Elhangzott 2004. augusztus 11-én Kunbábonyban, a Nyári Egyetemen. A szerk.

A vidékfejlesztés (de általában a területfejlesztés és a regionális politika) közösségfejlesztéssel összefüggő kihívásai (és lehetőségei) a következők:

1) Hol vannak a vidékfejlesztés találkozási pontjai/határai a közösségfejlesztéssel?
A vidékfejlesztés egyrészt nagyon sok szakterületbe integrálódik, pl. agrárpolitika, regionális politika, területfejlesztés, településfejlesztés, szociálpolitika, oktatásügy stb., ugyanakkor maga is integráló szakterület, azaz a felsorolt szakágakkal kölcsönös, „építkező” kapcsolatban van. Ez vonatkozik a közösségfejlesztéssel való kapcsolatára is, ami egy ugyanilyen, szakterületi skatulyába nehezen besorolható, komplex terület. Területileg ez a kapcsolat a vidéki térségekben valósulhat meg, tartalmilag a közösséggel összefüggő programozási (pl. vidékfejlesztési stratégia, program), működtetési (pl. partnerség, együttműködés) dolgokban.
2) Lokalitás – egyediség – autonómia
– Vidékről (mint ahogyan térségről is), általában nem, csak konkrétan érdemes beszélni. Hiszen többféle vidék van, többféle térség, amelyek különböznek egymástól térben (területi másság) és időben (változások). Ez a különbözőség mindig egyenlőtlenséget és egyensúlytalanságot (fejlett/ebb/ és elmaradott/abb/térségek) jelent; de benne van egy olyan minőségi tényező is, hogy mások az adottságok (természeti, emberi, így gazdasági és társadalmi adottságok), s más megoldások születnek – sokszínű, differenciálódó a tér.
– Ezt azért hangsúlyozom, mert a területfejlesztés-vidékfejlesztés többnyire általában beszél a térségről (a területfejlesztés egészen nagy léptékben, a vidékfejlesztés az emberekhez közelebbi léptékben), holott egy térség társadalmi értelemben igazából, emberekből, illetve közösség(ek)ből áll. Ezért helyzete, jövője közvetlenül egyéni (így nagyon sokszor kiszámíthatatlan és szubjektív) döntésektől is függ (pl. elköltözök-e onnan?; ott alapít-e vállalkozást?)
– Mindezt úgy, hogy a térség jövőjét befolyásoló döntések egyszerre bent (ott élők) és kint (támogatáskezelő szervek, tőkés befektetők, nagyvállalatok, intézményfenntartók, közigazgatás) születnek. Mindezt akkor, amikor már ez nem is (csak) országos, hanem globális méretekben zajlik. A globalizáció mellett/benne (bizonyos esetekben ellenében) zajló folyamat egyfelől a regionalizáció, illetve a lokalizáció. Utóbbiakban, főleg a lokalitásban jön elő a térségi különbözőség és egyediség, illetve az ott élő emberekhez kapcsolódó tényezők. Ezek terület/vidékfejlesztési szakzsargonnal pl. a térség belső erőforrásaiban (és/vagy gyengeségeiben) összegződnek.
– A lokalitásban nagyon fontos az ember és a közösség: hogyan éli meg a lokalitást, képes-e valódi lokalitást képviselni, létrehozni, képes-e a globalizáció folyamatában autonóm módon részt venni, képes-e kezelni (ismeri-e) a helyi szellemi – kulturális – anyagi vagyont, tisztában van-e az értékeivel, individuális vagy közösségi értékeket képvisel-e?
– Áttételesen egészen a kulturális örökséghez és a hagyományhoz (de a kultúrához mindenféleképpen) juthatunk el, hiszen a lokalitáshoz és a lokális- egyedi utakhoz kell identitás, értéktudat, hagyománytudás, „gyökérzet”, kulturális közeg.
– A lokalitás igazán feltehetően akkor működik, ha egyben autonómiát is jelent (tehát nem egyoldalú függés): autonóm térséget, autonóm gazdaságot, autonóm kultúrát és társadalmat, ami rendelkezik saját erőforrásokkal, ezeket kezelni tudja, a jövőjét alakítani képes, „döntéshozási” helyzetben van.
3) Partnerség – részvétel
– A partnerség, azaz az együttműködés mindenféle külső követelmény nélkül is alapvető (lenne): van-e (működő) helyi demokrácia, van-e (és milyen) civil aktivitás, léteznek-e közös ügyek, a helyi elit „húzza-e” a közösséget vagy elkülönül (milyen mélyen szántják föl a közösséget az egyéni és kisebb csoportérdekek)?
– Emellett az EU által finanszírozott programokban a partnerség követelmény is: az egyeztetésben (tervek, programok készítése), a végrehajtásban (legtöbbször előny, ha a projekt több partner együttműködésében valósul meg).
– A vidékfejlesztés egy pozitív példával (egyben a legnagyobb követelménnyel) szolgál e téren. Ez a LEADER („közös akciók a vidéki gazdaság fejlesztéséért”) program, ami a helyi fejlesztési szereplők helyi (valóban saját hatáskörben működtetett) vidékfejlesztési programjára épül; s alapkövetelmény benne a helyi kezdeményezés, a partnerség, az integráció, a hálózatépítés.
4) A fentieket a vidékfejlesztés hogyan tudja kezelni szemléletben és módszertanban?
– Módszertanban: közös jövőkép, közös stratégiaalkotás, partnerség, közösségi részvételen alapuló tervezés.
– Szemléletben: lokalitás – ember – értékközpontúság – közösségi részvétel.