Gyöngyösön az 1989-es évre sorra létrejöttek a politikai pártok helyi csoportjai.
Az MSZMP egyik utódpártja, az MSZP – időnként sikerrel, időnként sikertelenül – leveti korábbi ballasztjait. A Városi Tanács hirtelen elkezdte hangoztatni pártoktól független semleges működését, így az MSZP esetleges progresszív változásait ügyesen elhárítja magától.

A tanácsi apparátusban, a polgárok megbízását nélkülöző tanácstestületben és a helyi termelőegységek, intézmények vezetésében a 40 év alatt kikovácsolódott visszahúzó beidegződések . konzerválódtak.
Alulról még nincs, felülről már nincs ellenőrzés, függőségi helyzet. Így aztán (tisztelet a kevés kivételnek) előttünk állnak a helyi torz alakulatok. Nem nehéz felismerni az őket sarkalló célt: pozíciók átmentése későbbi időkre.
A város civil társadalma, ha felelősséggel viseltetik saját települése iránt, nem nézheti tétlenül ezt a helyzetet. Nem ülhetnek ölbe tett kézzel, hogy közéletüket jobbítóan befolyásolják, nem várhatnak a szabad tanácsválasztás időpontjáig. (Különben is, akkor sem fog csoda történni.)

Az ellenzéki kerekasztal politikai szempontból foglalkozott ezzel a
kérdéssel, de érthető okokból most az országos választásokra koncentrál.
Ebben a helyzetben a helyi közélet más szintjein kell felvetni a kérdést. Szerencsére voltak, akik felvetették. A Múzeum Baráti Kör kezdeményezte a “Szövetség Gyöngyösért” létrehozását. Társadalmi- és politikai szervezetek, egyesületek, vallási közösségek szövetkezésre hívnak. Mint ahogy alakuló nyilatkozatukban megfogalmazzák: “…Az elmúlt évtizedek zsákutcába torkolló társadalmi mechanizmusa már csak akadozva működik … Az átmeneti időszak komoly veszélye, hogy városunk közéletében is háttérbe szorulnak olyan egyetemes emberi, kulturális és történelmi értékek, amelyek megőrzése és szolgálata független a napi politikai csatározásoktól. nem lehet a pillanatnyi gazdasági helyzet függvénye … Kulturális értékeinek megőrzése, a város lakói kulturális igényének megőrzése és továbbfejlesztése nem lehet sem állami, sem társadalmi szinten egy-egy intézmény kizárólagos feladata.”Mindezek megoldására széleskörű társadalmi összefogást sürgetnek. Az összefogás szerveződése, a közélet befolyásolásának módozatai még nem álltak össze.

EI ne kiabáljuk, mégis valami elindult. Az 1989. december 21-i tanácsülésen a Múzeum igazgatója szerényen előterjesztette a “Szövetség” nyilatkozatát. Felhördülő, arrogáns fogadtatás volt a válasz. Következésképpen a kérés, amellyel a Városi Tanácshoz fordultak – “…vegye figyelembe a Szövetségbe tömörült szervezetek véleményét és ne hozzon olyan elvi jelentőségű döntéseket, amelyekkel nem tudnánk egyetérteni” – egyelőre csupán óhaj maradt.
A gyöngyösiek abban bízhatnak, hogy induló mozgalmak megizmosodását már nemegyszer segítette elő a másik oldal elbizakodottsága.

Szamosvári György