2022 augusztusában 5585-en, rá másfél évre, 2024 márciusában 7029-en írták alá a petíciót az ipari park veszélyes gyárak befogadására alkalmas területtel való bővítése ellen Győrszentivánon, Győr egyik városrészében. A Civil Rádió Demokrácia MOST! műsorából egy elementáris tiltakozási folyamatot ismerünk meg. A Szentiváni Öko Szeglet Egyesület közösségi bevonásban és mozgósításban megvalósuló szakmai lépéseit Szabó Andrea, az egyesület elnöke mutatta be. Műsorvezető: Péterfi Ferenc.

PF: Andrea, szeretettel köszöntöm! Azt kérem, hogy ha lehet két dologra fókuszáljunk: egyrészt mutassa be a szervezetüket, és utána egy picit szisztematikusabban kérdezném vagy kérném, hogy beszéljen arról, ahogy ezt a szerveződést a korábbi nagy aláírásgyűjtésnél is elindították, illetve ennél a mostaninál milyen lépések voltak, miket csináltak.

Szabó Andrea (SzA): Nagyon megtisztelő, hogy megkértek erre, hogy egy picit mutassam be magunkat. Nem gondoltam volna, hogy valaha én fogok arról beszélni, hogy hogyan kell egy mozgósítást csinálni. Igazából semmi tudatosság részemről vagy részünkről nem volt ebben a folyamatban, amit most már lassan két éve csinálunk. Ösztönösen jöttek ezek az ötletek, dolgok. Ehhez szerintem elsősorban egy nagyfokú elszántság kell, másrészt meg az, hogy az ember nagyon erősen érintett legyen ezekben a dolgokban. Nyilván mi most itt, Győrszentivánon a saját életünkért, életterünkért küzdünk, és szerintem mindig ez a legnagyobb motiváció egy ilyen történetben.

Röviden összefoglalva: két éve derült ki, hogy itt, ahol én élek, Győrszentivánon – ez Győr legnagyobb városrésze, Győr és Győrszentiván között van Győrnek a jelenlegi ipari parkja elhelyezve 210 hektáron – ennek az ipari parknak a területei elfogytak, és a város olyan mértékű bővítésre készül, ami ennek az ipari parknak a duplája, és veszélyes övezeti kategóriába akarja sorolni ezt a 400 hektárt. Igazából ez azért borzasztó, mert a jelenlegi ipari park 30 év alatt telt be, és el lehet képzelni, hogy ez a 400 hektár kb. 50-60 évre elegendő terület lenne, amire nyilván semmi szükség. Másrészt pedig az életterünket elég jelentősen beszűkítené, és ez a veszélyes övezet: nagyjából 900 méterre lenne a lakott területtől, tehát a házaktól, másfél kilométerre az óvodától, iskolától. Nekünk az volt a gyanúnk amikor ezt az egészet megtudtuk – teljesen véletlenül, egy kis pici hirdetményből –, hogy valamilyen akkumulátorgyárral kapcsolatos beruházás, abból is valami rosszabb fajta érkezne ide hozzánk, és ezért kezdtük el ezt a mozgósítást.

PF: Ilyen véletlenekbe szoktunk belebotlani egy csomó esetben. Itt mi volt az a véletlen, amitől ez az érdeksérelem határozottan megjelent maguk között?

SzA: A Szentiványi Öko Szeglet Egyesület egy környezetvédelmi szervezet, amit én alapítottam 2021-ben. Szemétszedéssel, meg különböző környezeti neveléssel, szemléletformálással foglalkoztunk.

 

Tehát volt már egy minimális ismertségünk itt Győrszentivánon. Egy fiatal srác, aki figyelemmel követte a mi tevékenységünket, meglátott egy pici hirdetményt a helyi újságban, a Győr+ magazinban, amiben partnerségi egyeztetésre hívták a lakosságot. Ez egy kötelező eleme a területátminősítési folyamatnak. A partnerségi egyeztetésen a lakosság tehet fel kérdéseket, bemutatják a lakosságnak a terveket, észrevételeket fogalmazhat meg a lakosság, azokat az önkormányzat megválaszolja, majd lezárják a partnerségi eljárást, és utána következhet maga az átminősítés. Erről a partnerségi egyeztetésről szóló hirdetményt vette észre ez a fiatal srác, aki úgy gondolta, hogy elküldi nekünk ezt messengeren. Ő már előtte hallotta pletykaszinten, hogy valamire készülnek Győrben. Egyébként mi is hallottuk, voltak bejelentések, hogy kapott a város 10 milliárd forintot iparipark-fejlesztésre. Nyilván akkor már bennünk is felmerült, hogy vajon merre fogják bővíteni az ipari parkot. Ez csak felénk lehetséges, mert itt vannak szabad területek. Tehát pletykaszinten már ment a dolog. Messengerrel jött ez az értesítés, és megnéztük azokat a hivatkozásokat, amik bele voltak téve a hirdetménybe, hogy ezek mit takarnak. Ekkor szembesültünk azzal, hogy azok a helyrajzi számok hol vannak pontosan, hogy mekkora a terület, és hogy milyen övezetté készülnek átminősíteni, Volt feltöltve egy csomó előzetes tanulmány, mindenféle szakmai, főépítészi vélemény, tervezői előkészítések voltak benne, amiket át kellett néznünk, de erre nagyon minimális volt az idő, mert amikor ezt mi megláttuk, augusztus 3-a volt, és augusztus 5-én volt a partnerségi egyeztetés.

PF: Hadd próbáljam meg összefoglalni:

– Egyrészt, hogy mennyire tipikus helyzet ez a településeinken, hogy véletlenül találnak rá valamire. Tehát abban az esetben, ha az a lakosságban feltehetően valami ellenérzést fog kelteni, gyakran úgy történik az életfontosságú dolgoknak a hirdetése vagy közzététele, hogy az minél eldugottabb helyen legyen.

– Másrészt amit elmondott, hogy minek kellett utánanézni, azaz ez munkát jelent.  Érdemes tudatosítani azokban, akikkel közösségben találkozunk, hogy az kevés, hogy csak olvasunk három sort és majd aztán bekiabálunk, hanem egy csomó felkészülés kell hozzá, hogy el kell olvasni, utána kell járni, tehát a civil aktivitás vagy a civil beavatkozás erőfeszítést jelent! Nyilván nem mondok vele rettentően újat, csak érdemes tudatosítanunk, hogy amikor bármibe kezdünk, érdemes a többieknek is tudni, hogy ez erőfeszítést fog jelenteni.

– Harmadrészt, három napjuk volt erre, amire egyébként egy-két hónap kellene, hogy legyen.

Tipikusak ezek a lépések, és a közösségi érdekérvényesítésben nagyon jó lenne, ha jól felkészült társadalmunk vagy jól felkészült közösségeink lennének.

SzA: Ez nagyon fontos szerintem is, és azt szeretném hangsúlyozni, hogy azóta külön csoport működik, ők a megfigyelők – folyamatosan, tehát minden áldott nap a kávé mellett Magyar Közlönyt olvasunk, ezzel indul a nap. Minden nap végignézzük az összes kormányhivatali hirdetményt és az önkormányzat honlapján azokat a menüpontokat, ahol tudjuk, hogy ezzel kapcsolatban esetleg felkerülhet valami. Például a városstratégiai bizottsági ülések, időpont, napirendi pontok. Vagy hogyha közgyűlés van, akkor megszerezzük a közgyűlés meghívóját, végignézzük az összes napirendi pontot, hogy mi az, ami ebből érinthet bennünket. Ez nagyon-nagyon fontos, ezt most már két éve így csináljuk. És már nem egy alkalommal sikerült így megakadályoznunk előrelépést ebben az ügyben: láttuk azt, hogy lesz egy bizottsági ülés, láttuk azt, hogy mi az előterjesztés, és felkészültünk rá, és elmentünk a bizottsági ülésre, vagy tájékoztattuk a képviselőket arról, hogy éppen miről készülnek szavazni. Nagyon sok esetben előfordul, hogy a képviselőket nem is tájékoztatják arról, hogy miről fognak szavazni, hanem úgynevezett salátákba elrejtik ezeket az elég fontos dolgokat, és 4-5-6 témában egyszer tudnak gombot nyomni. Nem is mindig tudják, hogy azon az egyen kívül, amit ott szóban is előterjesztenek, mi minden van még abban a salátában, amiről ők szavaznak. Tehát közben felvilágosító tevékenységet is végzünk a közgyűlésben, ami nyilván nehéz, mert Győrben többségében fideszes a közgyűlés is. De azért azt kell, hogy mondjam, hogy például a városstratégiai bizottság tíz tagja közül már 4-5 fő, aki abszolút a mi oldalunkon áll, és figyelembe veszi és várja is azt, hogy a véleményünket egy-egy ilyen esetben kifejtsük arról, hogy most mit terjesztenek éppen eléjük. Ez is egy elég fontos része ennek a munkának, mert különben mindig egy lépéssel előttünk járnának, és olyan döntéseket tudnának meghozni, olyan lépéseket megtenni, amiket utána már nem lehet visszafordítani. Például hogyha a közgyűlés megszavazza a határozatot arról, hogy átminősítsék veszélyes övezetté a területet, akkor onnantól kezdve már nem tudunk mit csinálni. Tehát minden erőnkkel ezt kell nekünk most hátráltatni és akadályozni. Ehhez pedig az kell, hogy folyamatosan képben legyünk mindennel kapcsolatban. Ami még nagy probléma, hogy szándékosan rettenetesen rövid határidőket szabnak. Kiemelt nemzetgazdasági ügyekre vonatkozó rövidített eljárások, rövidített határidők vannak. Ami tényleg azt jelenti, hogy ha valamit megtalálunk, akkor általában néhány nap van arra, hogy összerakjunk azzal kapcsolatban egy anyagot, vagy felkészüljünk egy-egy bizottsági ülésre vagy véleményezésre. Ez mindig így van.

Az is közrejátszik nálunk a sikerben, hogy talán nem túlzás, ha azt mondom, hogy itt mindenki fanatikus. Itt nincs olyan, hogy majd holnap, meg hogy várjuk, hogy valaki jelentkezzen a munkára, vagy most pont nem jó neki, mert éppen elutazott, vagy munkahelyi elfoglaltsága van. Mi képesek vagyunk arra, hogy mindent félretegyünk, és együtt nekiugrunk minden ilyen anyagnak, témának. És akkor azt gyakorlatilag éjjel-nappal csináljuk – így tudunk lépést tartani. Szóval ez egy baromi nehéz és rettenetesen sok lemondással és áldozattal járó tevékenység, amit most már majdnem két éve csinálunk.

Mára eléggé hozzászoktunk – tehát ehhez hozzá lehet szokni! Azt kell, hogy mondjam, már ehhez alakítottuk az életünket, enélkül nem megy.

Visszakanyarodnék oda, hogy van ez a szűk szervezői csapat tulajdonképpen a Szentiváni Öko Szeglet Egyesületnek (SZÖSZ) a tagjaiból került ki nagyrészt. Azóta azért egyen-ketten már csatlakoztak hozzánk külsős vonalakról is. De amikor elindultunk, akkor tényleg a Szentiváni Öko Szeglet Egyesület volt az, amelyik felkarolta ezt a dolgot. Mi már valamennyire meg voltunk szerveződve, mi már dolgoztunk együtt, ismertük egymást, ez is egy nagyon nagy előny volt. A semmiből elkezdeni egy ilyen dolgot, biztos, hogy sokkal nehezebb, nekünk ezt nem kellett megugrani. És az is nagyon fontos, hogy ezen a szűk körön kívül folyamatosan toborozzunk olyan embereket, akik nem ekkora intenzitással, de ugyanúgy munkára foghatóak, hogyha esetleg valami olyan feladat jön, ami mondjuk tényleg fizikai aktivitást igényel, vagy esetleg olyan feladat, amihez nem kell szakértelem. Gondolok itt olyasmire, hogy nálunk van egy elég nagy csapat arra, hogyha bármi ilyen tevékenységet kell végezni, például szórólapozást. Többnyire egyébként Facebookon kommunikálunk mindent, de azért előfordul, hogy egy-egy plakátot vagy szórólapozást fizikailag is megcsinálunk. Vagy mondjuk most az aláírásgyűjtés – meg legelőször is, egy aláírásgyűjtéssel indítottunk. Ilyenkor tényleges jelenlét szükséges, elég nagy létszámban, tehát van egy olyan csapat, amit folyamatosan éberen kell tartanunk, és folyamatosan feladatokkal kell ellátnunk, mert ők a tágabb körünk, akik tulajdonképpen mindig készen állnak, és bármiben segítenek, amit mi meghatározunk.

PF: Csak aláhúzni szeretnék pár elemet a nagyon izgalmas ismertetőből:

–  Az érdekérvényesítés, a közösségi érdekérvényesítés, az érdeksérelem tipikusan olyan példa, ami  nagyon erős motivációt jelenthet az összefogásra, és ami a mozgósítást segítheti.

– Van egy csapat, beletanultak ebbe a dologba kisebb, egyszerűbb feladatoknál, hogy hogyan kell együttműködni. Amikor a nagy feladat jött, nem a nulláról kellett szerveződni.

– Van egy csapat, akiknek a prioritásában az első helyen szerepel szinte bármi, ami az üggyel kapcsolatos.

– És vannak alkalmilag mozgósíthatók, ami tök természetes egy tágabb körben, hogy van olyan ember, aki, ha hirtelen egy belátható kisebb vagy nagyobb feladat adódik, azt elvégzi, de őrá nem lehet teljes személyiségével számítani. Ez a tudatosság nagyon fontos, jól látszik, mi minden eleme lehet annak, hogy sikeres legyen egy ilyen mozgósítás.

SzA: És akkor van a még nagyobb kör, akik meg a követőink a Facebook-csoportban. Ez most jelen pillanatban olyan 3600 fő körül mozog. Ők azok, akiket rendszeresen információval kell ellátni ahhoz, hogy itt is maradjanak velünk. És ők azok, akiket például mozgósítani lehet egy demonstrációnál vagy valamilyen olyan közösségi megmozduláson, ahol tömeget kell prezentálni, és tulajdonképpen az erőnket mutatjuk meg a városvezetés felé, hogy itt vagyunk, sokan vagyunk, együtt vagyunk, és még mindig kitartunk.

Tehát nem mindenki tud azonos intenzitással részt venni, és nekünk az a feladatunk, hogy mindenkit az ő lehetőségeihez, képességeihez mérten bevonjunk abba a feladatba, amiben ő részt tud venni, és amiben ki tud teljesedni.

PF: Nagyon tipikus, hogy azok, akik nagyon intenzíven dolgoznak egy munkán, gyakran megsértődnek a többiekre, hogy azok nem ugyanolyan intenzíven vesznek részt. Amit elmondott abban az a belátás nagyon fontos, hogy vannak ilyen helyzetűek és olyanok is. Nem szabad ezen megsértődni! Lassan lesz valaki teljesen bevont, teljesen aktivizált ebben a dologban, de aki nem ilyen lesz, az is tud hasznos tagja lenni egy közösségnek, és nem kell ezért megszólni vagy jelzőkkel ellátni.

SzA: Ez az egyik alapszabály kezdettől fogva. Több ilyen alapszabály is van, például az, hogy itt nincsen ego, itt csak ügy van, az ÜGY van. Elég sokszor vagyunk stressz, meg nyomás alatt, és nem mindenkivel ismertük egymást már a kezdetek óta, voltak újonnan becsatlakozók. Meg kell ismerkednünk, na most ez azért stressz alatt, nyomás alatt elég nehéz, az ember olyankor nem mindig a legjobbat mutatja magából.

Tehát alapszabály az, hogy itt az ügy van. Mindent azért csinálunk, hogy az ügy előre menjen, sikeres legyen. Senki ne hozza ide be az ő egóját, sértődöttségét, személyes problémáit, az ő saját kis harcait, meg elakadásait, blokkjait. Egy önismereti csoportban az nagyon jó, ott lehet rajta dolgozni, de azt kell megérteni, hogy itt ezekre nincsen idő, nincsen tér. Itt mindenki a legjobb tudása szerint azért dolgozik, hogy az ügy sikeres legyen. Tehát nem veszekszünk, nincsenek sértődések, hanem elfogadjuk azt, ha nem értünk egyet, és meg tudunk egyezni, tudunk kompromisszumokat kötni. Tehát ez az egyik alapszabály. A másik alapszabály valóban ez, hogy soha senkire nem neheztelhetünk azért, mert éppen nem tud annyit vállalni, mert van egy olyan élethelyzete, hogy más dolga van, vagy beteg, vagy a családja beteg, vagy munkahelyi dolga van. Ez egy hosszú távú dolog – itt nem az van, hogy két hétig csináljuk, és elvárható, hogy két hétre mindenki szabaddá tegye magát. Mi nem tudjuk, hogy mennyi ideig fog tartani, és éppen ezért benne van a pakliban az, hogy közben cserélődünk, de ez saját magát jól egyensúlyban tartja. Mindig vannak olyanok, akik egy időre kiesnek, de helyettük jönnek mások. Aztán visszajönnek, akkor a másik megy el egy kicsit. Volt már egyszer olyan, hogy úgy éreztem, hogy egy picit elfogytunk. Akkor azért közbe kellett lépni, és kiírtam egy toborzós posztot a Facebookra. Ebben leírtam, hogy nagyon nagy szükségünk lenne olyanokra, akik bármilyen szinten ebbe be tudnak kapcsolódni, nincsenek elvárások, nem kell megmondani, hogy hetente hány órát tud ezzel foglalkozni, aki úgy érzi, hogy bármilyen szinten ehhez hozzá szeretne járulni, jelentkezzen. Ez egy nagyon sikeres toborzás volt. Összeírtam a jelentkezőket, felvettem velük a kapcsolatot, és tartottunk egy személyes találkozót. Ott körülbelül 40 fő jelent meg, és ez egy nagy energialöketet adott – egyébként nekem is. Ez egy fantasztikus összejövetel volt az új arcokkal, mellettük ott voltak a régiek is természetesen. És ott megbeszéltük, átadtuk nekik az információkat, meghatároztuk, hogy milyen területeken lehet bekapcsolódni, és mindenki eldönthette, hogy azok közül a területek közül ő melyikbe tartozna, vagy mit érez, hogy melyikhez tudná ő hozzátenni a saját tudását. És ezzel a csapattal lett aztán lebonyolítva nagyrészt például most ez a második aláírásgyűjtésünk. Azt mondhatom, hogy abszolút sikeres volt ez a toborzás. Eddig egyszer volt ilyen, de nem kizárt, hogy még lesz ilyenre szükség. Tehát erre folyamatosan figyelni kell, hogy legyen egy szűk kör, legyen egy tágabb kör, számítsunk arra, hogy közben valaki kieshet, és ne az legyen, hogy összeomlik a rendszer, mert elfogyunk.

Ami még esetleg ide kapcsolódik: kezdettől fogva olyan rendszerben dolgozunk, hogy munkacsoportokat hoztunk létre, mert iszonyatosan szerteágazó maga a projekt meg a tevékenység. Rengeteg vonalon elindultunk. Igazából az az alapgondolat, hogy homokszemeket szeretnénk dobálni a gépezetbe minden lehetséges úton-módon. Mert azt gondoljuk, hogy nem egyvalami fogja ezt az egészet megállítani, vagyis semmitől nem várjuk a csodát, hogy ez az, és holnap úgy kelünk fel, hogy bemondják a rádióban, hogy nem lesz GIPZ (jelentős mértékben zavaró hatású) övezet, nem lesz átminősítés, és tovább művelhetik a gazdák a földet. Ez biztos nem fog bekövetkezni. Itt maximum az képzelhető el, hogy ez a sok-sok pici apróság valahogy majd egyszer összeér, és egy olyan hullámot vet ebbe a dologba, hogy ellehetetlenül. De valószínűleg még akkor sem fogják kimondani, hogy ennek vége. Csak egyszerűen ellehetetlenül ez a folyamat. És mivel nagyon sok homokszemet akarunk beledobálni ebbe a gépezetbe, ezért le kellett tisztázni az elején azt, hogy milyen területekre specializálódunk és fókuszálunk.

Meghatároztunk olyan területeket, mint például a jog, tehát hogy a törvényes jogi eszközökkel mit tudunk elérni. Az nagyon-nagyon sok munkával jár, azt mondanom se kell. Ebben egyértelműen van egy nagy előnyünk, mégpedig az, hogy az egyik tagunk ügyvéd. Egyébként mellette még azért vannak besegítők, van két bíró és egy jogász, akik fű alatt szoktak segíteni vagy besegíteni. Aztán vannak olyanok, akik földhivatalban dolgoztak, így azért valamilyen szinten van rálátásuk ezekre a dolgokra. Ők szokták ezeket a jogszabályokat, meg rendeleteket bogarászni. Ők azért képben vannak, hogy most mit lehet megtámadni. Számtalan törvényességi felügyeleti eljárást indítottunk már az önkormányzat ellen, mert hát mondanom sem kell, hogy szerintem nincs is olyan dolog, amit szabályosan csinálnak. Így két év távlatából elmondhatom, hogy mindenben hiba van, és nagyon durva hibák, tehát az önkormányzatnál gyakorlatilag abszolút nincsenek képben a szabályokkal. Nemegyszer volt már olyan, hogy a jegyzőt, az aljegyzőt kiigazítottuk, hogy nem helytálló az, amit mond, és be is látta utána, hogy valóban tévedett. Hát azt kell mondjam, hogy azért a jog nem a mi oldalunkon áll, elég jól meg van csinálva a szabályozás ahhoz, hogy mindent kivédjenek, amit mi próbálunk, de mindenesetre lassítani lehet ezeken a dolgokon.

A jog mellett a másik vonal a környezetvédelemnek egy szakmai vonala. Mi úgy hívjuk, hogy mérős csoport. Azért mérős csoport, mert még az elején elhatároztuk, hogy mi fel szeretnénk térképezni azt, hogy jelenleg milyen környezeti terheltség van Győrszentivánon. Ugyanis az önkormányzat egyáltalán nem látja el a feladatait, ami egyébként kötelező lenne neki, tehát nem méretett légszennyezettséget, és nem működtetett talajvízfigyelő monitoring kutakat sem, ami amúgy kötelessége lenne az ipari park és Győrszentiván között. Azt tudtuk, hogy volt egyszer korábban egy magánmérés, aminek nem lettek jók az eredményei, de nem tudtuk, hogy azzal mi történt, és nem történtek lépések sem. Az volt a sanda gyanúnk, hogy már a jelenlegi ipari park kibocsátása miatt is elég nagy terheltségnek vagyunk kitéve. Szerettünk volna egy alapállapotot dokumentálni. Arra gondoltunk, hogy ha bebizonyosodik, hogy már most terhelt a környezet, akkor ez nyilván jó, mert akkor nem lehet már további iparterületeket bevonni a környéken. Ha pedig nincsen probléma, akkor nyilván az is jó, mert akkor örülünk, hogy nincsen probléma, másrészről pedig dokumentáltunk egy alapállapotot, amihez aztán esetleg lehet majd a későbbiekben viszonyítani. Ez a mérős csoport a légszennyezettség-mérések és a talajvíz-vizsgálatoknak a megrendelésével és kontrolljával foglalkozott. Környezetmérnökök, természetvédelmi szakemberek vannak ebben a csoportban. Ez egy nagyon nagy feladat volt. Most zárultak le ezek a mérések, és ezeket közösségi adományokból finanszíroztuk. És akkor itt át is ugranék a harmadik csoportra. Ez a közösségszervező csoport, ami minden ilyen dolgot felkarol. Nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy összetartsuk ezt a közösséget, ami ennek az ügynek mentén rázódott össze Győrszentivánon, és amellett, hogy folyamatosan dolgozunk, legyenek olyan események is, amik ezt az összetartást erősítik, azt, hogy egy csapat vagyunk, mind itt élünk, jól érezzük magunkat együtt, egy a célunk, együtt küzdünk ez ellen a dolog ellen. Szoktunk rendezni különböző kis eseményeket. Például volt lámpás felvonulás, vagy amikor búzát vetettünk közösen a földeken, egy pici kis területen jelképesen, azt demonstrálva, hogy szeretnénk, ha ez a búza még kikelne ezeken a földeken. Csináltunk drónfelvételeket. Megünnepeltük az első szülinapunkat. Kellenek ezek a kicsit kötetlenebb események is, amikor nem a munkáról van szó, hanem csak az összetartást erősítjük. Ilyen esemény volt a Merjünk mérni! nap is, amikor önkéntes felajánlásokból összehoztunk egy családi nap jellegű programot, volt ott tűzoltóautótól kezdve mindenféle traktor, biciklitúrát szerveztünk, volt süti, üdítő, tényleg mindent nulla forintból, és lehetett adakozni arra, hogy mi ezeket a légszennyezettségi és talajvíz vizsgálatokat el tudjuk végeztetni. Volt lehetőség utalással is adományozni, de úgy gondoltuk, hogy kell ez a program is ahhoz, hogy akik mondjuk nem akarnak utalni, vagy szeretik ezeket az eseményeket, és jobban szeretik a személyes kapcsolódásokat, hogy azoknak is a kedvükre tegyünk. Összegyűjtöttünk több mint 16 millió forintot ezekre a lépésekre.

PF: Ezt is szeretném egy kicsit aláhúzni: ha jól értettem, akkor maguk piaci áron vásároltak meg profi méréseket, tehát nem arról volt szó, hogy valaki suttyomban odahozott egy szerkezetet és gyorsan megmérte. Ehhez persze nagyon komoly közösségi adománygyűjtés kellett, de piaci áron vásároltak meg olyan méréseket, amelyek egyébként a köz dolga lennének. Az én ismereteim szerint nagyon ritka, hogy ilyen nagyfokú vállalkozásban próbálják ezt a kontrollt megvalósítani.

SzA: Először csak a légszennyezettséget akartuk, mert megnéztük, hogy nagyságrendileg körülbelül 10 millió forint egy teljes évet lefedő négyszer kéthetes mérés mobil mérőautóval. Az volt először a tervünk, hogy erre összegyűjtjük a pénzt, és hát aztán végül is több mint 16 millió forintot sikerült összegyűjtenünk. Egyébként a tízmillió hat nap alatt megvolt. Tehát hat nap alatt összejött a tízmillió forint, a többi meg egy hónap múlva.

Megvolt a 16 millió, ami lehetővé tette azt, hogy továbbgondoljuk ezt a történetet, így jött a képbe az, hogy akkor talajvizet is fogunk vizsgáltatni, és meglátjuk, hogy mire marad még. Még utána is maradt egyébként, úgyhogy most is van másfél millió forint, s ezt arra használtuk fel, hogy elkészítettünk egy 12 oldalas tájékoztató kiadványt. Erre egy külön munkacsoportot hoztunk létre. Ebben voltak grafikusok, akik tudtak segíteni abban, hogy infografikákat csináljunk, meg nyilván volt, aki a tartalmat írta, többek között én is.

Az adománygyűjtésnél azt kihangsúlyoztuk, hogy a mérésekre gyűjtünk, az ezzel kapcsolatos tájékoztatásra és ha szükséges, akkor jogi képviseletre. Tehát lehetővé tette ez az adomány, hogy ebből elkészítsük ezt a kiadványt, és ebben teljesen összefoglaltunk mindent, ami a két év alatt történt: miért baj ez a veszélyes övezet, miért meggondolatlan? Milyen hatással lehet ez ránk, mi van most a levegőben, az miért nem jó, mi van most a vizünkben, mit tett az önkormányzat. Próbáltunk egy teljesen objektív kiadványt csinálni. Ez nagyon fontos, szeretném kiemelni, hogy az embereknek a támogatását eddig is úgy sikerült megtartani, hogy mi mindig nagyon vigyáztunk arra, hogy mindent teljesen objektíven, nagyon szakmaian, nagyon átláthatóan, transzparensen kommunikáljunk. Nem jó elmenni harcolós, sárdobálós irányba, mert azzal nem lehet tömegeket mozgósítani. Az emberek ezeket nem szívesen olvassák, a vagdalkozásokat meg a kritizálásokat. Tárgyilagosan, higgadtan és mindig átláthatóan próbáltunk kommunikálni. Ez a kiadvány is ilyen lett. Ezzel le fogjuk teríteni egész Győrszentivánt, mert azért ennek szükségét éreztük olyan szempontból, hogy mi elsősorban a Facebookon kommunikálunk, de azért nagyon sokan vannak, akik idősebb korosztályhoz tartoznak, és nem facebookoznak, nincsenek fent, nem nagyon tudnak értesülni a dolgokról. Időnként egy-egy ilyen dolgot is kell csinálni azért, hogy ők is tájékoztatva legyenek. Vagy szoktunk fórumot is szervezni, ahova személyesen el tudnak jönni a művelődési házba, és ott előadásokkal, beszédekkel tájékoztatjuk őket arról, hogy mi történik. Ilyen fórum kétszer volt eddig. Kiadványunk most jelenik meg először.

Ami még nagyon jó alkalom volt a tájékoztatásra, az az aláírásgyűjtés, amikor kint voltunk az utcán, és mindenkivel tudtunk pár szót váltani, meg tudtuk szólítani az embereket.

PF: Beszéljen még az aláírásgyűjtésről, amit nagyon szisztematikusan szerveztek meg!

SzA: Az aláírásgyűjtésre azért van szükség, mert követeléseket fogalmaztunk meg az önkormányzat felé – egyébként már 2022-ben is, amiből nyilván nem lett semmi. Akkor összegyűjtöttünk 5585 aláírást hat nap alatt a városrészen, augusztus közepén, amikor kb. senki nem volt itthon, mindenki nyaralt. Ez egy óriási hír volt akkor, minden sajtó fölkapta, hogy 5585 aláírás hat nap alatt! Sőt, még a polgármester is azt mondta, hogy ez lehetetlen. Képes volt átnézetni egyesével az aláírásokat, megszámolta, ellenőriztette az irányítószámokat, és utána kimondta nyilvánosan, hogy erre még a Fidesz se képes – ez volt a reakciója rá. Tehát tuti, hogy valami segítséggel ment csak, vagy valamit hasaltunk ezzel, és biztos, hogy nem létezik, hogy ezt megcsináltuk. Nem lett semmi ezekből a követelésekből, nem állt el a szándékától, tovább folytatta ezt a folyamatot. A légszennyezettség-mérést aztán egyébként ők is megcsinálták. Ennyi azért sikerült, hogy a mienkével párhuzamosan az önkormányzat is méretett. Ezzel jól ki tudtuk egészíteni a mi méréseinket, mert másik helyszínen volt, így elég jól le tudtuk fedni Győrszentiván egész területét. Azóta eltelt már másfél év, és többször elhangzott tőle közgyűléseken, meg itt-ott nyilatkozott, hogy ő úgy gondolja, hogy azóta már nagyon sok víz lefolyt a Dunán, és igazából szerinte Szentivánon nincs már ennek a csoportnak támogatottsága, mert mindenki belátta, hogy itt szükséges ez az iparipark-bővítés, elfogytunk, és hát ez az élet rendje, mindenki megnyugodott, mehet tovább ez az ügy.

Nagyon szerettük volna megmutatni neki, hogy ez nem így van. Tehát ez a ’fogd meg a söröm’ típusú kezdeményezés. Az volt a tervünk, hogy akkor most hatezer aláírást fogunk összegyűjteni, és ez nekünk is egy nagyon jó visszaigazolás lesz arra, hogy tényleg támogatnak-e még bennünket, vannak-e még itt annyian, értik-e még ezt a problémát, vagy már hozzászoktak a gondolathoz, már belenyugodtak. Ez egy fontos visszajelzés nekünk is, és belevágtunk. A végeredmény 7029 aláírás lett, úgyhogy a tervezettet is sikerült jócskán megfejelni. Azt azért tudni kell, hogy Győrszentivánon egyébként körülbelül nyolcezer választókorú polgár él. Azt gondolom, hogy a 7029 azért elég jól demonstrálja azt, hogy mekkora a támogatottságunk. A legutóbbi önkormányzati választáson megválasztott képviselő 1603 szavazattal lett képviselő itt a városrészben… Szóval ez mindenképpen jó volt és fontos volt.

Úgy szerveztük meg, hogy Győrszentivánnak az utcáit egy Excel táblázatba kigyűjtöttük, és ezt a táblázatot a nagycsoportba, tehát a 3500 fős csoportba kitettük, és arra kértük az ott lévő embereket, hogy írják be magukat egy vagy több utcába, amennyit tudnak vállalni, és közösen osszuk fel magunk között Győrszentivánt. Így mindenkinek csak egy kicsit kell vállalnia, egy utcát, fél utcát, álljanak össze párokba, azt is lehet, hogy többen írják be magukat egy-egy nagyobb utcába, és együtt mennek, vagy felosztják maguk között az utcát, ahogyan akarják.

Ez a táblázat szokás szerint nagyon hamar betelt. Azoknak, akik beírták magukat a táblázatba én csináltam egy külön zárt Facebook csoportot aláírásgyűjtők néven, és ott folyamatosan egyeztettem velük, és motiváltam őket az aláírásgyűjtés alatt. Az elindulástól kezdve mindig kértem, hogy osszák meg egymással a tapasztalataikat, élményeiket, fotózzák le magukat, amikor mennek gyűjteni, hogy a másik is erőt meríthessen abból, hogy ők már elindultak. Húzzák, motiválják egymást is ebben a munkában. És ez nagyon-nagyon jól működött. Nagyon sok vicces történetet megosztottak egymással, ami tényleg nagyon összekovácsolta ezt a csapatot. Csináltunk tippelős játékot, meg kellett tippelni, hogy mennyi lesz a vége, aki a legközelebb lesz hozzá, az ajándékot kap. A végén tartottunk egy kis ünneplést tortával, a tortán rajta volt a 7029, beszélgettünk, játszottunk. A nyereményt átadtuk a tippelős játék győztesének. Tényleg egy jó hangulatú kis összejövetel kerekedett ebből a dologból. Tehát volt egy kerete, volt egy lezárása is. És közben mindamellett, hogy az utcákat jártuk, folyamatosan kitelepültünk. Egy ponton voltunk ott rendszeresen, a legforgalmasabb pontján Szentivánnak, a Spar parkolóban, ami magánterület.

Azért választottuk ezt, mert oda nem kell engedélyt kérni, csak a terület tulajdonosától kértünk engedélyt, gyakorlatilag bármikor kitelepülhetünk oda a bolt elé. Szerintem ez is egy fontos dolog, amire figyelni kell. Arra mindig figyelünk, hogy minden szabályos legyen. Mindenről legyen engedélyünk, mindenről legyen papírunk, minden legyen aláírva. Az aláírásgyűjtéshez a GDPR-on ültünk vagy két hetet, még úgy is, hogy már a múltkor is ültünk rajta két hetet, hogy a lehető legszabályosabban, legtökéletesebben járjunk el. Nem adunk magunkon támadási felületet semmilyen szinten. Mindig a maximumot próbáljuk kihozni mindenből. Ezek a kitelepülések pedig úgy működtek, hogy mindenki, amikor volt ideje, megkérdezte, kinél van a pult, odament érte, felkapta a pultot, odament a Spar elé, kinyitotta, és amíg volt ideje, egy órát, két órát, három órát délelőtt, délután, hétvégén, ahogyan éppen kijött a lépés, kitelepült. A járókelőket, a boltba jövőket igazából meg tudták szólítani.

Emellett még voltak aláírásgyűjtő pontjaink is, amire pedig maguktól jelentkeztek általában az itteni helyi vállalkozások, fodrászatok, kozmetikák, húsbolt, kisebb üzletek. A vendégeikkel folyamatosan alá tudták íratni. Mindenhova helyeztünk ki információs anyagot.

Ja, ami még nagyon fontos, és nagyon-nagyon sokat segített, nagyon hasznos volt: készítettünk egy nagyon rövid kis szórólapot, de nem szórólapminőségben, hanem egy sima fénymásolópapírra kinyomtattunk fekete-fehérben egy pici ismertetőt, összefoglalót, hogy mire gyűjtünk, mik a követelések, miért fontos ez. És a végére odaírtuk, hogy amikor aláírásgyűjtőink majd felkeresik önt, kérjük, hogy aláírásával támogassa ezt a kezdeményezést. Ez azért volt jó, mert előre tudtuk tájékoztatni azokat a családokat, akikhez utána becsöngettek az aláírásgyűjtők, és nem akkor kellett elmagyarázni, hogy miért csöngettek be. És tényleg úgy fogadták őket a családok, hogy igen, igen, elolvastuk, és akkor hol kell aláírni. Szóval megágyaztunk ennek az aláírásgyűjtésnek, és így sokkal gyorsabban tudott működni. Meg egyébként bizalmatlanok is az emberek, van, aki nem szívesen nyitja ki az ajtót idegennek. Jó volt így, hogy ezzel előkészítettük ezt a folyamatot.  Ja, és volt egy nyugdíjas hölgy, aki ezt az egészet koordinálta, kineveztük őt és a házát, vittünk neki folyamatosan hideg élelmet, ebédet, gondoskodtunk róla, és ő vállalta, hogy mindig otthon lesz, nála lehet felvenni, illetve leadni a betelt íveket meg az összes segédletet, amit készítettünk. Mert segédlet is volt, térkép, amin mutattuk, hogy hogyan néz ki most az iparral körbevett Szentiván, mit és hova terveznek. Ez egy tök jó információs térkép volt, illetve készítettünk még egy kisokost is, mert azért mi tudjuk, hogy általában milyen kérdések, meg ellenérvek szoktak felmerülni a témával kapcsolatban. Előre készítettünk az aláírásgyűjtőknek egy ilyen kisokost, hogy milyen kérdésre, vagy ellenérvre, vagy ellenvetésre mit tud válaszolni. És azt mondták, hogy ez is nagyon nagy segítség volt. A kommunikációt nagyon helyre tette és nagyon tudta segíteni ezt a történetet. Ezeket az anyagokat fel lehetett venni a Margitnál, meg le lehetett adni őket, és ő folyamatosan számolta, sorszámozta a beérkezett aláírásokat. Ez a múltkor nem volt, tehát a múltkor a hatodik nap végén adta le mindenki, és utána még éjjel is ment a sorszámozás, feszített tempó volt, nem annyira hatékony. Ezt elkerülendő most folyamatos volt a számozás, pénteken lezárult az aláírásgyűjtés, és vasárnap már összekészítve, fénymásolva, sorszámozva ott voltak az aláírások átadásra készen, amit aztán kedden a közgyűlésen meg is tettünk.

PF: Látszik-e valami már azon túl, hogy leadták, vagy egyelőre még számolnak a korifeusok?

SzA: Látszik, mert kijött a polgármester választási programja, és abban már szerepel a véderdő, amit kértünk – az ipari területek és Szentiván közé véderdőt szeretne telepíteni.

PF: A követeléseiknek ez volt az egyik pontja, ugye?

SzA: Igen, négy pont volt. Az egyik az állandó légszennyezettség-mérés, a másik a talajvízfigyelő, monitoring kutak, a harmadik, hogy ne minősítsék át a szántóföldeket veszélyes övezetté, és álljanak el a terület iparterületté történő bevonásától, illetve a véderdő.

Ezek a pontok szerepeltek benne. A monitoring kutakat és a véderdőt beleírta a polgármester a programjába. A légszennyezettség-mérést nem teljesen, mert ő egy mobil mérőautót vásároltatott most a városnak, és azt tervezi, hogy mindenhol folyamatosan mérni fognak, tehát ide-oda megy az autó, és mérnek majd vele. Mi állandó légszennyezettség-mérőt szeretnénk, úgyhogy ez majd még egy következő harc lesz, úgy néz ki.

Közben még más is történt, ami nagyon érdekes, nagyon meg is lepődtünk rajta. Foglalkoztunk a légszennyezettségi zónákkal, mindenféle kormányrendeleteket, szabályozást nézegettünk, nagyon beleástuk magunkat ebbe a témába. Kijöttünk ezekkel a szennyezettségi eredményekkel, amik egyébként nem lettek jók, és elkezdtük követelni a légszennyezettség-mérést, és azt, hogy valami történjen, hogy az ipari parknak a kibocsátását nézzék egyben, ne csak külön a cégekét, mert most jelen pillanatban a cégek kibocsátását külön-külön nézik, hogy az határértéken belül legyen, de az ipari park összkibocsátását nem. Szerintem ez felháborító, és nagyon remélem, hogy országos hatása lesz majd annak, hogy ez a téma fókuszba kerül. Egyébként ezen is dolgozunk közben. És hogy felhoztuk ezt a témát, a kormányhivatal kiírta a Győr – Mosonmagyaróvár légszennyezettségi zónának a teljes felülvizsgálatát – valószínűleg ez is a mi tevékenységünknek köszönhető, már nekik is van rálátásuk arra, hogy itt problémák vannak. Az adománygyűjtés egy részéből egyébként azt finanszíroztuk, hogy szakértővel megcsináltattuk ennek a kormányhivatal által meghirdetett felülvizsgálatnak a véleményezését, és be is adtuk a megadott határidőre. Kíváncsian várjuk, hogy mi fog még történni, és milyen hullámokat vertünk ezzel a dologgal.

Sőt, arra is nagyon kíváncsiak vagyunk, hogy a város többi részén milyen légszennyezettséget fognak mérni, mert biztos, hogy fognak még kiderülni érdekes dolgok, és akkor azon majd tovább kell dolgozni, hogy javítsunk ezeken az eredményeken.

PF: A közelmúltban halt meg Ferge Zsuzsa, és a megemlékezések kapcsán volt egy nagyon érdekes felirat, amit találtam, ami annyira érvényes erre a helyzetre. Ez egy idézet volt egy korábbi beszédéből: “Ami a legjobban hiányzik, az a szerveződni képes, jogaiban bízó, a közügyekben félrelökhetetlenül beleszóló állampolgár”. Nagyon pontos erre a mostani történetre is, amit Ferge Zsuzsa mondott, a “félrelökhetetlenül” különösen érdekes jelző.

Udvarhelyi Tessza, aki a Józsefvárosban dolgozik, neki volt a Közéleti Iskolájával egy érdekes mondata: “a demokrácia nem főnév, hanem ige, csak akkor van, ha csinálják”. Ezeket az idézeteket gondoltam, hogy jó lenne idekapcsolni; aláhúzzák, megerősítik az elmondottakat. Nagyon köszönöm, nagyon izgalmas volt.

SzA: Nagyon fontosnak tartom, amit mondtál most a végén. Az egy külön feladatunk erre megtanítani az embereket, hogy éljenek a demokratikus jogaikkal. Most már nem annyira, de az elején még azzal is meg kellett küzdenünk, hogy nagyon sokan úgy álltak hozzá ehhez a dologhoz, hogy ezt már eldöntötték, ez ellen már nem lehet semmit tenni. És külön feladat volt meggyőzni azokat az embereket, hogy nem, ez nem így van. És az is egy nagyon fontos alaptétel volt az elején, hogy amikor folyamatosan újra és újra előjöttek ezek a kételyek, hogy lehet-e tenni, érdemes-e tenni, mindig azt mondtuk erre, hogy mi nem latolgatjuk az esélyeket, nem érdekel bennünket, hogy mi az esélye annak, hogy most mi ezt sikerre visszük. Ezt egyszerűen csinálni kell addig, amíg tudjuk, és amíg van eszköz a kezünkben, addig csinálni kell, mert vannak demokratikus jogaink, alaptörvénybe foglalt jogaink, amiért küzdeni kell, hogy érvényesítsük őket! Ez sajnos így van, és ezért ki kell állni. Nagyon fontos szerintem, hogy minél több ember ébredjen fel és éljen ezekkel a jogokkal.

PF: Szabó Andrea, a Győrszentiváni Öko Szeglet Egyesület elnöke volt a Civil Rádió vendége – igazán köszönjük Andrea.

 

Szerző:

Péterfi Ferenc eredetileg Újpalotán népművelő, majd közösségfejlesztő. Később az NMI és jogelődjeinek a Közösségfejlesztői Osztályán dolgozott, majd az osztály vezetője lett.

Falusi és városi terepmunkákban vett részt, egyetemi, szakmai és civil képzések oktatója, konferenciák szervezője. A Parola folyóirat alapító főszerkesztője, évekig a Közösségfejlesztők Egyesületének titkára, majd elnöke volt.