Helyben, helyi ügyekről, nyomtatott formában, közérthetően, őszintén és kritikusan szólni, és ezt minden postaládába eljuttatni – ennek még mindig nagyon nagy ereje van.

Kevesen tudják, hogy a Nyomtass te is! hetilap előzménye egy kistelepülési „újság” volt. Valamikor a 2000-es évek első felében egy Pest környéki településen éltem néhány évig. Akkor még internet szolgáltatás sem volt ott, ezért először azt kezdeményeztem, hogy hozzunk létre egy teleházat, amihez kapcsolódóan mikrohullámú internetet is bevezetjük a községbe. A mából nézve már elég hihetetlenül hangzik ez. Kezd feledésbe menni az a nagyszerű kezdeményezés is, amit a teleházak jelentettek. Ezek olyan irodák, közösségi terek voltak, ahová bárki bemehetett internetezni, és a számítógép használatához, illetve különböző ügyek kereséséhez szakszerű segítséget kapott. És persze a gyerekek is játszhattak kedvükre az újdonságnak tekinthető számítógépes játékokkal. A teleház általam felvetett ötlete a legaktívabb és legnyitottabb embereket szólította meg a helyi közösségből.

Ez idő tájt figyeltem fel arra, hogy az önkormányzat elhallgat egy nagyon fontos ügyet az ott élők elől, mégpedig a gázközmű vagyon államosításáért a településnek járó százmilliós nagyságrendű összeget. Nyilván nem akarták és nem is tudták volna örökre titkolni, de az időleges hallgatás sem volt tisztességes. Nagyon erős témának tűnt ez, amit, én legalábbis úgy éreztem, tudatni kellene minden ott élővel.

Valami nagyon olcsó és egyszerű megoldást szerettem volna kitalálni. Ekkor született meg az ötlet, hogy legyen ez egy A/4-es lap, amelyet félbehajtunk és mind a négy oldalára szöveget tördelünk, ami így egy négyoldalas pici újságot ad ki. Lényeges volt az ötletben, hogy egy ilyen kiadványt bárki otthon is elkészíthet. Esetünkben az akkor 14 éves gyerekem volt a tördelő. Ráadásul a lapot bármilyen nyomtatón lehetett sokszorosítani, és adott volt a terjesztői hálózat is a teleház körül gyülekező aktív emberekből.

Természetesen ezen a településen is volt hivatalos önkormányzati lap, olyan, mint az országban mindenütt, unalmas, olvashatatlan, a hírek jórészt arról szóltak, hogy a polgármester köszönti az idősek otthonában élőket, vagy éppen szalagot vág át, és még néhány közhasznú hirdetmény.

Mint várható volt, „nagyot szólt” már az első lapszám is. Felbolydult a település, mindenki magyarázatot követelt, hogy miért hallgattak a pénzről, mi lesz a sorsa a váratlanul érkező hatalmas bevételnek.

Az újságot ettől kezdve havonta kiadtuk. Az önkormányzat – nyilván akaratán kívül, de – folyamatosan szolgáltatott érdekes, izgalmas témákat. A lap hiteles volt, független, bizalmat ébresztett, ezért egyre több információt kaptunk az emberektől, elláttak minket munícióval. Mivel tényleg olvasták is lapot, a kiadvány hátsó oldalán szívesen hirdettek a helyi szolgáltatók, vállalkozók, ami bőven fedezte a nyomtatási költséget. Az újság és a teleház körül aktívan dolgozó emberek közül később többen is képviselők lettek.

Ezt az alapötletet vettük elő 2017 nyarán, csak már országos méretekben. Ekkor indítottuk el a Nyomtass te is! hetilapot, amely azóta is folyamatosan megjelenik, és már a 294. számnál tart. Itt a cél az volt, hogy olyan híreket juttassunk el, főleg kistelepülésekre, amelyeket a kormány által szinte teljesen elfoglalt nyilvánosság elhallgat előlük.

A példányszám az évek során folyamatosan emelkedett. Az önkéntes terjesztők és a pénzügyi támogatók száma nyilván mindig a választások közeledtével nőtt meg, vagy olyan felforrósodott politikai helyzetekben, amikor a nagyközönség is jobban odafigyelt a közéletre. Hosszú hónapok voltak, amikor tartani tudtuk a 700.000/hét példányszámot, de a csúcs az 1.300.000 volt egy adott héten. Ehhez persze több ezer önkéntes terjesztő is kellett.

Elég hamar felismertük, hogy nagyobb az érdeklődés, ha helyi ügyeket is találnak a lapban az olvasók. Eleinte független megyei hírportálokkal működtünk együtt – mint például a debreciner.hu, szabadpecs.hu, nyugat.hu, borsod24.hu, kecsup.hu, 7300.hu, veszpremkukac.hu, stb -, akik hiteles információkat, cikkeket adtak át nekünk. A tőlük átvett írások a lap utolsó oldalán szerepeltek.

De ez még mindig csak a megyei szint volt. Akadt néhány kisebb település, ahol a Nyomtass te is! neve alatt és a mi szakmai kontrollunk mellett időnként saját helyi lapokat készítettek. Ennek legerősebb példája Tótkomlós volt, ahol az újság körül egy olyan közösség kovácsolódott össze, amely később az önkormányzati választásokat is megnyerte.

Folyamatosan komoly nehézséget okozott, hogy egy központból nem könnyű ellenőrizni a lokálisan született írások hitelességét. Szinte lehetetlen helyismeret nélkül utánamenni annak, hogy a megjelentetni kívánt információk valóban helytállóak-e, és nem csak egy szűk csoport elfogultságát tükrözik.

Ahogyan telt az idő, egyre rosszabbodott a helyzet abból a szempontból, hogy vidéken folyamatosa nőtt a félelem a „politizálástól”. Próbálkoztunk helyi környezetvédelmi ügyek felkarolásával is, de amikor meglátták, hogy a lapunk többi oldalán „kormánykritikus” cikkek találhatók, akkor ijedten visszaléptek. A próbálkozásokat máig nem adtuk fel, de a mi fő profilunknak megmaradtak az országos ügyek.

A Nyomtass te is! újság valójában egy olyan modell, amely a gyakorlatban bizonyította a működőképességét. A technológia bárki által felhasználható, mindenki képes hasonló módon, csak más címmel ilyen lapot szerkeszteni. Előnye, hogy olcsó, gyorsan előállítható, nem nagy terjedelmű, a terjesztés önkéntes alapon is megoldható, és amit még nem hangsúlyoztam eléggé: nagyon nagy közösségteremtő ereje van.

Az igazi gondot az okozza, hogy ha valaki vidéken ilyesmire adja a fejét, az ma már komoly egzisztenciális kockázatot is vállal. Ráadásul egy olyan megosztott légkörben, ahol jó eséllyel a többség még hallgatólagosan sem mellette áll.

Ha valaki képes is ezt az akadályt megugrani, komoly szakmai kihívásokkal szembesül. Az önkormányzatok és az államigazgatásnak minden vidéki meghosszabbítása durván megnehezítette az információkhoz való hozzáférést. A kormányzattól kiinduló, elzárkózó és ellenséges magatartás „leszivárgott” a legalsóbb szintekig is. Nem tartják természetesnek, és megengedik maguknak, hogy ne adjanak információkat.

Emellett muszáj megfelelni bizonyos szakmai követelményeknek is, mert csak úgy lesz hiteles és védhető egy helyi kiadvány. Sokoldalúan kell tájékozódni, alaposan ellenőrizni az információkat, lehetőleg minden felet meghallgatni, egyértelműen, világosan és érthetően fogalmazni. Sajnos ezeknek a követelményeknek néha a profik sem felelnek meg, hatványozottan igaz ez az „amatőrökre”.

A nehezítő tényezők mellett persze remény is van. Rengeteg bátor, kreatív és képzett ember él az országban, akik tenni szeretnének valamit. Sok helyen nem hagyják szó nélkül a visszaéléseket. Az ügyek mentén kialakuló közösségek pedig képesek bátorítani és segíteni egymást.

 

Szerző:

L. László János újságíró, civil aktivista. A rendszerváltástól másfél évtizeden át a Magyar Hírlap munkatársa, majd belpolitikai rovatvezető. Hosszú éveken át a Localinfo önkormányzati szakmai lap főszerkesztője. Az eDemokrácia Műhely Egyesület alapító elnöke. A hat évvel ezelőtt indult Nyomtass te is! hetilap főszerkesztője.