesztésében, valamint az együttműködési formák és szolgáltatási hálózatok megújításában is.
A közösségfejlesztés célja egy együttműködőbb, emberközpontúbb társadalom fejlesztése, mely a kölcsönös segítségnyújtáson alapszik és a helyi erőforrásokra, kapcsolatokra, tudásra épít.
A közösségfejlesztés sajátos szemléletével, eszközrendszerével és módszereivel segíti a helyi cselekvési, fejlesztési tervek kidolgozását, az aktivitást, valamint a cselekvő részvételt a helyi döntések előkészítésében.

Civil társadalom Magyarországon
Magyarországon az állam és a civil társadalom közti viszony megváltozásához nagymértékben hozzájárult az is, hogy a civil szervezetek aktív szerepet vállaltak a meglévő struktúrák lebontásában. Érdekképviseleti tevékenységük fokozatosan megerősödött, de mára már a szolgáltatási szektorban is egyre jelentősebb számban vesznek részt.
A több, mint 60 ezer civil szervezet számos szakmai területen működik. Szerepük abból a szempontból is jelentős, hogy a döntéshozók figyelmét felhívják a társadalomban újonnan megjelenő, de még lefedetlen szükségletekre, problémákra. A döntések hatásainak követése és kontrollja viszont már a hagyományos civil szerepek közé tartozik.

Civil szerveztek támogatása – Nemzeti Civil Alapprogram
A partnerség és a civil társadalom autonómiájának biztosítása mellett, a kormányprogramban a civil szervezetek működési biztonságának erősítése is megfelelő hangsúlyt kap. Ezt a célt szolgálja a Nemzeti Civil Alapprogram, mely a közeljövőben induló pályázatain keresztül, a finanszírozás új rendszerének kiépítésével járul hozzá a civil szektor stabilitásához. E támogatások abban segíthetnek, hogy a civil szervezetek – állami szerepvállalásukat kiegészítve –, erőforrásaikhoz és lehetőségeikhez mérten, további feladatokat vállalhassanak fel.

Társadalmi és civil párbeszéd megújítása
A civil társadalom aktív tagjai nemcsak az információkra tartanak igény, hanem arra is, hogy a döntéshozókat kontrollálhassák.
Az előbbiekben már említettem, hogy bár a kormányprogramban is szerepel a társadalmi párbeszéd intézményrendszerének fejlesztése, feltétlenül érdemes azonban arra is kitérni, hogy mi miért tartjuk fontosnak a civil párbeszéd rendszerének megújítását.
A korábbi gyakorlatot a formális érdekegyeztetés jellemezte. Ehelyett azonban olyan új rendszer kiépítésén dolgozunk, mely világos és átlátható a benne résztvevők számára. Ezért a szakmai jogszabálytervezetek nyilvánosságát és a véleményezés lehetőségét különböző internetes fórumokon keresztül biztosítjuk. A társadalmi párbeszéd megújuló struktúrái tehát lehetőséget teremtenek arra, hogy a civil szervezetek javaslataikkal mind a tervezés, mind pedig a megvalósítás folyamatának aktív résztvevőivé váljanak.

Strukturált helyi társadalmak – civil fejlesztés
A sajátos települési struktúrából adódóan, Magyarországon igen magas a kistelepülések száma.
Statisztikai adatok szerint a civil társadalom a nagyvárosokban fejlettebb, kistelepüléseken a civil kezdeményezések kevésbé vannak jelen. Ehhez hasonlóan, a szolgáltatási szektorban is nagyok a területi egyenlőtlenségek.
Az integrált helyi társadalom erősítése érdekében az állam és a civil szervezetek közötti együttműködés fontos terepe lehet a helyi társadalmak fejlesztése, a helyi közösségi kezdeményezések támogatása és a civil struktúrák kiépítése, különösen olyan vidéki térségekben, ahol komplexen és halmozottan jelennek meg a különböző társadalmi problémák.

Együttműködési lehetőségek a társadalmi problémák megoldásában
Az állami, önkormányzati és civil társadalom szereplői más-más módszerekkel, eszközökkel felelősséggel és eltérő szakmai identitással vesznek részt a fejlesztési folyamatokban.
A közeljövő feladata, hogy feltárjuk azokat a kapcsolódási területeket és lehetőségeket, amelyek felerősíthetik az állami, civil és közösségi kezdeményezések összehangolását.
Ezért a társadalom fejlesztésében részt vevő valamennyi szereplő számára együttműködési lehetőségeket jelenthet olyan közös célok megvalósítása mint:
· a társadalmi kohézió és társadalmi befogadás elősegítése, illetve
· az életminőség javítása.
A mai magyar társadalom strukturális problémáinak – a szegénységnek, munkanélküliségnek, a kirekesztődésnek – megoldása nem hárítható át kizárólag a helyi közösségekre és az őket segítő civil kezdeményezésekre. Ezeken a területeken az állami szerepvállalásra, finanszírozásra és a kormányzati koordinációra feltétlenül szükség van.
Ezt szolgálják az olyan kormányzati cselekvési programok, reformok, mint:
· a Nemzeti Fejlesztési Terv,
· az Általános Fejlesztési Terv,
· a Vidékfejlesztési stratégia és koncepció,
· a Közigazgatási reform,
· a Népegészségügyi program
· és a SZOLID projekt.
Az említett kormányzati programokban kialakítjuk a civil szervezetekkel történő együttműködés kereteit, továbbá a reformfolyamatokhoz történő kapcsolódásukra lehetőséget biztosítunk azzal, hogy részvételükre a tervezés és a megvalósítás fázisában is módot nyújtunk.

JIM A társadalmi programok közül
a társadalmi befogadásról szóló közös memorandumot külön kiemelném
Az Európai Unióhoz történő csatlakozásunk egyik kötelezettségeként – 2004 júniusáig – Magyarország is elkészíti „Nemzeti akciótervét” a társadalmi befogadás elősegítése érdekében. A Közösségi Akcióprogram keretében megvalósítandó feladataink: a társadalmi kirekesztődés jellegzetességeit, okait, folyamatait, tendenciáit feltáró elemzések készítése, a szakmapolitikai együttműködés és az információcsere áramlásának elősegítése, valamint a legjobb gyakorlatok kölcsönös megismertetésére irányuló tevékenységek, illetve hálózatépítés és valamennyi érintett szereplő bevonása a szegénység és a társadalmi kirekesztődés felszámolása érdekében.
Az elmúlt évtizedben a szegénység mélyült, ezért e program feltétlen prioritást élvez. A kutatások azt jelzik, hogy a szegénység szempontjából különösen a gyermekek veszélyeztetettek, de a veszélyeztetett csoportok között említhetjük még a kistelepüléseken élőket, az egyedül élő időseket, a romákat, a fogyatékossággal élő embereket és a betegeket. A JIM elsősorban az előbb említett csoportok helyzetének javítására fókuszál azzal, hogy valamennyi tárca bevonásával a védelmi rendszerek megerősítését célozza. A társadalmi integráció érdekében elősegíti
· a szolgáltatásokhoz való hozzáférést,
· a foglalkoztatás bővítését, valamint
· a társadalmi és kulturális integrációval kapcsolatos komplex programok fejlesztését.

Néhány további példa az együttműködésre
· A regionális és kistérségi átalakulás, a decentralizáció folyamatainak támogatása, a résztvevők közötti kooperációt és a konszenzusteremtést szolgáló technikák elsajátításának segítése,
· A komplex vidékfejlesztési programokban a közösségi szemlélet, valamint a gazdasági és humán résztvevők közötti együttműködés erősítése, fejlesztése,
· A szociális gazdaság fejlesztése (kiegyenlítő és felzárkóztató programok)
Partnerségen alapuló, komplex foglalkoztatási és szociálpolitikai programok fejlesztése. A programok sikeres megvalósításnak feltétele az érintett térségben a helyi önkormányzatok, térségfejlesztési és szociális szakemberek, intézmények és civil szervezetek összehangolt együttműködése.
· A SZOLID program, vagyis a szociális törvény megújításának projektje
A szakmai koncepcióban a fejlesztés egyik célja a közösségi alapú szolgáltatások megerősítése, a szektorsemlegesség és a civil szolgáltatók biztonságának növelése a szabályozás és a finanszírozás útján.
· Az önkéntes segítésről szóló törvény – civil kezdeményezésre – még ebben az évben a Parlament elé kerül. A törvény kereteket és feltételeket teremt ahhoz, hogy az önkéntes segítők a korábbinál szélesebb körben kapcsolódhassanak be a szolgáltatások rendszerébe, így az önkéntes hálózat fejlesztése is az együttműködés további terepe lehessen.
Partnereink a megvalósításban – közösségfejlesztők és közösségi munkások Magyarországon
A közösségfejlesztés hazai gyakorlatának elterjesztésében, az iskolarendszeren kívüli tanfolyami, alternatív tanulási lehetőségek szervezésében és fejlesztésében, az oktatók és a terepek felkészítésében az elmúlt évtizedekben nagy szerepe volt
· a Közösségfejlesztők Egyesületének,
· a társadalmi és civil együttműködést, fejlesztést segítő országos szervezeteknek,
· a Civil Kollégiumnak és
· a közösségi munkások hálózatának.
A közösségfejlesztő szervezetek sokat segítettek abban, hogy a hazai és nemzetközi „jó gyakorlatokat”, a különböző civil kezdeményezéseket a társadalom különböző csoportjai jobban megismerhessék.
A szociális képzések valamennyi típusában jelen van a közösségfejlesztés és a közösségi munka oktatása. A közösségi munkások szerepe jelentős az innovatív kezdeményezések és projektek kidolgozásában, a zárt intézményi struktúrák rugalmasságának és nyitottságának fejlesztésében, a települési szintű gondolkodás és aktivitás erősítésében. Közreműködnek abban, hogy a településen élők felismerjék saját erőforrásaikat, megszervezzék önmagukat és más külső forrásokkal egészítsék ki belső kapacitásaikat.

Hálózatok fejlesztése, együttműködés itthon és Európában
A közösségfejlesztéssel foglalkozó szervezeteknek jelentős szerepük és tapasztalatuk van a hálózatok fejlesztésében. A hálózatok a társadalom szövetét alkotják, csökkentik az elszigeteltséget, így a hálózatban együttműködő szervezetek hatékonyabbak érdekképviseleti feladataik megoldásában is.
További lehetőség az állami, önkormányzati, civil és vállalkozói szektorok közötti együttműködés fejlesztése a különböző humán (oktatás, egészségügy, kultúra, szociális) területeken. A folyamatban történő együttműködés irányulhat egyrészt a problémák megfogalmazására és azok közös megoldási alternatíváinak kidolgozására, másrészt segítheti az azonos vagy eltérő érdekek megjelenítését, közös stratégia kidolgozását.
A különböző szakmai és partnerségi hálózatokban nagyobb esélye van a szakmai tapasztalatok megosztásának és átadásának, a jó gyakorlatok terjesztésének.
A hálózati munka hozzájárulhat egymás kultúrájának jobb megismeréséhez, a módszerek közös fejlesztéséhez, a szakmai tapasztalatok átadásához.
Bízom abban, hogy ez a konferencia is a közös tanulást és a határokon átívelő együttműködést segíti. Kívánom, hogy elegendő idejük legyen tapasztalataik kicserélésére, szakmai kapcsolataik elmélyítésére és a hosszabb távú együttműködések kereteinek megszilárdítására.

Köszönöm a figyelmet.