A tavalyi év második felétől kezdődően a Közösségfejlesztők Egyesülete intenzív információcserét folytatott az El Taller nevű nemzetközi szervezettel egy, az ez év első felében Budapesten megtartandó szemináriumról.
A különböző elképzelések megvitatása után a két szervezet elhatározta, hogy egy négy napos szemináriumot szervez közösen, magyar nem-kormányzati (non-Governmental NGO) szervezetek számára.

Az esemény 1993 áprilisában került megrendezésre a Magyar Művelődési Intézetben, ahova a magyarországi NGO-képviselőkön túl Kárpátaljáról és Romániából is érkeztek résztvevők.
Az El Taller-től Christine Merkel, a nemzetközi összetételű vezetőség tagja Theodora Kosturkova, az El Taller első három hónapos kurzusának bolgár résztvevője, José Ignacio López Soria, az El Taller tuniszi irodájának főmunkatársa és ifj. Varga Tamás önkéntes vett részt a szemináriumon.
Varga A. Tamás, a Közösségfejlesztők ügyvezető elnökének köszöntő szavai után az El Taller bemutatásával folytatódott a munka. A négy vendég a szervezet munkájának négy különböző szintjét mutatta be, amely jó lehetőség volt a résztvevők számára, hogy az El Taller-ről egy összetettebb, homogén képet alakítsanak ki.
A magyar résztvevők egymástól meglehetősen különböző munkaterületekről érkeztek: a közösségi televíziózástól vagy mentálhigiénés oktatástól kezdve, a kisebbségi identitásért folytatott harcon keresztül, az önkéntesi munka szinte minden területe megtalálható volt itt. Legtöbbjük mindössze új perspektívákat jött tanulni, minden konkrétabb, meghatározott cél nélkül, vagy ahogy egy kis faluból érkezett hölgy megfogalmazta: ,én valójában csak azért jöttem, mert szeretnék az itt megismert új dolgok, ötletek által kitörni az izoláltságból, amit az élet egy kis faluban jelent, és emellett szeretném megismerni a világ más részein élő emberek munkáját, életét.”
A bemutatkozást egy órás csoportbeszélgetés követte. A téma a magyar NGO-kat érintő problémák, akadályok volt. Kiderült, hogy az egyik legnagyobb probléma, ami – a pénzhiány mellett – munkánkat legjobban akadályozza, az egymás iránti bizalom hiánya.
A szeminárium alappilléreit az NGO-k identitásának, filozófiájának, stratégiájának és nemzetközi kapcsolatainak kérdései alkották, amelyekről Christine Merkel és José Ignacio López Soria beszélt. Az egyes témák bemutatása után a résztvevők három csoportban beszélték meg az előadók által felvetettt kérdéseket:
Az identitás témakörében:
– az NGO-k szerepe és az őket érintő kihívások,
– az NGO-k közötti kapcsolatok,
– az NGO-k és a civil társadalom,
– az NGO-k és a kormány.
A filozófia témakörében:
– az NGO-k kultúrája és értékei,
– fejlesztési koncepciók,
– fejlesztési oktatás.
A stratégia témakörében:
– professzionalizmus,
– szervezés,
– kommunikáció,
– forrás management,
– project (megtervezés, kivitelezés, értékelés).
Minden csoportban volt egy jelentéstevő, aki a kérdések kiértékelése után beszámolt a csoport munkájáról.
,Az NGO-k és a kormány” témakörben rendkívül izgalmas viták születtek. ,Mi a magunkat a kormánytól való elhatárolás megfelelő szintje? – kérdezték sokan -, hiszen valahol, valahogyan mindannyian függünk tőle.” Néhányan még a ,nem-kormányzati” szó helyességét is megkérdőjelezték mondván, hogy valamiféle tagadás van benne, amely sok olyan emberből, akik különben segítenék munkánkat, akaratlanul is ellenkezést vált ki.
Este alternatív programok voltak, különböző szervezetek képviselői beszéltek munkájukról. Hallhattuk Tomka Miklós, egy vallásos szervezet vezetőjének beszámolóját képzéseikről, egy másik alkalommal pedig Péterfi Ferenc, a Közösségfejlesztők Egyesületétől volt annak a beszélgetésnek a házigazdája, amelynek a címe: ,A helyi nyilvánosság szerepe az NGO-k önkéntes mozgósításában” volt, s amelyik az önkéntes szervezetek és a helyi médiumok (újságok, közösségi tévék, helyi rádiók) lehetséges kapcsolatát vette számba.
A nemzetközi kapcsolatok témája a legtöbb résztvevő számára új volt, legalábbis a Dél-Észak kapcsolata szintjén (a nyugati NGO-kat Christine Merkel, a délieket José Ignacio López Soria, a bolgárokat pedig Theodora Kosturkova mutatta be). Sokak számára nehéz volt meglátni a kapcsolatot a déli és a kelet-európai NGO-k problémái között, de témáit – általánosságban – mindenki érdekesnek találta.
A szeminárium utolsó estéjén a résztvevők a CET (a Civil Egyesületek és Társaskörök Hálózata) és a Széchenyi Hegyi Regionális Egyesület vendégei voltak és a beszélgetésen részt vettek a pártok, valamint a XII. kerületi ökormányzat képviselői. A téma a civil társadalom szerepe volt.
A hazai NGO-k jövőbeli működésének esélyeiről a vendégek és a szervezők szakértők bevonásával egy kerekasztal-beszélgetésen vettek részt. Szó volt egy a jövőben, Közép-Kelet-Európában lebonyolítandó kutatói programról, valamint egy a jövő évben Magyarországon megszervezendő hosszabb időtartamú szemináriumról is, amely mintegy találkozási pontként szolgálhatna a közép- és kelet-európai NGO-k számára.

 

---

Gyászolnak világszerte a nem-kormányzati szervezetek, gyászol az EL TALLER, gyászolnak Magyarországon is mindazok, akik munkájuk révén megismerték és megszerették SJEF THEUNIS-t, az EL TALLER (A Műhely) elnevezésű, tuniszi székhelyű nemzetközi szervezet főtitkárát, aki édesanyja és nagynénje jelenlétében tuniszi otthonában hunyt el váratlanul, szívroham következtében 1993. május 24-én, hétfőn. Minden energiáját az EL TALLER megszervezésének szentelte, tervei és gondolatai nyomán már erős mozgalom kezdett kibontakozni a civil társadalom építéséért és a társadalmi igazságosság eléréséért. Küzdött a Dél-Dél, Észak-Dél kapcsolatok fejlesztéséért, a kulturális sokszínűség tiszteletben tartásáért, az alternatív fejlődési modellek kialakításáért. Dinamizmusának, megszállottságának is köszönhető, hogy 1992 szeptemberében megnyílhatott Tunéziában az az oktatási, összejöveteli és elmélyülési központ, amely három hónapos képzéseket kínált a nem-kormányzati szervezetek vezetői részére a világ minden sarkából. Figyelt Magyarországra: többször járt hazánkban, és 1993 márciusában előadást is tartott az EL TALLER-ről és az NGO-mozgalomról. Segítsége révén az 1992-ben Prágában szervezett szemináriumon, majd az idei három hónapos képzésen Tunéziában is fogadtak magyar résztvevőket, 1993 áprilisában pedig Budapesten tartott négy napos szemináriumot az EL TALLER és a Közösségfejlesztők Egyesülete (ld. külön cikkünket). Gondoskodó figyelmét, dinamizmusát, életörömét hiányolni fogjuk, de igyekszünk folytatni munkáját az általa megálmodott jobb és emberibb világért. A Santiago de Chilében rendezett konferencián tartott bevezető beszédéből vett szavakkal búcsúzunk tőle: ,Felelősségünk mint nem-kormányzati fejlesztési szervezetnek abban áll, hogy lázadjunk az olyan társadalmi berendezkedések ellen, amelyek megengedik az igazságtalanságot, eltűrik a szegénységet és a környezet pusztulását. Etikai forradalmároknak kell lennünk. Valamennyien részesei vagyunk egy globális társadalomnak, amely eltűri milliók perifériára sodródását, és ebben a kérdésben nem szabad toleránsnak lennünk. …Egy apatikus nem-kormányzati fejlesztési szervezet már önmagában ellentmondásos.”
Közösségfejlesztők Egyesülete