Magyarország egyik, több szempontból is hátrányos helyzetű kistérsége a Felső-Kiskunság és Dunamellék Budapesttől délre 70 km-re, a Duna bal partján, az Alföld észak-nyugati részén helyezkedik el. Önkormányzati társulása 10 településből áll. Területe: 802 km ², lakossága 32 000 fő.

Közösségfejlesztői munkánk területe a kistérség öt települése, amely közül 1 város, 9000 lélekszámú és 4 falu 600–1700–3000 lakossal. A városba futnak be az utak, itt találhatók a közintézmények: bíróság, rendőrség, egészségház, két középiskola. Mindegyik településen van általános iskola.
Egy kis tanyabokor, Kunbábony, 300 lakosú, önálló közigazgatással, iskolával nem rendelkező, Kunszentmiklóshoz tartozó településrész. Kunbábony a fejlesztő munka kiinduló helyszíne, itt található a Közösségfejlesztők Egyesületének képzési intézménye a Civil Kollégium Alapítvány.
1997 februárjában indult el a közösségfejlesztési folyamat. A Közösségfejlesztők Egyesülete 1 közösségfejlesztőt foglalkoztat a munkára, de folyamatosan legalább 5 közösségfejlesztő önkéntes szakmai segítségével működik a program. Varga A. Tamás, Vercseg Ilona, Péterfi Ferenc, Huszerl József, Kovács Edit kezdeményezői voltak ennek a 6 év óta tartó folyamatnak.

Feltáró, kapcsolatépítő, tájékozódó munkánk során a következő problémákkal találkoztunk:

• • munkanélküliség, gazdasági potenciál hiánya, alulképzettség, vállalkozói kedv hiánya
  • az infrastruktúra, az intézmények hiányosságai
  • alacsony aranykorona értékű földek, tsz-ben, nagyüzemben szerzett földművelési tapasztalat, innovációhiány, szétaprózott földterületek, természetvédelmi terület szomszédsága
  • közösséghiány, önszerveződés hiánya, 1–2 civil szervezet, kevés tagsággal
  • fiataloknak nincs korosztályi közössége, nincsenek közösségi helyek, az iskola befejezése után senki sem foglalkozik velük,
  • az önkormányzatok autokratikus működése, fejlesztési koncepciók, kezdeményezők nincsenek, az önkormányzati társulás csak muszájból és csakis területfejlesztési célból működik.

Ezekre a problémákra kerestünk közösségi megoldásokat, a helyi lakosok bevonásával közösségfejlesztő munkánk során.


A fejlesztő folyamat fázisai

I. 1997–1998. Ismerkedés, problémafeltárás, bevonás.
Módszere:
1. Intézmények, önkormányzatok, meglévő közösségek felkeresése, személyes és levélben történő bemutatkozás. Összejövetel a Civil Kollégiumban, beszélgetés a térségről és a lehetséges célokról.
2. Közösségfejlesztési interjúk készítése a térség 5 településén, közel 200 családdal, egyetemisták, közösségfejlesztők közreműködésével.
3. Közösségi beszélgetések településenként.

II. 1998–1999. Közösségi munkások képzése
Módszere:

• 1.

A feltáró munka során olyan helyi emberek megtalálása, akik településükön változást szeretnének, a közösség bevonásában kezdeményező szerepet tudnak betölteni.

• 2.

1 éven át tartó képzés, havi 1 hétvégi rendszerességgel, közben munkamegbeszélésekkel.

• 3.

Terepmunka: a közösségi munkás képzésben résztvevőkkel, helyi fejlesztési folyamatok elindítása.

Pl.:
– Kunbábonyban kultu rális, közösségi programok szervezése, egyesület létrehozása, vetőmaggal, szaktanácsadással idősek és rászorulók segítése a saját szükségletű zöldségek termesztésére, helyi újság elindítása és működtetése, faluszépítés: buszmegállók készítése, játszótér kialakítása, szemételhordás megszervezése.
– Kunpeszéren helyi kulturális egyesület alapítása, kulturális és adományozó programok indítása, a művelődési ház üzemeltetésének megszervezése.
– Tasson, fiatalokkal szabadidőpark kitakarítása, szabadtéri programszervezés, faluszépítés, a buszmegállók rendbetétele, ifjúsági közösségi tér létrehozásának tervezése.
– Kunszentmiklóson fiatalokkal és helyi közösségekkel ifjúsági ház üzemeltetésének tervezése, ifjúsági referens alkalmazása az önkormányzatnál, fiatalok egyesületének létrehozása, ifjúsági ház önálló működtetése.
Mindeközben forrásteremtés a fejlesztő munkára.

III. 1999. Formalizálódás, intézményesülés
Módszere

• 1.

A felső-kiskunsági közösségi munkások önálló szervezetként való működésének megtervezése, egyesület alapítása.

• 2.

Forrásteremtés a közösségimunkás-képzésben résztvevők alkalmazására. 2 fő került a térségi egyesület alkalmazásába.

IV. 2000–2003. Térségi gazdaságfejlesztési program. A közösségfejlesztő módszerek alkalmazásának kiterjesztése a teljes térségre.
Előzménye: 1997-től szövetkezetfejlesztési program
1999-ben a gazdasági kultúra fejlesztése érdekében középiskolai képzési program
1999-től munkanélkülieket segítő mentor program
Módszere:

• 1.

A térség minden településéről (10 település) önkormányzati, civil és vállalkozói szféra meghatározó képviselőinek bevonása személyes találkozással.

• 2.

4 alkalommal kb. 50 fő részvételével térségi gazdasági tervező műhely

• 3.

Vezető projekt kidolgozása – minden településen információs pont elindítása

• 4.

Az információs pontok vezetőinek képzése

• 5.

Térségi gazdaságfejlesztő alapítvány megalapítása

• 6.

Térségi gazdasági kiállítás szervezése, térségi újság kiadása.

• 7.

Helyi foglalkoztatásra irányuló projektek készítése, elindítása. (Pl. roma foglalkoztatás, üvegház építése, palánták nevelése, városszépítés, közösségi ház működtetése: internetes kávéház, teleház)

V. 2003. A térségi közösségi munka újragondolása
Módszere:
3 éves stratégiai terv készítése a közösségi munkások egyesületével a térség további közösségi aktivitásának elérése érdekében
Néhány eleme: közösségimunkás-képzés, a hálózat megerősítése
A partnerségek megerősítése.
A civilek együttműködésének formalizálása.

A felsoroltakból 2 olyan folyamatot emelek ki, amely a magyarországi közösségfejlesztési gyakorlatban eddig még nem fordult elő, amely máshol is használható, a helyi viszonyokat figyelem bevéve átvehető módszer.

a) Közösségi munkás hálózat
Miért gondoltunk arra, hogy közösségi munkásokra van szükség a térségben létező problémák közösségi módon történő megoldására?

Különösen a kis településeken, de városban sem alakultak ki a demokratikus döntéshozatal intézményei. Néhány közösség ugyan már létezett a térségben, de ezek főként szabadidős és kulturális, szociális szolgáltató szervezetek voltak. A település ügyeibe nem szóltak bele, súllyal nem szerepeltek a döntések előkészítésében. Információkhoz nem jutottak hozzá, alternatívákat nem ismertek meg. Közösségi kezdeményezésre kevés példa volt.
Úgy gondoltuk, hogy ha közösségi munkás dolgozik minden településen, akkor felerősítheti a közösségi kezdeményezéseket, információkhoz, kapcsolatokhoz, jó példák megismeréséhez segítheti hozzá a településen élőket.
Közreműködik abban, hogy a település és annak szűkebb közösségei felismerjék saját erőforrásaikat, s szükség esetén kiegészítsék azokat más külső forrásokkal. Keresi az együttműködés lehetőségeit a civil, a vállalkozói és az önkormányzati szféra között. A közösségi megoldásokra maga készíti fel a helyi szereplőket, vagy közösségi képzéseket szervez számukra. Elősegíti a problémák és azok megoldásának nyilvánosságát a településen, illetve az érintettség tágabb körében: kistérségben, régióban stb.

Miért jó az, ha a térségben hálózatszerűen működnek a közösségi munkások?
A közösségi munkás saját településén „magányosan” tevékenykedik, szakmai segítő háttér nélkül. Ezért szerencsés az, ha több közeli, hasonló adottságokkal rendelkező, hasonló problémákkal küszködő, településen vannak közösségi munkások, akik egymás munkáját támogatni tudják. Ez azután lehetőséget teremt arra is, hogy közös programokat indítsanak, a települések erőforrásait összeadják.

A közösségi munkások felkészítésére a következő módszert alkalmaztuk:

• • 1 éven keresztül havonta egy hétvégén találkoztunk, amikor elméleti képzésre, gyakorlati példák megismerés ére került sor. Ezek az alkalmak jó lehetőséget teremtettek egymás településeinek megismerésére. Az együtt töltött idő közösségformáló szerepet is betöltött.
  • Gyakorlati terepmunkát biztosított a településeken a helyi közösségi munkás által elkezdett közösségépítő munka. A közösségi munkások eljártak egymáshoz, egy-egy közösségi beszélgetés vagy akció előtt és után megbeszélést tartottak.

Mindvégig arra törekedtünk, hogy az önálló munkára készítsük fel a közösségi munkásokat, úgyhogy nagy örömmel vettük, amikor saját egyesület megalapítását határozták el 1999-ben.
Azóta a Felső-Kiskunsági közösségfejlesztő munka meghatározó szereplői, ennek az egyesületnek a képzett közösségi munkásai lettek.
Az előadás első részében bemutatott folyamat eredményei, jórészt ennek a hálózatnak köszönhetőek, enélkül nem lehetett volna megvalósítani.

Nehézségek:
Olyan embereket kerestünk a településeken, akik nem csak szűkebb családi, baráti, gyermekei iskolai vagy szabadidős közösségeiért voltak hajlandók tevékenykedni, hanem képesek tágabb összefüggéseiben is szemlélni a világot, felvállalni a közösségi munkával járó konfliktusokat, akik függetlenek a helyi hatalom tényezőitől. Ilyen embereket nehéz volt találni ebben a térségben, ahol magukról azt mondták az emberek, hogy „konok kunok”, „cseléd mentalitásúak”. Valóban, azok közül, akikkel elkezdtük a munkát, csak egy volt, aki ide született, és gyökerei is ide kötötték. Ennek oka abban is keresendő, hogy erősek a településeken a rokoni, baráti szálak, amelyeket nagyon nehéz átl épni.
A döntéshozatal az önkormányzatok (képviselőtestületek) privilégiuma. Sem a döntésbe, sem a megvalósításba nem vonják be a közösségeket (vagy ahol ilyenek nincsenek, ott a lakosságot), így aztán a megoldás folyamatának sem részesei; nem érzik sajátju knak az ügyet, annak ellenére, hogy rájuk vonatkozik annak hatása.
Ezt az önkormányzati magatartást nemcsak a munkánk elején tapasztaltuk, hanem azóta is folyamatosan. Hiába alakultak azóta közösségek, hiába volt kétszer is önkormányzati választás, a mentalitás maradt ugyanaz. A hatalom birtokosai nem akarják sem a d öntést, sem a felelősséget, sem a megvalósításból esetleg létrejövő eredményeket megosztani az emberekkel. Ugyanakkor a közösségek sem képesek egymással összefogva olyan erőt felmutatni, amely az önkormányzatokat a hangjuk figyelembevételére ösztönözné. Néhány kényszerítő körülmény már ebben a térségben is hat: ilyen az EU-s programok kikényszerítette közösségi bevonás, partnerségi kötelezettség és néhány közösségek által megvalósított program, amely elvitathatatlan eredményt hozott. Ezek azonban csak egyedi esetek, átütő intézményesülési hatásuk nincs.

b) Szövetkezetfejlesztési folyamat
A térségben, az előzőekben már elemzett önszerveződési hiány minden területen megnyilvánult. A kis földterülettel rendelkező gazdálkodók nem tudtak hatékonyan, jövedelemtermelő tevékenységet folytatni. Sem megfelelő technológiai ismerettel, sem eszközökkel nem rendelkeztek ehhez. Még azt sem tudták igazán, hogy milyen mezőgazdasági tevékenységet lenne érdemes elkezdeni, hiszen piaci tapasztalataik sem voltak. Néhány gazdának volt már gyakorlata fűszerpaprika termesztésben, de a termés eladása esetleges volt.

Közösség i vállalkozás-szövetkezet fejlesztési módszerei a gyakorlatban:

• 1.

1997-ben közösségi vállalkozásra felkészítő képzést indítottunk 16 helyi (kunbábonyi) lakos részvételével. A 2-szer 5 napos tréning jellegű képzés alatt általános vállalkozói ismereteket sajátíthattak el, majd a saját üzleti tervüket dolgozták ki. Mindenki meghallgatta a másik elképzelését, és segítően közreműködött a terv kialakításában. Már a képzés alatt kibontakozott a közös gazdálkodás lehetősége. Először nyúltenyésztésben gondolkodtak, és próbaképpen el is indítottak egy kisebb állományt, azonban ez sikertelen volt a tapasztalatlanságuk miatt.

• 2.

A képzés hatására a paprikatermesztők néhány ügyben összefogtak a következő gazdálkodási évben: közösen vették a vetőmagot, egymást kisegítették gépekkel, és ami egyiküknek sem volt, azt közösen bérelték, de az értékesítés továbbra is egyéni maradt.

• 3.

Az értékesítési sikertelenség miatt az egyik helyi gazdálkodó (aki a közösségimunkás-képzésben is résztvett) a következő évben 1999-ben felkereste a kisebb termelőket, és beszélgetett velük a szövetkezés lehetőségéről.

• 4.

Az egyéni beszélgetéseket közös összejövetelek követték, ahol

• • • • a közös beszerzés, értékesítés lehetőségeit terveztük meg
      • az egyéni gazdálkodás helyzetét mérlegeltük a leendő szövetkezetben
      • kidolgoztuk a szövetkeztet alapító okiratát, szervezeti-működési rendjét és gazdálkodását.

  5.

Megalapítottuk a hatályos törvények szerint a szövetkezetet, amely 1999-ben kezdte meg a működését 15 taggal.

A szövetkezet eredményei:
Évente változóan 4–5 család termel paprikát 5–7 ha-on kb. 350 q-t. 2001-ben nem tagoktól is felvásároltak a szerződött mennyiség teljesítése érdekében. Az együttes szerződéskötéssel magasabb árat értek el, amelyből q-ként néhány Ft-ot benthagytak a szövetkezet adminisztratív költségeire. A vetőmagot közösen szerzik be, a gépeket együtt használják, a szállítást megszervezik maguk között, a technológia betartására ügyelnek, egymás termésének figyelésével.
A szövetkezet nehézségei:
Csak azok tudtak a szövetkezetben eredményesen működni, aki rendelkeztek alaptőkével az induláshoz, a családtagok részt vettek a kézi erővel végzendő munkákban, és akik megbíztak abban, hogy a szövetkezeten keresztül történő értékesítéskor is megkapják a termésük után járó pénzt.
Fizetett menedzsmentje a szövetkezetnek nem volt, és nincs ma sem, amely így csak a legminimálisabb szervezést tudja biztosítani. A lehetőségeket nem tudják kihasználni, fejlődésre nem képesek.
Az időközben változó mezőgazdasági politika és törvények az újtípusú szövetkezetek helyett a családi gazdaságokat, majd a termelői csoportokat priorizálják.
Ez a szövetkezet túl kicsi ahhoz, hogy lépést tudjon tartani az EU-s követelményekkel.
Amikor megalakult, jövedelemkiegészítést nyújtott a benne résztvevőknek, ma is képes erre, de valódi jövedelmi tényező nem lesz a tagok életében.
A képzés szükségességét felismerve a szövetkezet elnöke ezüst majd aranykalászos gazdaképzésben vesz részt, ahol a többi gazdálkodóval meg tudják osztani információikat és tapasztalataikat. Ez újabb lendületet a dhat a kunbábonyi szövetkezet működéséhez is.

Követhető minta:
A kunbábonyi fejlesztési folyamat hatására és hasonló módszertani lépésekkel még egy szövetkezet alakult a térségben sertéstenyésztésre. Ez a szövetkezet csak akkor működik, amikor a tagok érdekei úgy kívánják, tehát az értékesítés előnyösebb volt a szövetkezeten keresztül, mint egyénileg. Ennek a szövetkezetnek agilis, egyénileg is erősen érdekelt, fiatal vezetője van, aki megfelelő információval, kapcsolatokkal rendelkezik. Már folyik a termelői csoport megalapítása, amely a forrásokhoz való hozzájutásukat nagy mértékben befolyásolja.
A jó közösségi vállalkozáshoz-szövetkezethez elengedhetetlen, hogy a tagok mindegyike ismerje fel a közösségi gazdálkodás előnyét, ismerje fel saját érdekeit, és legyen olyan vezetője, akit szakmailag, emberileg is elismer a közösség, aki képes a szervezésre, megújulásra és a változó körülményekkel való lépéstartásra.
Más területen is kísérletet tettünk arra, hogy közösségi vállalkozás létrehozását segítsük. Ennek alapja foglalkoztatási program. Egy 2002-ben indított közösségi információs kávéház, teleház, művelődési ház üzemeltetésében jelenleg folyik a közösségi működtetésre való felkészítés. Ennek a módszere az, hogy foglalkoztatási program keretében indulnak be az új közösségi szolgáltatások, majd a település lakosságát is bevonva közös tervező munkával alakul ki a továbbműködtetés módja.

Összegzés:
A közösségfejlesztői munka pénzügyi hátterét a Közösségfejlesztők Egyesülete teremtette meg külső források bevon ásával. A térség ezt a munkát eddig nem támogatta.
A helyi projektekre sikerült forrásokat teremteni a térségi és a helyi egyesületeknek, de magára a fejlesztő munkára nem.
A Felső-Kiskunságban a közösségfejlesztők azzal a tudattal álltak neki a munkának, hogy ennek nincsenek időkorlátai. Egy teljesen független szervezet a kezdeményező. Nincsenek teljesítményelvárások és megfelelési kényszerek, csak önmagunk szakmai elhivatottsága.
Ez a hozzáállás látható eredményeket hozott, azonban a térség önkormányzatai még nem értékelik érdemben ezt a munkát, bár 6 év alatt addig eljutottunk, hogy tudomásul veszik, tényezőként számolnak vele.