A közösségi kiállítás mint közösségi akció

2021/1

Bevezetés

Írásomban egy közösségi kiállítást mutatok be, ahol találkozott a múlt a jelennel, az idős a fiatallal, a kiállítás rendezője annak befogadójával.

2019 tavaszán a jászkiséri Művelődés Házában jött létre a helyi közösség aktív kezdeményezésével ez a program, aminek én is részese voltam. Feladatom a munkafolyamatokban résztvevő szervezetek, intézmények munkájának a koordinálása volt.

Közösségfejlesztő munkám során sok jó, sikeres közösségi törekvéssel találkoztam, de mind közül ez a kiállítás volt a legemlékezetesebb. Valószínű azért, mert ennek kapcsán tudtuk a lakosság legszélesebb körét megszólítani és bevonni a cselekvő együttműködésbe. Már a szervezés elején tapasztaltuk a közösségek részéről a pozitív hozzáállást, a lelkesedést, az elköteleződést, és reméltük, hogy egy sikertörténet fog kialakulni a kezdeményezésből. A  lakosok nagy része érintett volt a kiállítás létrejöttében, vagy úgy, hogy  a fotókat bocsátotta rendelkezésre, vagy a gyűjtésben vett részt vagy a kiállítás anyagának összeállításában vagy a létrehozásban vagy a megnyitó rendezésében vagy a kiállítás befogadójaként. Új kapcsolatok jöttek létre, partnerség, együttműködés alakult ki a résztvevők között, és nem utolsó sorban fejlődött a helyi nyilvánosság. A sikert mi sem bizonyítja jobban, minthogy tizenöt helyi szervezet, intézmény működött közre a megvalósításban.

Tanulmányomban röviden bemutatom Jászkisér várost, a helyi társadalmi viszonyokat, az intézményi ellátottságot, a működő közösségeket. Majd a közösségi munka egyes lépéseiről írok: Hogyan indult a történet? Milyen folyamatok, tevékenységek zajlottak? Kik voltak a közreműködők? Végül a közösségi kiállításnak a közösségfejlesztési folyamatban betöltött szerepe szerinti elemzésre kerül sor.

A település bemutatása

Jászkisér Jász-Nagykun Szolnok megyében, az Alsó-Jászságban található, alapvetően mezőgazdasági település, amely 2009-ben kapott városi rangot. A város a hátrányos helyzetű települések közé tartozik.

A város népessége folyamatosan csökken, megfigyelhető az egész Jászságra jellemző kedvezőtlen demográfiai folyamat, az elöregedés. 2020-ban a településen 5432-en éltek.

A népszámlálási adatokat nézve azt tapasztaljuk, hogy az iskolai végzettség tekintetében azoknak az arányában, akik csak az általános iskola 8. osztályát végezték el – az aktív korúak (15-59 évesek) körében – jelentős javulás tapasztalható. Míg 2001-ben 44% volt, 2011-ben már csak 31,8% azok aránya, akik mindössze általános iskolai végzettséggel rendelkeztek a településen. Sajnos ez még mindig az országos (14,7%), illetve a megyei átlag (15,6%) kétszerese. A felsőfokú végzettséggel rendelkezők vonatkozásában még nagyobb a lemaradás az országos átlaghoz képest. Noha a két népszámlálás között eltelt időszakban jelentősen növekedett Jászkiséren a diplomások aránya: 4,6%-ról, 7,4%-ra, mégsem közelíti meg az országos (19%), sőt a megyei (18,1%) értéket sem.

A város intézményi ellátottsága szociális, kulturális és művelődési létesítmények tekintetében jónak mondható. 30 civil szervezet is működik a városban, amelyek többé-kevésbé aktív munkát vállalnak a település életének alakításában. A civil szervezetek és a helyi hatalom együttműködve, a részvétel és a bizalom alapelvét betartva, információk, nézetek, vélemények cseréjével, aktív kommunikációval próbálja a lakosság, a közösség életét jobbá tenni.

A helyi közösségek szerepe rendkívül nagy az identitás, a kötődés kialakításában is. Abban, hogy az itt élők ne akarjanak máshol élni, ne akarjanak elvándorolni, ebben a közösségben találják meg a számukra fontos értékeket, a megélhetési lehetőséget, a társasági élet iránti igényükhöz megtalálják a megfelelő programokat, vállalva a közösség normáinak, szabályainak betartását és a kölcsönös támogatást, egymás segítését. Ehhez természetesen szükséges, hogy az itt élő emberek tartozni akarjanak a közösséghez és cselekvően részt akarjanak venni annak munkájában. Ha ezeket sikerül a helyi közösségeknek folyamatos tanulással, fegyelemmel, szervezettséggel megvalósítani, akkor a közösség betölti társadalmi szerepét, és elősegíti a tagjai, az egyes emberek boldogulását is. Ez hozzájárulhat ahhoz, hogy az emberek, a korábban említett hátrányos helyzet ellenére pozitívan, bizalommal tekintsenek a település jövőjére és benne, a saját jövőjükre.

A civil szervezetek mellett az intézmények is szükségesek egy település hatékony működéséhez. Közülük is kiemelkedően fontos erőforrás a kiséri Művelődés Háza, ami a város központjában található. 2015 óta összevont intézményként működik a Városi Könyvtárral és a Tájházzal, ami a Helytörténeti Gyűjteménynek ad otthont.

A Művelődés Házában – ami Makovecz Imre tervei alapján készült – a nagyteremben előadásokat, koncerteket, bálokat, ünnepi műsorokat stb. rendeznek. A galéria kiállításoknak ad otthont. A klubhelyiségekben fórumokat, beszélgetéseket, közösségi összejöveteleket tartanak. Az intézmény helyet biztosít a város közösségeinek, kedvelt találkozóhely, ezáltal a közösségi élet fontos színtere. Gazdag programkínálatával hozzájárul a közösségi élet alakításához, a lakosok bevonásával.

Közösségi kiállítás rendezése a Művelődés Házában

A kiállítás témája: A régi kiséri emberek életéről, a paraszti életformáról, régi ünnepekről, eseményekről, szokásokról, a mindennapokról készült korabeli fényképek kiállítása.

A kiállítás legfontosabb céljai:

  • A cselekvők körének szélesítése, a generációk közötti párbeszéd, együttműködés erősítése.
  • A helyi értékek feltárásával, tudatosításával, felelevenítésével a kiséri hagyományok őrzése, terjesztése.
  • A fiatalok aktivizálása, bevonása, érdeklődésének felkeltése a múlt értékei, hagyományai iránt.

A „Cselekvő közösségek” projekt kapcsán közösségi interjúk készítésére került sor a helyi közérzet, az egyén és a közösség kapcsolata, a cselekvési hajlandóság és a helyi identitás tartalmára vonatkozóan. Az interjú kitért annak a feltérképezésére, hogy mit tart érdemnek a közösség, milyen értékekkel, eredményekkel (múltbeli, jelenlegi) rendelkezik, mik azok a dolgok, amire a jászkiséri emberek büszkék lehetnek. Az interjúk elemzése során körvonalazódott egy kép azokról az ügyekről, amelyek a helyi embereket foglalkoztatják, illetve arról, hogy a múlt értékei, a kiséri hagyományok őrzése mennyire fontos a lakosság számára. Az interjúk alanyait és más érdeklődőket hívtunk egy közösségi beszélgetésre. Az első beszélgetésen a szükségletek, a problémák feltárása, közös gondolkodás, véleménynyilvánítás, párbeszéd indult el az emberek között. A következő beszélgetésen a fiatalság helyzete és a generációs problémák kapcsán a Csete Balázs Helytörténeti Egyesület vezetője felvetette egy a régi kiséri emberek életét bemutató fotókiállítás ötletét. Körvonalazódott azoknak a csoportja, akik kedvet éreztek egy közösségi akcióban való részvételhez. Az Idősek Napközi Otthona vezetője felajánlotta, hogy felmérik azoknak az idős embereknek a körét, akik ugyan ideiglenesen, de szívesen megválnak a régi fényképeiktől, hiszen ez volt a projekt beindításának nélkülözhetetlen feltétele. Az ötletelés során felmerült, hogy ne csak a fotók összegyűjtése történjen az idősek meglátogatásakor, hanem az azokhoz fűződő emlékek, történetek felelevenítése, meghallgatása is. A következő közösségi beszélgetésen az erőforrások, a kiállítás személyi, tárgyi, anyagi feltételeinek, az esetleges támogatóknak, a projekt sikeres megvalósulásához bevonandó lakosok, intézmények, civil szervezetek körének feltérképezésére került sor. Majd a feladatok közös rangsorolása, tervezése, cselekvési terv készítése következett.

A tervezés után elindultak a cselekvés első lépései, amik a fotók összegyűjtését jelentették. Ezt a feladatot a Jászkiséri Ifjúsági Egyesület tagjai vállalták. Nagy örömünkre az idős emberek nyitottak voltak, óriási kedvvel meséltek a régmúlt időkről, a fiatalkorukról, és így nagyobb bizalommal váltak meg az emlékeiktől. A fiatalok érdeklődve hallgatták a történeteket, a régi kiséri életről, az ünnepekről, szokásokról, közösségi eseményekről. A képek begyűjtésekor pontosan feljegyzésre került a tulajdonos neve és az esemény, amit megörökítettek, illetve tájékoztatást kaptak az idősek, hogy az eredeti fényképeket sértetlenül és hiánytalanul visszakapják. Az önkéntesek azt is elmondták, hogy a fotókat a Teleház munkatársai digitalizálják, feliratozzák, és utána a kiállításukra kerül sor a Művelődés Házában, ahová szeretettel várják a néniket, bácsikat. Az idősek nagyon boldogok voltak, és mondták, hogy feltétlenül elmennek megnézni a kiállítást, ha az egészségük engedi.

A gyűjtőmunka után tehát a Teleház, tevékenysége következett. Ők végezték az összegyűjtött fényképek digitalizálását, feliratozását. Az intézmény vezetője a közösségi beszélgetésen tett felajánlására hivatkozva hívta a fotókat összegyűjtő fiatalokat, hogy vegyenek részt a régi, kopott, elszíneződött emlékek újjá varázsolásának a folyamatában. Sajnos a fiatalok, időhiányra hivatkozva nem tudtak ebben a tevékenységben részt venni. Az eredeti fotókat az Idősek Napközi Otthona gondozói juttatták vissza a tulajdonosoknak.

A program megvalósulásának fontos momentuma volt a kiállítás helyszínének a kiválasztása. A Művelődés Házában a kiállításokat korábban az emeleti galérián rendezték meg. Ennek a bemutatónak az esetében ez a színhely nem lett volna szerencsés, mert nem lehetett megoldani az emeletre való feljutás akadálymentesítését. Ezért az egyetlen szóba jöhető helyszín a földszinti nagyterem volt. Nyilvánvalóvá vált, hogy a terem nagysága miatt a kiállítási tablók mellett még másra is szükség van a tér megfelelő kitöltéséhez. A közösségi beszélgetésen a Művelődés Háza igazgatója felajánlotta, hogy ha szükség lesz rá, akkor a Tájházban kiállított Honismereti Gyűjteményből a régi falusi élettel kapcsolatos használati tárgyakat, eszközöket, szerszámokat be lehet hozni a Művelődés Házába, és ezeket tematikusan elrendezve ki lehet állítani, emelve a fotókiállítás színvonalát. Itt vált szükségessé a helyi Tűzoltó Egyesület bevonása, akik segítettek a Tájházból a kiállítási tárgyak beszállításában. A behozott eszközök szakszerű elrendezését és a kiállítási tablók tematikájának összeállítását a Helytörténeti Egyesület tagjai végezték. A digitalizált fotók és a feliratok tablóra történő felrakását a helyi óvoda óvónői vállalták. A tablókra a Jászkiséri Kézimunka Szakkör tagjainak munkái is felkerültek, így – ezekkel a szép, jász motívumokkal – színesítve a kiállítást. A jászkiséri általános iskola pedagógusai pedig néhány felső tagozatos tanulóval, versekkel, dalokkal készültek az ünnepélyes megnyitóra.

Ahhoz, hogy a kiállítás híre eljusson a lakossághoz szükség volt a rendezvény reklámozására a különböző kommunikációs csatornák segítségével. A Facebook, a Kiséri Tudósító, városi honlap, plakátok, meghívók, szórólapok segítségével megindult a helyi nyilvánosság szervezése. Külön figyelve a fényképeket biztosító idősekre, akik személyre szóló meghívót kaptak a megnyitóra. A meghívók, szórólapok stb. nyomtatását a Teleház dolgozói végezték.

A kiállítás megrendezéséhez a helyi Nyugdíjas Kör tagjai pogácsasütéssel, a kiséri vállalkozók különböző felajánlásokkal járultak hozzá, pl. a virágüzlet dekorációs növényeket adott kölcsön, az egyik bolt tulajdonosa ásványvizet, üdítőt biztosított a rendezőknek. A város polgármestere – mint a kiséri Pendzsom Néptánc Egyesület koreográfusa – felajánlotta, hogy a táncegyüttes néhány tagja jászsági táncokat mutat be a megnyitón.

Elérkezett a megnyitó napja, ami az önkormányzat Idősek napi rendezvényének a része volt. A vendégek szép számban érkeztek, és a legnagyobb öröm az volt, hogy a fényképek tulajdonosai közül is sokan eljöttek. Az előzetes terveknek megfelelően a megnyitó a polgármester köszöntőjével kezdődött. Majd a Csete Balázs Helytörténeti Egyesület vezetője beszámolt a közösségi tevékenység céljáról, a megvalósítás folyamatáról, a megvalósítók köréről. Arról, hogy a településen élő fiatalok és idősek között milyen nagyszerű együttműködés született, megköszönve az idős emberek segítségét, akik nélkül nem jöhetett volna létre a kiállítás. Ezek után az iskolások műsora nagy tetszést aratott, ugyanígy a táncosok fellépése is. Majd következett a kiállítás megtekintése. Nagy öröm volt látni, hogy idősek, fiatalok egyaránt büszkén magyarázták a fotókon látható eseményeket, élethelyzeteket. A nézők pedig érdeklődve hallgatták a történeteket, és szívesen írták le a kiállítással kapcsolatos benyomásokat a vendégkönyvbe.

A megnyitó után a település facebook oldalán fényképes összefoglaló jelent meg a rendezvényről, illetve a Kisér Újság hasábjain egy beszámoló a közösségi akcióról. Ezzel is invitálta a lakosságot a kiállítás megtekintésére, kitérve a fényképek gyűjtésében, a kiállítás tervezésében, az anyag összeállításában, a kivitelezésében, a megvalósításában résztvevők munkájának a bemutatására. Név szerint megemlítésre került a kezdeményezésben, a tervezésben, a cselekvésben aktívan tevékenykedők, illetve a támogatók köre. Ezzel egyrészt az volt a cél, hogy a jövőben a lakosok, civil szervezetek közül egyre többen csatlakozzanak a közösségi folyamatokhoz, megmozdulásokhoz, ne csak befogadóként, hanem szervezőként, aktív cselekvőként. Másrészt a sajtónyilvánossággal növelve a közösségért tevő, cselekvő, helyi emberek elismertségét.

A kiállítás elemzése a közösségi munka, a közösségfejlesztési folyamatban betöltött szerepe szerint

A közösségi kiállítás a lakosság megszólításának, bevonásának egyik módszere, az adott közösség kezdeményezésére jön létre a helyi kultúrára, helytörténetre, tradícióra, a helyi identitás tartalmára koncentrálva. Célja a cselekvők körének a szélesítése, a kreativitásuk kibontása, a generációk közötti együttműködés erősítése. További cél, hogy minél több emberhez eljusson, minél többen megismerjék egy közösségi cselekvés eredményét. Ne csak azok értesüljenek róla, akik aktívan részt vettek a megvalósításban, hanem mások is, ösztönözve őket a közösségi részvételre.

A közösségi kiállítás mint közösségi akció a közösségfejlesztési folyamatnak a része volt. Az első lépés a kérdések segítségével a lakosság motiválása, a közös gondolkodás elindítása, a helyi közösség számára releváns téma megkeresése volt, amelyre pl. egy közösségi akcióval lehet reagálni. Természetesen az első lépéshez kellett egy ötletgazda, a helytörténeti egyesület vezetője, akinek tudása, hozzáértése, kompetenciája elengedhetetlen volt ahhoz, hogy a kiállítás megszervezése közösségi célként fogalmazódhatott meg.

A következő lépés a tervezés nagyon fontos és szerteágazó folyamata volt. A közösségi beszélgetések adták meg ehhez a kommunikációs teret. Ekkor történt meg a résztvevők azonosítása, akik a tervezésben, a kutatásban, az anyag összeállításában, a kiállítás kivitelezésében szerepet vállaltak. Ebben a szakaszban történt az ötletek, javaslatok, készségek, képességek feltérképezése, a felmerülő problémák összegyűjtése, a problémamegoldó folyamatok tervezése, ajánlások a megoldásra, a feladatok rangsorolása, cselekvési terv készítése. Nagyon fontos volt a párbeszéd, az, hogy a résztvevők partnerként tekintettek egymásra, érvek, ellenérvek ütköztek, mérlegeltek, vitatkoztak, de mindig a megoldásra törekedtek. Ez az együttműködés folyamatos tanulást jelentett, és a közösség tagjai számára egy önismereti tréninggel ért fel.

Itt kell megemlíteni, hogy a helyi önkormányzat bevonása elengedhetetlen volt a projekt elindításához. Szerencsére ez sikerült, hiszen nélküle nem volt lehetséges a kiállítás megrendezése. Pl. terembérlés, helyi újság, Teleház stb.

Mindezek után következett a megvalósítás, a cselekvés. Az első partnerek az Ifjúsági Egyesület tagjai voltak. Azt is fontos megemlíteni, hogy az idős emberekkel való együttműködés során a közösségi normák erőteljesen színre léptek, úgymint a tolerancia, a kölcsönösség és a bizalom, mindez hozzájárult a generációk közötti párbeszéd erősítéséhez, amely lehetővé tette, hogy a fiatalok a történetmesélésen keresztül megismerjék a régi kiséri hagyományokat, a múlt értékeit, növelve ezzel a lakóhely iránti kötődést. Ez a sikeres együttműködés a kiséri fiatalok és az idősek között bizalmat adott a közösségi akció folytatásához. Bizonyossá vált, hogy egy sikeres közösségfejlesztési folyamat részesei vagyunk, ahol a településen élő emberek erőforrásként jelentek meg és nem célcsoportként. Ezek a bevont csoportok, pl. idősek, fiatalok, idősgondozók, óvónők, tanárok, tűzoltók, Teleház munkatársak, vállalkozók, nyugdíjasok, diákok, táncosok, kézimunka szakkörösök mind az egymás iránti szolidaritást, a közös gondolkodást, közösségi cselekvést tartották szem előtt.

Sajnos a Teleház vezetője kudarcnak élte meg, hogy a fiatalok nem vettek részt a fotók digitalizálásában, de időhiány miatt ez nem valósulhatott meg. A következőkben számítani kell arra, hogy nem mindig lesz minden eltervezett feladatra idő, amit nem szabad fiaskónak felfogni, főleg, ha az akció sikerét nem befolyásolja.

Tulajdonképpen a kiállítás berendezése már a megvalósítás utolsó előtti lépése volt, a maga szépségével, izgalmával. Az utolsó simítások után jöhetett a hab a tortán: a kiállítás megnyitója. A megnyitó ünnepélyessége, színvonala, az érdeklődők szép száma, az idősek megjelenése, a sok mosolygó, elégedett arc mind-mind bizonyította a közösségi akció sikerét. Ezt a sikert nemcsak a cél elérése bizonyítja, mert nem csak a közösségi munka végeredménye a fontos, hanem az odavezető út is. Nagyon fontos volt, hogy a megnyitó után a sajtóban megjelent egy összefoglaló a közösségi munkáról, elismerve a kiállítást létrehozó személyeket és munkájukat. Egy sikeres közösségi akció hozzájárul az emberek jólétéhez, erősíti azt az érzést, hogy jó tartozni valahová, és a közreműködőkre ösztönzőleg hat, hogy továbbra is cselekvően részt akarjanak venni a közösség életében.

Egy közösség képes fejleszteni önmagát, ha megtorpan ez a fejlődési folyamat, akkor léphet közbe egy közösségfejlesztő, aki átmenetileg beavatkozva a csoport életébe bátorítással, tanácsokkal, erőforrások feltárásával, ösztönzőleg segíti a közösség megújulását.

A közösségi kiállítás sikerét látva a helyi közösség, a lakosok, a civil szervezetek számára egyértelművé vált, hogy ezt a munkát folytatni érdemes. Új projekteket szervezni, és másokat is jó lenne bevonni a tevékenységbe.

 

Hajnal Csabáné, Jászkiséren, egy alföldi kisvárosban él. A helyi általános iskolában könyvtárosként dolgozva az intézményi és a városi ünnepségeket szervezte, rendezte éveken keresztül. 2018 tavaszától a település közösségeinek, civil szervezeteinek a munkáját segítve kezdett ismerkedni a közösségfejlesztő munkával. 2021-ben a KÖFE által szervezett szakmai képzésben vett részt, ahol közösségfejlesztő végzettséget szerzett. Vallja, hogy az életben nem az úti cél a lényeg, hanem maga a megtett út. Büszke arra, hogy bekerült a közösségfejlesztők nagy családjába, de még inkább arra, hogy részt vehet a helyi közösségi élet fejlesztésében, alakításában.