Hartyándi Jenőt a legtöbben a Mediawave fesztivál szervezőjeként ismerik. Ezt a tevékenységet vagy 30 év után átadta másoknak, de ez a nyughatatlan ember persze kitalált magának egy új elfoglaltságot: 2022 februárjában elindította a Ravazdi parasztszalont, a párbeszédnek, az együttgondolkodásnak és a helyi nyilvánosságnak egy új formáját.

Hartyándi Jenő (Forrás: pf686ef4c584c9d1b6830e64e77c4c032.jpg (1920×1280) (nyugat.hu)

Több kérdés is hirtelen fölmerül itt, az egyik maga ez a név: parasztszalon.  A szalon a polgári nyilvánosságnak egy klasszikus színtere volt valamikor. A parasztság éppenséggel nem volt a polgári nyilvánosságnak, de a polgárságnak sem a része – és ez itt egy nagyon érdekes konstellációban összejött, Mintha dichotómia lenne, két egymástól nagyon távollévő dolog. Szóval mi ez a parasztszalon? A másik kérdés pedig a Ravazdi. Úgy tudom, Ravazd egy település a környéketeken.

Pontosan húsz kilométerre van Győrtől, Pannonhalma melletti falu egyébként a 83-as út mellett van, úgyhogy sokan keresztül mennek rajta.

Mesélj egy pár dolgot erről a parasztszalonról. Nyilvánvalóan nagyon exkluzív és nagyon izgalmas: mindenki fölkapja a fejét, hogy Ravazdon mit keres ez a parasztszalon?

Ennek van egy kis előtörténete, hogy én olyan harminc évig vittem a Mediawave nevű nemzetközi film- és zenei fesztivált.

Ez múlt idejű?

Még a Covid előtt eldöntöttem, hogy visszavonulok, és átadom a fiatalabbaknak a szervezést. Meg hát közben a nyugdíjkorhatár fele közeledtem, és gondoltam, hogy miért kéne nekem kihalni ebből a műfajból, talán inkább meg kéne próbálni valahogy továbbadni a velem együtt dolgozó, meg utánam jövő kollégáknak és minél jobban háttérbe vonulni a dologból.
Az előzőekből következően az történt, hogy arra gondoltam, hogy így nyugdíjas koromra kitalálok magamnak egy saját dolgot, amit egyedül el bírok vinni. Gondolok itt a művészetközvetítésre, és az utóbbi tíz évnek a közösségi, szervezői munkáira.

Hát az ilyen típusú embernek, mint te, könnyen komoly betegséget, meg még ennél súlyosabb dolgot is hozhat egy hirtelen bekövetkező inaktív állapot. Abszolút megértem azt, hogy cselekvés híján ezek szerint találtál egy magadhoz való műfajt. Na, egy kicsit mesélj erről a parasztszalonról. Hogy jött ez a név?

Gyakorlatilag Ravazdi esték címen indítottuk el, egy új közösséget építettem magam köré. Ezt tavaly (2022) február legelején kezdtem, tehát gyakorlatilag 11 hónapja megy, heti rendszerességgel működik, ami egy 1300 fős kis faluban nem kis merészség. Van egy parasztház-komplexumunk, meg a két pajta, meg ilyesmi. A pajtában csinálom ilyenkor télidőben, meg a nagyszobában, ami egy klasszikus parasztház, a tisztaszobát nevezzük így.

Nyilván ez, korlátozott befogadóképességű, tehát körülbelül 20-25 ember fér el benne? Azért ez a létszám egy író-olvasó találkozó vagy egy költői est, kiállításmegnyitó manapság is.

Igen, és még valami: azt gondoltam, hogy mára eljutottunk odáig, hogy a rendszerváltás utáni nagy lendület elfogyott a magyar kultúrából és a művészetközvetítésből, de erősen globalizálódik minden körülöttünk. Engem elgondolkodtatott, hogy lehet, változtatásokat kéne hozni a művészetközvetítésbe is, meg a közösségépítésbe is.

Mi újat tud hozni ehhez képest a parasztszalon Ravazdon?

Azt is mondhatnám, hogy egy ponton kiégtem ebben a fesztiválszervezésben, és akkor az az ötletem lett, hogy le akarom küzdeni ezt az állapotot. Úgy gondoltam, hogy vissza kell lépni az alapokhoz. Tehát hogy elölről kell kezdeni a dolgokat. Ez egy újrakezdés.

Ami feltűnő, hogy ez a kezdeményezés látszólag nagyon erősen próbál a lokalitáshoz kötődni, – ez Magyarországot, de annál szűkebb környezeteteket is jelenthet, ami pontosan ebben a nagyon globalizálódó világban egy eléggé ellentétes folyamat. Mintha sokkal erőteljesebb lenne a helybeliség, a környezet, az innen elszármazottaknak a felkutatása, bemutatása, az őrájuk való figyelemfelhívás.

– Igen, Dunántúlra koncentrálunk. De ha megnézed a programot, most is vannak benne országos hírű emberek, nemzetköziek is.

És a közösség itt mit jelent, kik elsősorban, akiket elgondolsz, amikor tervezel valamit, és akik valójában járnak is?

Nyilván realista vagyok, és persze meg is szondáztam a környezetemet. Mindenki mondta a magáét, hogy hülyeség egy faluban ilyesmit csinálni. Merthogy ki a franc fog eljönni, akárcsak a 20 kilométerre lévő Győrből is,  ahol egy csomó minden van,  ahová elmehet? És ráadásul miért hétköznap van ez, amikor aztán a legnehezebben mozdulnak az emberek.

Mi erre a te válaszod?

Azt kell mondanom neked, hogy sokkal biztosabb a közönsége a parasztszalonnak hétköznap, mint a hétvégén. Ennek is van ám logikus magyarázata, mert ugye ezek kicsi programok – szándékoltan kicsi dolgok, nem is akarnak sok embert vonzani, de hétvégén az embereknek sok programjuk van, ellenben szerdán este mindenki ráér, nem készül sehova. Úgy 10-20-25-30 ember mindig összegyűlik.

És kik ők körülbelül, falubeliek vagy a környékről?

A faluból egy-két ember jár, a környékről ellenben többen, tehát vannak itt a környező falvakból. Természetesen ezek értelmiségi programok, ezt bátran ki kell mondani. Az egyetemista réteg az, amelyik még izgul ilyen érdekes témákra, de a többség persze Győrből jön. De azt is mondanám, hogy a régióból elég szépen jönnek.
Maga a parasztszalon elnevezés – ezt az elején kérdezted, de aztán mindig kikerültem – honnan jött? Ez tőlem ered. Maga a szalon kifejezés, ahogy te is említetted az elején, tényleg egy polgári megnyilvánulás, polgári összejövetel. Én nem akartam pusztán polgári összejövetelt csinálni. Ezért próbáltam lelágyítani ezt a kifejezést a parasztpéntekre. Ez szerintem jól sikerült, nagyon hamar sikerült bevezetni abba a közegbe, ahol vagyunk. Az elején  nem lehet érezni, hogy milyenek a jó nevek. Úgy látszik, hogy ez bevált.

Van-e valami, amit most tervezel, vagy pedig nagyjából, akik adódnak az ismeretségi vagy az alkalmi találkozások köréből? Hogy alakul most a program?

Többféle sorozatot viszek. Vannak egyrészt a környékbeli művészek – a közösségépítőknek a jelenléte fontos számomra. Ezen belül most elindítottam egy olyat, hogy közönség- és közösségszervezők – fesztiválszervező sorozatot indítottam.
Például a harmadik szerdán idén a Márta Pista jön, a Művészetek Völgyének kitalálója. De előtte már voltak ketten, aztán jönnek majd sorba a többiek, mert ezt a világot én jól ismerem.

Tehát akkor hetente egyszer van ez a Ravazdi parasztszalon. Ti rögzítitek ezeket az estéket, és ezek elérhetőek utólag is.

Igen, hát ez talán a specialitásunk, mert amiről eddig beszéltem, tulajdonképpen ilyen szalonokból szerintem nagyon sok van, csak nem nagyon nyilvánosak, hogy így összejárnak emberek a közösségbe, beszélgetnek. Csak nem nagyon rögzítik ezeket. A lelkükben megmarad, de nem tudja az utókor majd visszanézni. Nálunk ez tehát a különbség, hogy az elejétől fogva módszeresen több kamerával rögzítjük, és amelyik olyan, azt utólag ráadásul még ki is bővítjük. Mondjuk egy portrébeszélgetés esetén olyan videofelvételeket is rakunk bele, amik nem biztos, hogy megtörténtek ott az előadásban.

Ami illusztrálja ezt a vendéget?

Tulajdonképpen ezek portrék lesznek, amik szerintem érdekesek lehetnek a jövő számára. Nem az az érdekes, hogy ma hányan nézik végig vagy belenéznek-e. Ez egy kornak a hangulatát fogja visszaadni. Ezek igazán ötven vagy száz év múlva is érdekesek lesznek, és a rögzítéssel fennmaradnak.

Ha valaki beírja, hogy Ravazdi parasztszalon, akkor rátalál ezekre a felvételekre?

Ez teljesen jó. Elkezdtem a Youtube-ra is fölrakni, létrehoztam egy Youtube csatornát is.

 

Szerző:

Péterfi Ferenc eredetileg Újpalotán népművelő, majd közösségfejlesztő. Később az NMI és jogelődjeinek a Közösségfejlesztői Osztályán dolgozott, majd az osztály vezetője lett.
Falusi és városi terepmunkákban vett részt, egyetemi, szakmai és civil képzések oktatója, konferenciák szervezője. A Parola folyóirat alapító főszerkesztője, évekig a Közösségfejlesztők Egyesületének titkára, majd elnöke volt.