A Parola 2024/3 számában „Kilőttük magunkat az űrbe! – Galaxis Útikalauz Öregedéshez bemutató műhely a nyári egyetemen” címmel olvashattátok bemutatkozó írásunkat. A nyári egyetem Galaxis utazását követően már a földön beszélgetünk egymással. A mikrofonnál Török Bettina és Knyihár Éva (Betti & Bubu), a P-AGE Tudatos öregedés társalapítói.

Bubu: Betti! Itt lapozgatom a Parola őszi számát, amiben azt olvashatjuk, hogy „ A nyári műhelymunka és az erről szóló rövid beszámoló egyfajta „beharangozója” a témának, mivel a nemzetközi ökoszisztémáról, a magyarországi hálózatépítésről, valamint a P-AGE Tudatos Öregedésről és a Pécsi közösségi Intergenerációs és idősbarát platform projektről bővebben a Parola tavaszi lapszámában olvashattok…” 

Arra gondoltam, egy beszélgetés keretében meséljük el az említett lapszámot elolvasó, azóta bizonyára türelmetlen érdeklődőknek, mit is csinálunk… Kezdjük az elején, mit szólsz?! Meginterjúvoljuk egymást, jelképesen itt van egy mikrofon is. Kezdhetem?

(Betti mosolyogva bólint, visszamosolygok.)

Emlékszel az első találkozásunkra?

Betti: Kristálytisztán (mosoly),  2021 ősze volt. Egy szakmai váltás kellős közepén voltam, közel két évtizednyi gyógypedagógiai, szociális intézményi munkával a hátam mögött. Tavasszal ezt a fejezetet lezártam, és megingathatatlan hittel elindultam az ismeretlen, új élet felé. Júliusban érkezett az elhívás, amikor egy interjút olvastam az interneten, amelyben az interjúalany a sikeres öregedésről és a szociálgerontológiáról mesélt. Micsoda? Ezekről miért nem hallottam én eddig?! Valósággal beszippantott, faltam a cikkeket és tanulmányokat a témával kapcsolatban. Szeptemberben már szociálgerontológia szakos hallgató voltam Veszprémben, és októberben találtam rá a Hekate Tudatos Öregedés Alapítvány honlapjára. Lépésről lépésre bontakozott ki bennem egy vízió, és társakat kerestem a valóra váltáshoz, a szemléletformáláshoz, a közösségépítéshez. Bubu, azonnal Te jutottál eszembe! Megkerestelek azzal, hogy találkoznunk kell, és nemsokára már teázva beszélgettünk az Esze Tamás utcai kuckódban. 

Bubu: Hát erre én is nagyon élénken emlékszem. Hihetetlen üdeséggel, csillogó szemmel léptél be a kicsit barlangszerű, sivár irodámba. Én lelkileg nagyon terhelt és kimerült voltam haldokló édesanyám állapota miatt. Az a beszélgetésünk nagyon jókor jött és nagyon jó időben talált meg. Jó volt kicsit “panaszkodni” valakinek, de szembesített azzal is, amit édesanyám által a saját bőrömön is éreztem, hogy idős korunkban mennyire kiszolgáltatott helyzetbe kerülhetünk pillanatok alatt. De mi van azokkal, akik magányosan, betegen, reményvesztetten élik utolsó éveiket, támogató család és barátok nélkül? 

De a lényeg: ez a beszélgetésünk nagy erőt és hitet adott abban, hogy szembesülve saját mulandóságommal, öregedésemmel, új gondolatokkal közelítsek a saját életemhez. Ez a felismerés sokat segített gyászom feldolgozásában is, mivel pár hétre rá anyum meghalt, és bizony vele haltam egy kicsit én is. 4 év ápolás után, kimerülten és végtelen szomorúsággal visszacsöppenni a munkába, „elcsípni” a fonalat…, nem volt könnyű. Nagyon lelassultam, kiégtem, iszonyatosan öregnek éreztem magam, mindenem fájt. Akkor nagyon átértékelődött bennem sok minden, amit addig gondoltam magamról, hogy mire vagyok képes, és miként is menedzselem az életem. Na, és akkor jöttél te ezzel a TUDATOSSÁGGAL ☺! Rögtön betalált!

De ennyi sztorizgatás után, kanyarodjunk rá a lényegre! Mit is csinálunk mi most, amiben már nem csak mi ketten vagyunk?

Betti: Nem csak mi ketten vagyunk, de nem ám (mosoly)!

Az első beszélgetésünk után pár héttel elkezdtünk online ismerkedni a Hekate Tudatos Öregedés Alapítvány (beágyazott link https://tudatosoregedes.org)  két alapítójával, Milánkovics Kingával és Milánkovics Milénával (beágyazott link: https://hekate.foundation/whoweare).

Annyira hasonló a gondolkodásunk, hogy szinte pillanatok alatt a nemzetközi partnerek lettünk, és elkezdtünk dolgozni egy szakmai programon azzal a céllal, hogy a elültessük Pécsett a tudatos öregedés ökoszisztéma magjait, közösséget építsünk, illetve meglévő közösségeket támogassunk a tudatos öregedés szemlélet elsajátításában. 

Egy nagyon intenzív két hónapos tervezés és koncepcióalkotás következett, amely során elkészült az a szakmai anyag, amely 2022-2024 között Pécsi közösségi intergenerációs és idősbarát platform elnevezésű Erasmus+ projektünk keretében már meg is valósult. Bubu és Betti szerelemprojektnek hívtuk (mosoly) a kezdetektől, és ezzel a felütéssel hívtuk meg a szakértői közösségbe (beágyazott link https://pecsikozossegialapitvany.hu/oregedes/p-age-tudatos-oregedes-interdiszciplinaris-szakertoi-kozosseg/) azon szakembereket, akik a játszópajtásaink lettek az ökoszisztéma-építésben, a 10 alkalmas nemzetközi online tudatosöregedés-képzésben és a SorsFordító Társas időutazás társasjáték fejlesztésben (beágyazott link https://pecsikozossegialapitvany.hu/oregedes/p-age-tarsasjatek-fejlesztes/). Közel 20 szakértő barátunk csatlakozott a sokszínű közösségünkhöz. Törekedtünk arra, hogy minél több szektor, illetve szakterület képviselve legyen.

Számomra tele volt a projekt inspirációval és tanulási lehetőséggel. Hatalmas élmény volt a társas megalkotása! Nehéz szavakkal visszaadni, hogy milyen személyes és szakmai élmény egy “gondolatmagból” megalkotni egy ilyen komplex játékot egy ilyen szuper csapattal együtt. Minden alkalommal meghatódom, amikor látom, ahogy megérinti a résztvevőket Mari története, ahogy a játékmester viszi őket egyre mélyebbre a saját gyökereik, életük, döntéseik mögött rejlő mozgatórugók felé. És remélhetőleg egy tudatosabb jövő felé.

Bubu, közösségfejlesztőként hozzád a projekt melyik része állt a legközelebb?

Bubu: Természetesen nem a társadalmi hatásmérés (széles mosoly), amit szintén beépítettünk a projektbe. Tudom, az is nagyon fontos, hogy lássuk, valójában milyen hatással is voltunk és vagyunk a szakmai és egyéb közösségeinkre, de valójában ebben a projektben azok a dolgok és események izgattak a legjobban, amiktől hozzánk kapcsolódtak, kapcsolódhatnak az emberek. A szervezkedés, lelkesítés mindig jól ment és nagy örömet okozott. A “tudatosság”, az “egyéni és közösségi felelősségvállalás”, és a helyi ökoszisztéma építése pedig a szakmai kihíváson túlmenően új “missziót” adott a saját életemben is. A szakértői találkozók, a társasjátékfejlesztői folyamat, a játékmester képzésünk résztvevőivel való közös munka igazi ajándék volt kicsit már megfáradt közösségfejlesztői lelkületemnek, és a legjobb, hogy nemcsak volt, hanem most is van, hiszen a projektnek vége, de a közösség megmaradt, sőt folyamatosan bővülünk, szóval a helyi ökoszisztéma szépen épül, fejlődik.

A projekt hevében megszületett “Galaxis útikalauz az öregedéshez” workshop és képzés ötlet pedig csak hab a tortán, hiszen ezt nem is vállaltuk. Úgy gondolom, ezzel a tematikával jó esélyünk van népszerűsíteni a Tudatos öregedés szemléletet.

Na, de most hozok egy fincsi teát, de innen folytatjuk – mondjuk azzal, hogy mi is ennek a szemléletnek a lényege.

(gyors vízforralás, székre állva teásdoboz-keresés, csörömpölés…)

Betti: Köszi, de jó illata van ennek a teának (elégedett mosoly)!

Tudod, engem valósággal sokkolt amikor tudatosult bennem, hogy 10-15 de akár 20 évet iskolában, képzésekben, tanulással töltünk, hogy felkészüljünk az aktív, munkaerőpiaci életünkre és semmi képzést vagy felkészítést nem kapunk az öregkorra, ami akár 35-40 év is lehet! Plusz még közbeszéd sincs ennek létjogosultságáról vagy hiányáról. Lényegében erről szól a tudatos öregedés, amelynek forrása a Hekate Tudatos Öregedés Alapítvány. A szervezet 2017 óta végez hiánypótló szolgáltató és kutatói tevékenységet Európa több országában és már hazánkban is. Segítséget nyújtanak egyének számára, hogyan tudnak készülni a saját idős korukra, illetve közösségek számára, hogy megoldást találjanak az öregedéssel összefüggő problémáikra. A tudatos öregedés egy komplex szemléletmód, amely öregedéssel kapcsolatos megközelítéseket integrál, illetve új szempontokat azonosít, az egyéni, közösségi, társadalmi és ökológiai szintekre és a jelenkor aktuális kihívásaira egyaránt reflektál. 

“A tudatos öregedés azokat a jelenben meghozott döntéseket, cselekedeteket jelenti, amellyel az előttünk álló ismeretlen és kiszámíthatatlan jövőt formáljuk, alakítjuk” – fejből idézem, remélem pontosan (mosoly). A Hekate szemlélet 10 alappillérre összpontosít, amelyek egyformán fontos hangsúlyt kapnak. A projekt keretében a szakértőinkkel együtt részt vettünk a Hekate 30 órás Tudatos Öregedés képzésén, és körüljártuk ezeket a tématerületeket, egyéni és közösségi szinteket egyaránt érintve.

Bubu: Hát tudod, én nem is gondoltam volna, hogy egy online képzés ennyire jó tud lenni! Hiszen az általad említett 10 szemponthoz teljesen új szemlélettel közelítettünk, és igazán inspiráló gyakorlatias példákkal, nemzetközi jó gyakorlatokkal ismerkedhettünk meg. Számomra az egyik legfontosabb tanulság volt, hogy a tudatos öregedés nem arról szól, hogy elkerüljük az idő múlását, hanem arról, hogy a lehető legjobb minőségben éljük meg azt, és felkészülünk mindarra, amire lehetőségünk van. Hogy megfelelő hozzáállással és apró, tudatos szokásokkal hosszú távon hatalmas változást érhetünk el!

De nézzünk rá egy-két alap pillérre! Kezdeném azzal, amiről a legtöbbet szoktunk beszélni, a testi és szellemi egészség megőrzésével, ahol egyértelmű, hogy az egyik legfontosabb tényező az egyensúly. A fizikai aktivitás, a megfelelő táplálkozás és a mentális frissesség fenntartása “kéz a kézben járnak”. Ha az egyik terület elhanyagolt, az hatással lesz a másikra is. Én például tudatos testmozgásban nagyon lustának számítok (szégyenkező arckifejezés), most kezdem az említett apró változtatásokat – ahová lehet séta, több kirándulás. Imádok főzni, így élvezem az új kihívást: egészségesebb és változatosabb ételek készítése a családomnak.

Betti: Bubu, a fizikai testünk kapcsán eszembe jutott valami, amiről keveset esik szó, pedig borzasztóan fontos lenne, hogy képben legyünk. A fogsorunk állapota, a fogaink egészsége és mindaz a kihívás ezekkel kapcsolatban, amivel az öregedés során találkozunk, sokszor szembesülés formájában. Számomra az hozta testközelbe ezt a témát, hogy 46 évesen belevágtam a fogszabályozásba, ami régi vágyam volt. Emiatt sokszor terelődik a téma a beszélgetésekben fogsorra és a fogakra, és talán könnyebben megosztanak velem személyes történeteket a fogszabályzóm miatt. Azt tapasztalom, hogy szégyen, félelem és tabusítás övezi a fogaink állapotát és a fogászati beavatkozásokat. Hasonlóan a nőgyógyászati és urológiai témákhoz. Genetikánktól és szájhigiéniás szokásainktól függően – a ritka szerencsés kivételektől eltekintve – előbb-utóbb szembesülünk azzal, hogy dolgunk van ezzel. Koronák, hidak, műfogsor, implantátumok, ki tudja, mi még. Ezek nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is nagyon megterhelő dolgok, és ami nem hagyható figyelmen kívül, rendkívül költségesek. Ez egy olyan tétel, amit, ha nem vagy tehetős, akkor szükséges betervezni előre, mint mondjuk egy komolyabb nyaralást vagy autóvásárlást.

Bubu: Ebben nagyon érintett vagyok én is. Pár éve derült ki, hogy komoly fogínysorvadásom van, elkerülhetetlen a drasztikus beavatkozás – .sokkol lelkileg és anyagilag is!

De inkább nézzünk egy számomra kedvesebb és fájdalommentesebb tényezőt, a kapcsolatainkat (széles mosoly)! Egyre több kutatás igazolja, hogy a társas kapcsolatok bizony kulcsszerepet játszanak az egészséges öregedésben, és nemcsak érzelmileg, hanem fizikailag is hatással vannak ránk, hiszen az aktív szociális élet segíthet fenntartani a mentális frissességünket és a boldogságérzetünket. Persze, ahogy öregszünk, változnak a kapcsolataink, mivel a munkahelyi közösségekből való kilépés, a gyerekek kirepülése vagy akár a barátok és házastársak elvesztése mind-mind hatással lehet a társas életünkre. Ezért tudatosan kell keresni azokat a lehetőségeket, ahol új kapcsolatokat alakíthatunk ki vagy a meglévőket ápolhatjuk. Számos lehetőségünk lehet erre: csatlakozni egy közösségi klubhoz, önkénteskedni vagy akár új hobbikat kipróbálni, ahol másokkal találkozhatunk.  DE! SŐT! A fiatalabb generációkkal való kapcsolattartás, közös programokon való részvétel is rendkívül inspiráló és motiváló lehet.

A saját környezetemben is tapasztalom, hogy sokan úgy gondolják, hogy az időskor az elcsendesedés időszaka, pedig az aktív társadalmi szerepvállalás pozitív hatással van mind az egyénre, mind a közösségre. 

De számomra a “legizgalmasabb” téma a spiritualitás, az életvéggel kapcsolatos alkalom volt. Én nem vagyok vallásos, de nagyon erős a hitem és a “ragaszkodásom” az élethez, mindig is nehezen emésztettem a halállal kapcsolatos eseményeket, témákat. Anyum és apum is otthon halt meg, mindkét esetben ápoltam őket, ott voltam. Ez sokat segített a félelmeim kezelésében, saját mulandóságom elfogadásában. De még mindig tele vagyok szorongással….

 

Betti: Bubu, emlékszel, hogy milyen felemelő élmény volt, amikor júliusban a Tudatos Öregedés Klubban az életvégi kérdések és a halál volt a téma? Hangyányit aggódtunk előtte, hogy nem lesz-e túl megterhelő, túl sok. És igen, megterhelő volt, de közben az történt, hogy megnyílt a tér, egy megtartó és biztonságos tér a személyes megosztásoknak, és a nehéz és súlyos történeteken keresztül kapcsolódni tudtunk egymáshoz. És ebben is vannak társas kapcsolatok is.

Bubu: Minden mindennel összefügg (mosoly).

Hoppá! Hogy elszaladt az idő! Most nézem, lassan indulnunk kell a szokásos havi Tudatos Öregedés Klubra. De mindenképpen folytassuk ezt a beszélgetést, hiszen még nem értünk a végére, hogy mit is jelent ez a “tudatosság”, és hol tartunk a hálózatépítéssel.

Betti: Várom a folytatást, napestig beszélgetnék ezekről (mosoly)!

 

Szerzők:

A P-AGE Tudatos Öregedést 2022-ben alapították közösen, egy nemzetközi együttműködés (Hekate Conscious Ageing Foundation) keretében.

Knyihár Éva 1965-ben született Pécsett. Szociális munkás, közösségfejlesztő. Alapító kurátora a Pécsi Közösségi Alapítványnak. 2011 óta a pécsi Civil Közösségek Háza civil szakértője. Férje asztalosmester, három fiuk: Bence (39), Bálint (36), András (33) és három leányunokájuk van.

Török Bettina 1978-ban született Kaposváron. 2005-ben végzett szociológia szakon a PTE BTK egyetemi képzésében, és útja azonnal a szociális intézményi ellátás területére vezetett. Pályája kezdete óta civil szervezetekkel dolgozik, társadalmilag sérülékeny emberekkel és családokkal, az értékteremtés és a társadalmi hatás vezérli. Folyamatosan képzi magát, a szociális szakvizsga megszerzése mellett gyógypedagógus, rehabilitációs szaktanácsadó és szociálgerontológus végzettséget szerzett. Pécs 25 éve jelenti az otthont számára. A Pécsi Tudományegyetem Demográfia és Szociológia Doktori Iskolában a tudatos öregedés témában készül doktorálni.