A 30 éves Civil Kollégium Alapítvány és a 35 éves Közösségfejlesztők Egyesülete tiszteletére 2024. november 22-én rendezett Közösségkonferencián Mészáros Zsuzsa kapta a Közösségünkért díjat.

Zsuzsa tanítónak indult. Ez a kezdet olyan, mint a csepp víz, amelyben benne van a tenger. A tanítónéniség volt az egy csepp víz, s benne a szeretet, a jóság, a hasznossá válás reménye és igénye, a jókedv és életigenlés, a közösség szeretete – szóval mindaz, ami a mi szakmánknak alapvető emberi feltétele.

Hogy miért ment el Kecskédre művelődésiház-vezetőnek, arra nem pontosan emlékszünk. Előtte történt, hogy a tanítónéni szerepet vitte, s mellette Kishantoson még „népfőiskolázott” is.
Arra emlékszünk, hogy 1992-ben egy középfokú közösségfejlesztési szakképzés szerveződött Komárom-Esztergom megyében, és annak gyakorlati, fejlesztési helyszíne Kecskéd volt 1993-tól. Ezen a tanfolyamon ismerte őt meg a Közösségfejlesztők Egyesületének néhány tagja, egy nagy szakmatörténeti pillanatban: a közösségi felmérés módszerét Kecskéden próbálta ki egyesületünk először…
Zsuzsa kapcsolata a helyi emberekkel és egyáltalán, mindenkivel, remek volt, mindnyájan élveztük a vele való munkát – az ötletdús tervezőtől, a rátermett ösztönző-katalizátortól a precíz végrehajtóig ötvöződött benne minden e szakmához szükséges készség.

Kunbábonyra eleinte ingázott szülővárosából, Komáromból (közben a komáromi térségben helyi fejlesztést indított be a kecskédi módszertannal, és sikerre is vitte Szőnyben 1996-ban).
Mivel az itteni letelepülésünk nem is kezdődhetett volna másként, mint helyi fejlesztőmunkával – és rögtön a kistérségi helyi munkával! –, a Bábonyt övező öt településen fejlesztőmunka indult egyetemi hallgatókkal és egyesületünk vállalkozó tagjaival – helyi csapatokat szerveztünk és velük vertük fel a települések csendjét, cselekvésre ösztönözve az ottani lakosokat.
„Kirajzás” a Felső Kiskunságban – volt a neve ennek a munkánknak, amelyben Zsuzsa is kulcsszerepet játszott.

Közben megkezdődött a tanítás, a felnőttképzés is Kunbábonyban – 1997-et írtunk. Zsuzsa mellett néhányunknak már volt itt-ott tanítási gyakorlata, belőlük képzési csapatot szerveztünk, tananyagokat, képzési programokat dolgoztunk ki – tanítottuk egymást és tanultunk egymástól. Egyszóval mi lettünk a közben megalakult Civil Kollégium Alapítvány tanári kara, s a tanítás mellett hazai és nemzetközi szemináriumokat szerveztünk – köztük „A közösségfejlesztés 10 éve” szemináriumot, fogadtuk külföldi kollégáinkat magyarországi tanulmányútra is. 1998-ban már 48 hétvégi, ún. általános célú képzést bonyolítottunk le Kunbábonyban. Bevezettük és sikerre vittük a Nyári Egyetem intézményét. Képzéssel összekötött Helyi cselekvési programot vezettünk be. Tanítottunk és tanultunk roma közösségiház-vezetőktől. Ez volt a bábonyi kezdet, amit folytathatnánk, de akkor könyvet kellene írnunk.

—-

Közben Zsuzsa oly mértékben elköteleződött a bábonyi munkában, hogy elhatározta, vesz Kunbábonyban egy tanyát, és annak udvarán házat épít magának s családjának. Petrocelliné-nek kezdtük el nevezni – mert a híres amerikai filmsorozat főhőse P. is 10 évig építette a házát. Elkészült, csodálatos lett, és mondanunk sem kell, ott is zajlottak közösségi események.

Zsuzsa a munkanélküliség kezelésére 1996-tól fokozatosan a gazdaságfejlesztés és vállalkozásélénkítés, s benne a szövetkezetfejlesztés iránt kezdett el érdeklődni. 1997-ben kéthetes tanfolyamot szerveztek Varga Tamással 16 helyi lakos részvételével, akik vizsgát is tettek e tárgyban, és szövetkezetet is alapítottak.
Ez a szövetkezet és ennek folyamatosan módosuló változatai éltették a kunbábonyi Közösségi Házat egészen napjainkig.

A következő nagy szakmai kihívást a biogazdálkodásban, a permakultúrában látta meg Zsuzsa, és „öngyógyító és permakultúra kertet” alapított helyi szövetkezeti társaival és másokkal a kunbábonyi Közösségi Ház egykori konyhakertjében.

Itt tartunk most. Ennyit tudunk felmutatni most annak érzékeltetésére, hogy ki is vagy Te, és miért is érdemelted meg e közösség díját.

Zsuzsa, te is tudod, hogy ez csak ízelítő a munkáidból – hisz nem beszéltünk például azokról a civil szervezetekről, amelyek létrehozója voltál, vagy ott voltál közöttük – gyakorlatilag minden munkádban. Nem beszéltünk az intézményekről (az intézmény szónak a „szokás” jelentésében), amelyeket létrehoztál a kistérségedben. Erőtlenek vagyunk bemutatni azt, hogy te egy igazi hatásforrás vagy mindenki számára… A felnőttoktatási munkád is kimaradt most sajnos. Ám ha körülnézel a teremben, saját munkatársaidat (na jó, egy részét) látod itt, akik ezekben a folyamatokban is veled voltak-vannak, ha ma már nem is abban a mértékben, mint a kezdetekkor – mindenki megtalálta a maga fókuszát, és külön-külön, néha még együtt is gazdagítjuk a hazai közösségfejlesztést.

Végezetül.
Ugyan azt szokta mondani Zsuzsa, hogy 

• nem tud jól írni, de ne higgyetek neki! Honlapunk Parola-címkeresőjében 3 oldalon, oldalanként 10 találat alatt találhatjátok meg a nevét az elemző tanulmányoktól a beszámolókig, szerzői vagy közreműködői minőségben;
• nem tud angolul – ám ne dőljetek be neki, mert számára a nyelvtudás nem volt elsődleges feltétel ahhoz, hogy 1997 októberében bejárja előbb Anglia egy részét, majd Svédország szövetkezeteit és életre szóló barátokat szerezzen.

Életművész? Lehet. Inkább úgy fogalmaznánk: egy EMBER közülünk, egy kiváló szakember, akit tisztelünk és szeretünk, mert ő a mi Zsuzsánk.
És igen, eddig is kipróbált sokféle dolgot – és még ki is fog -, mert mindig nyitottan, örök kíváncsisággal fordul az emberek és a tudás felé.

Kedves Zsuzsa, most megnyíló új életszakaszodban továbbra is számítunk rád ugyanúgy, ahogyan Te is mindig számíthatsz ránk!