A Nyíregyházi Kosár bevásárló közösség története

A bevásárló közösségek olyan csoportok, amelyek elsősorban a helyi élelmiszergazdaságot akarják átalakítani, megmenteni. Ennek érdekében helyi mezőgazdasági termelők termékeit juttatják el közösségi módszerekkel a helyi fogyasztókhoz. Összehozzák a kínálatot és a keresletet, de még inkább olyan emberi kapcsolatok kialakítását végzik, ami egy nagyon lényeges, alapvető szükségletünk, a jó minőségű élelemellátás megszervezéséhez szükséges.

A történet nem tudatos közösség-alakítással kezdődött, hanem azzal, hogy barátaim unszolására elkezdtem előadásokat tartani helyi pénzről. A 2008-as gazdasági válságnak érezhetőek voltak még a hatásai, és sokat meséltem arról, hogy a pénzrendszer működésén milyen sok múlik. 2-3 előadás után kialakult egy kis baráti kör, akikkel sokszor az egyik tagunk cégének irodájában beszélgettünk. Esténként. A város felett. Mert az iroda a város legmagasabb irodaházának felső emeletén volt. Egyetértettünk abban, hogy ha csak beszélünk róla, évszázadokig tart, mire helyi pénzünk lesz Nyíregyházán, tehát mást kell kitalálnunk.

Ebben az időben mutatta be Fogel Frigyes a Kulturális Kreatívok című filmjét. Az a néhány ember, aki ekkor elkezdett rendszeresen összejárni, magára ismert ebben a filmben. Mi lettünk a Nyíregyházi Kulturális Kreatívok. Készítettünk egy facebook oldalt ezen a néven, és intenzíven posztoltunk arról, hogy a világban mi minden zajlik, és hogy nekünk milyen céljaink vannak itt Nyíregyházán.

Azután jöttek a kedvelések, és elkezdték kérdezni az emberek, hogy kik vagytok, lehet-e csatlakozni hozzátok. Na ez jó kérdés, hiszen mi csak egy kis baráti társaság voltunk, se szervezet, se infrastruktúra, se kialakult rendszer. Hogyan is lehetne hozzánk csatlakozni?

Aztán egy közös töprengés során kisütöttük, hogy közösségi beszélgetéseket fogunk szervezni a városban. Pénzünk nem volt arra, hogy kibéreljünk egy termet, ezért egy belvárosi kocsmába kéredzkedtünk be, megígérve, hogy mindenki fogyaszt majd valamit.

Körülbelül 30 ember jött el arra a felhívásunkra, hogy beszélgessünk a nyíregyháziak életéről. Tematika nem volt, hagytuk, hogy spontán alakuljanak a dolgok. Ami volt, az némi facilitátori tevékenység, hogy azért mégis haladjunk majd valamerre. A résztvevők nagyon élvezték ezt, és mivel sok ember nem ismerte egymást, viszonylag nagy hangsúlyt kapott a bemutatkozó kör. Később értettük meg, hogy milyen nagy szerepe volt ezeknek a bemutatkozó köröknek. Az első találkozót még 3 közösségi beszélgetés követte. A másodikon már közel 50-en voltunk, ezért nagyobb kocsmát kellett keresnünk. Ott a 2 órás programból 1,5 óra a bemutatkozással ment el, de senki sem sürgette a folyamatot, mert nagyon érdekes volt hallgatni az embereket, hogy mi érdekli őket, ki mivel foglalkozik. Később értettük meg, hogy ez a momentum mennyire lényeges volt a nyíregyházi kosár életében. Ugyanis ezeken a beszélgetéseken a résztvevők voltak a legfontosabbak, nem egy ügy, egy projekt vagy egy cél.

Minden csoport, közösség alakulási szakaszában mások a meghatározó jelenségek, mint a már meglévők esetében. Mindenki új. Nincsenek kialakult szokások. Mivel a résztvevők egyéni gondolatai nagy figyelmet kaptak a csoporttól, ezért joggal érezhette mindenki, hogy ebben a körben ő fontos. Számít a gondolata és a véleménye. Valóban számított. Hiszen ez volt a találkozók lényege. Beszélgettünk arról, ki hogyan látja azt a valóságot, ami körbe vesz bennünket.

Aztán még többen lettek az érdeklődők. Már nem volt Nyíregyházán olyan vendéglátóhely, ahová befértünk volna. Ekkor már úgy gondoltuk, hogy a város művelődési házának pont ilyen találkozók befogadása lenne a szerepe, így itt béreltünk termet. A bérleti költséget amolyan örömkasszás módszerrel összedobtuk.

A művházas találkozókra már olyan konkrét témákkal készültünk, amelyeket a közösség határozott meg. A korábbi beszélgetéseken elhangzott témakörökből szavazás útján választottuk ki, hogy mivel haladjunk tovább. Az egészségügy, pénzelmélet, oktatás, környezetvédelem, helyi élelmiszerellátás ügyeiből egyértelműen az utóbbi győzött. Végül is az evés mindenkinek fontos…

A témát úgy kezdtük feldolgozni, hogy a beszélgető csoport tagjaiból néhányan felvállaltak egy-egy részkérdést, és azt a közösség elé tárták. Mind a témakör, mind annak a feldolgozási módja szervesen alakult ki, senki nem dominálta, irányította a folyamatot. Egy szelíd facilitálást biztosítottunk, aminek hatására az emberekben meglévő kreativitás teret kapott, és ezen keresztül egy érdekes folyamat alakult ki.

Egyik csoporttagunk, Palicz Ildikó történetesen a hazai bevásárló közösségekből készült fel. Mások a francia iskolai tanyapedagógiáról, vagy a városi kertészkedésről beszéltek. Egy bácsi a saját kertjét mutatta be, és egyben fel is kínálta, hogy ott kertészkedjünk.

A kis rövid előadások után lehetett érezni, hogy a bevásárló közösségek témája izgatta legjobban a társaság fantáziáját. Élénk beszélgetés alakult ki. Valamit kellett kezdenünk ezzel a látható energiával. Feltettem a kérdést: ki örülne annak, ha Nyíregyházán lenne egy ilyen bevásárló közösség? A „látható többség” kifejezéssel szokták leírni azt, amikor körülbelül mindenki jelentkezik… Aztán jött a következő kérdés. Oké, szeretnénk. De csak akkor lesz itt bevásárló közösség, ha mi megcsináljuk. Tehát ki az, aki hajlandó dolgozni is azon, hogy egy ilyen közösség létrejöjjön? 25 ember iratkozott fel egy papírlapra címmel, telefonszámmal, hogy részt vesz a szervezésben.

És elkezdődött a szervezés. Ildikónál maradt ez a feladat, ő kezdte összehívni az embereket. Történetesen a Waldorf iskola fogadta be a szervező csapatot, hisz egy kisebb osztályra való ember járt össze rendszeresen, hogy kitalálja, miként lesz bevásárló közösségünk.

Az volt az alapelv, hogy mivel magunk sem tudjuk, hogyan kell Nyíregyházán bevásárló közösséget csinálni, ezért tanuló magatartást vesszünk fel. Ez a tanuló attitűd nem csak azt jelentette, hogy utánanéztünk annak, hogy mások mit csinálnak, hanem leginkább azt, hogy abból tanulunk, ami a mi tapasztalatunk. Terveztünk, megcsináltunk valamit, majd megbeszéltük az eredményét és újra terveztünk. Ez egy folyamatos visszacsatolást és közös gondolkodást igénylő folyamat, ami aztán hozta az eredményeket. Így lett szoftver, lettek termelők, és kitaláltuk az első átadási folyamatot is.

A közösségi tervezés során mindig jöttek a kérdések, ott ültünk körben és igyekezett ki-ki hozzátenni a saját tudását, ötleteit, kapcsolatait. Így lett meg az első helyszín is, és azóta a többi, hiszen rendre kinőjük azokat az épületeket, ahol működünk. Ez a közösségi működés teremtette elő az átadási napok infrastruktúráját is. Így lettek például hűtőink. Eleinte használaton kívüli hűtőket kaptunk ajándékba, később adományokat gyűjtöttünk a vásárlóktól és a termelőktől, és abból vettünk továbbiakat.

Mára a kezdeti közösségi minőség átalakult. Ma már van jogi hátterünk, mert rájöttünk, hogy enélkül nem megy, ezért alapítottunk egy egyesületet. Vannak átadási napok, aminek egészen jól kialakult a logisztikája. Ma az önkéntesség az, ami a közösséget jellemzi, és a fejlesztésről átkerült a hangsúly az üzemeltetésre. Persze a fejlesztés továbbra is fontos, de arányaiban kisebb teret kap. Vagy másként megközelítve: sok energiánkat leköt az, hogy 150-170 vevőt, 40-60 termelőt összekössünk heti rendszerességgel.

A fejlesztői munka a saját rendszereink apró alakításában merül ki, amit továbbra is közösségi beszélgetéseken igyekszünk megvalósítani. Ha úgy érezzük, hogy kezd feszíteni valami, akkor leülünk és kitaláljuk a megoldást. Ma 15-17 önkéntes működteti a bevásárló közöséget.

És elérkezett annak is az ideje, hogy más bevásárló közösségek kialakulásában is segítsünk. Ebben is azt a szelíd módszert követjük, mint a mi megalakulásunkkor. Ismereteket és tapasztalatokat igyekszünk átadni, és segítünk a leendő közösségek kulcsembereinek abban, hogy a kialakuló közösségi minőséget miként érdemes ápolni.

Ezért hoztuk létre a www.kosarkozosseg.hu oldalt. Ennek van egy tudástár része is, ahol a bevásárló közösségek alakulásáról, működtetéséről szerzett tapasztalatainkat osztjuk meg.

Ha visszatekintünk erre a 7 évre, akkor tulajdonképpen azt látjuk, hogy olyan emberek kezdtek beszélgetni, akikben volt valamilyen tenni akarás a jövőért. Ez találkozott némi facilitálási ismerettel és jó szemlélettel. Ebből pedig kinőtt egy olyan folyamat, aminek mára nemcsak a mi helyi közösségünk élvezi az eredményeit, hiszen az elmúlt egy évben 6-8 településen is elindult helyi bevásárló közösségek szervezése.

És még egy gondolat erről a közösségi formáról. A bevásárló közösségek nem arról szólnak, hogy néhány ember közösen intézi a beszerzéseit és így olcsóbban jut termékekhez. A Ez a forma valahol a gazdasági élet és a szociális-, társadalmi élet határvidékén található. Ez a határvidék pedig igen érdekes lehetőségeket biztosít. Ha elég ügyesek vagyunk, akkor talán egy szolidáris, közösségi logikára épülő, a környezet eltartóképességére is figyelő gazdasági rendszer kezdeti kialakulásának is terepe lehet a bevásárló közösség.