A festői szépségű 800 éves spanyol egyetemi város adott helyt az UNESCO hamburgi oktatási intézete szemináriumának, amelyen 11 ország (Anglia, Belgium, Csehország, Kanada, Magyarország, Spanyolország, Szlovákia, Szlovénia, Portugália, Románia, USA) 35 közösségfejlesztő, közművelődési és felnőttoktatási szakembere vett részt.

A két és félnapos konferencia egy többéves nemzetközi együttműködésnek a záró aktusa volt, amelyen a küldöttek számot adtak egymásnak kutatási eredményeikről az amerikai Appalache hegyvidék munkájukat vesztett bányászainak körében folytatott önbizalomfejlesztő kísérletektől a szlovákiai Körmöcbánya cigány lakosságával végzett szocio-kulturális foglalkozásokig. Az egymás által bemutatott és megvitatott tanulmányok egy vaskos kötetben látnak majd napvilágot ALPHA 94 címmel, amelyben Magyarországot Dr. Balipap Ferenc monográfiája fogja képviselni ,Gyulaj község helyi kultúrája és társadalma” címmel. A szeminárium írásos anyagai, a forgószínpadszerűen egymást követő kutatási beszámolók, a műhelymunka-megbeszélések, valamint a hivatalos programon kívüli igen intenzív kötetlen eszmecserék a falu kulturális fejlesztésének és az alapműveltség emelésének igen gazdag és sokoldalúan megközelített valóságát és megoldási lehetőségeit tárták fel, amely tanulságul szolgálhat a hazai közösségfejlesztés, stratégiakeresés számára is.

Tengeren innen és túl ismételten kimondatott az az örök érvényű alapigazság, hogy ,Nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk”. Ha igaz ez a gyermek tanulására nézve, százszorta, ezerszerte érvényes ez a felnőttek művelésére, fejlesztésére, akik egyéni, családi boldogulásukhoz, lakóhelyük szebbé és jobbá tételéhez várnak segítséget a művelődéstől, ismereteik gyarapításától. Az alapműveltség fogalma – állapította meg egybehangzóan a tanácskozás – nem korlátozhat az iskolában tanultakra, és eredményességét nem lehet osztályzatokban, vizsgakövetelményekben kifejezni. Sokkal inkább szükség van egy olyan tudásra és alapműveltségre, amely az egyén, a közösség, a település nap mint nap történő ,újratermeléséhez” szükséges. Ez az úgynevezett ,funkcionális alapműveltség”, a nemzetközi terminológiával élve: a ,functional literacy”. Ez azt is jelenti, hogy a műveltségfejlesztő aktivitások csak akkor lehetnek eredményesek, ha nem maradnak meg elszigetelt kezdeményezéseknek, hanem szerves részei egy átfogó közösség- és településfejlesztő folyamatnak, amely falusi viszonyok között a szegénység, az elszigeteltség, a városba történő elvándorlás fékezése, leküzdése ellen irányul.

A közösségfejlesztő, alapműveltséget segítő programokban az alapvető stratégia az – eddigi meggyőződésünkben még inkább megerősödve hoztuk haza útravalóul -, hogy fel kell ismerni a helyi társadalmakban fellelhető, spontán-belülről kiinduló dinamikus erőket, csoportosulásokat, közösségeket, amelyek kibontakoz/tat/ásával minden remény meg van arra, hogy el lehet hárítani a falu kulturális fejlődése, fejlesztése előtt tornyosuló szubjektív és objektív akadályokat. Amennyiben a falu gazdasági, társadalmi környezetén az önszerveződés folyamata már túljutott az eggyéforrás halmazállapotán, a fejlesztés következő lépcsője lehet az azonos régiókban létrejött közösségek, egyesületek, illetve a jobbítás feladatát önként magukra vállaló egyének egymásra találása, együttműködése. Ehhez lehet eszköz és szükséglet olyan alapvető ismeretek és készségek elsajátítása, mint az alapvető kommunikációs készség, nyilvános szereplés, az egyéni és kollektív érdekérvényesítés ,megtanulása”. Megkülönböztetett figyelmet kaptak az előzetes kutatásokban és kísérletekben, így a szemináriumon is a kisebbségek kultúrájának, művelődésének fejlesztése, ugyanakkor védelme és megőrzése, Dél- és Közép-Európában pedig a cigány népesség szocio-kulturális felemelésére kell törekedni, önszerveződésükre, megőrzendő hagyományaikra építve.

A magyar részről bemutatott gyulaji település- és közösségfejlesztő folyamat jól illett a szeminárium szelleméhez, filozófiájához. Elsősorban azért, mert az alapműveltség és a kultúra fejlesztését a település globalitásában, annak átfogó történelmi, gazdasági, társadalmi, politikai kontextusában vizsgálta, középpontjába állítva a cigányság helyzetét, szocializációjának eredményeit, ellentmondásait. De tetszett a tanulmány azért is, mert életszerűségében, konkrétságában sok tekintetben példája lehetett nemcsak egy magyar, hanem egy közép-kelet-európai fejlődésében meggátolt, majd az erkölcsi és materiális tehertételeket lassan-lassan leküzdő és önerőből talpraálló községnek.