A közösségek megújulásának útjai

1992/4

Oliver Stone JFK című filmje a közelmúltban ismét felkeltette az érdeklődést Kennedy elnök munkája és beszédei iránt. Az elnök egyik beszéde olyan üzenetet tartalmaz, amely különösen alkalmazható a közösségi újjászületés kihívására. Kennedy azt sürgette, hogy hallgatósága ne csak azt a kérdést tegye fel, hogy “Miért”, hanem tegye meg a következő lépést is, és azt kérdezze: “Miért ne?’


Kennedy arra ösztökélte az embereket, legyen meg a szükséges önbizalmuk és képzelőerejük, próbálják meg megváltoztatni a dolgokat azáltal, hogy megkérdezik: “Miért nem lehetnek a dolgok másmilyenek?” Nekünk is magabiztosan ki kell mondanunk: ,Miért ne teremtsünk egy alternatívát, amely ai emberek szükségletein és tapasztalatain
Ez a látásmód alapvető tényezője a közösségi bekapcsolódásnak. Hát akkor mire van szükség az ilyen típusú munka támogatásához és ahhoz, hogy elérjük: történjen valami?
Különböző munkaterületek és szakmák összefogására, együttműködésre épülő munkacsoportos megközelítés
Nagyon sokféle szakértelmet és gyakorlatot kell összehoznunk ahhoz, hogy a sok összetevőjű, komplex helyi kérdésekkel foglalkozhassunk. Szerepelnie kell a közösségfejlesztésben, közösségi művelődésben, tervezésben, építészetben, szervezésben, menedzselésben és kampányok lebonyolításában szerzett jártasságnak. A helyi közösségeknek szükségük van arra, hogy a megfelelő időben hozzájussanak az érző és hatékony módon nyújtott megfelelő segítséghez.

Közösségfejlesztés

Sikeres közösség megújulási példák bizonyigák az olyan közösségfejlesztés szilárdságát, amelynek sikerül:
– bevonnia a helyi embereket a kérdések, a szükségletek és a lehetséges megoldások meghatározásába,
– képessé tennie a kezdeményezésre a helyi embereket azáltal, hogy segítünk kifejleszteni megfelelő készségeiket, tudást és önbizalmat adunk nekik,
– képessé tennie a helyi embereket arra, hogy beleszólhassanak a határozathozatalba és hallathassák szavukat a politikai rendszerekben.
Ugyanakkor fokozódó veszély fenyegeti az ilyen hosszú távú közösségfejlesztési folyamatokat támogató forrásokat, mivel a helyi önkormányzatok visszafogják a kiadásokat.
Közősségi művelődés
A közösségi művelődés jelentős mértékben elősegíti a közösségi bekapcsolódást azáltal, hogy kifejleszti azoknak a kérdéseknek a kritikai tudatosítását, amelyekkel a helyi közösségeknek szembe kell nézniük.

Szakmai tanácsadás

A szakmai segítség fontos jellegzetessége, hogy a megfelelő időpontban kell megfelelő és elérhető formában rendelkezésre állnia. A szakmai segítségnek nem szabad megfosztani a helyi közösséget az irányítástól és az ellenőrzéstől.

Képességfejlesztés

A képességfejlesztés tudatosan építi és fejleszti a közösség erejét, hogy egyre igényesebb feladatokba és projektekbe vághassanak bele a szélesebb helyi közösség javára. Ma már sok sikeres helyi példa van a közösségek életképes gazdasági vállalkozásaira, amelyek bevételt biztosítanak, munkahelyeket teremtenek és kapcsolatban állnak a helyi környezet és infrastruktúra javítását célzó projektekkel.
Közösségi tulajdon
Életfontosságú, hogy a közösség teljes mértékben a kezdeményezés gazdájának érezze magát, világos legyen, milyen haszon származik ebből a közösségre nézve és megfelelő rendszer működjék a kezdeményezés és a források közösségi menedzselésére. A városfelújítás történetében, különösen a lakásépítések területén, rengeteg példát találunk arra, hogy anyagi forrásokban bővelkedő tervek megbuktak, mert hiányzott a lakosság azonosulása, nem érezték a terv gazdáinak magukat, és ez elidegenedéshez és elutasításhoz vezetett.

Partneri kapcsolatok

A közösségi megújulás sok sikeres példájában megfigyelhető, hogy partneri kapcsolatok alakulnak ki a különféle szervezetek és szektorok, mint pl. az önkéntes és a közösségi, az állami és a magánszektor között. A több partner általi megközelítés előnye az, hogy sokkal szélesebb körű szakértelmet és forrásokat biztosít egy-egy kérdés vonatkozásában. Van azonban egy kulcsfontosságú szempont, amely felett gyakran elsiklanak, éspedig az, hogy a partnerek között a kapcsolat az egyenlőségen alapuljon. A közösségnek egyenlő érdekeltséggel kell rendelkeznie, és nem valamilyen kiskorú partnernek kell lennie, akit valamilyen hátsó gondolatként még odaragasztottak.
Világos, hogy országszerte nagyon sok még a tennivaló annak érdekében, hogy rendszeresebben és egységesebben biztosítsuk a szükséges támogatást és a fejlesztési rendszereket. Mire van tehát még szükség ahhoz, hogy előmozdítsuk a közösségek bekapcsolódását a fejlesztési kérdésekbe?

1. Elismerés
A döntéshozók oldaláról történő elismerés életfontosságú előfeltétele a további cselekvésnek. A közösség pozitív hozzájárulását és sikereit feltétlenül el kell ismerni.
2. A közösségi bekapcsolódás előmozdítása
Ezen a téren nemrégiben az a fejlemény történt, hogy a kormány “Városi Kihívás Programjába” bevették követelményként annak bizonyítását, hogy a helyi közösségeket is bekapcsolták a javaslatok kidolgozásába. Az ilyen kívánalmak megfogalmazása nagyon fontos ösztönzést jelent mind az állami, mind a magánszektornak ahhoz, hogy a közösségek bevonásának megadják mindazt a jelentőséget, amelyet megérdemel és igényel.
3. Törvényhozás
Arra van szükségünk, hogy a törvénykezés megtestesítse a közösségi bekapcsolódás alapelveit. A támogatások és az infrastruktúra jelenlegi toldozott-foldozott formája egyenes következménye a törvényhozási hiányosságoknak és rámutat az ilyen munka szükségességére.
4. Infrastruktúra és források
Meg kell találni azokat a módokat, amelyekkel a szükséges infrastruktúra és a források fejleszthetőek, ha azt akarjuk, hogy a siker megismétlődjék és bízzanak benne az egész országban.
5. Finanszírozás
A szükséges anyagi eszközök nem óriásiak, különösen ha a fejlesztési tervnek a gazdasági értékével vetjük össze őket. A kormányzatnak ki kell alakítania a közösség bevonási infrastruktúra finanszírozásának stratégiáját, különben valóssá válik az a veszély, hogy nem lehet fenntartani azt, amit már elértünk.
6. A magánszektor kezdeményezései
Egészen világos, hogy a magánszektor fejlesztői igen sokat nyerhetnek azon, ha harmonikusabb kapcsolatot alakítanak ki a helyi közösségekkel. A magánszektor elfogadhat egy “kódexet” a jó gyakorlati példákról, és anyagi támogatást is nyújthat az “egy százalékot a közösségnek” elv alapján, hasonlatosan az “egy százalékot a művészetért” már bevált sémájához.
7. Tapasztalatcsere
Tudatosítani kell a jó gyakorlati példákat a közösségi bekapcsolódás területén, a tanulságos tapasztalatok átvétele érdekében.
8. A “norma”
Befejezésül, a közösségi bekapcsolódást olyan fokra kell fejlesztenünk, ahol ezt már “normának” és nem “kivételnek” tekintik. A közösségek bekapcsolódását olyan jó és természetes gyakorlatnak kell tekinteni, amelyet törvények és pénzeszközök is támogatnak. Ily módon remélhetőleg jobban alakíthatjuk településeinket és városainkat.