Napjaink gyorsütemű társadalmi és gazdasági változásai a helyi közösségeket számos olyan problémával szembesítik, amelyekre nincs egyszerű megoldás. Az egészség megőrzése, fenntartása, a környezetvédelem, a gazdaság, a lokális közösségek erősítése terén felmerülő szükségletek kielégítésekor olyan komplex szolgáltatásokra lenne szükség, amelyekre a szakmai ágazatok szerint elkülönült szervezetek tevékenysége már nem alkalmas. A közpolitikák számára korábban jogszabályokkal rögzített, egyértelmű határok relatívvá váltak, a funkciók, célok és felelősségek összetettebbek lettek. A helyi közösségek mindennapjai során felmerülő komplex kérdésekre csak a közpolitikák integrálásával születhet jó válasz. (Hood és Jackson, 1991; Drechsler, 2009; Pollitt – Bouckaert 2011; Pollit- Bouckaert 2017; Osborn 2018)

A közszolgáltatások modernizációjakor határozott elvárásként fogalmazódik meg az intenzív együttműködés kialakítása és fenntartása a szolgáltatók, vagyis az állam, a piac és a harmadik szektor szervezetei, valamint a szolgáltatás kedvezményezettjei, az állampolgárok között. Az állampolgárok felelősségének és részvételének erősítésével, a jóléti szolgáltatások szereplőinek teljes körű bevonásával új, a XXI. század szükségleteihez igazodó közösségi szolgáltatások jönnek létre Európában napjainkban. (Denhardt – Denhardt 2000; Randma-Liiv – Drechsler 2017; Çolak 2019; )

A háztartásgazdaságok fejlesztését támogató közszolgáltatási modell kialakítása

Rövid összefoglalónkban egy, a közszolgáltatások modernizációjára irányuló kísérleti projektet, annak is kiemelten a hazai elemét szeretnénk bemutatni. A szolgáltatásfejlesztés kereteit a 2017 és 2020 között a Horizont 2020 program keretében, a „CoSIE – Co-creation in Service Innovation in Europe”^[1] címmel 10 országban megvalósult program adta. A résztvevő országok különböző közszolgáltatási területek fejlesztését vállalták. Volt, ahol a gyerekkori elhízás megelőzésére kísérleteztek ki komplex szolgáltatási rendszert, egy másik partner a fogyatékossággal élő személyek számára fejlesztett komplex közösségi szolgáltatásokat, vagy a fiatalok munkanélküliségének kezelésére, vállalkozói készségének fejlesztésére alakítottak ki új szolgáltatási modellt. A magyar partnerek 10 kistelepülés önkormányzatának bevonásával a lokális gazdaság fejlesztését támogató új közszolgáltatási modellt fejlesztettek. A hazai pilotot a nemzetközi partnerségben a Debreceni Egyetem Szociológia és Szociálpolitika Tanszéke és a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Esély Szociális Közalapítvány képviselte. A kísérleti programot a két szervezet munkatársai koordinálták.

A fejlesztés középpontjában valamennyi országban a „co-creation” módszer állt, melyet a hazai projekt résztvevői „közös alkotás”-ként azonosítottak. A co-creation módszer lényege, hogy a szolgáltatás szervezői, megvalósítói és felhasználói együttműködnek a kezdeményezésben, a tervezésében, a folyamatok szervezésében, a megvalósításában és az eredmények értékelésben egyaránt (SCIE 2015).

A co-creation módszer alapjaiban változtatja meg a problémák megközelítési módját, megoldásának módszereit, valamint a felhasználók és a szolgáltatásokban résztvevő egyéb szereplők közötti kapcsolatok minőségét. A fő attitűd ebben a folyamatban nem egy korábban tervezett – korábbi kihívások esetében talán hatékony –  modell „megvalósítása”, hanem a „tanulás”, a kihívásokhoz való alkalmazkodás képességének javítása, A kísérleti fejlesztések során a gyorsan változó környezeti feltételekhez igazodva itt a fő kérdés nem az, hogy „mit” nyertek a résztvevők a pilot révén, hanem az, hogy „hogyan” hajtották azt végre és mit tanultak belőle.^[2]

A közös alkotás keretében a szolgáltató és a felhasználó között folyamatos és dinamikus interakció valósul meg (Osborne 2018). Fox és szerzőtársai (2020) szerint a felhasználók nem a szükségleteik által motivált választásokon – ami egy hiányalapú megközelítés – keresztül vesznek részt a közszolgáltatási folyamat alakításában. Az együttműködés kiindulópontja, hogy a szolgáltatást igénybe vevők értékes eszközökkel és erősségekkel rendelkeznek – erőforrás alapú megközelítés –, amelyekkel hozzájárulhatnak a közös alkotáshoz, az új típusú közszolgáltatás létrehozásához, működtetéséhez és folyamatos ellenőrzéséhez. Míg a korábbi szolgáltatási modellekben az ügyfeleket a fejlesztési törekvések célpontjának tekintették, a co-creation modell a szolgáltatást igénybe vevőket értékes materiális és immateriális javak tulajdonosának, „társalkotónak” tekinti. Ismeretek, készségek, kapcsolatok, a termelés eszközei, munkaerő, idő és új dolgok létrehozásának képessége mind-mind erőforrásként jelentek meg a modellben (Baron és mts. 2019; Fox és mts. 2019).

A „co-creation” mint „közös alkotás” keretei a magyarországi pilotban

A lokális gazdaság fejlesztését támogató közszolgáltatás fejlesztésére irányuló modellkísérlet a Szociális Földprogram^[3] tapasztalataira épült. A Földprogramot egy 2014-2017 között megvalósuló H2020-as projekt keretében – InnoSI – tanulmányozták korábban a CoSie projekt szakemberei. Megfigyelték, hogy a jóléti modell átalakulásával, a passzív támogatások háttérbe szorulásával egyre nagyobb az igény a vidéki lakosság gazdasági szerepvállalására, a háztartásgazdaságok fejlesztésére, önellátó képességük erősítésére. Erre a tapasztalatra építve a CoSIE projekt magyarországi kísérleti programjának a célja az elfeledett kertkultúra újjáélesztése és a háztartások jövedelemtermelő képességének fejlesztése volt. A cél elérése érdekében egy új közszolgáltatási modellt hoztak létre, amely támogatta a hátrányos helyzetű, kis létszámú vidéki településeken a helyi szintű, főként a háztartásokra épülő gazdasági kezdeményezéseket, s erősítette a lokális gazdaság résztvevői közötti együttműködést.

A pilot projektben a fejlesztés két szinten zajlott. Az első a lokális fejlesztés szintje volt. 10 hátrányos helyzetű, kis lélekszámú vidéki településen, alacsony vagy közepes jövedelmű családokat támogatott a projekt termelőeszközökkel a háztartási gazdasági tevékenységek megkezdéséhez. A programba bevont háztartás tagjai rendszeresen részt vettek a polgármesterekkel, a helyi hatóságok szakembereivel, a helyi civil szervezetek képviselőivel, a roma etnikai kisebbség tanácsával és más érdekelt felekkel a lokális gazdaság tervezésére, fejlesztésére irányuló tanácskozásokon, fórumokon, miközben üzemeltették saját háztartásgazdaságukat a maguk választotta termelési formában és volumenben. A szolgáltatási modell középpontjában az új co-creation szemlélet áll, amelynek lényegét, lépéseit, alkalmazásának lehetőségét és szükségességét az érintettek ezeken a műhelytalálkozókon és szakmai egyeztetéseken vitatták meg. Az alulról építkező, erőforrás-alapú szolgáltatási modell eddigi gyakorlattól eltérő szemléletének, módszerének elsajátítása hosszú előkészítő folyamatot igényelt, s ebben nagy szerepe volt a rendszeres találkozásoknak.

A projekt elején tervezett 50 család helyett a kísérlet 2018 szeptemberében végül 72 családdal indult^[4]. Mivel az érdeklődés az érintett településeken a háztartásgazdaság fejlesztésére irányuló program iránt igen nagy volt, és a helyi vezetők az önként jelentkező háztartások közül senkit sem szerettek volna kihagyni, a pályázati forrásokat saját erővel egészítették ki. A kísérleti program egyes elemei 2019-2020-ban kerültek megvalósításra. Az első műhelytalálkozón a résztvevők létrehozták saját co-creation fogalmukat – közös alkotás –, valamint igény- és erőforrás-felmérést végeztek. Ezt követően a helyi fejlesztésben támogató szakértőként működő koordinátorok bevonásával elkészítették a részletes háztartásgazdaság-fejlesztési terveket, workshopokat szerveztek, megtervezték az együttműködéseket (ki hogyan tud csatlakozni a másik háztartás tevékenységéhez), a termelés célját, volumenét. Végül a rendelkezésre bocsátott támogatások és a saját erőforrás bevonásával a résztvevők eszközöket vásároltak és elindították a gazdasági tevékenységet. A fejlesztésben kiemelt szerepe volt az új típusú támogató szolgáltatást megvalósító koordinátoroknak s a kezdeményezést támogató polgármestereknek. Ahhoz, hogy a projektben résztvevő családok sikerre vihessék elképzeléseiket, valamennyi szereplő összehangolt működésére volt szükség. A fejlesztési folyamat ugyanis csak akkor lehet sikeres, ha a háztartásgazdaságok folyamatos szakmai segítséget, vállalkozási, jogi, gazdasági, pénzügyi tanácsadást, esetenként anyagi támogatást kapnak. A CoSIE projekt mindemellett lehetőséget teremtett arra is, hogy aktívan bevonják a résztvevő háztartások erőforrásait, tudását és kapcsolatrendszerét a fejlesztési folyamatba. A gyakori helyi szintű találkozások, tapasztalat-megosztások mellett a településeken élő családok nemcsak egymással tartották a kapcsolatot, hanem a programba bevont 10 település egymás között is szoros kapcsolatot ápolt. Rendszeresen találkoztak workshopok, fórumok keretein belül. Ezek az alkalmak lehetőséget nyújtottak a tapasztalatcserére, új készségek elsajátítására, a kölcsönös támogatásra és további közös célok kitűzésére.

A fejlesztés második szintje a helyi szinten szerzett tapasztalatoknak a szélesebb nyilvánossággal való megismertetése, valamint az új szolgáltatási modell döntéshozói körben történő népszerűsítése volt. A helyi háztartásgazdaságok képviselői, vezetők, szolgáltatást igénybe vevők, koordinátorok és más érdekeltek – pl. a SZOFOSZ^[5] – rendszeresen részt vettek workshopokon, konferenciákon, szakmai egyeztetéseken annak érdekében, hogy a tapasztalatokra építve a legjobb tudásuk szerint hozzájáruljanak egy általános, a lokális gazdaság fejlesztését, ezen belül is kiemelten a háztartásgazdaság fejlesztését segítő szolgáltatási modell ismertté és elfogadottá tételéhez.

A résztvevők videofelvételeket^[6] és fotókat is készítettek, valamint a gyorsabb információáramlás érdekében a 10 településen résztvevő háztartásokat egyesítő Facebook csoportot működtettek, hogy az új szolgáltatási modell szélesebb körben történő bemutatása során megfelelő információval és dokumentummal rendelkezzenek, és megkönnyítsék a co-creation típusú fejlesztés elvéről és módszertanáról szóló beszélgetéseket a lokális gazdaság fejlesztését szolgáló új közszolgáltatási modellről.

A közös alkotás modell elveivel összhangban a pilot programot koordináló szakemberek arra kérték a háztartásgazdaságfejlesztési projektek helyi résztvevőit, vezetőit és koordinátorait, hogy a tapasztalatátadást szolgáló eseményekre hívjanak meg olyan településvezetőket, szakpolitikusokat és családokat, akik érdeklődnek a helyi gazdaságfejlesztést szolgáló új közszolgáltatási modell iránt. A tapasztalatátadás során a következő szolgáltatási elemek bemutatására került sor:

• workshopok szervezése a háztartásgazdaságok tevékenységeinek megtervezéséhez,
• a részvétel formáinak kidolgozása a tevékenységek tervezése, végrehajtása és értékelése során (például közösen dolgozták ki az együtt vásárolt eszközök használatának szabályzatát),
• szakmai tanácsadás és hálózatfejlesztés a koordinátorok irányításával,
• a résztvevő háztartások tapasztalatainak és eredményeinek megosztása a havi rendszeres találkozók alkalmával,
• a résztvevők által videók készítése és közösségi platformokon való elhelyezése a tapasztalatok és eredmények megosztása céljából (a közösségi riport módszerének alkalmazása),
• közösségi média és különböző IKT eszközök használatának kialakítása a belső kommunikációhoz, pl. Facebook csoport.

A háztartásgazdaság fejlesztésére irányuló program keretén belül számtalan ötlet született, amit egyéni, csoportos vagy szövetkezeti formában valósítottak meg a résztvevők. A növénytermesztés és kisállattartás fejlesztése mellett a megtermelt nyersanyagok feldolgozása is megkezdődött az érintett családokban. Volt, aki gyümölcslevet készített, vagy az általa termelt zöldséget dolgozta fel, mások a háztartásban termelt fürjtojás hasznosításával kísérleteztek. Az egyik önkormányzat közösségi boltot nyitott, ahol a háztartásgazdaságokban megtermelt gyümölcsöt és zöldséget értékesítik. Van olyan település, ahol húsfeldolgozó üzemet működtetnek a helyben tenyésztett állatok feldolgozása céljából. A feldolgozott terméket többnyire helyben értékesítik.

Ahol volt termelésre alkalmas terület vagy állattartásra alkalmas kert, ott a bekapcsolódó háztartások mezőgazdasági termelői tevékenységet folytattak. De a modell épp annak a példája, hogy a mezőgazdasági termelésre alkalmas feltételek hiányában is be tudtak kapcsolódni a családok a közösen szervezett helyi gazdaságba pl. egy-egy szolgáltatási forma kidolgozásával. A kísérleti projektnek köszönhetően néhány szolgáltatási tevékenység újraéledt a kistelepüléseken. Lett újra fodrász, cukrász és fejlődött a falusi turizmus szervezettsége és színvonala is.

Az eredmények és hatások

A kísérleti fejlesztést kísérő kutatási folyamat során a következő adatgyűjtési és feldolgozási módszereket alkalmaztuk:

• A közös tervezésű pilot előkészítése, megvalósítása és értékelése során szervezett egyeztetések/workshopok/találkozók információinak gyűjtése, feldolgozása (jegyzeteléssel rögzítve, illetve gyakran audio- és videofelvételekkel kísérve).
• 40 félig strukturált interjú készítése a legfontosabb szereplőkkel (például a közösség vezetőivel, a koordinátorokkal, a szakmai szervezetek képviselőivel, a helyi döntéshozókkal).
• Strukturált interjúk készítése a résztvevő háztartások képviselőivel: 72 háztartási adatlap, 72 folyamatértékelő kérdőív és 72 hatásvizsgálatra kialakított kérdőív készült.
• 4 fókuszcsoportos interjú és 4 szakmai műhely szervezése a résztvevőkkel, a stakeholderekkel és a politikai döntéshozókkal.
• Közösségi riporter interjúk (User Voice) készítésének segítése kétnapos tréning keretében és az elkészült felvételek elemzése.
• Esemény-specifikus visszajelzések (az akadémiai és pilot partnerek feljegyzései a résztvevőkkel folytatott kommunikációt követően).

A felsorolt kutatási módszerek alkalmazása során törekedtünk arra, hogy a kísérleti programban érintettek a fejlesztés minden szakaszában részt vegyenek az értékelési folyamatban, a megfelelő mennyiségű és minőségű információ és adatbázis létrehozásában. Kutatási eredményeink bemutatása a közösen létrehozott – kvalitatív és kvantitatív adatgyűjtési módszereket alkalmazó – adatbázis elemzésére épült. A kvantitatív módszerek esetében az SPSS 21 programot, míg a kvalitatív tartalomelemzés esetében az NVIVO 12 tartalomelemző szoftvert használtuk. A tartalomelemzést kétszintű kódolási folyamatra építettük. Az első szint a tartalomelemzés témaanalízis módszerén alapult, míg a második szint kódjai a fő kutatási dimenziókat kapcsolták össze.

A program során a családok egymás iránti nyitottsága és felelősségérzete folyamatosan növekedett. Az érintett településen élő lakosok, akik gyakran mint vásárlók kerültek kapcsolatba a programban résztvevő családokkal, arról számoltak be, hogy nőtt a településen az összetartás, erősödött a szomszédsághoz való tartozás jó érzése és a kölcsönös tisztelet.

A gazdálkodás során a közösség tagjai felfedezték erősségeiket, ami növekvő önállóságuk bizonyítéka.

„Voltak saját ötleteim a projekt kapcsán, de szükségem volt támogatásra… eleinte csak a családom önfenntartásának indult a dolog, most már szeretném kiváltani az Őstermelői igazolványt is, és bővíteném az állományt, és nemcsak a családnak termelni, hanem a piacon is szeretnék értékesíteni.” (résztvevő férfi – Jászladány)

A projekt megvalósítása során fokozatosan ment végbe a co-creation szemlélet és módszer elfogadása a résztvevők körében. Az egyik nyilvánvaló jele volt ennek, hogy bár a résztvevő települések vezetői kezdetben kételkedtek abban, hogy a célcsoport körében egy alulról építkező gazdaságfejlesztési modellnek lehet esélye, meglepődve tapasztalták, mennyi ötlet és kezdeményezőkészség van a résztvevő családok körében. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy az érintettek bevonásával, a személyre/háztartásokra szabott fejlesztési utak megvalósításával az erőforrások sokkal hatékonyabban hasznosultak, és erősödtek a közösségi értékek. A településvezetők mellett a résztvevők is felfedezték a közös érdekek és erőfeszítések értékét, a kölcsönös elismerés fontosságát, az egymást támogató rendszerek erejét. A projekt egyik innovációja épp abban áll, hogy valamennyi partner elfogadta az együttműködés szükségességét a közös alkotás módszer mind az öt alapvető elemében: a kezdeményezésben, a tervezésben, a folyamatok szervezésében, a megvalósításban és az értékelés folyamatában egyaránt. Ezzel a módszerrel még a gyakran „nehezen elérhető célcsoport” tagjainak bevonására is lehetőség nyílt.

A magyar kísérleti projekt több területen is sikereket ért el. Egyfelől a programban résztvevő helyi vezetők elsajátították a lokális gazdaság fejlesztésének új módszereit, és a helyi önkormányzat pénzügyi forrásait felhasználva járultak hozzá a háztartásgazdaságok megerősödéséhez. Másfelől a programba bekapcsolódó családok saját erőforrásaikkal maguk is részt vettek a közös cél megvalósításában, a lokális gazdaság megerősítésében. Megváltozott a projektben résztvevők attitűdje, passzív befogadóból aktív társalkotóvá váltak így erősítették az elért eredmények fenntarthatóságát.

Az új közszolgáltatási modell számos további területen hozott pozitív változást a közösségek életében. Egyfelől a rendszeres találkozók a projekt résztvevői között fontos szerepet játszottak a közösség erősítésében. Másfelől olyan alulról szerveződő közösségi kezdeményezések indultak el, amelyek a falusi gazdálkodás megerősítését szolgálták. Még a legkisebb településen is ki tudtak alakítani olyan háztartásra épülő gazdálkodást, amivel a résztvevők kiegészíthették jövedelmüket, és olyan tudás birtokába jutottak, amit később a gazdaságuk tovább fejlesztésében hasznosíthatnak.

A kísérleti projekt igazolta, hogy a polgárok kezdeményezésére és aktív részvételére építve olyan új közszolgáltatási formák hozhatók létre, amelyek megfelelnek a valós helyi igényeknek, és az egyéni helyett a kollektív preferenciákra és értékekre összpontosítanak.

Az új közszolgáltatási modell egy több lépésben megvalósuló együttműködés, melynek lényege, hogy a személyre szabott fejlesztéseken keresztül és saját erőforrások mozgósításával a háztartásgazdaság és a közösség egymást erősítve fejlődik. A nyilvánvaló gazdasági előnyök mellett a modell erősíti a hagyományos közösségeket, javítja a helyi demokrácia működési mechanizmusait, és hozzájárul a résztvevő települések népességének megtartásához, az ott élők életminőségének javításához.

A kísérleti modell eredményeinek hosszú távú fenntarthatóságához azonban néhány stratégiai változásra van szükség. A pilot projektben szerzett tapasztalatokra építve ezek közül szeretnénk néhány meghatározó elemet kiemelni:

• az alulról induló kezdeményezésekre épülő fejlesztések időigényesek, így a fejlesztési folyamatok tervezésének időkeretét – a szemléletváltozás és a módszer elsajátítsa érdekében – legalább középtávon (3-5 év) célszerű meghatározni,
• a co-creation modell csak komplex rendszerben – vagyis mind az öt elemének (közös kezdeményezés, tervezés, szervezés, megvalósítás, értékelés) érvényesülésével – érheti el a kívánt hatását,
• az új közszolgáltatási modell megvalósítása során a partnerek részéről új szerepek és működési formák elsajátítására van szükség, melyben kiemelt jelentőséget kap a partnerség elve,
• a fejlesztés fontos eleme a résztvevők közötti folyamatos, nyílt és hierarchiamentes kommunikáció, amelyben a napjainkban már mindenki által használt infokommunikációs eszközök (Facebook, Viber stb.) koordinált használatának kulcsszerepe van.

A kísérleti program zárását követően co-creation modell alkalmazására elsőként a Belügyminisztérium Társadalmi Esélyteremtési Főigazgatósága /TEF/ által 2020 őszén meghirdetett Családi Portaprogram-Szociális Földprogram keretében nyílt lehetőség. Bízunk benne, hogy ez csupán az első állomása a helyi gazdaság fejlesztésére irányuló új közszolgáltatási modell ismertté válásának és széles körű alkalmazásának útján.

 

Felhasznált szakirodalom

Baron, S., Stanley, T., Colombian, C. & Pereira, T. (2019). Strengths-based approach: Practice Framework and Practice Handbook. DHSC.

Çolak, Ç. D. (2019). Why the New Public Management is Obsolete: An Analysis in the Context of the Post-New Public Management Trends. Croatian and comparative public administration: a journal for theory and practice of public administration, 19(4), 517-536. https://doi.org/10.31297/hkju.19.4.1

Csoba Judit (2017): A szociális földprogram társadalmi és munkaerőpiaci integrációs szerepe a vidéki Magyarországon. Debreceni Egyetem Kiadó: Debrecen

Denhardt, R. B. & Denhardt, J. V. (2000). The new public service: Serving rather than steering. Public Administration Review, 60(6), 549-559. https://doi.org/10.1111/0033-3352.00117

Drechsler, W. (2009). Towards a Neo-Weberian European Union? Lisbon Agenda and Public Administration. Halduskultuur – Administrative Culture, 10(1), 6-21.

Fox C., Jalonen H., Baines S., Bassi A., Moretti V., & Willoughby M., (2019). Co-creation of public service innovation: something old, something new, something borrowed, something Tech. CoSIE : white paper. Turun ammattikorkeakoulu. http://urn.fi/URN:NBN:fi-fe202001172471

Fox C., Baines S., Wilson, R., Martin M., Ganugi G., Prandini R., Bassi A. & Gründemann R. (2020): Where Next for Co-creating Public Services? Emerging lessons and new questions from CoSIE, Turku University of Applied Sciences. https://cosie.turkuamk.fi/uploads/2020/10/3e7fab8f-cosie-co-creation-positioning-paper.pdf

Hood, C. & Jackson, M. (1991). The New Public Management: A Recipe for Disaster. Canberra Bulletin of Public Administration, 64, 16-24.

Osborne S. P. (2018): From public service-dominant logic to public service logic: are public service organizations capable of co-production and value co-creation? Public Management Review, 20(2), 225–231. https://doi.org/10.1080/14719037.2017.1350461

Pollitt, C. & Bouckaert, G. (2011). Public management reform: A comparative analysis – new public management, governance and the neo-Weberian state. Oxford University Press. https://doi.org/10.1177/0020852312437323

Pollitt, C. & Bouckaert, G. (2017). Public Management Reform: A Comparative Analysis: Into the Age of Austerity. Oxford University Press.

Randma-Liiv, T.& Drechsler, W. (2017). Three decades, four phases: public administration development in Central and Eastern Europe, 1989-2017, International Journal of Public Sector Management, 30(6-7) 595-605. https://doi.org/10.1108/ IJPSM-06-2017-0175

SCIE (2015). Co-Production in Social Care: What it is and how to do it? SCIE Guide 51. SCIE.

 

A szerzők:

Maszlag Fanni a Debreceni Egyetem Humán Tudományok Doktori Iskola Szociológia és Szociálpolitika Tanszék doktorandusz hallgatója. Kutatási területe roma kisebbségek helyzete Magyarországon illetve a határon túli területeken, kisebbségi identitás, kisebbségi nők és fiatalok helyzete. 2018-tól 2021-ig a hajdúsámsoni Család és Karrierpontnál, mint mentálhigiénés szakember foglalkozott a helybéli halmozottan hátrányos helyzetű nők munkaerőpiacra történő reintegrálásával. A közelmúltban több nemzetközi és hazai projektben is részt vett: ECDP, CoSie, Venture Catapult.

Csoba Judit szociológus a kilencvenes évek eleje óta vesz részt hazai és nemzetközi közösségfejlesztő programokban. Számos civil szervezet alapítója, non-profit szakmai hálózat létrehozója, szervezője és tagja volt az elmúlt évtizedekben. Főként az alternatív foglalkoztatási programok és a peremhelyzetű munkaerőpiaci csoportok integrációja, valamint a szociális gazdaság és a civil szervezetek lehetőségeinek, kezdeményezéseinek elemzése terén végez kutató és fejlesztő munkát. A Debreceni Egyetem Szociológia és Szociálpolitika Tanszékének egyetemi tanáraként szociológiát, társadalompolitikát és foglalkoztatáspolitikát tanít és a hallgatók bevonásával kutatóműhelyeket szervez.

 

Végjegyzetek

^[1] A jelenlegi írás keretét adó CoSie (Co-creation of Service Innovation in Europe) projektről (Grant Agreement Number: 770492) a projekt honlapján további információk olvashatók: https://cosie.turkuamk.fi

A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg.

^[2] A résztvevők a projektben rövid videofilmek keretében elemezték, mit jelent számukra a közös alkotás. A videók a projekt youtube csatornáján az alábbi linken megtekinthetők: https://www.youtube.com/channel/UC2Opo7PYv3Hm5wlmkebRgiA/videos

^[3] A Szociális Földprogram segíti a szociálisan hátrányos helyzetű embereket abban, hogy a háztartásgazdaságok kialakításával és működtetésével részt tudjanak venni a hazai mezőgazdasági termelésben és az állattenyésztésben. A kisüzemi, hazai mezőgazdasági termelés a család keretein belül, főként a magánházak kertjében történik. A fő célja az önfenntartás, a gazdasági függetlenség és az életszínvonal javítása (Csoba 2017).

^[4]A projektterv szerint minden résztvevő településen 5 háztartást kívántak bevonni a kísérleti programba, de a nagy érdeklődés miatt a helyi erőforrások mozgósításával végül 72 családdal valósult meg a kísérleti program.

^[5] Szociális Földprogramok Szakmai és Érdekképviseleti Egyesülete

^[6] Lásd a pilot projekt youtube csatornáját! https://www.youtube.com/channel/UC2Opo7PYv3Hm5wlmkebRgiA/videos