A kisiskolákról: Szigetvári tanácskozás

1992/4

A kisiskolákról tanácskozott seregnyi szakember Szigetvárott október egyik hosszú hétvégéjén; tanítók, tanárok, iskolaigazgatók, jegyzők, polgármesterek, a pedagógus szakma megyei, országos módszerészei, tudományos kutatói és jó néhány közigazgatási, településfejlesztési szakértő.

A tanácskozás előadásait és a szekciókban elhangzottak összefoglalóját is közzéteszi majd a rendező Baranya megyei Pedagógiai Intézet; hogyan is lehetne beszámolni a sokféle véleményről néhány soros terjedelemben ?- arról pedig kár beszélni, hogy fontosak az ilyesféle összejövetelek, hiszen ez több, mint természetes. Ha a kisiskolákban dolgozók ideje engedné, a még gyakoribb találkozást javasolhatnám, vagy még inkább: egymás látogatását, a kis létszámú helyszíni tapasztalatszerzést és véleménycserét. Persze tudom, hogy amikor valahol néznivaló lenne, a tanítónak, a tanárnak otthon van dolga. Az együttlét és a párbeszéd az ilyen ünnepi alkalmak során is fontos, csak egy a baj: a városból nézvést könnyen fogalmazódik a fanyalgás, a kicsi gyerekek nem látszanak el odáig és a hangsúly másra kerül, hiszen az itteni helynek más szellemisége van, mint az ottaniaknak. Több előadó is fakasztott hallgatóságából el- és lenéző mosolyt, amikor a legújabban visszatelepített iskolákról mint a képviselőtestületek presztizse okán megvalósított tüneményekről tettek említést. Nem látom be; honnan való e fanyalgók abbéli bátorsága, hogy így kommentálják a bizonyára nem csekély erőfeszítés árán megvalósított csodát. Nem mától fogva tudjuk, hogy a körzetesítés őrület volt, a megmaradt iskolákban megvalósított elidegenítő reformocskák édestestvére. Ha egy település pénzét nem a bankban tartja, abból nem utat, csatornát, kábeltelevíziót vagy mást, hanem iskolát épít, elismerni illenék. Különösen a kisiskolákkal foglalkozó tanácskozáson.
Tanulságos volt, miként válik manapság egy szakmai tanácskozás politikai heccelődés színterévé. Szekciónk polgármesterei sorra cáfolták az egyik előadó divatos szónoklatát, amelyben a kormányzat iskola- és kultúraellenességéről beszélt – valószínűsíthetően nem saját tapasztalata, inkább pártállása okából. Kár. Úgy gondolom, hogy az ilyesféle gyűléseknek manapság inkább szakkérdésekkel, azon belül egymás erősítésével kellene foglalkozniuk, mint- sem ilyen, vagy amolyan agitációval. Tanulságos volt, hogy a szekcióülések során a jelenlévő polgármestereknek kellett önkormányzati törvénymagyarázatba kezdeni a felszólalásokat hallgatván megjegyezve, hogy manapság a dolgok hogyan vannak. Akik felszólaltak: tanárok, iskolaigazgatók. Saját intézményeiket saját településükön vajon miként menedzselik, ha nem ismerik, mihez képest lehet vagy kell valamit megtenniök ?
Azt persze nem tudom, hogy a szerintem legfontosabbra: a hasonló élethelyzetben lévők, a hasonlóan gondolkodók közös egymást – erősítésére mennyire volt alkalmas ez az együttlét és vajon van-e valakinek anyagi alapja arra, hogy az itt fölvetődött kérdések köré azokat, akiket az érdekel, újból és újra összehívja? – Bizony jó lenne, ha leendő gyűléseket, szakmai tanácskozásokat nem (csak) jövő évi munkaterv, hanem az aktuális, az előre nem gondolt igények sorjáznák.

A kisiskolákkal kapcsolatos valamennyi kérdésben joggal illetékes a Kisiskolák Szövetsége (6000 Kecskemét, Katona József tér 8. Oppelt Józsefné)
Kiadvány ügyben a Baranya megyei Pedagógiai Intézetnél lehet (mielőbb!) jelentkezni: Pécs, Széchenyi tér 9. 7600 Iskolaépítés, épület átalakítás céljából a települések rendelkezésére áll az e témában nagy tapasztalatokkal rendelkező MAKONA Egyesülés több építész- irodája Budapest I., Szilágyi Dezső tér 6.