Ebben a beszélgetésben^[1] a közösségszervezés és közösségi érdekérvényesítés mint szakma elindításának lépéseit eleveníti fel Varga Máté, Horváth-Kertész Balázs, Giczey Péter, Peták Péter és Sebály Bernadett. A beszélgetést Balogh Fruzsina vezeti.

A beszélgetés kezdetén Horváth-Kertész Balázs egy idővonalat, egy nagy molinót vesz elő – mint mondja – ez a rajz egy kis utánanézés, interjúzás eredménye. Azt foglalja össze, hogyan jelent meg a közösségszervezés Magyarországon, hogyan érkezett a CKA-hoz ez a közösségszervezési tudás.

Balogh Fruzsina első kérdése a beszélgetőtársakhoz: Nem mindig volt jelen a közösségszervezés az alapítvány életében. Amikor még nem volt, akkor miért tartottátok fontosnak, hogy megjelenjen a CKA-ban ez a módszer?

Varga Máté így válaszol: Nem egészen az alapítvány életében jelent meg vagy csak félig-meddig. Ha egy szóban akarnám elmondani, akkor Chuck (Chuck Hirt, Szlovákiába Amerikából elszármazott közösségszervező – a szerk.), aki az előbb beszélt, ő volt a nyomulós, akit kikerülni se lehetett, és ha elfeledkeztünk volna a közösségszervezésről beszélni, akkor mindig talált rá módot, hogy mégiscsak beszéljünk róla. Egyébként abban az időben (a 2000-es évek elején – a szerk.) a CKA-n kívül is voltak már a közösségszervezéshez hasonló aktivista, mozgalmi szerveződések. Amikor mi elkezdtünk ezzel foglalkozni, akkor futott a Citizens Network, valamint nagyon sok európai szervezettel dolgoztunk együtt. Ezzel párhuzamosan megjelent a közösségszervezés Európa-szerte, például Chuck Szlovákiában létrehozta a Center For Community Organising-ot (CKO – a szerk.). Ekkor elkezdtünk vitatkozni arról, hogy mi a különbség egyáltalán a közösségfejlesztés és a közösségszervezés között. Később sem sikerült teljesen megértenünk a különbséget úgy 4-5 évig szerintem, bár egy csomó képzésen részt vettünk, beszéltek nekünk ügyekről, mégsem értettük, hogy mi az, hogy ügy. Tehát egy fél képzés mondjuk azzal ment el Szófiában, hogy az ügyet megpróbáltuk értelmezni, hogy miről is van szó. Az első képzés Kunbábonyban vízválasztó volt, mert akkor bennem megérett, hogy most már tegyünk pontot ennek az ügynek a végére, tudjuk meg, hogy mi az a közösségszervezés, és akkor idehívtuk Joe Szakost és a Chuck-ot, hogy tartsanak nekünk egy 3 napos képzést. Ott értettük meg szerintem a valódi különbséget. A közösségszervezés fókuszában a hatalom áll, mi addig a hatalommal csak nagyon érintőlegesen próbáltunk foglalkozni, stratégiát nem nagyon alkottunk azzal kapcsolatban, hogy hogyan viselkedjünk a hatalommal. Nyilván kerültünk vele összetűzésbe, és együtt is működtünk vele, de az, hogy mi a döntéshozókból próbáljuk meg kinyomni azt, amit mi szeretnénk, illetve, hogy ezzel stratégiában foglalkozzunk, az szerintem ott érett meg bennük. Ezután hoztuk létre az első közösségszervező tanulókört, mert nekünk is valami hasonló volt az indíttatásunk, mint Tamásnak (Varga A. Tamás – a szerk.), hogy országosan kellene elkezdeni valamit csinálni, semmi értelme ilyen pici projekteket kezdeni.

Giczey Péter még annyit tesz hozzá Máté gyökereket felfejtő gondolatához, hogy azért itt a 2000-es évek elején egyre inkább megfordult a fejünkben, hogy az eddig megtanult és alkalmazott közösségi beavatkozási módok mellett jó lenne alkalmazni más módszert is, amely a részvételiséget, az állampolgári tudatosságot, a demokratikus részvételt jobban tudná ösztönözni. Szóval a terepi tapasztalatokból is kirajzolódott egy olyan kép, hogy mindenképpen szükség lenne az állampolgári részvételnek valamilyen hatékonyabb vagy fokozottabb átadására, és ebben a gondolkodásban jött az ötlet, hogy akkor nézzük meg a Chuck által emlegetett közösségszervést egy kicsit közelebbről. Végső soron egy ilyen tapasztalati, terepi indukálása is volt annak, hogy elkezdtünk komolyabban foglalkozni a közösségszervezéssel.

Sebály Bernadett így folytatja: szerintem érdemes még ezen túl egy tágabb kontextusba is bele helyezni ezt az egészet. A közösségszervezés alkalmazása a Civil Kollégium Alapítványnál 2013-ban indult. 2010-ben volt egy nagy politikai fordulat, amikor a kormánypárt elkezdett eltávolodni a liberális demokráciától, és ez azt is eredményezte, hogy azok az aktorok, akik eddig nem voltak túlzottan érdekeltek a közösségszervezésben, nem ebben látták a változás lehetőségét, és nem tartották fontosnak az alulról építkező érdekérvényesítést, egyre inkább elkezdtek nyitottabbá válni ezekre az új módszerekre. Másrészt azok a szervezetek is, akik korábban ugyanúgy falakba ütköztek – 2010 előtt is voltak falak, de 2010 után egyre több falba ütköztek – valamilyen más módszer kipróbálását gondolták jó stratégiának. A közösségszervezés a konfliktusokkal tudatosabban foglalkozik, felvállalja a konfrontációt, és kampányokban gondolkozik. Látszott, hogy a korábbi egyezkedő stratégiák, a korábbi csatornák a kormánypártokhoz vagy az önkormányzatokhoz egyre kevésbé működtek.

Peták Péter egy személyes élményét eleveníti fel: én mindig is ilyen érdekérvényesítési szálon keveredtem bele a közösségfejlesztésbe, viszont 2010-re már saját tapasztalatot is szereztem egy ilyen történetben. Pécsen a tubesi NATO-radar elleni mozgalom része volt a tömeges véleménykifejező akció, az eredménytelen, de politikai fordulatot jelentő helyi népszavazás. Ez egy ötéves küzdelem volt, itt tapasztalhattam meg azt, amiről Chuck beszél, hogy van itt valami különbség az akkoribban ismert és gyakorolt és tanított közösségi munkához képest. A közösségszervezés nagyobb volumenű szervezetépítéssel és nagyobb, hosszabb stratégiával zajló, kifejezetten érdekérvényesítő és konfliktust felvállaló folyamat. A kunbábonyi képzés és a tanulókör elindítása abban a tekintetben is fordulópontot jelentett, hogy addig a CKA elsősorban a KÖFE képző intézményeként szerepelt. Ezek után a nemzetközi hálózati munkán és részben a közösségszervezés felvállalásán keresztül lett egy saját közösségi munka profilú, önálló arcéllel rendelkező szervezet, aminek több aspektusát is meg lehetne ragadni, de ezek mind egyszerre történtek.

Horváth-Kertész Balázs így folytatja: egy kicsit tovább bontva, amit Betti elkezdett a kontextus fölvázolásával, abban a történelmi pillanatban, amikor bekövetkezett a közösségszervezés magasabb szintű alkalmazása, a terepen is történtek változások. A társadalomnak fel kellett készülnie arra, hogy a hatalom tulajdonképpen levezeti a társadalmat a demokrácia útjáról, és nagy kérdés, hogy a közösségszervezés arra jött-e létre – amit ez a kedvező kondíció mögött álló társadalmi helyzet jelent, vagyis – hogy megvédje a társadalmat attól, hogy teljesen kivezessék a demokráciából, vagy valami másra jött létre, és más igényei is vannak a társadalomnak. Mert szerintem vannak: a társadalom működése szempontjából az aktív állampolgárok szempontjából is nagyon-nagyon fontos a közösségszervezés, és ott is a változó politikai klíma hatására még több ember lépett ki az utcára, még több ember találja magát olyan helyzetben napról-napra, hogy tulajdonképpen a feje fölött hoznak meg őt és a közösségét érintő döntéseket, és szakmai területek dőlnek le a porba. És amikor azt hisszük, hogy ennek vége van és már semmi nem tud ledőlni, mert már minden ledőlt, akkor további dolgok dőlnek le. És akkor ebben a mezőben indul el ez a nagyívű munka, ami a közösségszervezés megjelenítése Kelet-Közép-Európában, Magyarországon.

Balogh Fruzsina következő kérdése: Szóba hoztátok Amerikát, pontosan mit is jelent az, ha egy szervező kijut Amerikába, mit tud ott tanulni, mi történik, ha elutazik oda hat hétre?

Varga Máté kezdi a válaszadást: ez a hathetes dolog… ugye amikor a Chuck-kal bejártuk Amerikát, akkor azt kerestük, illetve azt próbáltuk újra elmondani ott Amerikában, abban a nagy országban, hogy vannak itt más dolgok is Kelet-Közép-Európában. Mert ugye azok a nagy donorok és különböző támogató szervezetek gyakorlatilag elhagyták a régiót, mert itt van most már az Európai Unió meg miegyéb, de azért 2010 körül már látszott, hogy itt nem olyan fényes a helyzet, és a civil társadalom támogatása is óriási problémákkal küzd. Ezért végigjártuk egész Amerikát, és ezekkel a donorokkal beszéltünk. Ekkor találkoztunk Bálint Erzsivel is, akivel közösen ezt a nemzetközi tapasztalatcsere- programot kitaláltuk, és közösen néhány nemzetközi partnerünkkel megterveztünk egy olyan programot, ahol hat hétre kiküldünk magyar szakembereket (valamilyen közösségi munka vagy szociális munkából jövő szakembereket), és számukra egy ilyen komplex képzési és gyakornoki programot szervezünk. Azóta most már több, mint félszázan mentek ki Amerikába, és a praktizáló közösségszervezők közül is nagy számban voltak kint. Ez szerintem nemcsak egy tanulási program, hanem egy ilyen életélmény, tehát aki kint volt, annak óriási változást hozott az életébe is, meg a szakmai életébe is. Évről-évre fejlődött a program, és a legjobb közösségszervező szervezetekkel sikerült Amerikában felvenni a kapcsolatot. Náluk lehetett ilyen gyakorlati programokat végezni, olyan szervezeteknél, akiknek 50, 100, vagy 200 000 tagja van, és akár adórendszereket tudnak megváltoztatni. És itt találkoztunk azokkal a szakemberekkel is, akikről előtte csak olvastunk, tehát minden szempontból ez egy erős pillére volt eddig a hazai közösségszervezési folyamatoknak.

Peták Péter: nekem egy saját tapasztalatom volt ezzel kapcsolatban, két hete találkoztunk Pécsen pár ilyen Amerikát járt szervezőtanonccal. Nekem volt szerencsém olyan dolgokba szagolni bele, amik az én saját tanulási szándékaimnak megfelelőek voltak. Én akkor már a CKA képzője és mentora voltam a közösségszervező programokban, és ott arra volt lehetőségem Virginia államban, hogy az állami szintű és méretű szervezetépítést tudjam tanulmányozni, ami nagyon sokat adott nekem. Ráadásul az a plusz, hogy mit jelent Amerika, és milyen elhivatottan dolgoznak az ottani közösségszervezők a szervezeteikben nagyon nagy mintaadás volt számomra.

Sebály Bernadett hozzáteszi: szerintem mindenkire sorsfordító hatással van az, ha kijut Amerikába,és ha tehetitek, akkor vegyetek részt ebben a programban, ha még lehet, ha nem lehet, akkor legyen még! Átformálja az ember életét, ha megismeri az amerikai demokráciát és az amerikai közösségszervező világot. Az én életemben is sorsfordító volt. Ezzel együtt egy picit árnyalnám ezt az amerikai eredetet a magyar közösségszervezés szempontjából, mert szerintem ennek két árnyoldala is van minden előnyével együtt. Az egyik árnyoldala, vagy inkább egy feladat, amit még el kell végezni, hogy megtaláljuk a saját magyar közösségszervező történelmi hagyományainkat és ehhez felépítsünk egy narratívát, és tudjunk a magyar közösségszervezésről beszélni. Amikor elkezdtük itthon népszerűsíteni ezt a módszertant, akkor erre volt egy törekvésünk és az első képzésekben meg is jelent ez nyomokban, de kevés magyar közösségszervező hagyomány van feldolgozva ahhoz, hogy ezt be lehessen építeni a magyar közösségszervezésbe. Ez egy nagy hiányosság. A másik pedig az még szerintem, hogy az is érdekes, hogy Magyarországra hogyan gyűrűzött be a közösségszervezés, kik hozták. Mert azok a hírvivők, akikről itt beszéltek a többiek, ők egy régi közösségszervező hagyományhoz tartoznak, amit bizonyos szempontból – amikor mi elkezdtük a magyar közösségszervező hagyományt építeni – már meghaladtak Amerikában. Ők ezt a nagyon ilyen „Alinsky-típusú” közösségszervezést csinálták, ami szerintem végtelenül hasznos volt nekünk itt Magyarországon, és ezeket az alapokat el kell sajátítani ahhoz, hogy az ember aztán nagyobb rendszerekben tudjon gondolkodni anélkül, hogy elveszítse a közösségekkel a kapcsolatot. Ezzel együtt mégis a közösségszervező hagyománynak egy régebbi ágát ismertük meg, és erre alapoztuk a magyar közösségszervezést, és az, hogy ettől megpróbálunk elmozdulni megfigyelhető a szlovák CKO történetében is, és megfigyelhető a CKA közösségszervező munkájában is, ahol a helyi ügyeket megpróbáltuk beleilleszteni egy országos választási kampányba, és egy ilyen nagyobb szinten gondolkozni, nem csak a helyi ügyekben. Ami mindennek a veleje és a gyökere, de azon tovább kell tudni lépni.

Horváth-Kertész Balázs a következőket teszi hozzá az előzőekhez: Bettinek igaza van, és nagyon várom az eredményeit, hogy hogyan látjuk magunkat, és ez más területekre is igaz, amikor nagyon fel akarunk zárkózni, ahelyett, hogy rájönnénk arra, hogy belülről hogyan építhetjük fel magunkat, és akkor erről lehet majd vitatkozni, hogy hogy lett volna jó elindulni. Mindenesetre itt van ez az amerikai közösségszervezési hagyomány, és én azt akartam elmondani, hogy amikor én kint voltam Amerikában, akkor folyamatosan arról beszéltünk, hogy mi az, ami nem működik. És akkor én tettem egy vállalást arra vonatkozólag, hogy minden ilyet kipróbálok itthon. Számtalan olyan kis dolog volt, aminél úgy tűnt, hogy még a legnagyobb jóindulatom mellett sem fogjuk tudni használni. És az ellenkezője történt. Amiket kipróbáltam, minden elem tök jól működött. Abban Bettinek van igaza, hogy ahhoz, hogy a fennálló hatalmi struktúrát meg tudjuk bontani – azon túl, amit Peták mindig hangsúlyozni szokott, hogy a közösség, tehát, hogy ezt ne csináljuk egyedül – kell egy belső felhatalmazás, kell bátorság, kell egy csomó minden, és ezzel rendelkeznünk kell. És ez az erő nem fog kívülről jönni. Tehát jöhet a módszertan és kell is, és bátornak kell lenni módszertanok átvételében, de kell ez a bátorság. Én is látom a saját fordulópontomat az amerikai képzésben, megismertem egy olyan teret, ahol minden másképp működik. Én azt hittem, hogy Amerika az egy rossz hely, és nekem rossz, hogy oda kell mennem. És közben nem az volt, nem azt az Amerikát találtam kint, amit gondoltam a filmek és más elbeszélések alapján, egy teljesen másikat. És egy olyan világot, ahol a liftben beszélgetnek az emberek – hogy most csak egyet mondjak. És nekem ez mindig hiányzott Magyarországról. Tehát maga ez az élmény, hogy másképp működő nagy közösségi hálózatos rendszerekben ilyen van, ez az, ami szerintem sorsfordító.

Giczey Péter hozzáteszi: én akkor most visszajönnék Amerikából Európába, és azt a vonulatot szeretném kiemelni, hogy amikor elkezdtünk a közösségszervezéssel foglalkozni – oké, persze a farmernadrág és a zene és a közösségszervezés Amerikából jön, rendben van, de azért – szinte azonnal bekapcsolódtunk más európai országokban megtapasztalható közösségszervező kísérletekbe. Nagyon érdekes volt nézni például az Egyesült Királyságban 2010-ben elindult közösségszervező próbálkozásokat, aminek egyébként az a jellegzetessége, hogy maga a brit kormány kezdeményezte közösségszervezők képzését és a brit kormány volt az, amelyik ezt támogatta és speciális – ahogy ők nevezik – erőforrás-alapú közösségszervező folyamatok indultak el, itt a kevésbé konfrontatív jelleg öltött testet. De Közép-Európában a lengyelekkel, szlovákokkal, románokkal nagyon jó kapcsolatok alakultak ki. És azért emlegetem ezeket, merthogy a CKA életében a nemzetközi kapcsolatok mindig is nagyon fontos szerepet töltöttek be, és ezzel együtt az a vágy, hogy tanuljunk másoktól is. Ezt folyamatosan a szűkebb környezetünkben is próbáltuk érvényesíteni, tehát a közvetlen kollégáktól, szomszédoktól is igyekeztünk eltanulni, megtanulni olyan fogásokat, megközelítéseket, amelyeket mi nem alkalmaztunk és ha lehet, akkor a mi gyakorlatunkba is beépíteni.

Balogh Fruzsina: Ugyanazt gondoljátok ma a közösségszervezésről, mint akkor, amikor megjelent az életetekben? Változott az évek alatt valamit a gondolatotok erről a fogalomról, vagy ugyanaz?

Ismét Varga Máté ragadja elsőnek magához a mikrofont: persze változott, egy csomó mindenben változott. Az elején, amit Betti is említett, nagyon didaktikusan próbáltunk átvenni egy csomó mindent. Annak volt értelme, mert ha az első években nem alakítunk ki egy gyakorlatot, nem mondjuk meg, hogy ezt kell csinálni, interjúzz, csinálj egy csoportot, kezdjetek el találkozókat szervezni, azonosítsátok az ügyeket, alkossatok stratégiát satöbbi, akkor ugyanaz lesz, mint eddig volt: a 10 millió közösségszervező országa leszünk, mindenki közösségszervező, és senki se az. És ha országos szinten akartunk valamit elérni, tehát nem azt, hogy legyen egy vagy két helyszín, ahol történik valami, hanem legalább ilyen húszas nagyságrendben haladjunk, és tényleg országossá tudjon válni, ahhoz az kellett, hogy nagyon didaktikusan végigtoljunk ezen egy csomó csoportot, ahol ilyetén módon nagyon sokan ki is estek, viszont nagyon sokan meg elkezdték tényleg gyakorlatilag tankönyvszerűen csinálni. Azért eltelt most már lassan 10 év a kezdetek óta, egyrészt valóban az van, hogy elkezd minket is érdekelni, hogy milyen módon van ez a fajta módszertan meghaladva a világban, és milyen egyéb módok lehetnek még, amik a közösségszervezéshez kapcsolódnak. Az én életemben ilyen például a digitális szervezés, ami egy fontos továbblépési lehetőség. Nyilván van egy változás, és egyre inkább el lehet azt is fogadni, hogy lehet ezt más árnyalatokkal is csinálni vagy hangsúllyal vagy nyelvezettel… A nyelv sokszor felmerült problémaként, hogy jó-e az a nyelvezet, ahogy megszólítunk helyi embereket, vagy hogy mindenhol működik-e ugyanaz a megfogalmazás. Az alapvető dolog mégiscsak ugyanaz: embereket aktivizálni, valamilyen szervezetet vagy struktúrát építeni, ami lehetőleg tud változást elérni, és ez az, amitől nem nagyon kellene elszakadni, mert akkor csak elmossuk a dolgot.

Peták Péter folytatja: én most arra jöttem rá ebből a kérdésből, hogy én ilyen faék egyszerűségű ortodox lettem így a 10 év alatt. Nekem lecsupaszodott ez arra, hogy nem az ilyen formai külsőségekből és a módszertanból kell megragadni a lényeget, hanem vannak a mélyén lévő dolgok, és nekem ezek ezt jelentik, hogy a társadalmi igazságosság, emberi méltóság, emancipáció, szervezetépítés, stratégia, hogy ezek teszik a közösségszervezést. És akkor így inkább azt mondanám, hogy nekem így leegyszerűsödött ilyen fekete-fehérre a 10 év alatt.

Horváth-Kertész Balázs részben kérdéssel válaszol: hogy mit jelent a közösségszervezés? Amikor én először találkoztam ezzel a fogalommal, akkor ez egy pályázatba volt beleírva, rákerestem, megnéztem, érdeklődve figyelgettem. Utána elmentem egy képzésre, oda Kunbányonyba, ott elmondták azok, akik itt ülnek velem most ezen a színpadon, hogy ez mi, és akkor az volt az érzésem, hogy nem ugyanazt mondják. Tehát hogy kívülről nézve az volt nagyon erős, hogy miközben van ez az átlökdösés, hogy nagyon akarunk egy pályán menni és nagyon akarjuk, hogy valamilyen módszertan szerint menjen ez az egész, tényleg egy sín, amin fut a vonat, de közben az a három ember, aki a képzést tartja nem ugyanazt mondja, nem ugyanazt érzi, nem ugyanazt érti – gondoltam én ott egyszerű képzettként, ott Kunbábonyban. És ez még mindig nem változott szerintem, tehát még mindig nem tudják szerintem ugyanazt mondani, de ez valószínűleg nem baj, és még engem is váratlanul ért Bettinek ez a kijelentése, bár tudtam erről… A magyar társadalom mint közösség tulajdonképpen magának definiálhatja a közösségszervezőt, és akkor a végén mégiscsak az lesz a nagy közösségszervezés definíció, amit a társadalom akként definiál. Ennek legalább három rétege van, és egészen más egy intézményt teremteni, és egészen más végigcsinálni mondjuk egy ügyet. Ez majd valószínűleg árnyalódni fog, és több szerepe lesz ennek a szakmának.

Sebály Bernadett hozzáteszi: érdekes volt azt hallani, hogy ezt így élted meg. Számomra a közösségszervezés azt jelenti, hogy olyan emberek kapcsolódnak be a szakpolitikák formálásába, akiknek korábban nem volt erre hatalmuk. Szerintem ez egy nagyon fontos küldetés, és én azt gondolom, hogy a társadalmi változáselmélet, ami a közösségszervezésben van, az, hogy a helyi ügyekből indulunk, az egy nagyon fontos és releváns hozzáállás Magyarországon és abban is, hogy megerősítsük a magyar civil társadalmat. A közösségszervezés azért izgalmas, mert ez a folyamatos játék megy a helyi ügyek és az országos ügyek között: nem akarod elveszteni a helyi közösség érdeklődését, miközben teremtesz egy olyan intézményrendszert, egy mozgalmat, amiben viszont összekapcsolódnak ezek a helyi ügyek, hiszen minden helyi ügynek van országos dimenziója is. Ez a dinamika, ami szerintem nagyon izgalmassá teszi a közösségszervezést.

Giczey Péter gondolata zárja a beszélgetést: szerintem úgy változott, hogy nem változott. Ami igazából történt az az, hogy az elmúlt 10 évben kiépült a magyarországi közösségszervezésnek is a gyakorlata, és gazdagodtunk nagyon sok módszertani elemmel és megközelítéssel, amelyek finomították az eszköztárunkat. De az alap az, amit Peták Péter az imént elmondott, tehát ez tulajdonképpen nem változott.

Balogh Fruzsina: Köszönöm szépen, a beszélgetés végére értünk.

Forrás: CKA25+1 Születésnapi konferencia, második beszélgetés
Közzététel dátuma: 2021. november 4.

 

Lejegyezte Dudok Dávid

A szerző 2018-ban szerzett oklevelet az ELTE Közösségi és civil tanulmányok mesterképzésén, mindig érdeklődve figyelte a helyi közösségi kezdeményezéseket. Szülővárosában, Esztergomban immár 15 éve tagja egy kis színjátszó körnek, melyet 2020-ban egyesületté alakítottak barátaival. Jelenleg az ELTE Szociológia Doktori Iskola Szociálpolitika programjának harmadéves PhD-hallgatója, kutatási területe a közösségi kulturális intézmények társadalmiasított működési módja. Azokat az érdekes pontokat keresi, ahol a helyi civil kezdeményezések kapcsolódni tudnak a társadalmi innovációkra nyitott közművelődési intézmények programjaihoz.

Végjegyzet:

^[1] Jelen írás a beszélgetés tartalmi összefoglalója, nem szó szerinti átirat