Az International Community Development Practice című angol nyelvű kötet egy igen nagylélegzetű, nemzetközi esettanulmányok bemutatására épülő közösségfejlesztési-módszertani összefoglaló. Szakmai kézikönyv, amely rendszerezi a közösségfejlesztés elméleti és történeti tudásanyagát, valamint valóban hiánypótló mű abban a tekintetben, hogy a benne felsorakoztatott esettanulmányokon keresztül ismerhetjük meg e rendkívül érdekes szakma alapelveit, irányait, kihívásait és célkitűzéseit.

Charlie McConnell, Daniel Muia & Anna Clarke (szerk.) (2021): International Community Development Practice. Routledge, New York.

Bevezetés

A szerzők célja az volt, hogy egy átfogó módszertani útmutatót készítsenek a nemzetközi közösségfejlesztés gyakorlatának rendszerezésére és továbbfejlesztésére, ezzel irányt mutatva a praktizáló szakembereknek, oktatóknak, kutatóknak és stratégiaalkotóknak egyaránt.

Jelen könyvajánló betekintést nyújt a fentebb említett kötet szerkezetébe és tartalmába, nem célja a kötet részletes bemutatása és elemzése. Arra azonban mindenképpen hivatott, hogy felhívja az olvasó figyelmét erre az izgalmas közösségfejlesztési gyakorlatokat tartalmazó kiadványra.

A főszerkesztőkről

A kötet ismertetése előtt röviden, pár sorban a főszerkesztőkről: Anna Clarke, Az IACD (International Association for Community Development)^[1] jelenlegi elnöke, az Ulster Egyetem oktatója, valamint társszerzője a 2009-2015 között kidolgozott UK Standards for Community Development^[2] kiadványnak. Charlie McConnell, Az IACD korábbi elnöke, közel 50 éve dolgozik közösségfejlesztőként. Nagy szerepe volt abban, hogy a közösségfejlesztést elismerjék szakmaként nemzetközi és nemzeti szinten, a közösségfejlesztés nemzetközi standardjainak egyik kidolgozója. Daniel Muia, Az IACD szubszaharai igazgatója, tagja a szervezet oktatásért, publikációkért és professzionális fejlesztésért felelős tanácsának. A kenyai Kenyatta Egyetem Szociológia Tanszékének egyetemi adjunktusa.

A könyv szerkezete

A kiadvány szerkezetét tekintve egy igen érdekes vezérfonalat követ, mely a közösségfejlesztés nemzetközi standardjai köré szervezi a bemutatott esettanulmányokat. Mindezek előtt, a könyv elején minden szerkesztőről, közreműködőről és az esettanulmányok szerzőiről is olvashatunk egy-egy gondolatot, rövid bemutatást. Köztük Boda Kittiről, a Közösségfejlesztők Egyesületének munkatársáról is, aki az Ágon megvalósult közösségszervezési folyamatot mutatja be tanulmányában.

A kötet két különböző előszóval indul, amelyekben a szerkesztők először az általános célokról és a kiadványról írnak rövid bemutatást, majd a második, Anna Clarke által papírra vetett előszó a könyv célközönségéhez szól. Ezekből kiderül, hogy az olvasó milyen módon hasznosíthatja ezt az igen vaskos kiadványt, valamint áttekintést kapunk a könyv szerkezeti felépítéséről is.

Az első fejezet a közösségfejlesztés mint szakma történeti áttekintését tartalmazza mintegy 30 oldalban. Ezek után az egyes fejezetek az IACD nemzetközi irányelveihez igazodva csoportosítva tartalmazzák az esettanulmányokat. Minden rész bevezetéssel, rövid összefoglalással indul, ezek elején a hivatkozások, korábbi kutatások eredményei, az elméleti háttér és a téma kontextusa kapott helyet, majd ezek után 5-5 esettanulmány következik az aktuális témában: példák a világ közösségfejlesztési gyakorlatából. A tizedik fejezet egy előretekintés, mely a közösségfejlesztés szakmai irányaival, jövőbeli kihívásaival és az azokra adható lehetséges válaszokkal foglalkozik.

Elöljáróban

A szerkesztői előszóban olvashatjuk, hogy a kötet összeállítói olyan nemzetközi gyakorlatokat kerestek, amelyek valóban sikeresek, és inspirálnak másokat a közösségi munkában, így egy igazán hiánypótló mű születhetett meg. Kiemelik, hogy bár nagyon nehéz, sőt sokszor lehetetlennek tűnik a teljes (esély)egyenlőségért, magasabb célokért küzdeni, de mégis ez a közösségfejlesztés lényege. A helyben végzett közösségfejlesztői munka egy igazán nemes hivatás, egyedülálló szakma, amely alapja a részvétel, a partnerség, a befogadás, valamint a közös cselekvés. A kötet valamennyi szerzője az IACD tagja, mind vállvetve küzdenek a közösségfejlesztés nemzetközi irányelveinek megvalósulása érdekében. Ez a kötet rendszerezi az elméleti és gyakorlati tudást, közös irányba tereli a fejlesztéseket és cselekvéseket, ezzel is segítve a folyamatok előmozdítását, a közel 60 éves közösségfejlesztői szakma fejlesztését.

Anna Clarke, az IACD elnöke kiemeli, hogy a könyvet azzal a céllal hozták létre, hogy útmutatóként szolgáljon a világ bármely táján dolgozó szakember számára. A köteten 18 közreműködő szerkesztő munkálkodott, 65 szerző esettanulmányát dolgozták fel, ami azért okozott igazán nagy kihívást, mert a kötetben szereplő tanulmányok írói nagyon különböző háttérváltozókkal rendelkező területeken tevékenykednek, és igen változatos eszközrendszerrel dolgoznak közösségük érdekében.

Ami a könyv célközönségét illeti, Anna Clarke 4 nagy csoportot jelölt meg. (1) A gyakorló szakemberek, akik a közösségfejlesztés területén aktívan dolgoznak, és magas szintű kompetenciákkal rendelkeznek. (2) Azok az oktatók, akik tanítják a közösségfejlesztést, valamint kutatók és diákok, akik a szakmában és az ahhoz kapcsolódó szakterületeken (rurális környezet, közösségi egészség, társadalompolitika, szociális munka, társadalmi gazdaságfejlesztés) dolgoznak. (3) Közösségi aktivisták, közösségszervezők, akik identitás vagy érdek alapú közösségeket szerveznek. (4)  Tanácsadók, politikusok és a közösségfejlesztés támogatói. Azok, akik a politika és a stratégiaalkotás szempontjából is látják/láttatják a közösségfejlesztési programok fontosságát.

Tartalmi összefoglaló

A szerzők, valamint a kötet szerkezetének és az előszavak bemutatása után a továbbiakban az egyes fejezetek rövid tartalmi összefoglalására vállalkozom. Az egyes fejezetek eredeti, angol nyelvű címeit is feltüntettem a könnyebb megértés érdekében.

Első fejezet – A közösségfejlesztő szakma születése (The Making of an Empowering Profession)

Ebben a részben a közösségfejlesztés meghatározását, a közösség és fejlesztés kifejezések értelmezését olvashatjuk, megtudhatjuk mit jelent a fenntarthatóság és a változás a közösségfejlesztés szempontjából. Képet kapunk arról, hogy milyenek lehetnek a közösségek és a közösségfejlesztő lehetséges munkaformái, munkakörnyezete. Ezek után a közösségfejlesztés szakmává alakulásának rövid története következik az 1950-es évektől napjainkig.

„Közösségfejlesztés nélkül nincs fenntartható fejlődés.” – olvashatjuk a tizenkilencedik oldalon. A civil szervezetek észlelik a klímaváltozással és a globalizációval járó kockázatokat, tevékenységükkel hozzájárulnak a fenntarthatósághoz. Az utóbbi időben kiderült, hogy a helyi problémák nem is annyira egyedülállóak és különlegesek – a közösségfejlesztők tevékenysége már nem csak helyben értelmezhető. Ebből következik, hogy a szakemberek már nemcsak lokálisan, de globálisan is gondolkodnak és cselekednek, így felvetődik az a kérdés, hogy az eddig alkalmazott gyakorlatokat hogyan lehet átformálni az új kihívásokhoz, hogyan lehet kapcsolatot építeni és közösen dolgozni országhatárokon átívelő hasonló természetű problémák megoldásán. A nemzetközi, közösségek közötti partnerség és közös munka nem új, de megvalósítása során újabb és újabb kihívásokkal találkoznak a szakemberek.

A nemzetközi irányelvek kijelölése felé haladva az IACD a következő meghatározást adja a közösségfejlesztő szakma számára:

“Community Development is a practice-based profession and an academic discipline, that promotes participative democracy, sustainable development, rights, economic opportunity, equality and social justice, through the organization, education and empowerment of people within their communities, whether these be of locality, identity or interest, in urban and rural settings.” (22.o.)

A fenti definíció szabad fordításban ennyit tesz:

A közösségfejlesztés egy olyan gyakorlatalapú szakma és akadémiai irányzat, amely előnyben részesíti a részvételi demokráciát, a fenntartható fejlődést, az emberi jogokat, a gazdaságban rejlő lehetőségeket, az egyenlőséget és a társadalmi igazságosságot az emberek közösségeken belüli szerveződésén, oktatásán és képessé tevésén keresztül. Ezen közösségek szerveződhetnek akár helybeliség, identitás vagy közös érdek mentén, városi vagy vidéki környezetben.

A gyakorlatban szerzett tapasztalatok alapján a szerzők úgy látják, hogy a közösségfejlesztő szakemberek az alábbi képességek birtokában tudnak eredményes közösségi munkát végezni. Ezek a szakmai kompetenciák adják az IACD nemzetközi irányelveit, ezek köré szerveződnek a kötetben található esettanulmányok.

Második fejezet – Az etikus és értékközpontú közösségfejlesztés gyakorlata (Putting Ethics and Values into Community Development Practice)

Az etika (szabálykészlet, amely befolyásolja a fejlesztő viselkedését) és az értékek (a szemüveg, amin keresztül a fejlesztő a világot látja) szerepe a közösségfejlesztési folyamatokban. A szerzők úgy látják, hogy ezek meghatározása nagyon nehéz feladat, mindazonáltal útmutatást kapunk az alapokról. Fontosnak tartják kiemelni, hogy értékek és etika nélkül könnyen kiszolgáltatottá válhat egy közösségfejlesztési folyamat.

A témában bemutatott esettanulmányok: társadalmiigazságosság-projekt Indiában, egy írországi példa, küzdelem a lakhatási jogokért Skóciában, egy kenyai és egy ausztrál példa, valamint egy etikára épülő fejlesztés szintén Skóciából.

Harmadik fejezet – Együtt dolgozni a közösségekkel (Engaging with Communities)

A szerzők ebben a fejezetben arra hívják fel a figyelmet, hogy az elköteleződés a közösségek felé a közösségfejlesztési folyamat alapja. Hirtelen, akut beavatkozások esetén nem mindig van idő erre, de egy klasszikus folyamatban a fejlesztő nem viselkedhet úgy, mint az elefánt a porcelánboltban. A közösségekkel együtt kell dolgozni, a helyi vezetőkkel és közösség tagjaival kommunikálva kell megismerni a közösség sajátosságait és lehetőségeit, igényeit és a problémák természetét. Ha a fejlesztők elköteleződnek az emberek felé, akkor a folyamatban is szerves módon vesznek részt.

A témában bemutatott esettanulmányok: Grassroot-projekt Indiában, Nicaragua: remény és tiszta víz projekt, Mongólia: partnerség és organikus mezőgazdaság, valamint egy-egy példa Peruból és Kenyából.

Negyedik fejezet – A részvételi tervezés biztosítása a közösségfejlesztési folyamatban (Ensuring Participatory Planning)

A részvételi tervezésnek sok formája létezik, képessé teszi az embereket, közösségeket arra, hogy stratégiát alkossanak a döntésekkel és a jövőjükkel kapcsolatban. Az itt felvonultatott tanulmányok azt mutatják be hogyan lehet ezeket a kompetenciákat beépíteni döntéshozatali folyamatokba.

A témában bemutatott esettanulmányok: Horvátország – kisközösségek a háború után, egy projekt Hong Kongból, majd egy globális fejlesztés a co-creation módszerével, egy új-zélandi egészséggel kapcsolatos fejlesztés, valamint egy példa Dél-Afrikából.

Ötödik fejezet – Közösségszervezés a változásért (How to Organize for a Change)

A változás a közösségfejlesztés egyik kulcsfogalma, sok sebezhető és hátrányos helyzetű közösség számára elérhetetlen célnak tűnik, hogy változást érjenek el és kezükbe vegyék sorsukat, de a közösségfejlesztőknek segíteniük kell ezeket a folyamatokat. Bátorítaniuk kell a közösség tagjait a közös cselekvésre. A közösségszervezés a hatalom erőviszonyainak, struktúrájának megváltoztatására helyezi a hangsúlyt – legfőképpen a hátrányos helyzetű közösségek esetében.

A témában bemutatott esettanulmányok: példák Zimbabwéből, Peruból, Kanadából és Angliából, valamint Magyarországról. A Baranya megyei Ág településen szociális szolgáltatásokat szerveztek egy szociális munkás segítségével. Mindezen túl megtervezték a jövőjüket, lehetőségeiket, ez a vízió segít a túlélésben, a helyi  szolgáltatások és életminőség javításában.

Hatodik fejezet – Közös tanulás a változás eléréséért (Learning for a Change)

A szerzők ebben a részben a fejlesztő szakember oktatói szerepkörére helyezik a hangsúlyt. Ez a szerepkör kettős, egyrészt jelenti azt a tanulást, amit a közösségfejlesztői folyamatról és amit a folyamatból lehet tanulni, másrészt jelenti az interakciót, ami közös tanulásra hív és a megértést segíti. Fontos továbbá az önreflexivitás, mely rámutat arra, hogy a fejlesztő milyen eszközökkel tudja elérni a célokat, és hogyan tudja összegyűjteni tapasztalatait.

A témában bemutatott esettanulmányok: Hong Kong – hogyan segített az oktatás legyőzni a járványt, Nepál – hogyan értsük meg a társadalmi változásokat, egy-egy példa Skóciából és Mozambikból, valamint Anglia – hogyan tanulnak egymástól a fejlesztők.

Hetedik fejezet – A diverzitás és a társadalmi befogadás elősegítése (Promoting Diversity and Inclusion)

A fejezet nagy kérdése, hogy hogyan lehetséges olyan közösségfejlesztési folyamatot létrehozni, amely a befogadásra és a társadalmi diverzitásra épül. A közösségfejlesztő szakember mindig szem előtt tartja a kulturális diverzitást, az egyenlőségfókuszú beavatkozást. A szerzők definíciót is adnak befogadó és diverz közösségre: az ilyen közösség mindent megtesz annak érdekében, hogy minden tagját tisztelje, egyenlő hozzáférést biztosítson mindenkinek az erőforrásokhoz, a diszkrimináció ellen dolgozik, elkötelezett a tagjai döntéshozásának segítésében, és gyorsan reagál a diszkriminatív megnyilvánulásokra.

A témában bemutatott esettanulmányok: egy fejlesztés Ecuadorból, Grúzia – fogyatékkal élő emberek segítése, Egyesült Királyság – művészeti projekt a befogadásért, Zimbabwe – női jogok elismerése, Ausztrália – Aboriginal szolidaritás csoport.

Nyolcadik fejezet – Közösségi vezetés és infrastruktúra építése közösségekben (Building Leadership and Infrastructure)

Minden közösségben vannak vezetők, akár formális akár informális módon tevékenykednek. A fejezet sorra veszi, hogy mi a vezetők szerepe a közösségekben, illetve, hogy a külső szakember hogyan tud segíteni a vezetés, a jó kormányzás megteremtésén a közösségekben. Hogyan vihetik előre közösségük ügyét a demokratikus részvételre alapuló munkamódszerek, a részvétel, a befogadás és az önsegítés alkalmazásával.

A témában bemutatott esettanulmányok: Szenegál – „Grandmother project” változás a kultúra segítségével, egy példa az Egyesült Államokból, Ausztrália – Indian Care, Hong Kong – társadalmi bizalom növekedése és körzeti tanács fiataloknak, Egyesült Királyság – Gyermekek parlamentje.

Kilencedik fejezet – A szakma gyakorlatának és irányelveinek értékelése és fejlesztése (Evaluating and Improving Policy and Practice)

Ez a fejezet bemutatja, hogy fejlesztő szakemberek hogyan használják azokat a módszereket, amelyek a befogadás és a részvételiség segítségével érnek el változásokat. A szerzők a Participatory Action Research (PAR) módszer eszköztárát használják a vizsgálódáshoz és folyamatok hátterének és eredményeinek bemutatásához. Fontos továbbá a közösségfejlesztő szakemberek számára, hogy láthatóvá tegyék a folyamatokat, és a közösségekben elért eredményeket bemutassák a résztvevőknek és a döntéshozóknak.

A témában bemutatott esettanulmányok: közösségfejlesztő jó gyakorlatok az Egyesült Királyságból, az Egyesült Államokból, Kanadából, Kamerunból és Hong Kongból.

Tizedik fejezet – Merre tovább… (The Way Forward)

Az utolsó fejezetben – mint ahogy jelen összefoglaló elején utaltam rá – a szerzők a következő 10 év közösségfejlesztéssel kapcsolatos kihívásait veszik sorra. A növekvő szegénység és egyenlőtlenség, a klímaváltozás és a rendszerszintű diszkrimináció (amelyre a világjárvány is rámutatott) által támasztott kihívásokra a közösségfejlesztő szakemberek az alábbi válaszokat tudják adni. A kötet szerzői szerint minden eddiginél fontosabb az egyenlőtlenség elleni harc, a klímaváltozás és a biodiverzitás csökkenése elleni harc, a helyi és országos kormányzatok nagyobb szerepvállalása a közösségfejlesztő programokban, a közösségfejlesztési munka kiterjesztése, a digitális programok további támogatása és a közösségfejlesztési gyakorlat fejlesztése.

Összegzés, ajánlás

Az International Community Development Practice című kötet olvasása és feldolgozása közben az az érzésem támadt, hogy a kiadvány szerkesztői igen sűrű szakmai anyagot állítottak össze, amely az elméleti keretezés mellett gyakorlati példákkal támasztja alá, igazolja és illusztrálja a közösségfejlesztés szakmájának létjogosultságát és fontosságát a globalizált világban. A nemzetközi programok megismerése arra is lehetőséget ad, hogy némiképp kilépve a hazai folyamatok megismeréséből megtaláljuk a szakma helyét mindennapjainkban, közösségeink életében.

Számomra – közösségfejlesztő szakemberként, kezdő kutatóként – mindenképpen érdekes és tanulságos volt a könyvben összefoglalt gondolatok megismerése. Arra biztatok mindenkit, hogy vegye kezébe ezt a könyvet, és találja meg benne azokat a pontokat, amelyek segíthetik munkáját a hazai közösségfejlesztés területén.

 

Szerző:

A szerző 2018-ban szerzett oklevelet az ELTE Közösségi és civil tanulmányok mesterképzésén, mindig érdeklődve figyelte a helyi közösségi kezdeményezéseket. Szülővárosában, Esztergomban immár 15 éve tagja egy kis színjátszó körnek, melyet 2020-ban egyesületté alakítottak barátaival. Jelenleg az ELTE Szociológia Doktori Iskola Szociálpolitika programjának harmadéves PhD-hallgatója, kutatási területe a közösségi kulturális intézmények társadalmiasított működési módja. Azokat az érdekes pontokat keresi, ahol a helyi civil kezdeményezések kapcsolódni tudnak a társadalmi innovációkra nyitott közművelődési intézmények programjaihoz.

 

Végjegyzetek:

^[1] A Közösségfejlesztők Nemzetközi Szövetsége

^[2] A közösségfejlesztés standardjai az Egyesült Királyságban