A közösségi tervezés maratonja

2020/3-4

Vajon mi történik, ha lehetőséget teremtünk arra, hogy 48 órán keresztül, egy adott kistérségben élő emberek, vállalkozók, politikusok, közösségi munkások, és más ellátásban érintett szakemberek egy maratoni közösségi tervezési folyamatban vegyenek részt? Mi, aki éppen ilyesmit tervezünk, azt reméljük: jól megtervezett, helyben kialakított változás. Változás a helyi erőforrások hatékonyabb felhasználásában, azáltal, hogy a helyi problémákra közös erővel, helyben születik megoldás. No, de nem szeretnék máris ennyire előre haladni a történetben, inkább elmesélem, honnan is jött az ötlet egy ilyen vakmerő vállalkozáshoz…

A történet középpontjában Észtország áll, ahol immáron többéves gyakorlat során, a Tallini Egyetem, a Helpific észt szervezete, valamint Võru Megye önkormányazatait összefogó egyesület együttműködésének köszönhetően kifejlesztették a szociális „hackathon” új módszertanát, amely innovatív megoldásként segíti a vidéki, hátrányos helyzetű településeken élő emberek életminőségének javítását.

Mi is az a szociális hackathon?[1]

A szociális „hackathon” módszer lényegében egy olyan részvételi alapú rendezvény köré épül, amely megteremti a lehetőséget, hogy az emberek együtt, valós életbeli problémákat oldjanak meg, melyek a mindennapjaikat megnehezítik (pl. közlekedési hiányosságok, ellátatlan idős lakosok, fogyatékossággal élő emberek munkaerő-piaci helyzete). A módszer alapját szolgáló „hackathont” az információ- és kommunikációtechnológia (ICT) világból kölcsönözték. Itt azonban nem feltétlenül programozással valósítják meg az ötletkidolgozást (bár az is egy eszköz lehet), többnyire csoportmunkán keresztül dolgoznak. A “hackathon” eredeti definíciója tehát nagyon tág: a “hackelés” lényegében egy kreatív problémamegoldás, és a születő megoldás nem feltétlenül technikai alapú. “Hackathon”-nak nevezhető minden olyan esemény, amelynek során a rendezvény résztvevői közösen oldanak meg alapvető, őket érintő problémákat. A résztvevők száma maximum száz fő. A rendezvény maratoni jellege abból adódik, hogy átlagosan 48 óráig tart, az éjszakát is beleértve. Az esemény gyakran kiegészül ehhez kapcsolódó műhelymunkákkal, programokkal. Amennyiben online részvételi mód is rendelkezésre áll, lehetőség van száz főnél nagyobb részvételi arányt is elérni. A “hackathonok” szervezésének többféle célja is lehet, azonban a legfontosabb, hogy olyan valós élményt nyújtson az intenzív közös munkáról és a közös problémamegoldásról, amely az egy ötlet mentén összegyűlt csapatoknak biztosítja a lendületet az eseményen túli együttműködéshez.

Hogyan valósították ezt meg Észtországban?[2]

Az első, Észtországban szervezett, vidékfejlesztési fókuszú szociális hachkathont 2018-ban rendezték meg, azóta azonban olyan népszerűvé vált az esemény, hogy évente többet is tartanak. A rendezvény először Võru megyében valósult meg, azzal a céllal, hogy a helyi problémákra, úgy. mint például az egyedül élő idős lakosság ellátatlansága, vagy fogyatékossággal élő gyermekek szolgáltatáshiánya, működő és fenntartható megoldások szülessenek, erősítve ezzel a helyi lakosok felelősségvállalását és részvételét. Így az eseményen a helyi önkormányzatok képviselői, szociális szolgáltatók munkatársai, ügyfelei, vállalkozók, aktív helyi lakosok és civil szervezeti partnerek is jelen voltak.

Az észt szociális “hackathon” esemény menete:

Az előkészítő szakaszban a szervezők az adott területen élő aktív helyi lakosokkal interjúznak. Az interjúzás, beszélgetés lényege a bevonás, mely a térség problémái iránt való szerepvállalást serkenti. Az interjúk másodlagos célja a probléma megoldása irányába terelni a leendő résztvevők gondolkodását: olyan innovatív ötletek kigondolása a cél, amelyeket a helyiek a „hackathon” eseményeken megoszthatnak egymással, és tovább fejleszthetnek, immáron közös erővel. A személyes interjúzás mellett ún. előkészítő események is szervezhetők, amelyek lehetőséget teremtenek arra, hogy az adott térségben élők hozzászokjanak az intenzív, saját ötleteken alapú széleskörű együttműködéshez. Általában a fő esemény előtt ajánlatos két-három előzetes eseményt szervezni. A megvalósítási szakaszban a szociális „hackathon” észt programja egy intenzív 48 órás fejlesztési esemény, amelynek első részében az ötletgazdák ötleteiket megosztják a nagyon különböző területről jövő résztvevőkkel. Az ötletek mentén csoportok szerveződnek, majd ezt követően tovább fejlesztik az ötletet egy prototípusig vagy egy megvalósítható koncepcióig. A mentorok támogató ereje végig segíti a csapatok sikeres együttműködését, illetve a koncepció, prototípus kidolgozását is. Az eseményt követően az egyes ötletek gazdái szakmai segítséget, mentorálást kapnak, hogy minél sikeresebben tovább éljenek, és minél teljesebben megvalósuljanak.

„A falunak vannak idősei, fogyatékosai, ahogyan van vállalkozója, tűzoltója és favágója is, ez tesz minket egy közösséggé. És bármi probléma merül fel egy ilyen közösségben az elsősorban a közösség dolga.” – fogalmazta meg[3] az esemény lényegét az egyik főszervező és a módszer egyik kidolgozója, Bugarszki Zsolt, aki egyébként magyar kötődésű szociálispolitikus, de évek óta Észtországban él, és a Tallini Egyetem oktatója.

Így lassan arra is fény derül, hogyan jutott el ez az innováció a Közösségfejlesztők Egyesületéhez. Zsolttal évek óta együttműködünk, különböző projektekben, így nagyon örültünk, hogy a vidékfejlesztés terén is akadt egy közös pont. Ráadásul éppen lezárulóban volt egy két éves közösségi alapú szolgáltatásfejlesztésre irányuló munkánk, amelynek folytatásaként álmodtuk meg a szociális „hackathon” hazai, közösségfejlesztési adaptációját: a közösségi tervezési maratont. A támogatási hátteret pedig az ERASMUS+ program, felnőttképzési fókuszú stratégiai partnerségi programja nyújtja[4], amely Egyesületünk koordinálásával, három ország (Észtország, Románia, Magyarország) bevonásával, 2019. november 3. – 2021. november 2. között valósul meg.

Projektünk átfogó célkitűzése a szociális “hackathon” módszer adaptációjára épülő innovatív felnőttképzési tananyag kialakítása által a közösségfejlesztés folyamatának módszertani fejlesztése, megerősítve ezzel a leghátrányosabb helyzetű térségek felzárkózását. A munkánk során elsőként az észt innovatív vidékfejlesztési gyakorlatot ismertük meg, majd azt, a partnerszervezetekkel együttműködve az általunk végzett vidéki közösségfejlesztési gyakorlat módszertanába átültetjük. Tavaly egy tanulmányút keretében 15 közösség-, vidékfejlesztő szakember számára teremtettünk lehetőséget az észt jógyakorlat és módszertan minél széleskörűbb tanulmányozására. Míg idén a magyarországi Gönci járás és az erdélyi Homoród-Küküllő térség településeinek, közösségeinek mozgósítása révén és érdekében már mi magunk is kipróbáljuk a módszert.

A kidolgozott felnőttképzési tananyag lehetővé teszi, hogy a hátrányos helyzetű kistérségben élő emberek képessé váljanak a közösségi tervezési maraton módszertanát térségükben, településükön is alkalmazni, illetve további, ezt kiegészítő közösségfejlesztői tudással gazdagodjanak. Ennek eredményeként célunk, hogy minél több helyi lakoshoz eljuttassuk ezt az új közösségfejlesztői módszertant. A tananyag a projektben a konzorciumi partnerség együttműködése által, partnertalálkozók során került kifejlesztésre. A tananyag egyrészt magában foglalja majd a szociális “hackathon”, vidékfejlesztési környezetben alkalmazott módszertani adaptációját, ehhez igazodó közösségfejlesztői módszerekkel, a partnerek által alkalmazott jógyakorlatokkal kiegészítve. A projekt keretében kidolgozásra kerül egy gyakorlati módszertani online tanulmánykötet is (magyar, román és angol nyelven), amely a szociális “hackathon” módszertan közösségfejlesztői alkalmazását, a közösségi tervezési maratont mutatja be, esettanulmányokkal, immáron a magyar és a romániai tapasztalatokkal bővülve. Mindez lényegében a tudásátadó műhelyek módszertani elemeit foglalja össze, annak alkalmazásához készít fel, amely a személyes, közvetlen célcsoport részvételével megvalósuló műhelyeken sajátítódik el. A projekt következő szakaszában, (a módszertant megismerő) helyi emberek szervezése által, 48 órás közösségi tervezési maratont készítünk elő és valósítunk meg Magyarországon, illetve Romániában. E két esemény eredményeképpen olyan alulról építkező megoldások fejlesztését várjuk, amelyek a helyi problémákra hatékony megoldást tudnak nyújtani, melyekre a jelen helyzetben működő jóléti rendszer, illetve szolgáltatási működésmód nem tud orvosolni.

Az észt szociális “hackathon” módszere olyan megoldás, amely egyrészt a térség erőforrásait hatékonyan és gyorsan képes mobilizálni, illetve helyben születő megoldásokat kelt életre. A szociális “hackathon” egyre gyakoribb módszerré válik nagyobb városok, cégek (elsősorban IKT területen) közösségi alapú tervezése során, azonban az észt szervezet éppen olyan térségben dolgozta ki és valósította meg a közszolgáltatások fejlesztésére vonatkozó módszertanát, amely hasonlatos a magyar és romániai leghátrányosabb helyzetű térségekre. Võru megye Észtország gyéren lakott területe, összesen 34 ezer lakosú, főként egymástól távol eső falvak jellemzik, átlagosan falvanként 50-60 lélekszámmal. A hagyományos szociális szolgáltatások működtetése során komoly fenntartási gondokkal küzdenek. Új módszerre volt szükség, amely segíti a meglévő közösségi erőforrások mobilizálását, s melyek megerősítik a helyi lakosok részvételét a problémamegoldásban, amely még fenntarthatóbbá teszi a változást.

Úgy véljük, ez a módszer szorosan összekapcsolódik a közösségfejlesztés céljaival, amely arra készíti fel az embereket, hogy a helyben lévő erőforrásokra (helyi tudás, helyi emberek, helyi értékek stb.) építve dolgozzák ki és valósítsák meg a problémákhoz illeszkedő megoldásokat, így a rendelkezésre álló erőforrások helyben hasznosulnak. Így nagyon várjuk, hogy idén nyáron sikerüljön megrendezni, jelen körülmények között is a közösségi tervezési maratont, vagy legalábbis annak, egy vírushelyzethez igazodó és alkalmazkodó formáját.

Az írásban közreműködött az Erasmus + projektstáb[5]

Csabai Lucia közösségi alapú, inkluzív szociális szolgáltatások fejlesztésével foglalkozó szakember, akit a régi hagyományok és az új, innovatív megoldások egyaránt inspirálnak. Így már nem először nyúl külföldi gyakorlatok hazai adaptációjához, a szociális „hackathon” is éppen ezért foglalkoztatja. A Közösségfejlesztők Egyesületének 2013 óta aktív tagja. Az Egyesülethez szorosan kötődő ELTE Közösségi és civil tanulmányok mesterképzési szak hatására végezte el az egyetem Szociológiai Doktori Iskoláját, jelenleg pedig, egyéb munkái mellett a doktori disszertáció befejezésén dolgozik, amelyben a fogyatékossággal élő emberek közösségi beilleszkedésének folyamatát vizsgálja.