E hét végén várhatóan közzéteszi megalakulásának hírét a CET. A talán első, országos hatókörű civil társulási kezdeményezés, melyet nem a pártok, nem a magukat az új helyzethez alkalmazni törekvő szervezetek, s nem a máshonnan kikopott politikusok terveztek meg. Öt polgári egyesület bábáskodik a majdani hálózat megszületése körül.

A Széchenyi-hegyi Regionális Egyesület, az Optimist Intemational, a Wekerlei Társaskör, a Közösségfejlesztők Egyesülete és Herminamező Polgári Köre. Kisebb és nagyobb, országos és fővárosi, sőt, városrész illetékességű szervezetek, amelyeknek mégis vannak közös jegyei. Hogy nem a profit termelésére szövetkeztek, hogy nem kötődnek egyetlen politikai párthoz, állami struktúrához sem, hogy valamennyi alanyi jogon s bíróságon bejegyzett, törvényesen működő egyesület, és hogy fontosnak érzik egymás kölcsönös megismerését.

A CET ugyanis nem akar mást – se többet, se kevesebbet-, mint laza, informális hálózatban összekötni az ország fenti kritériumoknak megfelelő civil kezdeményezéseit, hogy ezzel elősegítse intenzív információ- cseréjüket. Végső fokon megerősödésüket, mert ezt a magyar társadalom fejlődése szempontjából a szervezők döntő fontosságúnak ítélik.
Volt már több, de ehhez mégsem hasonlítható, bár hasonló szándékokat valló próbálkozás eddig is. Azóta, hogy mintegy két-három évvel ezelőtt elkezdődött a civil társadalom önszerveződésének a háború után erőszakkal megakasztott, de az új időkben újra erőre kapó folyamata. A CET körül bábáskodók úgy látják, ezek viszonylagos sikertelenségének – mert így minősíthető, hogy egyetlen civil szövetségnek sem sikerült fölnőnie a hatalom elfogadott partnerévé – az az oka, hogy az egyesületeket összefogó kisebb-nagyobb szervezetek alapjában véve hierarchikus felépítésűek. Az azokhoz való csatlakozás tehát a függetlenség egy, ha még oly kis részének is, a feladását kívánja.

A Civil Egyesületek és Társaskörök Hálózatához tartozni nem jelent a téren semmiféle önkorlátozást. A CET ugyanis csak az információforgalom megszervezését vállalja magára, megteremtve ezzel persze az alkalmi akciószövetségek bázisát is. Falvainkban, városainkban, kisebb-nagyobb településeinkben, illetve országos vagy regionális szervezetként, ma már újra több ezer (egyes becslések szerint több mint tízezer) állami és pártpolitikai hatalmi centrumoktól független, nonprofit társadalmi csoport (baráti kör, társaskör, egyesület, szövetség, alapítvány, tanács) működik, a helyi társadalom érdekeinek érvényesítése programjával vagy egy-egy társadalmi réteg speciális problémáinak képviseletét fölvállalva.

A civil társadalomnak ezeket a szervezeteit az Európa Tanács is kiemelt fontosságú társadalmi formációknak tekinti; olyanoknak, amelyek segíthetik és a fejlettebb társadalmakban segítik is – a demokrácia pluralizmusának érvényesülését, a törvényhozó, az önkormányzati, a kormányzati munkát, illetve alkalmasak annak hatékony ellenőrzésére. A speciális érintettségi köröket összefogó szövetségek-a mozgássérültektől a lakásbérlőkig, a városvédőktől a diákszövetségekig, a nyugdíjasok érdekvédelmét felvállalókig – helyi csoportjaikra támaszkodva a tárcaszintű érdekérvényesítésben kell megtalálják a maguk szerepét, a lokális szerveződések igénye pedig az önkormányzati szintű érdekartikulációhoz és érdekegyeztetéshez, -érvényesítéshez kötődik. Azon közös – és természetes – törekvés alapján, hogy a polgárok részesei, s részben irányítói kívánnak lenni saját sorsúk alakításának, amelynek belső, testközeli ‘ információit kétségtelenül ők ismerik a legjobban. Ebben az összecsengő és alkalmilag .össze is egyeztethető programszínképben véli megtalálni a CET a maga speciális szerepét, amikor arra tesz javaslatot a hálózathoz csatlakozó. egyesületeknek, hogy kapcsolódjanak be egy kiépítendő információbázis adatforgalmazási körébe.

A második lépésben olyan információkat. gyűjtene a központ össze, szintén a forgalmazás szándékával, amelyek válaszolnak az e szervezetek működése során felmerülő jogi, gazdálkodási s egyéb kérdésekre. Az adatbázis végül kibővíthető minden olyan adattal, amelyet maguk a szervezetek programjaikról, akcióikról, tevékenységükről forgalmazni kívánnak a hálózaton belül, hogy azt mások számára – az akcióegység alkalmi alapjainak megteremtése érdekében – hozzáférhetővé tegyék.

A CET Hálózat alapítványi formában kívánja működtetni a csatlakozó egyesületeknek ezt az adatbázisát. Emellett pedig olyan fórumokat teremtenie, amelyek közszereplési terepet nyújtanak a nem pártokban gondolkodóknak – a fejlett társadalmakban közéleti tapasztalataikat a későbbi pártpolitikusok szinte kivétel nélkül a civil szervezetek elöiskolájában gyűjtik össze -: alkalmat nyújtanak az ötletbörzéhez, kereteket teremtenek a nonprofit humán szolgáltatások bolhapiacainak”.

A civil társadalom első komoly erőpróbája ez a szombati találkozó. Sikeréért, s később áz alapítvány feltöltéséért saját’ jól felfogott érdekükben – a politizáló pártoknak is mindent meg kell tenniük. Nemcsak azért, mert valamennyi parlamenti párt programjában ott szerepel a civil társadalom iránti elkötelezettség motívuma, de amiatt is, mert éppen ennek az elkötelezettségnek oly régen várt demonstrálása tölthetné fel újra vékonyodó legitimációjuk erőtereit. És e nélkül – mondhatni: a civil társadalom egyeztető fórumainak működését nélkülözve – a demokrácia csak deklaráció. Európáról, az európaiságról nem is beszélve.

Búza Péter
(Megjelent a Magyar Nemzetben 1992. Március 26-án.)