A palócföldi közösségekért: A Nógrád megyei ifjúsági közösségi számláról

1990/1

Nógrád megye 234 ezres lakossága 120 településen él, melyek közül 65 társközség. Ez az ország legsűrűbb faluhálózatát jelenti.
Az ipar a megye északi területére korlátozódik, s az itt kialakult tradicionális ágazatok (kohászat, bányászat, üvegipar) mindegyike súlyos gondokkal küzd.

A fiatal munkavállalók több mint 50o¦-a ingázó, részben ,megyén belül, többségében Budapestre. Van olyan község (Buják), ahonnan a 2800-as lélekszámból több. mint 900 ember naponta utazik budapesti munkahelyére. Évek óta komoly probléma, a községben élő, elsősorban a gyermeket nevelő nők helyben történő foglalkoztatása. A megyében egy felsőfokú tanintézet (Pénzügyi- és Számviteli Főiskola, Salgótarján) kihelyezett tagozata,14 középiskola, 6 szakmunkásképző működik. A közművelődési ellátottság magán .viseli az aprófalvas települések, s a lakótelepi ellátatlanság általános gondjait.
E tényezők együttes hatása hátrányosan hat a munkahelyi, lakóterületi és iskolai közösségek kialakulására.
A községekben még ma is őrzik, ápolják a palóc hagyományokat.
Az ÁISH és a KISZ KB 1987-ben hozta létre az ifjúsági közösségi számlákat. Kuratóriumunk még 1987-ben megalakult, s azóta lényegileg változatlan összetételben működik. Tagjaink között van egyesületi ember, tanácselnök, ifjúsági vezető, közösségfejlesztő munkát végző népművelő.

Pályázataink kiírásánál az alábbi célokat érvényesítettük:
1. Célul tűztük ki magunk elé a kisközségi művelődési egyesületek, szabadidős társaságok támogatását. Az elmúlt öt év egyesületi tapasztalatai megmutatták számunkra, hogy ezek az egyesületek, társaságok felpezsdítik a falusi közösségi életet, segítik felismerni az együvé tartozás, a közös cselekvés szükségességét. Ez nem csupán kulturális programokban, hagyományőrzésben nyilvánul meg, hanem gazdasági, közéleti újat keresésben is. Az e településeken kialakult összetartó erő például szolgál az alakulóban lévő városi, lakóterületi csoportoknak is.
2. Segíteni szándékoztunk olyan társaságokat, csoportokat, melyek képesek felszínre hozni a település polgárainak érdekeit, ezáltal lehetővé téve az érdekérvényesítést.
3. Az úgynevezett “egyéb” kategóriában támogattunk olyan egyéni vágy csoportos kezdeményezéseket, melyek az ifjúság művelődésének erjesztői lehetnek. Az eltelt három év alatt öt ,pályázati szakaszban 282 pályázatot értékeltünk, helyszíni megismerés, írásos bírálat, nyilvános vita formájában, s 129 pályázó kapott 17-180.Q00.- Ft- ig terjedő támogatást. A 4 millió Ft-os központi alaphoz 1.870.000.- Ft közvetlen, s 1.400.000.- Ft közvetett (eszköz, helyi tanács, gazdálkodó szervezetek) helyi erővel tudtunk hozzájárulni. (Összesen 7,27 millió Ft)
Eredmények:
Úgy érezzük, sikerült néhány igen eredményes kezdeményezést felkarolnunk. Támogattuk többek között:
– azt a borsosberényi kezdeményezést, ahol a megélhetés szinte egyetlen forrása a tradíciókon alapuló málnatermesztés, s a 600 lelkes kisközségben a helyi értelmiség (a pap és a pedagógusok) összefogtak a falu önmegtartó képességének biztosítására
– a salgótarjáni VIDOR klubot működtető öntevékeny közösséget, melynek munkája során a klub programjai fiatalok százait vonzzák (egyedül Salgótarjánban). Sikerült elérni, hogy a klub nyereségesen működve lehetővé teszi az egyéni és a csoportérdekek találkozását. (Bérelt helyen, bérelt eszközökkel, teljes rezsivel)
– ifjúsági turisztikai szálláshelyek létrehozását, melynek eredményeképpen 1990 tavaszán Mátramindszenten, Palotáson, Mátranovák-Cserpusztán, Er- dőkürtön, Berkenyén és Nógrádsipeken olyan hátizsákos-hálózsákos szálláshelyek jönnek létre, ahol az odaérkező fiatalok olcsó szállást, főzési lehetőséget, s programkínálatot (sport, turisztika, művelődés) is találnak
– a salgótarjáni KIVISZI és a szécsényi SZIMAT amatőr művészeti egyesületek munkáját, melynek eredményeképpen már öt ifjúsági színmű került előadásra több tucat helyszínen
– a balassagyarmati IPOLY és a Bátonyterenyei Krónika megjelenését, stb, stb…