A képzések módszertanáról

2000/1

A „Képzők képzője” program keretében számos módszertani kérdés merült fel, ezekre most terjedelmi okokból nem térhetünk ki. Fontosnak tartunk viszont néhány vizsgálódási szempontot közzé tenni.


– Mire van szüksége a képzésen résztvevőknek? A részvétel és az aktivitás a legfontosabb.
A lokalitásból kell kiindulni, a cselekvő állampolgáriságból – helyi példákra van szükség, pozitív, működő dolgok bemutatására, s nem a nagypolitika aktuális ügyeinek megvitatására.
Készítsünk „példatárat”, „ideális esetmegoldásokat?” Mások szerint a modul célja, hogy az emberek gondolkodjanak és a példák ehhez csak ürügyek, hiszen szentírást nem adhatunk a kezükbe.
– Kik legyenek képzéseink célcsoportjai? Colin Thorne két legutóbbi képzését említette példaként: A felsőoktatásban tanulók. Szerették az elméletet, sokat dolgoztak a szabadidejükben is. Összesen hatszor találkoztak. A munkanélküliek és háztartásbeli nőkből álló, alacsony iskolázottságú csoport nagyon lassan akart haladni. 12 alkalommal találkoztak, egész napos foglalkozásokat tartottak. Végül előálltak egy programmal, amit a saját településeiken akartak megvalósítani.
– Az időbeosztás mindig a csoporttól függ, de az angolok általában 10 foglalkozásba sűrítik a képzést. Az ülések között a hallgatók házi feladatot kapnak. A hallgatók projektmunkát is végeznek, kb. a tanfolyam félidejétől. Van úgy, hogy többen is összeállnak és együtt készítik el projektjeiket.
– Fontos tanulság: az embereknek sok támogatásra van szükségük, nagyon kevéssé gyakorlottak, nincsenek jó tanulási módszereik sem, és sok segítségre van szükségük a feladatok elvégzéséhez. A legjobb, ha kis léptékben vizsgálódnak – ketten például a szakszervezetet választották, de nem az egész szakszervezet felépítését vizsgálták, hanem csak egyetlen helyi egységét. A kérdezősködésük hatást gyakorolt a szervezetre magára is, beindult egy folyamat.

Az első képzési tapasztalatok értékelése (Jászszentlászló)
„A „Gondolkodjunk a demokráciáról” könyvet a magunk felkészüléséhez tudtuk használni elsősorban, a képzés résztvevőinek átadtuk, utalásokat tettünk egyes részekre, de a képzés során nem használtuk.
A feladatokat csoportosan végeztük el (nem mindegyik, könyv által ajánlott feladatot), a táblára írtakat gépelve másnap mindenki megkapta. Az eseteket környezetünkből hoztuk.
Segédanyagként a „nyilvánosság” esettanulmányt és a „meghallgatás a megegyezés érdekében” esettanulmányt használtuk.
Véleményünk:
– a célcsoport kiválasztása nagyon jó volt, képzettségi szintjüktől függetlenül jól tájékozott emberek jöttek össze
– hosszabb időt is szívesen töltöttek volna a témával a résztvevők, magunk is kicsit kevésnek tartottuk az időt
– a résztvevők nem idegenkedtek a tréningmódszertől, ilyenben többségüknek még nem volt része
– jó együttműködés alakult ki, egymást türelemmel meghallgatták – komolyan és felelősen gondolkodtak a témáról.
A résztvevők véleménye (az értékelőlapok alapján):
– a képzés körülményeivel, módszereivel, a képzőkkel elégedettek voltak
– az idő rövidségét azért kifogásolták, mert nem tudták a témával kapcsolatos véleményüket teljes terjedelmében kifejteni
– a közösségi együttműködés kialakulását nagyon jónak tartották
– hiányolták a demokrácia fogalmának „konkrét” megfogalmazását
– öröltek az egymástól hallott példáknak – egy-egy témára vonatkozóan
A következő területeken tudják hasznosítani ezt a képzést:
– egyesületek mindennapi munkájában, képviseletében
– munkámban, családomban, lakóközösségemben
– személyiségembe beépítem
– mások hasonló gondolatai megerősítenek
– önkormányzatok és civil szervezetek partnerségi együttműködésében
Részt vennének hasonló képzésekben a következő témákban:
– önkormányzat és civil szervezetek együttműködése
– civil szervezetek fejlesztése
– konfliktuskezelés, döntéshozás
– civil szervezetek és az Európai Unió
– közösségfejlesztés (fejlesztőként is)
– munkahelyi demokrácia