A helyi, vidéki fejlesztés és az a pezsgés, amelyet ez néhány éve kivált, napjainkra már meghaladta ennek a munkának a marginális helyzetét és kísérleti jellegét.
A helyi vidéki fejlesztésről tanulmányokat írtak, a fejlesztésre hiteleket adtak, különböző akciók támogatást és intézményes kereteket kaptak. Napjainkban a vidéki fejlesztés már nem egy olyan újító gondolat, amely mellett síkra kell szállni vagy a vidéki környezet elélettelenedésének merev logikájával való szembenállásra mozgósító témakör, hanem az átalakulás hatékony eszköze.

A tapasztalat azt mutatja, hogy minden fejlesztési helyi akciót két nagy alapelv vezérel:
– a fejlesztést maguknak a helyi lakosoknak kell kézben tartani;
– a helyi erőforrások kiegyensúlyozott kiaknázását kell elérni.
A fejlesztés fogalma e két alapelvből kiindulva felveti a vidéki környezetben dolgozó fejlesztők szerepének a kérdését, azokét a fejlesztőkét, akik aktív szerepet játszanak technikai, animációs, információs és kapcsolattartási téren egyaránt.

Miért van szükség a vidéki
közösségfejlesztők képzésére?

A helyi fejlesztést ösztönző közösségfejlesztők így tehát számos vita, több tét vagy kockázat alanyai, sőt egy oktatási-képzési piac tárgyai, szereplői. Ezért azután a káros tévelygések elkerülése végett tisztázni kell azokat a különböző elképzeléseket, amelyek a helyi közösségfejlesztők feladatainak jellegére, az erre a munkára képzendők profiljára, a szükséges képzési módokra, a pedagógiai módszerekre és eszközökre, az újfajta oktatást-képzést biztosító szervezetek hozzáállására, a vidéki fejlesztők státuszára, munkáltatójukkal való kapcsolataikra, valamint a különböző intézményekhez és intézményrendszerekhez való mobilitásukra vonatkoznak.

Az átalakuló vidéki
társadalom

A falusi életben végbement strukturális változások új igényeket hoztak, s így a fejlesztés is új megközelítést igényel.
A fejlődési, beilleszkedési és képzési aspektusok révén a vidéki közösségfejlesztő részt vesz az új falusi társadalom kialakításában.
Az új technológiák teljesen felborítják a falusi társadalmat azáltal, hogy a távolság és az idő, tehát a társadalom ritmusa felborul.
A falusi környezet új szociológiai összetétele megbontja a régi, hagyományos mezőgazdasági/falusi, falusi/városi ellentétpárokat és a vidéki környezet, a falu is új értelmezést nyer.
Minden fejlesztő, bármely ágazati réteghez tartozzék is – legyen akár mezőgazdasági fejlesztő, az egyesületi hálózat képviselője, vagy a helyi közösségfejlesztők közül kerüljön ki – jól érzi saját, a falusi társadalom változásában jelentkező korlátait. A teljes odaadással végzett munka, sőt egyesek harcos hozzáállása sem elegendő már önmagában, s egyre erősebben jelentkezik egy az új sajátosságokhoz és feladatokhoz szabott képzés szükségessége.

A vidéki közösségfejlesztő
mint az ágazati és területi
szféra közvetítője

A decentralizálásra vonatkozó új törvények következtében kialakult új játékszabályok új jog- és hatáskörökkel ruházzák fel a választott tisztségviselőket, megváltoztatják a viselkedésüket, egyre jobban igénylik, hogy szakmailag kompetens helyettesek és munkatársak vegyék körül őket.
A vidéki közösségfejlesztő képzésnek az a célja, hogy a közösségfejlesztőből egy mindenki (lakosság és intézmények) által elismert, kompetens és hatékony közvetítőt képezzen, aki a gazdasági és társadalmi változás részese és alakítója, anélkül azonban, hogy a különböző intézmények fizetett alkalmazottja lenne.
Egyszerre szövetségese a helyi választott vezetőnek és harcos ellenzéke a merev, szűk látókörű, a vidéki környezetet ellaposító döntéshozóknak.
Valójában a vidéki közösségfejlesztő két terület keresztezési pontján van, ezek:
– egyrészről egy ágazati intézményes terület, amely többé-kevésbé már kisajátította magának a helyi fejlesztéshez kapcsolódó alapgondolatokat és újításokat, de még nem szabadult meg teljesen merev, korlátokhoz szokott logikájától,
– másrészről egy olyan terület, amely a technostruktúra ellen hat, és amely változatos funkciókat tölt be a különböző intézmények egymás közti, meglehetősen merev kapcsolatrendszerében. A fejlesztés alapját az összefüggéseknek, összekapcsolódásoknak a megteremtése, ennek a merev kapcsolatrendszernek a feloldása képezi.
A közvetítő közösségfejlesztő szerepe nehéz, hiszen minden projektben megtalálható a két terület (területi/horizontális, ágazati/vertikális) és a kettő dialektikájában kell a közösségfejlesztőnek helytállni.
Nem mindenki közösségfejlesztő, aki kisebb-nagyobb mértékben vesz részt egy fejlesztésben (ez egyébként is túl tág meghatározás, belefér a gazdasági fejlesztő is). Viszont azok, akik ösztönzik, összehangolják, lebontják ezt a fejlesztési tevékenységet, vagy a fejlesztés ideológiájából szerzett motiváció révén e folyamatnak aktív szereplőivé válnak, vagy ha feladataik során munkakörük új, minőségi dimenzió megvalósításán munkálkodnak nevezhetők fejlesztőknek. A fejlesztő nem attól fejlesztő, hogy ilyen vagy olyan intézményhez tartozik, hanem attól amit csinál, és attól, hogy széles körű, több tudományágra kiterjedő a képzettsége, mely túlmegy a népművelő vagy az egyszerű szakképzettség keretein.
Ily módon az aktív vidéki közösségfejlesztő kénytelen a gazdasági szférával is foglalkozni és gazdasági területen is munkálkodni. (A lényeg elsősorban az, hogy az aktivitását ne veszítse el. Másodsorban pedig, hogy érzékelje a gazdasági szféra le-felmenő társadalmi és kulturális dimenzióját.) A vidéki közösségfejlesztőnek tulajdonképpen egy olyan magas tudásszintű, átfogó ismeretekkel rendelkező egyéniséggé kell válni, aki képes megbirkózni a helyi fejlesztés komplex feladataival.

A vidéki közösségfejlesztő
tevékenységének
legfontosabb jellemzői

1. Alapvető feladata, hogy állandóan figyelemmel kísérje a helyi fejlesztés összes dimenzióját, továbbá aktívan részt vegyen a projektek kidolgozásában. A vidéki közösségfejlesztő sokoldalú és magas szinten képzett legyen, hiszen feladata, hogy tájékoztasson, érdeklődést keltsen, hogy mozgósítsa az embereket, tanácsot adjon, képezzen, oktasson, koordináljon, segítsen, döntéseket készítsen elő, ellenőrizze a befektetett pénzeket, értékeljen… A vidéki fejlesztő azért van ott ahol van, hogy a lakosságban felkeltse az oktatás iránti igényt, hogy egyfajta dinamikát teremtsen.
A fejlesztőnek nem csak ismereteket kell átadnia, hanem értenie kell ahhoz is, hogy problémamegoldási és döntéshozatali technikákat közvetítsen. Azon kell munkálkodnia, hogy alakítsa az emberi magatartásformákat (hogy kiváncsivá tegye az embereket, felkeltse a vállalkozó szellemet, s kialakítsa az önállóságra való hajlamot).
A vidéki közösségfejlesztő reléként működik, feladata egyrészről, hogy lebontsa az ismeretanyagot, másrészről pedig, hogy saját területéről szerezze azt be, s közvetítse a döntéshozók felé.
2. A vidéki közösségfejlesztő több tudományágat átfogó emberek csoportjában dolgozik és magas szintű általános képzettségű.
Az elszigetelt fejlesztő nem lehet hatékony. Egy több tudományágat átfogó hálózatra csatlakozva és egy helyi és/vagy regionális struktúrára támaszkodva lehet eredményes és struktúraképző.
A vidéki közösségfejlesztő feladata három szakterületnek felel meg:
– mérnöki jellegű tevékenység (építés, diagnosztika, strukturálás, technikai segítség)
– a fejlesztés társadalmi, gazdasági szférája (ismeretek, értelmezések);
– pszicho-szociopedagógia (információ-animáció-képzés).
Ezek a feladatok egymással állandó kölcsönhatásban állnak és egymástól való leválasztásuk következménye a jelenlegi merev beskatulyázás.
A közösségfejlesztő mindenek előtt egy jól felkészült műszaki szakember legyen, bármely területről és bármilyen alapképzettséggel (pl. mezőgazdasági

mérnök, gazdasági vezető vagy közgazdasági, jogi, politikai, intézményes környezetből jött elemző, pszicho-szociológiai, pedagógiai, módszertani tapasztalatokkal rendelkező oktató vagy projektek készítésében tapasztalt óraadó).
A vidéki közösségfejlesztők egy-egy olyan szakembergárdából álló hálózat élére állíthatók, amelyet e felmerült problémák szerint lehet mozgósítani. Ebben a koncepcióban a közösségfejlesztő rendező szerepet játszik, vagyis összerendezi a problémákat, lebontja az intézményeket körülvevő merev falakat és beindítja a különböző folyamatokat.
Eredeti képzettsége szerint (szocio-közgazdász, mérnök, pszicho-szociológus) a közösségfejlesztő már egy vagy két póluson rendelkezik a megfelelő szakmai kompetenciával, így azután a képzés egy olyan irányt vesz, hogy a képzési folyamat bizonyos modulelemeit az eredeti képzettség szerint ki- vagy át lehet ugrani a vidéki közösségfejlesztő szakmai gyakorlatának arányában. Ez egy olyan fajta ,a la carte” képzés, amelyet a képzés alanyával egyénenként lehet megbeszélni a képzési folyamat megkezdésekor, s ez mindig prioritást kap.

A vidéki közösségfejlesztő
feladatai

Szellemileg széles látókörűnek, nyitottnak kell lennie és nagyon masszív alapképzettséggel rendelkeznie, hogy gyorsan tudjon hidat képezni a különböző műszaki források, a humán tudományok, a társadalomtudományok és a mérnöki tudomány között. így a vidéki közösségfejlesztő egy hárompólusú területen mozog:
a) A helyi fejlesztés társadalmi-gazdasági szférája
Feladatok:
– megérteni a fejlődési-fejlesztési folyamatot
– megérteni a vidéki, falusi világot
– megismerni a helyi gazdasági élet kényszereit, korlátait
– beazonosítani az intézményeket
– megtalálni a helyi fejlesztéshez alkalmazott stratégiát
b) Pszicho-szocio-pedagógia
Feladatok:
– adatbank kialakítása
– az információ és a kommunikáció támogatása
– animálni és mozgósítani
– szervezni és tanácsokat adni
– képezni, oktatni
c) Mérnöki munka
Feladatok:
– korábbi felmérés
– a felmérések utáni folyamat végigvitele
– utólagos felmérés
– az egyéni projektek felderítése és összehangolása, azoknak a helyi fejlesztési keretbe való beillesztése
– diagnosztikai tanulmányok
– a projektek kidolgozása (módszertan, technikai segítség)

A szakmai jelleg erősödése és
a szakosodás

A helyi fejlesztés levezetése egyre erősebb szakmai jelleget ölt. A feladatok a különböző funkciókat betöltő egyének vagy a munkáltatók-megrendelők hatása szerint alakulnak. Egy globális népművelői feladatból kiindulva eljuthatunk egymással szöges ellentétben levő összefüggésekig. Az egyik területen nem pótoljuk a leköszönő fejlesztőt, a másikon a fejlesztő feladata szakosodik és egy helyett három tagú csapatra lesz szükség: egy a területrendezési-fejlesztési dossziékat tartja kézben, a másik az oktatási-képzési kérdések felelőse, míg a harmadik a vállalatokkal való kapcsolatot biztosítja.
A különböző szakmák képviselőivel folytatott interjúk alapján több olyan nagy, átfogó funkciót állapítottunk meg, amelyek közvetlenül vagy közvetve szakmai kérdésekhez kapcsolódnak:
– a globális népművelői funkció
– a gazdasági szektor fejlesztésének funkciója
– az emberi erőforrás-gazdálkodás funkciója
– a fejlesztés finanszírozásának funkciója
– a területrendezés funkciója
Ezek közül mindegyik funkció más és más megközelítést alkalmaz a helyi fejlesztésben. Egyes fejlesztők előnyben részesítik a képzési tevékenységet, míg mások a szerkezeti, strukturális változtatásokat kedvelik.
Elmondhatjuk, hogy a szakosodás megjelenése egy olyan szakmai történeti fejlődés velejárója, amelynek szakmai jellege egyre erősödik, és amelynek első jelei a fejlesztéstől megfosztott társadalmakban jelentkeznek.

Összességében elmondhatjuk, hogy mindegyik megközelítéshez más-más fejlesztő profil kapcsolódik.