A LUNGO DROM (Hosszú út) nevű cigányszervezet hasonló névvel havonta megjelenő képes folyóiratot indított 1993 januárjában. Köszöntve az újságot, ezúttal részleteket közlünk a Lungo Drom májusi számának egyik írásából, amely a szerkesztőség egyik tagja és Choli Daróczi József író-újságíró beszélgetéséből készült.

Choli Daróczi József a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Cigányszakosztályának képviselője testvérújságként valamennyi romalap támogatását, együttdolgozásának szándékát kínálta.

,- Mint hétszáz éve szinte mindig, a cigányok folyamatosan pácban hagyják egymást. Ez pedig csak kudarcokat, konfliktusokat eredményez. Ezért erkölcsi és politikai kötelessége újságírónak, írónak, közéleti embernek egyaránt a segítség, a közvetlen kapcsolatteremtés, az együttműködés. A cigány szellemiség emberei mindig is segítik a gyermekeket, a fiatalokat. A folyóirat is egyfajta ,gyermek”, nem hagyhatjuk magára. Elsősorban ez szakmai támogatást jelent, tiszteletben tartva a szerkesztőség önállóságát, alkotói szabadságát. Munkájuk gondolatokat ébreszt a cigányságban, szélesíti a látókörüket, elmélyíti műveltségüket. Olvasótáborukkal megismertetik az eredményeket és a gondokat is…
– Szerintem minden szervezet azt gondolja, hogy az ő érdekképviseleti tevékenysége valós. De ha egy kicsit jobban szétnézünk az országban, a cigányság körében, akkor tapasztalhatjuk, hogy sok szervezet van. Létrejött néhány csúcsszervezet is, de a kellő politikai gyakorlat még nem alakult ki. Ezért ahány vezető, annyiféle stílus, annyi elképzelés és politikai stratégia. Ezek permanensen ütköznek. Tehát tulajdonképpen a cigányvezetőkkel van a baj. Nekem az a véleményem, hogy előbb ezt kellene a helyére tenni. Nagyon megfontoltan le kellene ülni, megtárgyalni és egyeztetni a különféle módszereket, és megtalálni a járható utakat. A fő irányvonalak pedig szerintem a szakosodás mentén helyezkednek el. Nem lehetséges az egymás ellen való torzsalkodás. A különféle szervezeteknek saját arculatot kell kialakítaniuk. Más foglalkozzon az elesettekkel, a gyerekekkel, a tehetséggondozással. És legyen nyilván egy politikai képviselet is. Azt gondolom, a cigányság előbb-utóbb el fog jutni erre a pontra, mert nincs olyan nép a világon, amelyik ne találná meg a neki való utat. Az úgynevezett első generációs cigányértelmiségnek az egyik feladata az, hogy megteremtse a szubjektív feltételeket ehhez a kitöréshez. A cigányság szerveződésének európai módon kell megvalósulnia.
– Egyes vélemények azt tartják, van a cigányságnak elég baja, minek azt kiteregetni. Mások úgy gondolják, a megoldásnak a legjobb módja a nyilvánosság. Melyik a helyes látásmód?
– Mindkettő, de megfelelő arányban. Vannak olyan területek, de ez mindenütt jelen van, amelyek szigorúan vett belügyek. Ezekről valóban nem kell beszélni, mert a megoldás is csak tőlünk várható. Ugyanakkor nem egyszer elhallgattunk bizonyos dolgokat, amelyek tisztázása nagy nyilvánosság előtt több hasznot hozna. Ebben látszik a sajtó felelőssége. A szerkesztőségek felelőssége, hogy milyen arányban, formában mutatja be a dolgokat. Vállalnunk kell a kritikát, el kell fogadnunk a más véleményeket…
– Azt kell megmutatni, ami van. Őszintén, kendőzetlenül. A cigányság ma nincs különösen jó helyzetben, ezt feltárni kötelesség. Ugyanakkor azonban vannak eredmények is. Csodálatos eredmények, melyekre joggal lehetünk büszkék. Példaként állíthatjuk a többiek elé. Nagyszerű eredményeink vannak a művészetek terén. A zenétől a képzőművészetig van mit bemutatnunk. Kialakulóban van a cigány polgárság. Nagyon nehéz folyamat, sok buktatóval. De már létezik. Erről is írnunk kell. És erre szolgál az együttműködés is. Meg kell találnia minden lapnak a maga arculatát és feladatkörét. Akkor valóban hiteles tájékoztatást tudunk nyújtani olvasóinknak. Az eredményektől a gondokig, minden területen.
– Polgárrá válás és értelmiségképzés. Két kiemelkedően fontos terület. Ezt már idejekorán, a gyerekeknél kell elkezdeni?
– Meg vagyok róla győződve. Sőt, már nem hajlok afelé, hogy a gyerekekkel való foglalkozás már a kezdetekkor, a családban dől el. A cigány és nem cigány családokban ugyanis eltérőek a nevelési szokások. A magyar intézményi nevelés a magyar családi nevelési szokásokra épül rá. Amikor a gyerek megszületik, azt három óránként szoptatja az anyja. Állandóságot, rendszerességet tanul a gyerek, így könnyebb a beilleszkedése az iskola zárt keretei közé. A cigány családokban a gyerek egyfajta kis felnőtt. Csak méreteiben tér el, jogaiban nem. Ha nem teheti azt, amit a felnőtt, csak azért nem, mert fizikailag gyengébb. Ez egy alapvető különbség, figyelni rá feltétlenül szükséges…

Bánlaky Pál:
Cigánycsaládok vizsgálata

A Népjóléti Minisztérium Családpolitikai Osztálya jelentette meg vizsgálatának összefoglalóját, melynek célja a cigánycsaládok anyagi viszonyainak, életkörülményeinek, családi gazdálkodásának a megismerése volt.
Ahogy a szerző összegzésében hangsúlyozza: nem adományjuttató programokra van szüksége a cigányságnak, hanem olyanokra, amelyek a cigányságban meglévő sajátos értékekre és hagyományokra épülnek. ,Olyan feltételrendszert és programcsomagokat kell kidolgozni – és ezek lebonyolításához a financiális forrásokat és szervezeti kereteket biztosítani -, amelyek között a cigány család saját munkája révén juthat jobb helyzetbe”…